40 és annyi? (beszélgetés)

Van egy másik példám is a sajátomon kívül.

Adott egy hölgy, 15 éves rossz, mérgező kapcsolatban, 2 gyerekkel...40 lett, rájött, hogy élni akar, boldog akar lenni, jobb életet szeretne a gyerekeinek és magának is. Vett egy nagy levegőt, albérletbe költözött, megtalálta a hivatását is közben, rátalált a szerelem. 2 év telt el, azóta férjhez ment, született egy csodaszép kislányuk, a párja elfogadta a gyerekeit és apjuk helyett apjuk, a gyerekek is szeretik. Kirándulnak, világot látnak, élvezik az élet minden pillanatát és nagyon boldogok és büszkék, hogy belevágtak. Megváltoztak fizikailag és lelkileg is, természetesen jó irányban. Szabályosan új életet kezdtek mindketten.

Örülök, hogy neked ez a tapasztalatod!

Mindenkinek más a tapasztalata, ezekre lennék kíváncsi! Köszönöm az eddigieket!

Minden szavaddal egyetértek. 😊

Pont így érzem én is. 😊

40 éves koromban volt egy 18 éves fiam, azaz nem kellett már kicsi után futkároznom, napi 24 órában vele foglalkoznom, otthon hagyhattuk simán, akár napokra is, stb.

Nem mondom, hogy örülök annak, hogy közeledek a vég felé, de jól érzem magam;)

Még mindig vannak terveink, várjuk, hogy legyen unokánk. A férjemmel jövünk-megyünk. Fiatalabb korunkban nem tudtam ennyi mindenre rávenni:D

Tulajdonképpen azért, mert a kor egy változó szám.

Még tinédzser korában kérdezte fiam, hogy ti miért válaszoljátok a hány éves? kérdésre azt, hogy mikor született?

Mert azt csak egyszer kell megjegyezni, fix infó.

Aha, akkor lehet, hogy te is ismételtél egy szülinapot, mint én?

Én 2 évig voltam 47 éves, ugyan is én a nagy fejszámoló, kiszámoltam, hogy 47 éves vagyok és ha kérdezték/mondani kellett rávágtam, hogy 47. Senki nem szólt, hogy valami nem OKÉ;)

Aztán jött a barátnőm szülinapja és akkor döbbentem rá, hogy ha ő 47 éves, akkor én még 2 hónapig 46 vagyok és már 10 hónapja rosszul tudom a saját koromat:DDDD

Én azért a 40-et olyan tulságosan nem élveztem, de nem volt rossz, külsóleg, belsőleg anyagilag , munkaügyileg családilag igazán OK volt.

Nem az elmult fiatalság siratása, de én egyetemista koromban voltam igazán felhőtlenül boldog

Azért ez még nem az emberi kor vége. Én 25 óta nem ünnepelek szülnapot, észre sem vettem, hogy a 39 -ből 40 lett. Akkoriban szuper jól éreztem magam a bőrömben.

Csak anyukám kedvéért emlitettük meg, ez tkp neki volt nagy napja. Az enyém meg a fiókánk születése.

Mi az oka az elkeseredettségednek? A 40 nem lehet, mert az csak egy szám, akkor is, ha az életkort jelöli.

A legtöbb nő 40 évesen kezdhet élni igazán: a gyerekei már nagyok, van bedolgozott munkahely, egzisztencia, az otthonnak is csak a fenntartásával kell törődni (hagyjuk az ettől eltérő kivételeket, amik sajnos jócskán vannak); magyarul lehet élvezni az addigi erőfeszítések gyümölcsét. Egy kivételt tudok elképzelni: az egészség KOMOLY megromlása, ami adhat okot némi elégedetlenségre. De még akkor sincs vége a világnak! Csak pislogok, hogy a körülöttem élő 70-80-90 évesek a mindenféle színű-szagú betegségeikkel vidáman gondozzák, ássák fel a kertjüket, unokáznak, dédunokáznak, mennek mindenfelé ha kell, ha, nem.

Élvezni kell azt, ami még hátravan az egyetlen életből, nem pedig az elmúlt fiatalságot siratni!

én a 40et szerettem ☺️

a 41 már kicsit nehezebb,

de úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam több évet elpazarolni, mint a harmincas éveim közepén... most kezdtem újra a szakmamban dolgozni, egy évtized kihagyás után! a férjemmel már kellőképpen összecsiszolódtunk, tulajdonképpen csak a lendületet kell kihasználnom, előnyömre forditanom, amit nem a kesergessel kell tölteni.

újra szeretnék sportolni is valamit, most már ismerem a hataraimat.

szóval szerintem ha túl van az ember az első reakción, mint a topik címe, akkor azt az energiát egy jobb élet felé kellene forditsa.

Egyetértek !

Semmi nem változott azért, mert 39 helyett 40 éves lettem.

Akkor kezdtem ilyesmin gondolkodni, mikor jött a klimax az éjszakai izzadással, hőhullámokkal, ritkuló menstruációval,stb. Ekkor azért másik korszak kezdődött, és feljött rám 6-7 kg, amit életmódváltással keservesen sikerült leadni.

Most vagyok a legboldogabb eddigi életem során (55 )

Nem érzem az idő múlását sem a testileg ,sem szellemileg.

Mondanám ,hogy jobban nézek ki ,mint harminc évesen ..

(de úgysem hiszik el😉)

Döbbenten olvaslak!

Te nagyon el vagy keseredve valamiért és abban biztos vagyok, hogy nem a korod az oka.

Az egy dolog, hogy te így érzed, de ezt ne közöld tényként.

40 felett is van élet (ha csinálsz magadnak). 40 felett sem akarnak mindenkit lecserélni (jól kell választani).

40 felett is lehet minden jó és happy (ha nem úgy állsz a korodhoz, mintha kitört volna a III. világháború).

Sajnálom, hogy így érzel, de hidd el, mások meg máshogy;)

40 óta nem ünneplem a születésnapomat, nem is hagyom, hogy köszöntsenek. Ahogy mondják, már nem "happy" a "birthday"...

Azóta eltelt pár év, még jobban utálom a helyzetet.

Szóval, igen; 40 és annyi. Lehet szépíteni a dolgokat, de igazából már nem az igazi.