Szülés? egyedül vagy az apukával? (beszélgetős fórum)

szo szerint .....

és ezt csak az tudja meg aki OTT van volt lesz ...

( én csak ajánlani tudom )

Én is jelen voltam a Tamika születésénél, reggel 7 körül mentünk be a kórházba, és másnap hajnal 3kor született meg a leányka. Addig is vagy 8-10 szülést végighallgattam a folyosóról. Enyhén szólva már türelmetlen voltam, de azért elérkezett a nagy pillanat. Konkrétan a születés előtt kb. egy órával engedtek be. Nagyon kicsinek és jelentéktelennek éreztem ott magam. A fájdalmakat átéreztem ugyan, de átvállalni nem tudtam egy százalékát sem. Maradt a bíztatás, a lelki segítség.

És amikor teljesen kibújt, egy 2-3 másodpercre síri csend volt, elhalgattak a szülésznők, az orvos, meg mindenki. Kicsit megpaskolta a popóját a gyermeknek, aki épp a kezében tartotta,és... Jaj, az a kis gyengécske sírás, az a hang! Sosem felejtem el. És amikor megtisztítgatták, megvizsgálták, meg minden egyéb, ahogy ránéztem, láttam benne magamat,-a hasonlóságot. Megszületett a gyermekem! Ezek az érzések, ez a boldogság leírhatatlan. Ezt elmondani sem lehet, csak megtapasztalni.

reggel 6 körül sétáltam ki a kórházból, nekem jutott az a feladat, hogy telefonon értesítsem az újdonsült nagyszülőket, az ismerősöket, barátokat...Még akkor is rajtam volt egyfajta delériumszerű állapot. Ilyet nem éreztem sem azelőtt, és azóta sem.

Én úgy gondolom, ott a helye az apának a szülésnél. Nekem olyan inspirációt adott ez az élmény, ami szerintem életreszólóan meghatározta a hozzáállásomat a gyermekhez, a családhoz.

Kihagyhatatlan!

Na, ma már kicsit emberibb a topik hangvétele. Már van kedvem hozzászólni a témához....

Nálunk mindkét babánál bejött apa a szülőszobára. Az első előtt én is féltem, hogy mit fog szólni, mivel halvány fogalmam sem volt, hogyan fogok reagálni a fájdalomra, az ismeretlen helyzetre, stb... Ott leszek majd "kitárulkozva", kiszolgáltatott helyzetben. Igen, az én fejemben is megfordult, hogy másként fog rámnézni azok után. Szerencsére ő nem hagyta magát eltántorítani és ott akart lenni velem. NAGYON jó volt, hogy velem volt! Nem azért, mintha annyira sokat segíthetett volna, elég volt, hogy OTT VOLT! Az az élmény, hogy együtt láttuk meg a kislányunk göndör hajacskáját és pici testét, nem pótolható később. És amitől előtte féltem, hogy máshogy fog rámnézni... Hát igen, tényleg máshogy nézett! :-))) Akkora csodálattal beszélt utána rólam, hogy úgy éreztem tényleg valami hihetetlenül nagy dolgot csináltam. Pedig dehogy! Csak tettem a dolgom. :-)))

Aztán jött a második baba. Már szóba sem került, hogy nem jön be. Annyira természetes volt, hogy ott a helye. A baba az övé is :-)), persze hogy joga van ott lenni az első pillanattól kezdve!

Mindenki mástól bocs az off-ért.

Bár az egész otthonszülős téma már e topic elején feljött, holott van rá másik fórum is. :))

Gondolom, ezt nekem írtad, hiszen én érvelek az otthonszületés elfogadása mellett, s hidd el, nagyon jó okom van rá! Pl. három gyerekemből kettő is otthon született, s ma már csak nagyon tudom sajnálni, hogy a legelsővel kórházba mentem. Ennek maradandó hatása lett, az ő egészségére nézve. :(( (Pl. kórházban kis híján belefulladt a fiam a szülőcsatornába a 6 órás kitolási szakasz alatt, s ez nem vicc!!! Éveken át hordhattam a Petőbe.)

A sterilitás otthon jobban érvényesül, legalább annyival, hogy a kórházi baktériumflóra helyett csak abba érkezik a baba, amivel 9 hónapja folyamatos kapcsolatban volt.

A régi otthonszülést nem kell összemosni a mai, jól felkészült, előre tervezettel! A csecsemőhalandóság csökkenése nem áll egyenes arányban a kórházban szüléssel, erről is van bőven statisztika.

Ma, hazánkban a bábáknak ez egyáltalán nem jó üzlet. Hivatásból csinálják, s bármennyire hihetetlenül hangzik, ha valaki egy büdös fillért se ad nekik, mert nem tud, ők akkor is teljes emberként ott vannak vele végig (nem az utolsó félórában jelennek meg, mint sok esetben az orvos). A bába se régen, se ma nem sarlatán! Végzettsége van a bábaságról, keményen tanul ahhoz, hogy csinálhassa. Megjegyzem, külföldön se orvos a bába, mégsincs ellehetetlenítve az otthonszülés, sőt, Hollandiában olyannyira bevett szokás, hogy a tb. ezt támogatja, s akkor kell külön fizetned, ha indokolatlanul akarnál kórházban szülni. Idehaza nagyon nívós bábaképzés volt, mígnem sajnos berekesztették, a legkevésbé se szakmai indokokból (párhuzamosan belekényszerítették a nőket abba, hogy csakis kórházban szüljenek).

A szülés mindenkinél felelősségi kérdés. Aki otthon szül, az ugyanannyira félti a gyerekét, mint bárki más! Tudja a veszélyeit éppúgy, mint az előnyeit. Kérdem én, hány kórházban szülő nő tudja a kórházi szülések veszélyeit??? Vagy ott nem lehet semmi baj? (Én ma már nagyon tudok annak örülni, hogy a gyerekemmel együtt túléltük a kórházi szülést. Szerencsém volt.) Ja, az ottani maradandó károkról, műhibákról persze jóval kevesebbet hallani. Garancia viszont se itt, se optt nincs! Csak, míg az otthonszülésnél a szülő nő vállalja fel önmagukért a felelősséget, s övé az irányítás, addig ezt a kórházban átruházza az orvosra/szülésznőre. Aztán, ha mégse tökéletesen jön össze, lehet másokat szidni...

Még mindig halnak bele nők... A kórházakban is!!! Idehaza otthonszülésnél (a kb. lassan 20-25 elmúlt évre gondolok, nem nagyanyáink korára) még senki se halt bele. Volt ugyan tragédia, de az se az otthonszülés következtében. Kórházban se lett volna másképp.

Nem kell egyetérteni az otthonszüléssel, de, ha nincs benne valaki a témában, s abszolút nem tudja, hogyan (és mennyire biztonságosan!) működik, akkor legalább ne szóljon indulatokkal ellene, hanem próbáljon ismerkedni vele. Az még nem egyenlő azzal, hogy valaha is otthon szülne, s ezt nem is várja el senki.

Jó, hogy haladt az orvostudomány, amire akkor van szükség, ha baj van. A szülés viszont nem betegség, s normális lefolyású terhesség után alapból semmi se indokolja, hogy kötelezően kórházban kelljen szülni. Lehessen, ezzel senkinek sincs baja, de azokat a nőket, akik mégse a kórházat szeretnék választani, súlyos hiba lenne odakényszeríteni, mert ezzel nagy mértékben lenne veszélyeztetve a gyerekük is!

Szakirodalmat, kimutatást a másik oldalon is találni szép számmal. Olyat is, mit orvostársadalmak (a magyar persze itt is kivétel;) elfogadnak. S érdemes a WHO (egészségügyi világszervezet) kimutatásait, statisztikáit is ismerni, illetve a javaslatain elgondolkodni!!

En a lakasomban nem ereznem magam biztonsagban, pedig eleg tisztan tartom, ha csaszarra van szukseg, azt sem tudnak otthon megcsinalni, van amikor az ido szorit, gyorsan kell lepni, akkor aki otthon szul, annak fulladjon a szulocsatornaba a gyereke? Vagy a baba majd benyul es kirancigalja a nyakanak fogva? Az nem csak fekves kerdese. Arrol nem is beszelve, hogy bizony sterilitas kell hozza, vagy talan mar az is artalmas?

Regen otthon szultek a nok, persze, nem nagyon volt mas, haltak is bele jo paran.

Ugyan nezzetek mar meg, kik harsognak az otthonszules mellett, nehany anyuka, akinek az egeszsege esetleg elpusztithatatlan, egy influenza sem verte le a labarol soha, meg azok a babak, akik olyankor segedkeznek, mert nekik ez nyilvan jobb uzlet, hat en egy sarlatannak nem tennem ki a gyerekemet es sajat magamat sem. Meghogy utana olvastak es utanajartak? Nagyon jo, de nem evekig azt tanultak, mint az orvosok.

Ez nalam felelossegi kerdes. Melyik orvos ajanlja egyaltalan ezt? Eletemben nem hallottam ezt orvos szajabol.

Szerintem a felelotlenseg teteje. Vigye egy no a sajat boret vasarra, de meg a gyereke is ott van.

Lehet ezert kovezni vagy bunkonak tartani, de azert alljon mar meg a menet, ne bagatellizaljanak mar el egyesek egy ilyen dolgot, amibe meg mindig halnak bele nok. Ja, hogy szakirodalmat es kimutatasokat nem olvasnak? Az mas teszta, akkor legalabb ne okoskodjanak. Igen, a szules szovodmenyeibe akar 1 even belul utana is van aki belehal, csak azt nem irjak a szules szamlajara, mert nem azonnal tortenik. Kerem szepen utana nezni, ne mindjart megszolni azt, aki az eszet is hasznalja, nem csak az elmult korokba kell akarni visszajutni, hanem megnezni, miert is fejlodott tovabb az orvostudomany. Felolem fan is szulhettek, csak hadd ne kelljen egy ilyen marhasaggal mindenkinek egyet ertenie. Lassan mar az lesz a divat, hogy piknikeles kozben szuljunk az erdoben, aki meg ellene szegul, azt nyuzzuk meg. :P

Szia Kata!

Köszönöm szépen!

Látom nálatok is gyarapodik a család... :-) Gratulálok!

Gondolkodtam még délelőtt a vitán, ami kialakult "főzelékszagú vagy frissen fodrászolt nő" ügyben...

Eszembe jutott még valami:

A párunkat csak öltönyben, nyakkendőben, frissen borotválva szeretjük??? Nem mondom, jól tudnak kinézni... De hozzájuk sem lehet bújni, nehogy tönkre tegyük a vasalást, és még sokáig igazgatjuk a nyakkendőjüket, hogy minél tovább, minél jobban nézzen ki...

De mi van hétvégén, amikor felébred, borotválatlanul, a haja kusza, az arca gyűrött a párnától, keresztbe van fordulva rajta a pizsi (és útban a fürdőszoba felé még a hátsóját is megvakarja:-))... vagy amikor haza jön holt fáradtan a melóból vagy fűnyírás után le van izzadva vagy akármikor, amikor nem címlap-macsó kinézetű... Ugye, hogy akkor is imádjuk Őt!

Remélhetőleg a párunk sem a frizuránkba, sminküknbe, kiskosztümünkbe szerelmes, hanem abba, amit alatta, mögötte talál: BELÉNK, az emberbe. Aki néha esetleg slampos, csak gumival van összefogva a haja, és kétségbeesik, ha parkolnia kell... :-) DE! életet adott (vagy fog adni) a közös gyermekünknek, gondoskodik a babáról/gyermekről és a párjáról is, vezeti a háztatást (esetleg még dolgozik is 8-10-12 órát), tudja, hogy mi hol van a szekrényben. Nem éppen frissen vasalt és lehet, hogy olajszaga van, mert a fél napját a konyhában töltötte, hogy a kedvenc kajámmal várjon otthon...

Szóval az, hogy szeret-e a párunk vagy kiszeret-e belőlünk NEM a külsőségeken múlik vagy hogy látott-e kidagadó erekkel.

Legyünk igényesek! De ha csak akkor talál vonzónak a párunk, amikor tökéletesek vagyunk, akkor régen rossz! Mert mindig lesz valaki, aki szebb, csinosabb, formásabb, majd később fiatalabb mint mi...

Ahogy ezeket végig gondoltam, úgy érzem egyre jobban szerelmes vagyok Apába és a világ tetején érzem magam, mert Ő is imád engem illetve minket. És ráadásul Tőle kaptam a TÖKÉLETES KisCsengét (remélhetőleg a többi tökéletes csemeténk nagytesóját)!

Mintha egyszerre kaptam volna ajándékba az élet vizét, a bölcsek kövét és a szerelem forrását és még a Jótündértől is akármennyt kérhetek!:-)

Hogy nekem örökké szájmenésem van...... :-)))

Kedves Mindenki!

Végigolvastam a topicot, mielőtt hozzászóltam volna. Bár a legelején kinyílt a bicska a zsebemben. :)

Leginkább azért, mert egy olyan ember nyilatkozott az otthonszülésről rendkívül lenézően, aki ezzel nagyon meglepett. :((

A szülés nem orvosi beavatkozás, sose volt az, míg sajnos azzá nem tették. :( Gondoljuk csak végig, mióta él az emberiség, s mióta az orvostársadalom...

Az otthonszülők pedig nem felelőtlenek, sőt. Alapvetően sokkal felkészültebbek, jobban utánajárnak a dolgoknak, rendkívül tudatosan. Persze, nagyon sok olyan nőről is elmondható ez, aki kórházban szül, de azért nem ez az átlag. Bár úgy lenne, hogy a kórházban is természetesen történnének a dolgok a szülés alatt! Tisztelet azon ritka kivételnek, ahol ez működhet! Van arra is példa, annak nagyon tudok örülni, de sajnos, még mindig nagyon elenyésző.

Ettől függetlenül, a választás szabadsága minden nőnek kijár! Nem kellene azt feltételezni, hogy bárki is a gyereke ellen dönt! Csak más a szemléletmód...

Javaslom, mielőtt valaki elkezd véleményt alkotni, kritizálni, kicsit járjon utána! Lehet ellentétes a véleménye, el lehet fogadni, ha nem a másik becsmérlésével jár együtt.

Ami pedig a topic címét illeti: ebben is a választás szabadságát emelném ki. Ki így, ki úgy érzi. Sose tenném kötelezővé az apás szülést, mert vannak olyanok, akár férfi, akár nő, akiknek nem lenne jó választás. Ugyanakkor a másik oldal meg tudja, miért jó nekik, ha ott van a férj. A szülés sikeres kimenetelét ez a választás éppúgy befolyásolhatja jó vagy rossz irányba, mint az, hogy kórházban vagy otthon zajlik! A lényeg: mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát!! Azzal, akivel szeretne! Ha egyedül, ha orvossal, ha férjjel, ha kórházban, ha tanyán, teljesen mindegy, csak a nő szabad akaratából történhessen! (Természetesen a normál, komplikációmentesnek ígérkező szülésekre gondolva, mert azon esetekben, ahol előre tudott, hogy gond várható, az orvosi felügyelet indokolt. Ez viszont a szüléseknek csak kb. 10%-ban áll fenn!!!) Akkor ugyanis sokkal, de sokkal kisebb az esélye (gyakorlatilag meg is szűnik) az esetleges komplikációknak.

Ha ezt mindenki el tudná fogadni, nem lenne ekkora ellenségeskedés. Lehetne kulturáltan eszmét cserélni!:)

Mágika!

Elolvastalak és megkönnyeztelek és utána hírül vittem a Pocakos topikba, hoyg jöjjenek és olvassanak meseszépet! Gratulálok nektek és hihetetlen szerencsések vagytok! További sok-sok boldog éveket kívánok nektek!

Gratulálok a "Grtaulálok" helyett...

Összeakadnak az ujjaim a kapkodásban :-))

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam. Nagyon bensőséges volt KisCsengénk születése. Talán nem helyes, ha az ember ennyire intim dolgokat megír....

DE! Úgy látom jól tettem! :-)) Köszönöm a véleményeket!

Grtaulálok a kisbabákhoz! Kitartást az utolsó hetekre és minden jót a nagy napon apával vagy apa nélkül a szülőszobában! :-)

Szép jó reggelt mindenkinek!

Örülök, hogy kezd rendeződni itt a helyzet, mert a tegnapi enyhén szólva "vita" nagyon nem volt szép!

Én is osztom Szti véleményét. Lehetünk különbözőek, sőt azoknak is kell lennünk, de attól még nem kell bántani a másik felet, csak mert más a véleménye.

Mágika!Neked pedig köszi, hogy megírtad a történeteteket, ami gyönyörű!

Mágika, ez nagyon szép volt, köszönjük, hogy megírtad! ;-)

Nekem is az a véleményem, hogy tiszteletben kell tartani egymás véleményét. Ez a topik azért indult, hogy ezt a témát megvitassuk, de ez még nem ok arra, hogy aki más véleményen van, azt mindenfélének elmondjuk az igénytelen főzelékszagú feleségtől az üresfejű plázapicsáig (bocs)!

Mi a pocakos topikban is mások vagyunk, néha nem vagyunk egy véleményen, de SOHA még csak hasonló hangnemben sem beszélünk egymással. Az élet csodájáról van szó, fiúk-lányok, ne öljük már egymást légyszi!!

Ja és csak hogy a témához is hozzászóljak. Mi is apás szülést tervezünk, két hét múlva :) Én az elejétől fogva szerettem volna, ha ott van a férjem, mert sokkal inkább biztonságban érzem magam mellette, de ezt nem hangoztattam, mert Rá akartam bízni a döntést, eröltetni az ilyet nem szabad! Ő viszont jönni szeretne, így mindenki boldog. ;-)

Kevdes Mágika. én is olvsatam tegnap a topikot de nem szóltam bele mert el is kanyarodott a támától és durva is lett. Én más vélem ényen vagyok apa miatt de nem azért hogy ne lásson meg ilyenek , hanem nekem arra van szükségem hogy magamban legyek egy csöndes sarokban egyedül és befelé tudjak figyelni hogy engedni tudjam az eseményeket. (2hét múlva szülöm a 3. babámat)Szerencsére a férjem sem az a típus aki ott szeretne lenni, már a "Kórházszagtól is rosszul van"

Viszont amit leírtál nagyon megható volt számomra majdhogynem meg is könnyeztem.

Köszönöm.

Szép jó reggelt!

'szti!

teljesen eggyetértek veled.

Jó reggelt!

Hölgyeim és Uraim, itt igen elfajultak a dolgok... Ha tv-ben lennénk soxor csak füttyszó lett volna egy-egy hozzászólás. :-))

Ne egyezzen a véleményünk! Miért is kéne, hogy ugyanúgy lássuk a dolgokat? De attól, mert mást gondolunk valamiről még nem ellenségek vagyunk, hanem vitapartnerek.

Hölgyeim, akik a nőiességüket féltik:

A "jóban, rosszban, egészségben betegségben" NEM azt jelenti, hogy frissen sminkelve, a fodrászszalonból kilépve...

Már leírtam milyen vegyes érzéseim voltak eleinte az apás szüléssel kapcsolatban, a 9 hónap alatt sokat vaciláltam, a nagy nap közelettével egyre többet!

Aztán az én Apa fedőnévvel illetett Leventém végülis a szülőszobán mellém feküdt és fogta a kezem. A szülőágyon talán 15 percet töltötünk, fej fej mellett a párnán... :-) A mi gyönyörű csemeténk vízben született. Két fájás között Apa segített felállnom, vizet engedett a kádba, és segített, hogy kényelmesen feküdjek-üljek, majd a fejemhez térdelt. Beszélgettünk, olykor megszorítottam a kezét és mélyeket sóhajtottam a fájásoktól és akkor ő bölcsen csendben maradt. Sokáig csak ketten voltunk...

Amikor a célegyenesbe értünk ő kiabált ki a dokinak. Az orvos szólt, hogy már látható a fejecske... És az én vértől irtózó Kedvesem elkezdett araszolni, hogy grandtotal-ból, az első sorból láthassa az eseményeket. Soha nem hittem volna, hogy nem fog elájulni! :-)

Abból a szögből már nem először láttuk egymást... :-) Csak a helyzet volt szokatlan...

Lényeg: végig nézte az a pár percet az orvos szemszögéből, "közvetítette" az eseményeket nekem: látom a fejét-től egészen a GYÖNYÖRŰ KISLÁNYUNK SZÜLETETT!!!! KÖSZÖNÖM!!!-ig.

A gyerekkel a mellkasomon még kb30 percet ültünk a kádban (akinek nincsenek ilyen irányú tapasztalatai: a víz átlátszóan tiszta volt, nem úszkált benne SEMMI!). Az orvos a lábamnál térdelt, Apa visszacsúszkált a fejemhez. Percekig szinte hisztérikusan nevettek mind a ketten... Aztán hosszú percekig oda-vissza köszöngettük egymásnak a segítséget és a gyünyörű gyermeket :-) Aztán percekig csönd volt, mert Apával csókoloztunk... A közös gyermekünkkel a mellkasomon, kissé leharcoltan és nagyon fáradtan feküdtem a vízben, Apa szintén kissé zilált állapotban térdelt mellettem és úgy csókoloztunk, mint még előtte soha!

Felügyelte, míg rendbetették a kisbabát; az orvos segített ki a vízből az ágyhoz. Aztán már a felöltöztetett babával mellém ült Apa, és végig nézte, ahogy az orvos összeöltötte a hámsérüléseket. (Antea! Nem volt vágás, szakadás, repedés, "óriási seb". Csak kis hámsérülés, 3 öltés, Lidokain spray elég volt az érzéstelenítéshez.) Aztán az orvos elköszönt és hárman maradtunk, a CSALÁD!

Nos, Leventém a terhesség előtt (sőt alatt) sem bírt betellni velem :-) És azóta sem! :-)

A kapcsolatunk csak erősebb, mélyebb lett, a szex pedig ugyan olyan élvezetet jelent mindkettőnk számára azóta is. Pedig átalakult a testem, olyan helyzetben látott, amikor nem a legjobb formámat mutattam, és egyenlőre még súlyos kilókkal küzdök... Azt szokta mondani: Nem látlak daginak, talán egy kicsit husisabb vagy (ja! 20kg-val). Ha zavar, majd ledolgozod. De gondolj bele, a sok versenyagárnak (bocsi:-)) nincs ilyen gyönyörű, tökéletes KisCsengéje!

...és IGAZA VAN! Ez a csemete MINDENT MEGÉR!!! Apa nem azt látja, hogy milyen voltam a szülés közben, hanem azt aki előtte voltam és aki azóta is vagyok, csak most egy kicsit más testben. EZ A BIZTOS VÁR!!! Ez a "jóban, rosszaban, egészségben, betegségben". Kívánom, hogy minden lány/nő találjon ilyen párt magának! (Függetlenül attól hogy bemegy-e a párja a szülőszobába vagy sem.) :-))

'szti!

Nagyon egyetértek veled! Tegnap én is beleolvastam a topikba és egy cseppet meglepődtem egy-két stíluson! Szerintem az a jó, hogy senki nincs kényszerítve semmire! Nekem kifejezetten biztonságérzetet ad, hoyg a párom bent volt a CSÁSZÁR alatt és bizony most is bent lesz! Nekem fontos! És tudom neki is az, mert nem kényszítve van, hanem Ő is vállalta ezt!

De azzal sincs baj, ha egy kismam úgy érzi ez csak az Ő pillanata és senki ne legyen rá kiváncsi! Ezt is el kell fogadni!

Szerintem ezt a topikot ne egymás átformálására használjuk/használjátok, hanem az élmények megosztására!

Sziasztok,

végigolvastam a hozzászólásokat és elmondanám a véleményemet.

Természetes, hogy kétféle álláspont van a témával kapcsolatban: van, aki számára segítség, ha a párja vele van egy ilyen "nehéz" helyzetben, amibe közösen keveredtek bele és van olyan, aki úgy gondolja: számára ez zavaró. Ezzel így nincs is semmi baj, mindenki elmondja, hogy miért érez így. Ami engem megdöbbentett az az a stílus, amivel ismeretlenül néhányan egymásnak ugrottatok.

Attól, hogy egy nő szül gyereket, főz a férjének és a társa olyankor is látja, ha nem tökéletes, még nem lesz belőle hulladék.

És attól, hogy egy nő ad a külsejére még nem feltétlenül üresfejű plázacica.

Ez kikívánkozott belőlem, kösz, hogy "meghallgattatok".

figyi nekem is vannak olyan ismerőseim akik ugy állnak hozzá e témához mint te , sött ök még gusztustalanak is tartják :) te ugy gondolod , hogy neked senkire nem lessz szükséged a te dolgod . én csak azt mondom nincs olyan dolog ott és akkor amitől rettegni , félni kellene, és a szülő nő látvány sem visszataszító .

lehet egyszer másfelé visz a sors és egy olyan párod lesz, van aki benn szeretne lenni a gyereke születésénél ne vond meg töle ezt a csodás pillanatot . bár a te döntésed ,amiben se én se más nem szolhat bele.

Egy 3 gyerekes anyukaval szerintem kar lenne e temaban vitatkoznom pont nekem.

Az erveim csakis a tapasztalataim a ferfiakrol es a kapcsolatomhoz valo hozzaallas. Ezek nem masok kedvezo tapasztalatain mulnak, illetve azok sem tudjak megvaltoztatni.