Szülés? egyedül vagy az apukával? (beszélgetős fórum)

Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy nem értek egyet azokkal, akik azt mondják a párjuk ne lássa őket ilyen állapotban.

Miért?Kérdem én. Apukának nem kötelező az anyuka lábaközé ülnie, és onnan nézni "befelé" a szülés közben!!!Nálunk az a szokás, hogy az anyuka fejénél foglal helyet. Szóval vért nem is kell látnia.

Az pedig, hogy mi- az általa szeretett nő- leizzadunk, elvörösödünk az azért csak nem akkora trauma tán??? Engem minden esetre látott már a párom leizzadva is, sőt betegen is, lesápadva, mégsem szerett ki belőlem.

Szerintem ha szeretünk valakit, akkor a szerelem nem múlik el attól, hogy a párunk megviselt, és nem úgy néz ki, ahogy megszoktuk. Ezt jelenti a jóban-rosszban. Szóval én nem félek attól, hogy többé nem lát majd csinosnak, vagy kívánatosnak a férjem. De ha ettől kellene félnem, akkor inkább azongondolkodnék el, hogy szeret-e ő engem igazán...

Persze ez nem jelenti azt, hogy az apukának bennt kell lennie a szülésen, de szerintem ha mindkét fél így akarja, akkor ez igenis jó döntés, és óriási élmény lehet mindkettőjük életében, az anyukának pedig nagyon nagy segítséget jelent, hogy ott van vele élete párja, aki erőt ad neki!

Mondanom sem kell, nálunk apás szülés lesz.

Szia Antea!

:-) Hát a szülőszobán nem a szakirodalom jár az ember fejében, az biztos! :-))

(Valaki nagyon rádijeszthetett szüléssel kapcsolatban! Ha érdekelnek a pozitív tapasztalataim szívesen megírom priviben :-)) illetve tervezem, hogy a szülés/születés történetek között megírom. Ahogy hallottam magam körül tényleg túl sok rémtörténet kering szüléssel kapcsolatban.)

Más, nem is tartozik annyira ide:

Soxor szereplő Horváth Ágnes (egészségügyi minisztérium államtitkára) azt mondta, annak idején amikor arról volt szó, hogy ügyeletes orvosnál kell szülnünk és nem lehet a kórházba behívni a fogadott orvosunkat, hogy "szüléskor már mindegy, hogy ki van velünk". (itt ugye az orvosra vonatkoztatva)

Több ponton is lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel, hiszen a szülés intim dolog; orvos-beteg(illetve itt kismama) bizalmi kapcsolata, több hónapos, esetleg éves "ismeretség" alapján alakul(t) ki.

Szóval: szülés közben általában ébren vagyunk és tudatunknál vagyunk. Nem mindegy, hogy az orvosi köpeny alatt ki rejtőzik! (Ilyenkor a kispapák is műtős ruhát kapnak, csak ha nem lennének idevágó tapasztalatok)

Apa aggódó/bátorító hangját halljuk szívesen vagy a jól ismert dokit vagy egy idegent... Mikor érezzük magunkat igazán biztonságban Hölgyeim??? Apa és a doki vitán felül holtversenyben "a dobogó felsőfokán"! :-)

Egy biztos, egy gyermeket varo no, es egy nem terhes no kozott oriasi kulonbseg van. Terhesen megvaltozik a hozzaallas ezekhez a dolgokhoz, mig nem terhesen van a hideg logikus gondolkodas. Az anyai oszton es hormonok tesznek rola, hogy egy no akar mashogy alljon az egeszhez, mint elotte. Ezt nagyon is el tudom kepzelni. Talan kepesnek is mashogy tartja az egeszre magat.

Ettol fuggetlenul jo pozitiv tapasztalatokat olvasni, meg ha azok nem is egyeznek az en elkepzeleseimmel, mert legalabb latom, a masik ut is jarhato ;)

Az is biztos, hogyha valaki a szuloszoba kozelebe kerul, nem azon fog gondolkodni, hogy mi az irodalma es a leirt menete a dolgoknak vagy a sajat elkepzelesei es akarata, hanem jonnek maguktol a dolgok. Hogy mi fog abba beleferni, vagy belecsuszni, azt elore senki sem tudhatja.

Lehet elore tervezni, aztan a termeszet es tudomany kivitelez. :)

igazad van igy kerek a világ :)

van aki akarja van aki nem van aki hagyja van aki nem :)

de nem az a lényeg szerintem, hogy van e kézfogas vagy nem :)hanem hogy ott vagy vagy nem :)

Szia Antea!

A gátmetszés ma már szerencsére sok helyen nem rutin eljárás és nem is alkalmazzák. Ha orvosilag indokolt, akkor 2-3-4cm (anatómiailag mindenkinél más és más) vágást ejtenek, de ez nem egy mély nyílt seb, nem spriccel a vér... Olyasmi, mintha a konyhában a kezedbe szalad a kés. Szóval, ha "óriási nyílt sebet" vársz, akkor csalódás fog érni... :-)

"A szülés NEM orvosi beavatkozás (alap esetben)."

Tehát, ha NINCS KOMPLIKÁCIÓ, baba és mama is egészségesek, akkor az orvos/szülésznő/bába/eü személyzet jelenléte majdhogynem "felesleges".

Én az orvosomnak azt mondtam, hogy szeretném, ha a szülésznővel a fal mellett ácsorogva beszélgethetne, amíg világra jön a kisbabánk. Azt mondta, hogy ő is így tervezi és a leletek alapján nem is lesz másként.

Egy kicsit másként történt: nem a szülésznővel, hanem a párommal és velem beszélgetve; nem a fal mellett ácsorogva, hanem a kád mellett térdelve...

Egy kisbabát a világrahozni nem semmi! De mintha túl misztifikálnád...

Majd meglátod, ha odakerüsz: ha fejben rendbe tetted a dolgokat (tudod, hogy mire számíthatsz és hogy most már elkerülhetetlen:-), tudod, hogy kényelmetlen, kellemetlen esetleg fájdalmas lesz) és egészséges vagy Te is és a babád is (kívánom, hogy így legyen!), akkor megy minden magától. :-)

"Ennyi erovel szivmutetnel is foghatna az alvo kezet a parja."-ezt irtam.

En azt gondolom, nagyon intim pillanat, mindenki elje meg ugy, ahogy neki jo, ahogy biztonsagban erzi magat.

Nem hiszem hogy barmelyikunk velemenye meg fog valtozni, mert egy masik ember nem ert az ovevel egyet, es ez nem is baj. Sokfelek vagyunk, igy kerek a vilag.

Hmm gátmetszés : kb 3-4 cm vágás segitettem a dokinak tartottam valami vasat :) míg ő összevarta a vágást . A méh a szülés után rögtön kezd összehuzodni szóval egy steril környezetben szerintem nem érheti baj .

Egyébként a szívmütéteknél elaltatják a pácienst

nem szükséges fogni a kezét meert nem tud róla :)

A gatmetszes szerintem eleg mely, a mehureg szinte nyitott a vilagra. Onnan is bejuthat barmi a szervezetbe. Csaszarozaskor bent lenni, hat ez a masik ami meglep. Ennyi erovel szivmutetnel is foghatna az alvo kezet a parja.

Szerintem ez az egesz nem mas, mint az orvostudomany megprobal eleget tenni az igenyeknek, es beengedi az embereket.

"Normál esetben"

Semmiféle nyilt sebet nem láttam . ha bármilyen komlikáció lett volna vagy kiküldenek vagy hátrébb állitanak .

én erről beszéltem én ugy tudom , ha bármilyen komplikáció van lesz azt az orvosok előre tugyják "sejtik " de manapság még akkor is benn lehet maradni ha császározzák az édesanyát.

Látod, kedves Rekus!

Kimondtad, illetve leírtad a külcsszót: "Azért mert régen nem volt divat az apás szülés, attól még lehet, hogy jó." Hacsak <i>divat</i>, akkor inkább nem kell... Persze, ha <i>szokást</i> írsz, vagy a <i>lehetőség</i> kifejezést használod, a mondat egészen másképpen hangzik.

Azt írod, "régen". Gyuszika '80-ban, Gergő '93-ban, Amina pedig 2005-ben született.

Jó kis topic kerekedik ebből, úgy látom...

Sajnos, most mennem kell, úgyhogy ne vegyétek tiszteletlenségnek, ha csak este reflektálok az esetlegesen engen is érintő megnyilvánulásokra.

Akkor ti is mi is megtaláltátok egymást :)

mi közösen akartuk ti meg közösen nem :)

de egyébként nem akarunk erényt kovácsolni ebből

nekünk érvünk csak az , hogy mi jóban rosszban együtt voltunk

Mar hogyne lenne komoly orvosi beavatkozas. Egy oriasi nyilt seb, nem veletlen, hogy akinek valamilyen szivproblemaja van vagy szervi betegsege, egesz szules alatt infuzion kapja az antibiotikumot.

Lassan ott tart a szulesi kultura, ahogy olvasom, mint a mult szazad elejen, otthon a konyhaban, forralt vizzel.

Mindenki ismeri sajat magat.

En ugy erzem, hogy a noi tartasom resze a ferjemmel szemben, ha ugy tortenik majd a szules, ahogy leirtam.

Inkabb varja ki a veget kint, biztassak az ott dolgozok, beszelgessen esetleg masik apukaval, mint ott bent aggodjon, en pedig hadd koncentraljak a gyerekre, magamra es az orvos utasitasaira, ne arra, hogy ne lasson eltorzult keppel.

Nem azt irtam, hogy az elejen ne legyen velem, suru fajasokig nem gond, csak utana.

Orulok, hogy Nektek ez ilyen jol sikerult, sajnos vannak parok, ahol az apuka mashogy eli meg, mint nalatok.

Hali!

Én, vagyis mi:) most állunk az első babánk születése előtt.(Március 27-re igérik.)

Számomra nagyon sokat jelent az a tudat, hogy ő is bent lesz velem. Hogy számíthatok a segítségére, hogy ott lesz, és vigyázni fog rám, ránk. Az hogy ő bent lesz, sok szüléssel kapcsolatos félelmemet enyhíti, megszünteti.

És örülök neki, hogy a férjem is ott akar lenni, bár biztos nem lesz könnyű neki végig nézni ahogy szenvedek.

KGyula!

Azért mert régen nem volt divat az apás szülés, attól még lehet, hogy jó.;)

A szülés nem orvosi beavatkozás:), nyilván jó ha van egy orvosi háttér az esetleges komplikációk miatt.

Mindenféle kisérlet bizonyítja, hogy ha az anya biztonságban érzi magát kisebb az orvosi beavatkozás szükségessége. Ha az anya nagyobb biztonságban érzi magát attól, hogy ott a férje, akkor szerintem szerencsés, ha az apuka bemegy. Nem maga miatt, hanem a felesége és a gyermeke miatt. Szerintem.

Na, akkor rendben is vagyunk!

Kíváncsi leszek a többi hozzászólásra. Komolyan!

Még valami: amikor Gergő született, én megkérdeztem Marikát, kívánja-e, hogy ott legyek a szülésnél (persze, nem így ezekkel a kifejezésekkel). Csodálkozva nézett rám. "Mi a francot keresnél ott?" - ngyjából így summázható válasza. (Megjegyzem, ha ő akarka, akkor ott lettem volna.)

Szóval, kedves neger és negerne!

Én itt megint csak azt látom, amit - sajnos - a legtöbb topicnál, itt a portálon:

- erényt kovácsoltok magatoknak olyan dolgokból, amelyekből nem igazán kellene;

- nehezen viselitek (vagy egyáltalán nem), ha valaki más véleményen van;

- érvek helyett vagdalkoztok.

Vagy ez is a "modern kor" vívmánya?

Félreértés ne essék :) Megnéztem az adatlapod :)

mindenkinek megvan a véleménye :) neked is nekem is :) most olyan dologról vitatozunk mi ( két férfi) amiről mitse tudhatunk ill csak a a visszajelzésekből itéljük meg a dolgokat :)

nincs gond semmivel különbözünk .

De nagyon jo másik fél vagy :)

Igazad van ! mindenki mást gondol erről és ez igy van jól .

bár nem szültem de ott voltam , tudod majd ha szülsz az orvos csak azt mondja nyomjon anyuka...most ne .... vagy nagyon ügyess ...stb .de közben ki kimegy meg mással beszélget te meg szenvedsz az asztalon . Na akkor fogod majd érezni milyen jo is lenne ha itt ülne a párom és fogná a kezem .

Mondtam, hogy illúzióromboló leszek.

Légy erős: a szülés alapvetően egy orvosi beavatkozás, és nem is veszélytelen. Az otthoni szülésről pedig a szakemberek zöme azt vallja, hogy életveszélyes: csak felelőtlen ember teszi ki ilyennek feleségét és születendő gyermekét.

Mivel a szülés alapvetően orvosi beavatkozás (szoktasd magad ehhez a gondolathoz, biztos nem könnyű dolog elviselni azt, hogy valaki más véleményen van mint te), bármikor, ismétlem bármikor olyan komplikációk léphetnek fel, amelyeknek elhárításához az otthoni körülmények alkalmatlanok. Ezt is szakemberek állítják (nem ártana utánaolvasni néhány dolognak e témával kapcsolatosan).

Eltaláltad, valóban, az idén töltöm az ötvenet, de ebből ne vonj le messzemenő következtetéseket. Én például azt gondolom, vagyok annyira fiatalos, felvilágosult, modern - ahogy írod - mint te. Sőt lehet, hogy rajtad is túlteszek (ne vegyél rá mérget, hogy nem). Nézd csak meg az adatlapomat...

Az utolsó bekezdésben egy rakás szamárságot hordtál össze-vissza! A "te korodbeli emberek úgy lettek nevelve", stb. - ezekre gondolok.

Azt, hogy én miképpen lettem nevelve, nem tudhatod, a "korombeli emberek" neveléséről amúgy irodalmi emlékeid sem lehetnek, szerintem. Persze, ha most azt hiszed haragszom vagy megsértődtem, akkor tévedsz. Miközben, ezeket a sorokat írom, jókat mosolygok magamban - rajtad.

Végezetül: én nem vitatom, hogy felemelő érzés volt neked ott a szülőszobában... Írtam: én valóban nem tudhatom...

Ja, és ne feledd vitaindító topicod címét: <b>Szülés -egyedül vagy apukával?</b> <i>Audiatur et altera pars!</> Nos, ha úgy tetszik a másik fél én vagyok!

Szia Gyula!

A szülés NEM orvosi beavatkozás (alap esetben).

Ha nincs semmi komplikáció, akkor olyan természetes dolog, mint az evés/ivás.

A szülés egy újabb lehetőség arra, hogy, lásd, milyen nagyszerű nő a párod! A hosszú órákon át tartó kellemetlenséget, kényelemetlenséget, esetleg fájdalmat nemcsak elviseli, tűri, de a közös gyermekekért újra és újra magára vállalja.

10 mp lihegés és utána a kezedbe nyomnak egy fehér ruhába öltöztetett, rózsaszín, jó illatú kisbabát - Nnnnna, ilyen nincs! A szülés igazi férfimunka! :-) (Mondom én, aki még csak bele sem izzadtam:-))

Megértettem volna, ha a párom nem akart volna bejönni velem, de nem esett volna jól. Pedig megpróbáltam lebeszélni róla, mert úgy gondoltam nem bírná végig nézni...

Arra egy percig sem gondoltam, amit már több nőtől is hallottam, hogy nem lát szépnek/összeszedettnek közben és elveszti az "én-párom-mindig-olyan-kis-tüchtig" illúziót. A szülés előtt is mindig elismerően és büszkén beszélt rólam és ez csak fokozódott. :-) Soha egy nőnek se legyen rosszabb párja!!!

KÖSZÖNÖM APA!!!

En KGyula velemenyet osztom, de mindenki mast gondol errol, ez igy is van jol.

En nem akarom, hogy a ferjem ugy lasson, erolkodve, dudorodo erekkel megfeszulo izmokkal, abban a testhelyzetben stb.

Nem a gyerek fogja mellettem tartani, ne lasson olyan allapotban, attol hogy egy apa nincs a szulesnel, meg tisztelheti erte a feleseget. Akkor es ott, amikor mar tolo fajasok vannak,csak az orvosra lesz szuksegem, nem az apuka aggodasara, kerdo tekintetere stb.

A nogyogyaszom mondta annak idejen, hogy rosszul van amikor az apukak bent vannak, volt mar olyan esete, hogy az apuka neki tamadt, a boret kellett mentenie, mert a felesegenek mennyire faj, o meg meg az apanak kellett magyarazkodjon, hogy ennek fajnia kell, mashogy nem megy.

A parom ezzel mondjuk nem ert egyet. En ugy ereznem jol magam, ha az elejen ott lenne, de a tolofajasok kozeledtekor menjen ki.

most találtam itt egy szavazást

"Kispapának bent van a helye szüléskor? (optimális esetben)"

233 szavazóból 118 + 45 en válaszoltak , hogy szükség van az apukára benn a szülésnél

vond le ebből a következtetést

még csak annyi :

ne rám halgass olvasd el azon hölgyek írásait akik nem egyedül szültek