Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Pedig elhiheted mert,én amióta megszültem naptár módszert használunk.
Persze ehhez megfelelő ciklusnak kell lennie,és számolni tudni sem árt!
Nem hiszem el, tenyleg emberek biznak a naptar modszerben? Egy intenziv szeretkezes is peteerest okozhat. Amikor kivalasztjak hogyan vigyazzanak, nem olvassak el, mennyi a megbizhatosagi rataja?
Szerintem aki homerozik, annak tudnia kell, hogy megeshet a dolog.
ggabi!
Igazad van,a férfiak teljesen más lelkivilággal vannak megáldva mint mi nők.
Sokkal "jobban"reagálnak dolgokra,míg a nők érkénységük miatt másként értékelik a velük történteket.
Ne legyen Bűntudatod,mert Te legalább szembe tudsz nézni a tényekkel-a betegséged,a kisfiad betegsége-,és az esetleges születendő baba egészsége.
Beszéld meg a kezelő orvosoddal a problémádat,persze nem jósok,de tanácsot vagy javaslatot bizonyára ad.
Kedves Bazsó!
Köszi a biztatást.
Próbáltam pedzgetni a gyerekeknek is, mi lenne ha születne egy kistesójuk, hát nem igazán lelkesedtek érte. A párommal meg az a helyzet, hogy van az előző házasságából is két gyereke, ők nagyobbak már. Mindig azt mondja elég neki ez a négy. Neki könnyebb, mert nem az ő testéről van szó, nem neki kell lelkileg feldolgoznia. Ő könnyen beszél: majd elveteted... Hát ez nem ilyen egyszerű. Én nem akarok "gyilkos" lenni. Bűntudatom lenne, de Ő ezt nem hiszem hogy át tudja érezni, vagy csak egyszerűen nem akarja átérezni. Miért éppen most? Mi a terve a jó Istennek velem? Miért nem 2-3 évvel korábban történt? Aggódok mert van egy autoimmun betegségem, ez egy bőrbetegség, ráadásul kényes helyen jött elő, valószínűleg a stressz válthatta ki 3 évvel ezelőtt. Sajnos ez nem gyógyítható, de kezelhető, együtt kell vele élni. A kisfiam pedig asztmás. Belehalnék, ha miattam születne betegen a baba. Tudom ezt csak orvossal lehet megkonzultálni, de ők sem jósok. Bocs a sok siránkozásért, majd csak megnyugszom.
Kedves ggabi!
Megértem most milyen helyzetben vagy.
Mindenek előtt vegyél egy tesztet,és annak eredménye után kell döntened-döntenetek,hogy mi lesz a következő döntés.
Addig is ülj le a pároddal és beszéljétek meg az esetleges lehetőségeket.
Felnőtt emberek,szülők vagytok akik felelősségel
tartoztok egymás iránt.
Ne idegeskedj!
GondolokRád!:)
Sziasztok!
Hát, a "no stressz" nálam most nem igazán működik. Még nem vettem tesztet, pedig már egy hete késik a menstruációm, ami mindig pontos volt. Teljesen meg vagyok rémülve. 30 évesen szültem a kislányomat és 32 évesen a kisfiamat, és nem terveztünk már babát. Nem szedhetek gyógyszert, óvszerrel meg naptármódszerrel szoktunk védekezni. Hát ez a módszer most nem jött be. A párom hallani sem akar róla, én pedig lelkibeteg vagyok. Nem tudom mit csináljak, mi a helyes. Mennyire más a szitu egy tervezett terhességnél! Olvasgatom a fórumot és egyfolytában jár az agyam. Mennyire megváltoztatja a család életét egy baba! Tudom hogy nem vagyok még öreg, de aggódom a munkahely miatt, az anyagiak miatt (sok kölcsöntörlesztés és egyebek), az egészségünk miatt...
Bocsánat nem akartam senkit sem megbántani, csak félek.
Érintett vagyok a témában ezért gondoltam leirom a véleményem.
42 évesen szültem a 3.kisfiamat.
Tervezett baba volt,tehát egy alapos orvosi kivizsgálást csináltattunk.
Semmi negativ tapasztalatom nem volt ez idő alatt,sőt utánna sem.
Az orvosom egy tündéri nőgyógyász,megnyugtatott mindkettőnket,semmi akadálya a terhességnek.
Természetesen több ellenőrzés,vizsgálat a terhességem alatt,ami megnyugtatott.
Mercike!nem osztom a véleményed,mert nem nézett rám senki csúnyán,nem riogattak semmivel,nagyon kedves volt velem mindenki!
Ezt azért mondom mert a végén 52 napot voltam kórházban,mert nagy baba lett(4kg),farfekvésű ,és császárral született.
Boldog vagyok és mindenki imádja,teljesen átalakitott,hatalmas türelmem van hozzá és nagyon jól érzem magam.
Az élet úgyebár már a magzati korban elkezdődik.
Egy 40 körüli anyuka megfontoltan, nyugodtan várja a babát, no stressz;
mig némely huszonéves anyukánál nagyobb az esély, hogy ebben az időben trauma érheti a fejlődő magzatot ami a későbbiekben derül majd ki.
Én nem gondolnám, hogy egy később szülő nőnél nagyobb egészségi kockázattal kell számolni;
illetve manapság szinte éppen annyi rizikófaktorral számolhat némely tizen-húszonévesen szülő lány/nő.
Természetes a jelenlévők mindig kivételek! és én azokra a fiatalka lánykákra gondolok akik úgy élnek/szórakoznak, hogy annak a későbbiekben bizony következményei lehetnek (narkó, cigi, alkohol, mentális problémák).
Szerintem nincs ezzel semmi gond.
Egyészségügyi szempontból nem szerencsés, de ezeket is ki lehet küszöbölni, hisz már rengeteg szűrő vizsgálat van, valamint a teherbeesés esélye csökken, ezért nem ajánlják (de van aki szerencsés, s így is egyből "összejön" a dolog).
Kívánom neked is utóbbit:)
Honorka!
Hirtelen azt hittem, hogy én írtam ezt a hozzászólást annyira egyezik minden!
Nem kötözködés,nem belém veszni!
Van egy ilyen topik:Őszintén!40 évesen szülni...
Ott már van pár hozzászólás,vélemény...
Sziasztok!
Én 20 évesen szültem az első gyerekemet,négyen vannak, és azt érzem, ha később szültem volna, biztosan nem lettek volna ennyien. Imádnak engem, én imádom őket. A nagylányokkal barátnők vagyunk, az egy szem kisfiamat, aki utolsónak jött világra mindannyian kényeztetjük.
Tulajdonképpen együtt nőttünk fel, és egy pillanatig nem gondolom, hogy veszítettem valamit az életemből, hogy valami kimaradt volna. Jártunk nyaralni, kirándulni, minden rendben van és volt.Ehhez persze kellett egy olyan ember, mint az én férjem, akivel 25 éve élünk házasságban.
És persze, ha még hiányozna valami, nyugodtan pótolhatjuk, hiszen "fiatalok" vagyunk.
De aki úgy dönt, esetleg úgy van lehetősége, hogy később tudjon szülni,neki egy barátnőmet idézném, aki szintén negyven felett szült: Az édesanya szeretetével, és a nagymama türelmével, és tapasztalatával fogja nevelni kisbabáját. Köszönöm, hogy elolvastátok gondolataimat.