3 férfi közül kellene választanom.... (beszélgetős fórum)

Igen, csak szeretem Őket annyira, hogy nem akarok egyikőjüknek sem fájdalmat okozni.

De persze tudom, erre előbb kellett volna gondolnom...

37 éves nő vagy , talán el kellene már tudnod dönteni, hogy mit akarsz az életben ! Te is tudod, hogy nem korrekt dolog amit csinálsz . Nem ítélkezem, de nem is veszem le a keresztedet, nem könnyítek a lelkeden !

Mit vársz? Hogy megmondjuk, hogy A,B,C pasi közül melyiknél maradj? Mi alapján? Nem értelek. :/

Azzal a fickóval tuti nem kezdenék aki tud a másik kettőről, mert ha komolyra fordul a kapcsolat az életben nem fog megbízni benned. És egy kapcsolatban fő a bizalom!!

Nem, nem hinném, hogy így lenne. Legalábbis nem így érzem.

Mielőtt velük találkoztam volna, nem is akartam igazából szoros kapcsolatot, pont azért mert vannak gyerekeim. Persze, jelentkező lett volna, de nem kellett.

Nekik viszont annyira megfogott a személyiségük! Konkrétan a férjhezmenés nem is a papírt takarja esetlegesen, hanem, hogy bármelyikkel el tudnám képzelni az életemet. És ugyanez a helyzet a gyerektémával is. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy én már ebben az életben nem szülök, soha. Egyrészt, mert már van 5, másrészt a korom miatt. Meg mint mondtam, nem hajtottam arra, hogy legyen mellettem egy társ.

Néha nem is hiszem el, hogy hogyan tudtam ilyen keszekusza helyzetbe keveredni.

Csak egy kérdés, és leszögezem: nem furkálódom!

Nem lehet, hogy inkább a biztonságot keresel, és úgymond játszik a megalkuvás?

Csak, mert a férjhezmenősdi, meg a közös gyerek (Neked már a hatodik?) nem kispályás dolog.

Háromból háromhoz férjhez mennél?

Biztos mások vagyunk, de például eddig egy pasinak sem voltam hajlandó igent mondani, nemhogy háromnak. Ehhez szerintem sokkal-sokkal több kell, mint szaladgálni köztük.

Pedig Isten lássa lelkem, soha nem voltam ilyen...

17 évig hűséges voltam a férjemhez, soha nem néztem más pasira. Boldog voltam vele. Aztán mikor egyedül maradtam, 4 évig nem volt senkim. Úgy gondoltam, hogy majd ha olyan valakit találok, aki minden szempontból passzol hozzám, akkor, talán...

Szóval soha nem voltam egy kicsapongó, léha nő...

Igen.

De viszont a másik kettőre is ezt válaszolnám. Igaz, ők nem a házasságot tervezgetik, hanem a későbbiekben a közös gyereket.

És bármelyik marad meg, igent mondanék.

Ebben az esetben az is felmerül, hogy mit keresel?

Ha szerelmet, akkor a másik kettő közül kell választani.

Ha szeretetteljes elfogadást, akkor a nagy beszélgetősnél van a helyed, mert nála talán van esélyed erre, ha csak egy komoly kapcsolat keretei közt nem változna meg a viselkedése. Viszont ez zsákbamacska.

Ha most szerelmes lenne, akkor nem hiszem, hogy szemet hunyna afelett, amilyen helyzetben van most veled.

Ez a legjobb tanács.Ha bármelyiket is őszintén szeretnéd,akkor rá sem tudnál nézni a másikra.

Valószínű,egyik sem az igazi a számodra.

Azért ez a 3-as felállás szerintem is húzós egy kicsit.Egyik ágyból ki, a másikba be.Brrrr....

Csak azért kérdeztem, mert hogy van fent rólad kép és hát tudjuk, milyen kicsi a világ:):)

Nehogy aztán a másik kettő is tudomást szerezzen a dologról:)

Mert akkor lehet nem kell már majd választanod:D

Csak az egyikőjük tud a másik kettőröl. De Ő olyan velem, mint a türelmes szülő a gyerekével. Mintha kivárná, hogy mikor tudok dönteni. Nem téma közöttünk, és nem változott a viselkedése sem velem. Igaz, mielőtt ővele kapcsolatom lett, rengeteget beszélgettem. Tehát ismer...

A másik kettő nem tud erről a felállásról...

Érdekes helyzet...

Az én olvasatomba két verzió létezik:

1. Fogsz egy papírt, felírod a három nevet, és a felírod a jó, ill. rossz, ha úgy tetszik, pozitív, és negatív tulajdonságokat, majd ennek fényében kettőt kiteszel. Viszont ahogy olvastam az indító hsz-t, szerintem a másik kettő miatt keseregnél.

2. Kivársz

Végezetül: Bármiképpen is döntesz, most rajtad áll a döntés joga, de később szépen mindegyiknek elege lesz, és kiteszik a szűröd. Ha valamelyik mégsem, akkor induló ok a bizalmatlanságra.

Ez az....minek választani:)

Amúgy ők tudnak egymásról?

3 férfi van az életemben, és nem tudok választani. Mindhármat szeretem, és ez nem csak ragaszkodás, mert többször belegondoltam, hogy mi lenne, ha kettő kilépne az életemből. És bármelyikre gondoltam, hogy maradna, éreztem, hogy boldog tudnék Vele lenni. Mindegyikkel ugyanolyan izgatottan várom a találkozást, ugyanolyan aprólékosan készülődöm. Várom a telefonjaikat. Naponta beszélek velük. Maximálisan ott vagyok mindegyikkel. De magamtól egyiket sem tudom elengedni, pedig tudom, hogy döntenem kéne. Mert egyikkel sem fair ez a felállás. Az mindegyikben ugyanaz, hogy érzem, hogy fontos vagyok nekik, odafigyelnek rám, és őszintén mondják, hogy szeretnek. Mindhárom velem tervezi a jövőjét. És én is mindegyiknek őszintén mondom, hogy szeretem. Bármelyikkel le tudnám élni az életemet. Mindegyikőjük teljesen más karakter.

Kérek mindenkit, hogy elítélő hozzászólást ne írjon, ha lehet, mert tudom, hogy talán máshogy kellett volna alakítanom a dolgokat. De ezt hozta az élet...

Alapjáraton régen azt mondtam volna, hogy az erkölcsi értékrendembe ez nem fér be - és ezek szerint mégis....

Volt már valaki ilyen helyzetben? Hogyan tudtatok dönteni?