Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)

discovery!

ez az a topik! :)

Oka volt annak, hogy ilyen későn lettem. Apám habozott nagyon. Ő már akkor is tudta, hogy nem jó öreg szülőnek lenni.

Már nincs min gondolkodnom.

Én abszolult nem szorulok segítségre. Miért szorulnék, azért mert szerintem nem helyes 40 évesen vagy annál öregebben szülni.

nem szólnának semmit egyébként a szüleim, ők sem hülyék, tisztában vannak azzal, hogy öreg emberek.

Elég szar lenne ha engem a fiam leöregezne........

Ne szerbusz, mert látom, hogy aki itt rászorul a segítségre az te vagy, csak nem akarod tudomásul venni. Remélem szüleid nem olvassák amit róluk mondasz. Az embernek a legdrágább kincse a szülő, a szülőnek a gyermeke és maga a család.

Szerintem ezt így nem lehet bekategorizálni. Egyébként a férfiak átlag életkora 69 év, tehát egy 70 éves ember már elég öreg.

Anyám a 43.ban volt, apu az 53-ban.

Korosnak számít az, aki 65-75 éves, öregnek 75-85 éves, és nagyon öregnek az, aki betöltötte a 85. életévét.

Még nem írtad le, hogy hány évesek voltak a szüleid amikor te születtél!?

Nem rontottak el semmit. Max, hogy elk kényeztettek.

APunak azért oka is volt rá, hogy féljen, mert mint írtam idős ember.

NAgyon jó szülők, csak későn vállaltak be engem.

Én éppen ezért nem szülnék idősen. De mondjuk mint írtam, ilyen szempontból már mindegy, mert fiatalon és idősen sem fogok mint kiderült.

"Emellé pluszban apám még hipohonder is. " Ezt írtad korábban. Azt hiszem, kezdem kapisgálni, mi volt az oka a félelmeidnek. Ne haradugj, ha ezt mondom, de már korábban is gondoltam, hogy a szüleid valamit nagyon elrontottak. Lehet, hogy segítségre lenne szükséged, hogy feldolgozhasd ezt a problémát, mert úgy tűnik, a mai napig befolyásol. Nem vagy egyedül, másoknak is vannak gondjai, amelyeket a gyermekkorából hoz, s vagy tudja kezelni őket, vagy nem. Természetesen én se vagyok kivétel. Nehéz dolog a gyereknevelés: amit elrontottunk, esetleg csak évek múlva derül ki, amikor már nincs mit tenni.

Én akkor voltam tini, mikor anyukám meghalt, de még akkor se hittem, hogy ő meghalhat, amikor megmondták, mi a helyzet és mennyi ideje van hátra.

Én főleg nem anyám miatt aggódtam, az kevésbé érdekel.

Apu az aki miatt aggódtam.

Főiskolás koromban már engem se zavart. Egy tini lelke az teljesen más mint egy felnőtté.

Engem egyetemista koromban sem foglalkoztatott ilyesmi és a társaimat sem.

Szerintem nálad sem a korkülönbségből eredtek ezek a problémák. De ha neked ez a meggyőződésed és ettől jól érzed magad, nekem mindegy.

Ha egy 14-15 éves gyerek azon aggódik, hogy 56 éves (egészséges) anyja meghal azt nem realizmusnak nevezném .

7-8 éves gyereknek még lehet, hogy sérthetetlen de egy tininek már nem.

És tudja, ha öregek a szülei nagy esélye van rá, hogy elveszítse őket.

Én nem vagyok pesszimista, csak realista.

Az a nem normális, hogy tizenévesen te attól rettegtél, hogy a következő szülinapodig meghalhatnak a szüleid. Egy egészséges környezetben egyszerűen a gyerekek sérthetetlennek tudják a szüleiket (más, ha betegesek a szüleik, az meg nem kor függvénye).

Az életszemléleted meg enyhén szólva pesszimista. Persze, neked kell vele együttélned...

Miért lenne betegségem azért, mert féltem, hogy az öreg szüleim meghalnak. Nem értem az összefüggést?

Hidd el több mindenen keresztül mentem már mint sok 40 éves, sajnos. Szóval van élettapasztalatom, persze sajnos biztos lesz is még.

Miért nem normális, hogy az öreg szüleimet öregnek találom?

Na igen, csak mondjuk nekem 14 évesen sokkal reálisabb esélyem volt rá, hogy a szüleim az éretségim nem élik meg, mint egy olyan gyereknek, akit az anyukája fiatalabban szült.

Nem fogom megtudni, hogy 28-30évesen terhes vagyok (a 28 még talán max beleférne), mert megműttetem magam, vagy felrakatok spirált, mert ugyan valszeg meddő vagyok, de mivel azt soha nem lehet 100-ra tudni, így az a biztos, ha akkor majd védekezem is.

De itt ha nem tévedek 40 évesen szülő nőkről van szó, nem de bár?

Engem elég nehéz megbántani.

Nem passzimista vagyok, hanem realista.

Örülök, hogy mindezt leírtad, így jobban megértelek. A 7 éves gyerekem is elszomorodik, ha az én esetleges halálom véletlenül szóba kerül. De azzal szoktam vígasztalni (már amennyire lehet), hogy ez az élet rendje: ami születik, meg is hal egyszer. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem életkorfüggő az, hogy örökké aggódunk a szeretteinkért, és rettegünk az elvesztésüktől. De ez nem uralkodhat az életünk felett, mert nem az élet hossza, hanem a minősége számít. Legalábbis én így gondolom.

Azért azt hiszem, ha 28, vagy 30 évesen megtudnád, hogy terhes vagy, nem mondanál le róla.

Nekem a párom 77 éves édesanyja pótolja picit az anyukámat, sokmindent meg lehet vele beszélni, és megért engem. Tudom, hogy bármikor elveszíthetem őt is, és már előre sajnálom a páromat, mert ő még nem élte át ezt a szomorú dolgot.

Miért. Mert az egész tinikorom abból állt, hogy attól rettegtem, hogy a szüleim nem érik meg a következő szülinapom és hidd el ez elég szar érzés egy gyereknek.

Emellé pluszban apám még hipohonder is.

Valószínűleg nem lehet, persze biztos csak egy dolog van az életben az a halál, de ha lehetne is, már kiöregednék. Párom van és volt régebben egy másik hoszzú kapcsolatom, amikor még lehtett volna babám, csak ő nem akarta, szerinte még 10 évet nyugodtan várhattunk volna (ő akkor volt 39 éves), így nagy részt emiatt vége lett. A mostani párom meg szerencsére nem akar gyereket, így amiatt, hogy nekem nem lehet, nem fog tönkre menni a kapcsolatunk.

nem azt mondom, hogyha lehetne most nem vállanám be, de 28 év fölött már biztos nem.

Egy 60 éves szülő nem tudja úgy megérteni a 20 éves gyerekét (pl) mint egy 40 éves, mert más korban nőtt fel.

MÉg az én szüleim se érték/értették a mai fiatalkori dolgokat, pedig mindaketten tanárok. Fiatal között vannak és voltak egész életükben, de még így sem. Pedig ők, még azok közé az idős szülők közé tartoznak, akik legalább megpróbáljak megérteni. De van pár ismerősöm akinek szintén öregek a szülei és nekik nagyon sok gondjuk volt emiatt.

Azt írod, nem jó, hogy a szüleid ilyen öregek. Miért? Tényleg kíváncsi vagyok. Hiszen megérték a te felnőtt korodat, felneveltek, jó a kapcsolatotok.

25 éves vagy? Szerintem nem vagy öreg a gyermekvállaláshoz. Korábban azt írtad, valószínűleg nem lehet gyereked. 100%? Sokan éltek ebben a hitben, aztán egyszercsak... Hátha mégis van esély. Persze, ha adottak az egyéb feltételek, párkapcsolat, stb. Fiatal vagy, az élet nagyobb része még előtted. Ne add fel túl könnyen!