84-es születésűek-hol tart, milyen az életetek? (beszélgetős fórum)
Hahó, további véleményekre is kíváncsi lennék!
mennem kell!remélem vmikor összefutunk itt!szia!
régen is nehéz volt, de ennyire?!
Van naplóm, ha gondolod olvass bele, ha érdekel. Haladok, csak nagyon lassan megy.
ááá teljesen kivagyok, egyszerűen szörnyű, hogy tönkreteszik az embert... Ahelyett, hogy a fiatal szép éveinket élvezhetnénk...
És, hogy állsz a gyógyulással?
Vigyázz, én is évikig nem aludtam! de mindenkinél máshol jönnek ki a testi bajok.
Jézusom, mostanába kezdek szembesülni, hogy mennyire leamortizálhatja az ember magát!Nem egyszerű a helyzeted! Nálam nem ilyen súlyos a helyzet, csak alvászavarom lett és testi tünetei a szorongásnak!
Sajos a válság óta még jobban kihasználják a munkáltatók a munkavállalókat, megszorítások, kevesebb bérért több munka, mert látják, hogy tudnának az utcáról mást is felvenni, sok a munkanélküli, kevés a munkahely... minden szűköl, és húzza tovább...
Nekem is az a baj, hogy túl sokat rágom magam. Én a vendéglátásba dolgozom, és az évvégéig nem is volt gond, amíg el nem kezdődött a felújítás, a válságot is megérezzük, de váltani nem szeretnék, még ha nagyon nehéz is most, mert itt olyan feltételeink vannak meg ami maszeknál soha nem lenne.Lehet, hogy naiv vagyok, de bízom, hogy jobb lesz! A párom a kereskedelembe dolgozik és bizony ott is megérezni, hogy az embereknek nincs pénzük!
Nem vagy. Nyugi. A naplómban is olvashatsz rólam.
Röviden áprilisban felborult a hormonháztartásom (voltak előjelei, de a sok munka miatt nem igazán foglalkoztam magammal), és 3-4 hétig menstruálok azóta, majd egy-két szünet és így tovább... most már szerencsére nincs két hete, remélem, nem is jön meg, és ha megjön, akkor öt napig fog tartni ahogy régen. Voltam x ezer kivizsgáláson, gyakorlatilag arra jutottak, hogy túlterheltem magam, felborult az anyagcserém, az immunrendszerem a padlón, felszedtem három év alatt vagy 20 kg-t! ennyi. Fogyjak le, egyenlőre nem vagyok hajlandó hormonokat szedni, a háziorvosom is rendes, mert tp-n tart (van egy kéztő alagút gyulladásom is a sok számítógépes munkától, amit műteni kellene, vagy pihentetni... nem részletezem), hogy fogyjak pihenjek, hogy ha rendbe jövök bébiprojekt indulhasson.
Rengeteget rágom magam én is. A férjem minden reggel fél ötkor kel, mert hatra jár dolgozni Tiszaújvárosba, ugyanis ott olyan munkát talált, ahol többet fizetnek neki. Nagyon szeretem, és becsülöm ezért, és látom, hogy ő is mekkora áldozatot hoz kettőnkért, hogy tudjunk babát vállalni. Amikor munkahelyet váltott, akkor vettük fel a hitelt, és mivel ő a felmondási idejét töltötte, így az én keresetem volt a mérvadó (pedig már én is hulla voltam, és jártam is interjúkra, hogy keressek mást), aztán áldozatot hoztam, maradtam, és húztam tovább, amíg az új helyén be nem tanul... szóval nem könnyű.
Ha nem vagyok indiszkrét megkérdezhetem mi a bajod?Mert most csináltam végig egy kivizsgálás sorozatot!
Három évvel ezelőtt ismertem meg a férjemet, tavaly házasodtunk. Úgy gondolom, most hogy beteg lettem, túl nagy árat fizetek azért, mert nagyon fiatalon akartam szép lakást, autót (ezért rengeteget hajtottam és idegeskedtem), így ki tudja, hogy lehet-e gyerekünk. Azt mondom jobb lett volna lassabban haladni, kevesebb hitelt felvenni, stb. Örülök, hogy Te is miskolci vagy. A lényeg, hogy legyetek boldogok, és foglalkozzatok egymással, mert tényleg ez a legfontosabb, és ne görcsölj, én annyit idegeskedtem, és mi lett a vége.
Szia! Én is miskolci vagyok és mi is egy garzon lakásba lakunk de én össze teszem a kezeimet, hogy ezt is meg tudtuk vásárolni! Azért indítottam ezt a fórumot mert egy kicsit el vagyok keseredve, jó helyen dolgozunk mind ketten, nincsenek nagy igényeink és a hitel, most az illeték.Nem vagyok türelmetlen se, csak kíváncsi lennék, hogy más, hogy éli meg ezeket az éveket!
Én is egyetemre járok munka mellett (levelezőn) de sajnos folyamatosan halasztgatok, mivel lassan már 200e Ft a tandíj. És ha egyszer meglesz...majd ki tudja mire lesz jó... :(
Lányok! Én három évvel vagyok idősebb Tőletek. A férjem és én is diplomások vagyunk, viszonylag jó állással, de a lakáson és az autón is hitelünk van, és nagyon megnézzük mire költjük a pénzt. Gyerekünk sajnos még nincs, ki tudja mikor lesz :( (egészségileg nem vagyok valami jól)...
ne legyetek türelmetlenek, mert nagyon sok 81-es baráti pár is még egy garzonban nyomorog, vagy albérletben, vagy a szülőknél. Sajnos az egész világ olyan kilátástalan Magyarországon... de nem akarok sem gazdasági dolgokkal foglalkozni (örülök, ha a munkahelyemen kívül nem kell), sem politizálni
Bár nem engem kérdeztél...de sok ismerősöm (köztük a testvérem)dolgozik külföldön.
Testvéremék 0 nyelvtudással mentek ki Angliába mezőgazdasági munkára (eper-málnaszedés).
Mások nyelvtudással mentek ki szakácsnak, vagy segédszakácsnak.
Van olyan is, aki Németországban dolgozik, szintén 0 nyelvtudással lovardában.
Szia! Ha nem vagyok indiszkrét megkérdezhetem, hogy hol és mit dolgoztok?! Milyen végzettséggel, nyelvtudással?
Mert sajnos én is az előtted szóló elkeseredett 84-esek körébe tartozom...
Kíváncsi vagyok másnak, hogy, hol sikerült élhetőbb életet kialakítani. Talán még nálam sem késő...
köszönöm ha válaszolsz
Nekem már van egy kisfiam, és jelenleg pocakos vagyok, párommal közös erőből és munkával(külföldön) van egy hitelmentes házunk. Szerintem ha itthon valaki kezdeni akar az életével valamit az ne számítson túl sok jóra:-((( Mi sem itt tartanánk ha itthon kezdtünk volna dolgozni....:-(
sehol...
örülök hogy van munkám és éldegélek éppenhogy...
Katasztrofális... Semmi lehetőség. Szüleim ilyen idős korukban már házat építettek (nem égig érő kamatokkal, és hitellel megterhelve magukat). És már megvolt nekik a testvérem, és én... Én még ilyenre nagyon gondolni sem merek...
24 éves vagyok és szerintem ez az ország nem sokat adhat nekünk akik most kezdjük az életünket, azért mindenki nem mehet el......
Ki hol tart, milyennek látja a jelent, a jövőt?!
További ajánlott fórumok: