1 pofon (beszélgetős fórum)

Nem tudhatom, hogy akkor milyen ember lennék, ha néha nem kapok 1-1 pofont. Ezt soha nem tudhatom. Mindig szép szóval voltam nevelve, és szerintem következetesen, de azért 13-14 évesen feladatam a leckét rendesen, hidd el. :)

A verés, és egy pofon egyáltalán nem egy. Gondold csak végig... Verni soha nem vertek meg.

Egyetértek. Pedig én már kaptam nagyobbat a kelleténél.

Nekem nagyon sántít ez a nem csináltam semmit, csak úgy megütött.

Mit takar a "nőként viselkedni"?

Szerintem emberként kell viselkedni mindkét félnek. Ha nem jó a másikkal lépni kell, időben.

Igen, én is lehet, hogy így tennék.

Viszont egy normális kapcsolatban tiszteli egymást a két fél. Ott, ahol a férfi már megüti, bármiért is, szó sincsen tiszteletről. Kérdés az, hogy tisztelte-e valaha, és ha igen, akkor hogyan jutottak el odáig, hogy ennyire elfajuljon a dolog? Mert lássuk be, ahhoz hogy nőként tiszteljenek minket nőként is kell viselkedni és élni. És megadni a férfi számára azt a tisztelet, ami neki jár.

Hát amit írtál, az azt jelenti, amit én írtam: "örülök, hogy megpofoztak, és nem lettem olyan, mint a hordalék".

Ergo szerinted rossz ember lennél, ha apád nem pofoz fel.

A verés és a pofozkodás nálam ugyanaz, azért használtam ezt a kifejezést.

Én simán elképzelem, hogy alapból visszaadnám.

Hát nehogy már kezet emeljen rám!

Dehogy is! Én ilyet nem mondtam. :)

Van más út, és ismerek is más utat. Engem verni soha nem vertek, de bizony volt olyan szituáció, amikor mással már nem lehetett rám hatni. Persze ez személyenként, egyénenként változó. Bár nincsen gyerekem, tehát nem akarok okoskodni, de úgy gondolom hogy minden gyerekhez más út vezet, kihez mi. Magamról pontosan tudom, hogy nálam bizonyos esetekben már semmi nem vezetett célra, és igen, kellett egy nagy pofon időnként.

Azt se tartom normálisnak, mikor egy nő üt meg egy férfit, hihetetlenül megalázó, és fordítva is gáz. Gyereket verni meg a leggázabb. Azok ütik a gyerekeiket, akiket szintén vertek a szülők, és nem ismernek más módszert a fegyelmezésre.

Szomorú, hogy egyesek szerint a fizikai erőszak normális, és "ne lepődjön meg rajta". Hát igenis lepődjön meg.

Nem tudom... Azért szerintem ez annyira nem egyértelmű, 13 év hosszú idő, és ismerni kell a körülményeket is.

Például ha a nő ad egy pofont a párjának az ugyan annyira nem fér bele, mint fordítva. De ha így tesz, akkor azt mondom, ne lepődjön meg, ha visszakézből kap egy másikat.

Szerintem egy kapcsolatban alapvető a másik ember tisztelete, amibe egy pofon nem fér bele, sőt, számomra az ész nélküli üvöltözés sem. De ehhez két ember kell, ahogyan lehet, hogy a pofon elcsattanásához is... Nem? :)

Nem hinném, hogy az a megoldás, ha nem beszéltek róla. Én igenis szóba hoznám és kikérném magamnak, hogy ilyet csináljon. Mondjuk nekem fura, hogy csak úgy odament lekevert egyet és ment tovább....

Viszont az elbeszélgetés után adnék neki még egy lehetőséget, de azt megmondanám, hogy még egy hasonló eset és kiteszem a lakásból és fel is jelentem.

Nem kell mindig mindent szó nélkül hagyni!

Nem, itt ezt sem írta le senki.

Konkrétan arról beszéltünk, hogy ha egy gyenge szándékosan provokál, és ebből sportot űz, ne lepődjön meg, ha kap egy sallert. Ennyi és nem több.

Ez nem ennyire egyszerű. Egy 1 éves gyereket nyilván nem üt meg senki, ha egyszer az anyjába rúg. Lehet hogy csak rúgkapál, lehet, hogy csak egy gyermeki hiszti.

Én itt is aszerint mérlegelnék figyelembe véve a gyerekem korát és szellemi képességeit, hogy azért rúgott-e meg, hogy az erejét fitogtassa és fájdalmat okozzon-e nekem, vagy csak az előbb említett rúgkapálás.

Az erősebb provokálhat? Hiszen neki nem kell attól tartania, hogy pofont kap.

Az alázást nem kell tűrni, ilyen kapcsolatból ki kell lépni. Nem hiszem, hogy az általad leírt eset volt az első. Igaz, könnyebb pofozkodni, mit lépni, ahhoz több bátorság kéne.

Én bizony levernék neki egyet.

(Igaz, az arcát nem ütném meg.)