A falusi emberek nagy része miért foglalkozik állandóan másokkal? (beszélgetés)

Veled értek egyet én is. Megyei jogú városban lakom, de családiházas övezetben. Rohadt pletykás utca, sok öreg nyanya.

Az a muris, hogy én tényleg nem tudom, hogy mit pletykáznak rólam, de nem is izgat igazán. B...sza a csőrüket, hogy 15 évvel fiatalabb vagyok a férjemnél, a felesége halála után (megjegyezném, 8 évvel utána) elvett, lett egy lányunk, boldogok vagyunk, férjem csak szuperlatívuszokban beszél rólam.

Na, gondolhatjátok, hogy minden vagyok nekik, csak úrinő nem:((

(A következtetés onnan van, hogy másokról is ocsmányságokat dumálnak, és néha kivédhetetlen, hogy meghalljam, pl. ha buszra várok, vagy orvosi váróban ülök.)

A segítségről annyit, hogy hazajött a férjem lánya, elrontotta a riasztó kódját, az elkezdett vijjogni, (bekötve nincs céghez, csak ilyen betörő elriasztónak szántuk), lány bepánikolt, bénázott, már végképp nem tudta kiriasztani, úgyhogy bement a szobájába bőgni, a riasztó 1,5 órán át szirénázott. Jövünk haza a férjemmel, és sunyi pofával mondja a szembeszomszéd, hogy ő nem tudja, hogy mi lehetett nálunk, de mozgást látott a házban, és 1,5 órát szólt a riasztó. (Közben gondolom, lemerült, mert mire mi hazaértünk, már nem vijjogott).

Erről ennyit, hogy meg sem nézték, hogy mi van, valszeg titokban drukkoltak, hogy most tuti kipakolnak minket.

Nálunk ugyanez volt. Ha valakit elesni láttak, még rúgtak is rajta egyet (átvitt értelemben)... Példa rá, hogy Édesanyám segítséget kért a súlyos balesetem után, de SENKI nem segített neki. Sem az önkormányzatnál, sem máshol! Hónapokig voltam fekvő beteg, és amikor végre képes voltam rá, hogy tolókocsiba ülve levegőzzek kinn, akkor is ujjal mutogattak.

Ha tehetem, "haza" se megyek többet. Nekem az a hely már nem adhat semmit, mint ahogy azt sem adhatja vissza, amit elvett tőlem.

nálunk ez nem így működik, szobát festettünk, nyitva volt az ablak, hogy széradjon, mi kint ültünk a teraszon, ezalatt valaki bedobott a szobába vlaüszínűleg unalomból festékes rongyokat, na ilyenkor senki nem lát semmit,

meg ha mentő jelenik meg akkor már mndjárt meg fog halni az illető, azt beszélik, segítségről nálunk nem nagyon lehet beszélni

Varosban elek, a moziba nincs az a penz, amiert betennem a labam; Szinhaz? Egy vagyon; Kinek kell a lagzilajcsi-balazs feco koncert :(

talan a kavezo-fagylaltozo; nem igenylik, hogy kiuljenek egy teraszra... akik pedig rendszeresen ezt teszik, azok koze nem ohajtok egy asztalhoz ulni. Idegen helyen mas, mert nem tudom, ki fia-borja.

Szerinted a falusiaknak van lehetőségük elmenni moziba, színházba, kirakatot nézni, kávézóba járni?

Éltem itt is, ott is. Hát inkább beszéljenek ki a faluban, de ha elutazom, akkor a szomszéd figyel a házra, állatokra, mintsem hogy a városban hagyjanak békén, de még a szomszédban sem bízhassak.

Viszont, ha tudják, hogy valakik segítségre szorulnak, van, aki bevásárol, süteményt, gyümölcsöt, zöldséget visz, vagy éppen az elromlott vízcsapot szereli meg, beviszi a levágott fát, kihívja az orvost, stb. És nem pénzért!!

Ha megjelenik az utcában a mentô, érdeklôdnek utána...

hát a szüleim itt dolgoznak a faluban és akarva-akaratlan a fülükbe jut pár hajmeresztő dolog, pl amikor a nagybácsimat hitték a pasimnak akkor is anyumnak mondták hogy milyen helyes kopaszodó pasim van

itt ha előttünk megáll egy autó a szomszédban lakó nyugdíjasok már futnak is a kapuhoz, egy tükör van nekik felszerelve az ablakukkal szmebe ahonnan látják mi zajlik az utcán

Én nem érzem a negatív dolgokat, de szerintem azért van, mert többnyire félreismernek. Igyekszem csak a pozitív dolgokat befogadni/észrevenni. Nem mindig sikerül, de ezen vagyok.

Sokan azt irigylik, hogy nagyon élvezem az életet, vagy ha boldognak látnak. Sokan a lelkierőmet irigylik, és ebbe akarnak belepiszkolni.

Kár, hogy nem tudják: ettől csak erősebb leszek. ;)

A jós szerint nagyon spirituális lény vagyok, ami nagyon ritka. Sugárzom az emberek felé a jó érzéseket, sokan ezt túl soknak érzik. (Ezt minden nagyképűség nélkül mondom.) Talán negédesnek, vagy kétszínűnek néznek azok, akik eleve bizalmatlanabbak az embertársaikkal szemben, nem tudom. De sok ember megkedvelt a későbbiekben, aki először utált.

Vannak persze reménytelenek is, de őket kizárom az életemből. :)

Jajj, de igaz ez, amit mondotok :) Én is eljöttem a kis faluból, tanultam, és nagyvárosba költöztem utána. Anyuék mai napig kapják az észosztást, h én miylen vagyok, meg jól itt hagytam őket, stb. Anyu erre csak annyit szokott mondani, h miért, mihez kezdtem volna itt, ahol semmi jövőkép nincs az embernek??? Erre jön a hülye szöveg tovább, h akkor miért nem tudtam közelebb letelepedni... Bakker, azért, mert a jobb életre uabban a régióban nem igazán láttam esélyt, és ma még rosszabb a helyzet, mint amikor eljöttem.

Akik ott maradtak, vagy munkanélküliek, vagy önkormányzati dolgozók, vagy földművelők. (vagy őstermelő, vagy az őstermelő napszámosa....)

Én elmentem tanulni, mert nekem ez kevés volt. Majd továbbálltam, h minél jobb legyen.

Ha vkit zavar a falubéli pletyizés (ami tény, h van), akkor lépjen! Költözzön el városba. A lehetőség adott.

Amúgy, tényleg igaz, amit már mondtak. Ingerszegény a környezet, ezért egymáson élezik a nyelvüket.

És az is igaz, h a városban sem védhető ez ki. Se munkahelyen, se a lakóközösségben. Az emberek mindenütt tudnak uolyan rosszindulatúak lenni.

És mindig jobban esik nekik máson köszörülni a nyelvüket, mint a saját problémáikkal törődni. Talán arra az időre el is felejtik, h van....

Én meg drogos meg alkoholista voltam a szomszédaim szerint. Ja, meg kurwa is.

Amikor súlyos balesetet szenvedtem, Anyukámat azzal kergették majdnem a sírba, hogy úton-útfélen megállították, hogy meghaltam-e, meg hogy tényleg igaz-e, hogy levágták az összes végtagomat? Na meg kitalálták, hogy a srácot elégítettem ki a kocsiban orálisan, ezért mentünk fának. -_-

Egy ideig nagyon idegesített a dolog, aztán nem érdekelt többet. Mindenkinek, akivel el tudtam normálisan beszélgetni, szívesen elmondtam akármit magamról, amire kíváncsi volt, teljesen őszintén. Nem volt semmi takargatnivalóm. Egy maradt meg igazán bennük: hogy nagy a pofám. :)

Megnyugatlak kedves Lola1111, hogy Magyarország lakossága általában szeret más dolgaiban kotnyeleskedni, mintsem a saját portáján söpörne.

Elég szélsőséges a gondolkodásuk, mert vannak a jó emberek, akik tiszta szívvel melletted vannak és az érem túloldalán pedig azok, akik bár nem veszik észre, imádnak másnak ártani ahol csak lehet. Az irigység vezérli őket vagy megkeseredettségükben teszik ezt, rejtély számomra. Én is voltam áldozat egy Dunántúli faluban, pedig tisztelettel álltam mindenkivel szemben volt egy kis szolgáltató magánvállalkozásunk, amihez rendszeresen APEH-et hívtak, megmérgezték a kutyám és idegen férfiakkal hoztak kapcsolatba találtak ki mindenféle történetet, pedig nem is beszéltek velem, hogy bármit is tudjanak az életemről.

Ilyenek,nem kell komolyan venni őket. A mamám mindig azt mondta, hogy mielőtt felidegesíteném magam, nézzem meg ki mondja a rosszat rólam. Én tudtam magamról, hogy tisztességes vagyok, és emelt fővel járhattam.

Helyes! 6 nap van arra, hogy moss és teregess!

Nem vasárnap reggel kell füvet nyírni és húst kloffolni!

Zártabb közösség, viszonylag lassabb tempó, az emberek az élet minden területén nagyjából ugyanazokkal vannak összezárva...

A városokban általában a munkahelyi közösség, az otthoni közösség, az iskola, óvoda, a baráti kör semmilyen átfedésben nincs egymással. Ott is beszélnek egymásról az emberek, csak a "pletykák" nehezebben érnek körbe, hiszen pl. a barátaim nem ismerik a munkatársaimat akikről mesélek ezt-azt...

Az első észrevételem: a fórumondító honnan is tudja, mit és mennyit pletykálnak róla? Hogy Ő is meghallgatja, vagyis Ő is műveli a dolgot... :) Ez nem kötözködés, észrevétel.

Engem nem érdekel, mit mondanak rólam, így nem is tudok róla.

És hogy miért pletykálnak annyit? Mert az illető nincs bezárva egy 30 nm2-es kicsi városi lakásba, hanem kiül a kerítés elé, és beszélget az utcán. De tapasztalataim szerint ez ugyanúgy megvan a városban is (pl. Pesten tapasztaltam), hogy a helyi kis közértben futnak össze a pletykások. És miért találnak ki dolgokat? Mert úgymond Te vagy az ász, ha új pletykával tudsz szolgálni. Jellemző ez az emberi életre, elsőnek lenni mindenben és elnyerni az emberek figyelmét.

Plusz mégegy személyes megjegyzés: a fórumindító maga írta, hogy ez a falusi f@cebook. Valóban, Már az én 50-pár éves anyám is napi több órát ül a FB előtt, igaz, ebben játékok is vannak. Ki hogyan tudja kiélni magát.

A városiak posztolnak mindenféle hülyeséget, csakhogy jelen legyenek a "falon", a falusiak pedig személyesen kombinálnak.

Igaz!

Egy nagyvárosban esetleg elképzelhető, hogy egy társasház lakói több év egymás mellett élés után csodálkoznak rá egymásra a lépcsőfordulóban, hogy jéé, ők a szomszédaim ...

Falun (ha jól tudom) a szomszéd néni nem marad kenyér vagy gyógyszer nélkül, a beteg ember meleg leves nélkül.

Azért ez klassz dolog!

A pletykához,nem kell feltétlenül "valami":))

Elég,ha valaki előtt megáll egy autó...:) (Ki ez? Miért jött?stb)Na és?:) Kit érdekel?:) Nekem nincs takargatni valóm,legfeljebb ha hallok valamit magamról,jókat röhögök rajta!:)

Egyetértek. :)

Másrészt viszont az emberek jobban odafigyelnek egymásra - igaz, ennek is 2 oldala van. :)

Ha nem városban élsz, honnan tudod, hogy ki és mennyire pletykál?

Olyan, mintha azt mondanám innen, hogy biza olyan nincs, hogy falun pletykálnak, mert mindenki keze alatt ég a munka, nincs idejük rá.

Nézd én úgy gondolom,körülbelül annyit foglalkozol velük fiatalon, mint esetleg a "banyák" idősen. Ha meghallgatom, hogy a szomszédom kiről, miről pletykál, akkor tudom mi zajlik a házban, ha megyek köszönök és annyi, akkor nem fogom tudni. És ez sem nagyobb csoport,mint egy falu.