3 éves lányom folyton az apjával szeretne aludni, és ő nem tud nemet mondani. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Amúgy van egy vicces sztorim is erre az egy ágyban alvásra.A kislány annyira mocorgott az anyja mellett,mert persze ott is van rémálma...hogy lefejelte az anyját,akinek ez a fejelés 50 ezerbe került,mert felrepedt a szája és kitört 2 foga...
Azért az már elég bunkóság hogy te is arra célzol,hogy rossz az az anya és én is az leszek,aki nem engedi az ágyba a gyereket.Amúgy megnézném te milyen anya vagy ezenkívül...És jó lenne ha páran tudnátok a szövegemet értelmezni!!!Mielőtt dokihoz jártam,akkor is ez volt a véleményem és azért mert látom a kapcsolatokat tönkremenni az anyai ösztönök miatt...De hányszor írjam még ezt le?????Most már megérti valaki?Nem kell velem egyetérteni,de úgy gondolom,hogy eddig normálisan írogattam a véleményem és nem leszóló hozzászólást várok,hogy bakker de szar anya lesz ebből a csajból,mert nem kell neki a gyerek az ágyába.
Örülök,hogy kifejtetted a véleményedet.Amúgy nekem 65 éves volt a pszichológusom,és sokat segített,szóval benne van a pakliban,hogy ezért túlzok :) 2 év nem olyan sok,mint a 6-7,de ettől függetlenül akkor se engedem majd meg.Itt véleményeket osztunk meg és szerintem te jó hangnemet választottál.Leírtad szépen és normálisan és nem utaltál semmire,mint mások itt és más fórumokon.A könyvet meg elolvasom szerintem.Amúgy szerintem az nem szeparáló nevelés,ha külön szobában alszik.Amúgy mindenkinek más az anyai és apai ösztöne és ez így van rendjén.Valakinek az az ösztön,hogy mellé feküdjön a gyerek,valakinek nem.És szerintem mindkét táborban vannak és ez is egy olyan dolog,amiben soha nem lesz közös "hang".De itt amúgy a fórum felhozójának is pont az az anyai ösztöne,hogy éjjel a gyerek nem a hitvesi ágyba való,hanem a sajátjába.És szerintem nem véletlenül hívják hitvesi ágynak már évszázadok óta...a hitvesbe a férj és feleség tartozik bele. :)
Minden szavaddal egyetértek. Nagyon jól leírtad a lényeget.
Lehet, hogy a pszichológusod értett ahhoz, hogy a depressziódból meggyógyítson, de hogy ha neked gyereked lesz, és akkor nem a saját, józan anyai érzéseidre hallgatsz (ha lesznek ilyenek), hanem egy pszichológusra, hááát....
Annyit még hozzátennék: se módunk nem lenne rá, hogy valamelyikünk külön aludjon (nincs másik ágy a gyerekszobában), se eszembe se jutott volna soha ilyesmi akár magamra, akár a férjemre nézve.
Anno megkérdeztem őt erről és elmondtam neki, hogy én miért szeretném, hogy miben látom előnyét. Kért egy kis időt, megfontolta, aztán megbeszéltük a felmerülő kérdéseket, kompromisszumot kötöttünk ("ha valamelyikünknek nem lesz jó, akkor újratárgyaljuk") és belekezdtünk. Most így utólag sokszor emlegeti, hogy milyen aranyos volt, amikor a lánya szuszogó arcára ébredt fel reggelenként. Hát, mostmég kiságyazunk, de ha szimpla heverő lesz, biztosan nálunk is lesz átjárkálás. Hát ez van, nagy az ágy, elférünk rajta a jó melegben. :)
nálunk ez nem feltétlenül apának szól, egyszerűen csak így alakult, mert veszélyeztetett terhes voltam, így párom vette át az altatást.
már mondtam, de nem tud nemet mondani
Nem olvastam el a többi hsz-t, de szeretnék hozzászólni:
Nem tudom, te tudod-e rosszul vagy én, vagy a mai pszichológusok többsége szimplán tanulatlan (és bocsánat mindenkitől, aki az), de a szeparáló nevelés a lehető legrosszabb, amit egy szülő a gyerekével tehet! Ha valaki, aki magát pszichológusnak nevezi, rögtön(!) ezt a módszert javasolja a szülőknek, az vissza is adhatja a diplomáját, mert se fejlődéspszichológiát, se konfliktuskezelést nem tanult. (Nekem volt szerencsém mindkettőhöz.)
Sajnos ma még mindig az a fő trend, amiket te is írtál: külön szoba, külön kiságy, minél hamarabbi önállóságra szoktatás... Rengeteg (rosszat) tudnék erről írni, de érdemesebb inkább William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyvét és az egész kötődést segítő nevelést ajánlanom a témához. Mindez nagyon szembemegy a mai általános gyakorlattal és elidegenítő szemlélettel - pedig, aki kicsit is merne hallgatni a saját természetes anyai (és apai!) ösztönére, az tudná, hogy ez a helyes út. De sajnos, mint minden jó dolog, ez is egy teljesen másfajta emberi attitűdöt feltételez, amire a mai emberek már nem biztos, hogy képesek/alkalmasak/hajlandóak. Amennyire egocentrikus a mai világ, nyilván a gyerek is csak a második helyre szorul az állandó Én mögé. :(
Mi több mint 2 évig aludtunk együtt a lányunkkal családi ágyban és sem vele, sem egymással/magunkkal nem volt gond emiatt. Sőt, megkövezés terhe mellett, de azt is leírom, ha már szóba került, hogy a legtöbbször a házaséletünket is a gyerek mellett 1 méterre éltük. Lehet, hogy szerencsések (is) voltunk az ő mély alvásával és a saját oldottságunkkal, de úgy gondolom, a mi (ilyen értelemben) megfelelő hozzáállásunk is kellett ahhoz, hogy mindezt normálisnak fogjuk fel és ne legyen belőle cirkusz vagy pláne válási ok.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a gyerek felébredt volna, akkor se hagytuk volna abba, vagy továbbra is előtte csináljuk (majd), mert nyilván a szülőknek is van egy privát szférája, amit idővel a gyereknek is "ismernie" és tisztelnie kell, amikor szükséges lesz. De nekem valahogy mindig fura kicsit, amikor arról olvasok, hogy mások ennyire nem tudják elválasztani egymástól a két dolgot, akár úgy is, ha épp egy légtérben van. Ettől még persze tolerálom mások véleményét, csak egyszerűen furcsa.
Igen...amúgy a legtöbb férfi meg a gyereket fogja ellenfélnek tekinteni.Le kell győzni ahhoz,hogy anyával lehessek.Ezt amúgy nem én találtam ki és volt is szó róla a lifenetwork-ön,és sok feleség meglepődött,mert eddig a férje ezt nem mondta és mutatta ki,úgy tett mintha minden rendben lenne,hogy ne bántsa meg a feleségét,mert akkor a legtöbb feleség azt mondaná,hogy azt hittem neked is a gyerek az első meg blabla.
Amúgy azt mondják,hogy egy kívülálló jobban rávilágít azokra a dolgokra,amit a résztvevők nem vesznek észre vagy csak nem akarnak.És amíg nem olvastam egy pszichológus véleményét,addig is ezt gondoltam.Amúgy ő egy szakember,aki segít.Nem fizikailag,mint egy sebész vagy más,hanem lelkileg és ezért nem fogadják el a véleményét sokan.De én tapasztalatból mondom,hogy segít.És sokkal komolyabb okok miatt jártam hozzá,mint mondjuk egy olyan "vita" mint ez.Eléggé sok minden összejátszott és depressziós voltam.Részben magamnak,és nagy részben neki köszönhetem,hogy nem durvult el a helyzet.Amúgy érdekességképp:az volt az első kérdése,hogy a szüleimmel aludtam e,míg kicsi voltam.És mondtam,hogy nem:erre azt mondta,helyes.Nem is szabad,akármennyire akarja egy gyerek és akármennyire sajnálja a szülő.Utána meg a családomról kérdezett,elég részletesen.
Amúgy igen,szerencsés vagy hogy akkor tudsz együtt lenni vele,amikor akarsz.A szóban forgó pár akiket emlegetek,ők nem.A férj egy gyárban dolgozik 2 műszakban.Ha délelőttös,akkor délután 4-kor ér haza,a feleség 6-kor,mert reggel 10-től dolgozik.2 szoba van,az egyik a gyereknek a másik a szülőnek.A gyerek folyamatosan az anyján lóg 6 évesen,ha elmozdul mellőle,akkor az anya megfőz másnapra meg este végzi a házimunkát.Az ó programja mindig ez még hétvégén is,mert akkor is dolgozik.Általában hétfőn van a szabadnapja.Ha a férj délutános,akkor délben indul,addig elvégzi a napi munkáit,a feleség meg elviszi a gyereket az oviba és hazaugrik,aztán összepakol és indul is.Szóval csak a közös ágyban tudnának együtt lenni,nem feltétlenül a szexre gondoltam,hanem pl egy beszélgetés.De ott meg ott a gyerek.
Nálunk is ilyen a lányzó. Amennyi a lelkének kell azt persze hagyjuk, de én mondjuk igyekszem ezt a dolgot kordában tartani. Odajöhet mindig, megbeszéljük vele, ha rosszat álmodott, bebújhat közénk, de ottaludni tényleg csak alkalmanként...
Egyébként ha túlbillen ez a dolog, tipikusan pozitív apakomplexushoz vezethet... Ez nem azért pozitív, mert jó, hanem mert az apával túlzottan pozitív kapcsolat vezetett az esetleges torzuláshoz... A lánynak természetes törekvése, hogy az anyját, mint első "ellenfelet" le akarja győzni, az apa maximáis figyelméért... Ez akkor jó, ha nem sikerül neki, legalábbis teljesen nem...
Egyébként én meg a fiúkkal vagyok így...
Miért?Ők mondják neked,hogy nem érzik magukat biztonságban és hadd aludjanak melletted?Mert a legtöbb esetben nem így van.A szomszéd anyuka is önzőségből veszi maga mellé,pedig a gyerek nem fél a saját szobájában.És most azt mondja nem akar egyedül aludni,ha már a párja nincs ott mellette.De könyörgöm!Miért nincs?Mert ő az ágyba vitte a gyereket és ki lett túrva a férj,mert nem fértek el.És szerintem mindenhol a gyerek az első,de az "első" nem egyenlő azzal,hogy valaki rossz anya vagy az lesz,mert nem veszi maga mellé.Vagy szerinted csak az a jó?Mert a hozzászólásodból eléggé ez jött le.És nem csak nekem,hanem annak az 5 embernek akiknek hirtelen megmutattam mit írtál.És gondoltam,hogy valaki majd azzal jön hogy nincs gyerekem.És?Attól felnőtt nő vagyok és van egy határozott egyéniségem és véleményem.Meg van egy keresztfiam,aki a párom mellett a legfontosabb a világon,de soha nem engedtem meg neki,hogy közénk feküdjön.És érdekes módon elfogadta.Egyszer megkérdeztem tőle,ha egyedül is tud aludni,akkor miért fontos neki,hogy közénk feküdjön.Erre az volt a válasza,hogy csak úgy.És a szomszéd szobában is biztonságban van és úgy is érzi magát.Amikor kicsi voltam én is be akartam feküdni a szüleim közé,mert féltem,rémálmaim voltak.De sose engedték.Inkább elbeszélgettek velem,megtanították,hogy hogyan kezeljem a félelmemet (már 3 évesen),ha már egyszer én vagyok az első és biztonságban akarnak tudni.Mert szerintem ebben rejlik egy szülő tapasztalata és segítsége.És azért írtam most elismerem kicsit durvább hangnemben,mert eddig szépen leírtam a véleményem,erre most számomra bunkón leírod,hogy persze,mert nincs gyereked és te biztos vagy benne,hogy másképp gondolom majd.De 10 év múlva is itt leszek,bár 5 éven belül már szeretnék gyereket és akkor újra leírom mit tettem.De akármilyen hihetetlen,bennem elég mély nyomot hagyott a barátaim kapcsolatának tönkremenése és én nem akarok úgy járni.És látok jó példát is,de már ezt is írtam.4 éves egyik ismerősöm gyereke és az első és egyke,és ő a legfontosabb a szülőknek,de nem veszik maguk közé.A kissrác kiegyensúlyozott és nem hisztizett még egyszer sem és stb.A szomszéd lány meg egy hisztikirálynő.Pont azért mert tudja,hogy anyukája mindent megtesz érte és mindig megvédi,és a közös ágyba is beengedi.Nem mintha nem tenné meg ugyanezeket egy olyan szülő,aki a saját szobájában altatja a gyereket.
Nem rájuk hallgatok,hanem magamra és a körülöttem látottakra.És nem fog megváltozni.Nagyon sokan vannak,akik nem engedik az ágyba a gyereket,akármilyen hihetetlen.
Egyvalamit elfelejtettem: az ajtaja éjszaka mindig tárva van!
Ne a pszichomókusokra hallgass. Remélem, ha anya leszel, megváltozik a véleményed.
Olvastam a hozzászólásaidat,majd szeretném hallani 10 év múlva a véleményedet,amikor már lesz gyereked. Nekem a gyerekeim az elsők,és az,hogy biztonságban érezzék magukat,így én is nyugodtabban alszom. A párommal pedig akkor lehetek együtt amikor akarok,szerencsére elég nagy a ház....
Lehet,hogy neked vagy másnak nem olyan könnyű megbeszélni a párjával ezt vagy esetleg mást.Én nagyon nyitott ember vagyok és mindent megbeszélek a párommal.Soha semmit nem tartok magamban,ami persze nem mindig jó,de eddig megérte,mert 21 éves vagyok és 6 éve vagyunk együtt.És szeretjük egymást,harmonikus a kapcsolatunk meg minden.És ő is őszinte velem,volt hogy megbántott vagy teljesen más volt a véleménye és összevesztünk,de ez benne van minden kapcsolatban.És legalább nem a barátainknak beszél,mert tudja hogy meg tudjuk oldani a problémákat.Csak az anyósom útáll,de ez hosszú meg nem is ide való téma :)
Igen...egyetértek Becseibeával.Bár lehet,hogy már beszéltetek róla.De akkor újra kell.Mond el neki őszintén,amit itt írtál,hogy már nem is emlékszel,mikor voltatok együtt utoljára.És ha ez így folytatódik,akkor nem férfiként,hanem barátként fogsz rá tekinteni.Ez csak "meghatja".Persze azt is mondd el neki,hogy te is ugyanúgy szereted a lányod,de nem csak anya vagy,hanem nő is,akinek vannak szükségletei.
De elmondhatnád Apának,h neked így nem jó!Sőt a későbbi problémákat is megelőznétek ezzel.Mert nem jó ha a gyereknek később mindent lehet!
nálunk tényleg az a gond, hogy nem én vagyok az akinek változtatni kell
Döntöttem és változtattam!(Rosszul esett,h Apa eltávolodott) Gyerekszoba az gyerekszoba,a franciaágy nem gyerekágy!A lányunk hozzászokott,Apa mellémbújt...
Egyetértek veled, mindenkinek megvan a helye. Szerintem meg már sokszor azért ébred, mert az apjával szeretne lenni. Nálunk amúgy én vagyok az, akit ez zavar inkább
születése óta altatni kell :(
Mostanában különösen rosszul alszik, mindennapos az ébredés.
És szerinted mi akkor a megoldás, ha tudjuk, hogy valami felzaklatta (pl kistestvér)? Igaz, hogy már két évesen szépen beszélt, de ő még nehezen érti, hogy mi zajlik a lelkében, nem tudja úgy szavakba önteni.
Ja és még nem ovis
nálunk csak éjjel lehet(ne), mert két gyermekem van, és nem egyidőben alszanak. Már nem is emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára együtt, a hónapra sem :S
Nálunk is külön szobája van, és van egy kihúzhatós ágy, ott szokott a lányom aludni.
Sajnos nálunk már mindennapos a különalvás. És bár harmónikus a kapcsolatunk, de mégis egy jó barát szintjére fog nálam lesüllyedni :(
Szerintem lehet,h depressziós is.Nem jó ha ennyire a gyermekére építi az életét,ráadásul a gyerekeknek (főleg egy lánynak) fontos apa is!Milyen lesz a felnőtkora?Majd Anya nem engedi el?Nem lehet barátja,mert Anya azt is beszabályozza?Vagy együtt él a fiatalokkal...?:(
Igen sikerült!Azóta eltelt majd 8 év!:)
További ajánlott fórumok:
- Mi a véleményetek azokról a barátnőkről, akik "nagyon szeretnek", de folyton sértő megjegyzést tesznek rátok?
- Márciusban letelik a gyes. Szeretnék felmondani a munkahelyemen közös megegyezéssel, de azt mondták, hogy arról nem lehet szó...
- Ismerősöm szeretne felmondani jelenlegi munkahelyén, de fenyegetik, hogy akkor annak jogi következményei lesznek
- Pécelre, vagy Pest közelébe szeretnék költözni, érdeklődnék, a városokról, ellátottságaikról tudtok valamit mondani?
- Két város közti buszjegy vásárlást a sofőrnél kell vásárolni? S mondani, hová szeretnék menni?
- A tesóm és az én nevemen van a lakás, ha le szeretne mondani a jogáról, nekem az pénzbe kerül?