2010 novemberi babát várók (beszélgetés)
Lehet, hogy kicsit lelépek. Aludnom kéne egy keveset.
Aztán lehet, hogy ma sem lesz belőle semmi.
Majd jövök!
Pápuszipá!:)
Akkor tényleg nincs esélyed a pihenésre:( Kár, biztos segített volna kicsit. Ha hazaérsz egyből pihenj le!
Mi sem szeretnénk, ha kórházban kötnél ki, igaz lányok!?
Persze, csak már napi 15 szem gyógyszernél tartok, amiket csak a vérnyomi miatt szedek. 140 felett már hívnom kéne a dokit, szóval holnap beszélek erről vele.
Na meg a másik, sajnos legutóbb is így kezdődött.
Jesszusom!!! Elhiszem, hogy megijedtél! Biztos nem lesz baja a picinek!
Ja, nekem a nagy kés állt ma majdnem bele a lábamba, de ez egy tuti szakácskés. Párom kapta a szakács barátjától:) Olyan mint a borotva, el se mondom inkább a páromnak!
Egyik kedvencem! :-)
Viszont én az Üvöltő szeleket nem bírtam elolvasni, pedig háromszor futottam neki. Elég depis tudok én lenni, hát még hogy ilyet olvassak. Filmben sem nyerte el a tetszésem.
Úgyhogy, akár csak a kajánál, itt is, ízlések és pofonok.
Én is tele vagyok kék-zöld foltokkal állandóan:) Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen. Na, én sem vagyok nagy darab, sőt, de az ajtón én se tudok rendesen kimenni, 90%, hogy nekem jön az ajtófélfa:DDD
A kapkodásnak is nagymestere vagyok, hajajjj:)
A grízes tészta az én ötletem volt:D Lasagne is jöhet.
Tényleg vigyázz magatokra nagyon! Mikor lesz a polgári? Tudsz még addig pihizni kicsit?
Ó, én ebben nagy művész vagyok! Én az ajtón nem tudok sokszor úgy kimenni, hogy ne ütközzek abele a félfába! nem tudom hogy csinálom, nem vagyok egy nagydarab! :-)
Viszont kapkodós az igen. :-)
Hú, nagyon vigyázz magadra! Vigyél valami hűsítő kendőt, meg igyál sok vizet is közben! csak nem lesz gond! Gondolj sok sok pozitív dologra, és akkor nem lesz baj! :-)
Nem szabad idegeskedni, jó lesz!
Hú, lányok, ennyit írni és ennyit beszélni a kajáról...:-D A grízes tésztához kedvet csináltatok, holnap megkérem anyukámat, csináljon nekem. Nálunk ma lasagne az ebéd.
Jól megjártam ma. :-( Csak legyen vége a napnak, és ki sem kelek az ágyból. Nagyon felment a vérnyomásom, de az esküvőt már nem tudom lemondani, én vagyok a tanú. De utána max. kajálni maradunk és már jövünk is haza, fájó szívvel, de muszáj lesz. Remélem, hogy a pihenéssel helyre áll.
Itt vagyok:)
A lecsót már leteszteltem tejfölösen, finom, de én maradok a simánál:) A prósza sül, lassan kész. A grízes tésztával várok még egy kicsit.
Én egyébként olyan szerencsétlen vagyok:( Mindent leejtek, meg kiborítok:( Ti is szoktatok így járni?
Nekünk se kérdezték meg, de én szüleim kérdezés nélül elkezdtek tevékenykedni. :-) Anyóség meg egyszercsak közölték, hogy a babakocsit megveszik.
Bár még nem adták oda rá a pénzt... egyenlőre mi fizettük ki a vésztartalékból. :-)