30 éves létemre apám megütött. Sokkolt a dolog. (beszélgetős fórum)

Pedig költözz el.

Apádra inkább nem mondok semmit.

Írj egy szabályzatot, vagy üzenetet, akaszd ki jól látható helyre, olvasgassa! Ha muszáj vele élned, messze ívben kerüld el! Minimalizáld az érintkezést vele!

1. szabály: Soha nem ütünk meg senkit!

2. szabály: Ha szeretnél tiszta ruhát, rakd a qrva ruháidat a szennyesbe!

stb...

Sajnálom,,,és erre nem is lehet sok mindent írni.Használd fel az időt arra míg ott vagy, hogy keress másik munkát,aztán tipli.Ha nem is tudsz önálló albit kivenni betársulhatsz egy többszobásba úgy olcsóbb.

Otthon meg kerüld el,,nem kell neki dumálgatni úgysem változik.

AZ oké, hogy így érzed magad és nem szólsz hozzá, stb., de ő mondott valamit?

Nem tudom, hogy mit csinálnék.

Még beleképzelni sem tudom magam az ilyen helyzetbe.

Nem bántottak sosem, és a gyerekünket sem bántottuk sosem.

Sziasztok. Apám mindig hirtelen haragu ember volt, gyerekként is sokszor kaptam (nő vagyok) verést apróságokért. Anyu kicsi koromban meghalt sajnos, kb 5 éves voltam.

Tinédzser koromig így ment (nem alkoholista apu, de ha ideges lesz akkor kő kövön nem marad), aztán abbamaradt a tettlegesség, inkább szóban bántott.

Most vagyok 30 éves, egy hosszú kapcsolat után költöztem haza a szülői házba. Apu őrült neki, nyilván volt aki főzzön, mosson, takarítson, mert nincs párja sem.

Pár napja kértem, hogy a szennyes tartóba tegye a koszos munkás ruháit, mert nem tudom másképp, hogy mit kell kimosni. Aznap épp problémák voltak a munkahelyen is, idegesen jött haza, talan nem ezzel kellett volna fogadnom és ahogy egy kicsit bevallom, mert már a sokadik kérésem volt ez, nyomatekosan kértem, a dolgot, visszakézből akkora pofont kaptam, hogy nekiestem a konyhaban az asztalnak. Annyira lesokkolt a dolog, hogy köpni, nyelni nem tudtam és még a könnyeim is eleredtek, nem a fájdalomtól, hanem magától a szitutól.

De semmi kommentet nem fűzött a dologhoz apám. Azota nem tudok vele beszélni. Sokkolt, hogy én csinálom a házimunkát munka mellett és ezt tette. És hogy 30 évesen kellett ezt megérnem.

Mielőtt valaki azt tanácsolja, költözzek el, sajnos jelenleg minimalbért keresek és nem telne albérletre, pedig én is szeretném az önálló életet.

Szörnyű visszagondolni és nem is értem a dolgot. Szerettem volna írni róla, mert jobb kibeszélni nekem az ilyen dolgokat.

Hálás vagyok, ha elolvassa bárki is.