Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
Jó dolog ez a pszichológia. Lehet olvasni, tanulni, némiképp elsajátítani belőle dolgokat, de a a helyzeteket az élet írja.
Egy adott helyzetben, nem kapod elő azt a bizonyos írást és olvasod el, hogy nah, most erre mit is írt?!
Csúnya is lenne, hogyha valaki könyvből nevelne gyereket, másrészről ha ez ilyen könnyű lenne, akkor mindenki így csinálná. :)
:DD Persze...annyira felesleges!
Itt most ha a fotoszintézist akarnád elmagyarázni, akkor is lenne olyan, aki azt hozná ki belőle, hogy ütöd-vered a gyereked.
Én pl. sosem csaptam gyerekem kezére, sem a fenekére és még vannak olyan szülők, akik szintén nem.
A fizikai bántást semmi sem igazolhatja, léteznek sokkal hatékonyabb fegyelmezési módszerek is. A lényeg, hogy a gyerek ne azt tanulja meg, hogy agresszióval oldja meg a problémákat, és azt se, hogy a szülő tehetetlenségében nem tud ennél jobb eszközt.
Szerintem hagyd, mert olyan felesleges... :)
Igazából pont Te vagy az, aki azt mondta, hogy nem megoldás semmire, ha megpofozzuk a gyereket, ellenben azt is láttad, hogy ettől az egy megbánt esettől nem pszichopata az anyuka és van aki azt sem értékeli, hogy segítséget kér, csak állandóan idegbajosnak titulálja.
Most meg.. :)
Vigyázz, mert lassan Te is ideggyenge leszel az írásaidból ítélve, bár csak az ok-okozati kapcsolatra próbálsz rávilágítani.
Tök mindegy ki az, valakibe úgy is bele kell kötni, ez a alól Te sem leszel kivétel, úgysem lesz jó semmi amit írsz. :D
Csajok,ne veszekedjetek,kérlek!
Ennek a fórumnak célja lehet,h tanácsot adjunk egymásnak...
Én nem értem,miért kell ítélkezni a másik felett és bántó módon nyilatkozni arról,aki más nézeteket vall???Ha ilyenek vagytok felnőttként,akkor a gyerekek milyenek lesznek?
Aki bántóan akar írni,inkább zárja be a topikot,számoljon 10ig és kész...mert nincsen értelme.Nem vagyunk egyformás,különböző véleményekkel.:-)
Inkább legyek cinikus, mintsem hogy megjátsszam magam...
Én bevállalom, hogy ember vagyok, s mint olyan, néha hibázok. Jó is annak, aki tökéletes...
a nevelés nem egyenlő a testi fenyítéssel, ezt kellene sokaknak megértenie.. szomorú, hogy sokan úgy gondolják, hogy erővel lehet csak "móresre" tanítani a gyerekeket.. pláne ilyen kicsiket.. ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mi lesz később, amikor a komolyabb "harcok" kezdődnek?? tömegverekedés??
én csak olyasvalakit tudok tisztelni, aki példaként szolgál előttem.. ha valaki megütne, azt nem hogy tisztelni, de szeretni sem tudnám az biztos.. :( azért mert egy gyerek kicsi, még ugyanolyan érző lény, csak még a korából kifolyólag másképp gondolkozik, máshogy látja a világot.. és igen tanítani, nevelni kell őket, de mindezt türelemmel, szeretettel, példamutatással és rengeteg közös játékkal és ésszerű korlátokkal.. 2 fiam van 2 és 4 évesek, a dackorszak kellős közepén, tudom miről beszélek.. persze van, hogy szakad a cérna, de nem ütöm meg őket soha és nem is fogom, mert tisztelem őket.. :)
ja és az agresszió: a fiaim egyik kedvenc időtöltése a "karate", a "birkózás" és legújabban a "kung fu".. :) együtt szoktunk bunyózni, de sosem verekednek azért, mert bántani akarják egymást és nem is bántják, sőt másokat sem.. ezt mi onnan közelítjük meg, hogy ez mind sport, és ettől erősödnek, ügyesednek.. :) viszont így kellő kondihoz jutnak és kellő rutinhoz, hogyha a "való életbe" kerülnek, ne legyen gondjuk az önvédelemmel se, ha arra kerülne sor.. :) bár én is inkább a békés megoldások felé terelgetem őket konfliktus helyzet esetén.. :)
a topik indító anyukának: sajnos már megtörtént a dolog, de szerintem úgy helyes, ha többé nem fog.. :)
Thomas Gordon: Tanítsd gyermekedet önfegyelemre
Ajánlom figyelmetekbe.)
HATÁROZOTT ROSSZALLÁS
Az ütést általában egyéves kor felett nem fogadják el a gyerektől. A szülő, a nevelő kifejezi rosszallását, esetleg szankcionálja is a viselkedést.
- A kisgyerek azért üt, hogy kontrollt gyakoroljon a helyzet felett, amit nem szeret. Sokszor arról is szó van, hogy másik gyerektől tanulja el. A felnőtt többnyire önkéntelenül beavatkozik az ütlegelésbe, elválasztja egymástól a gyerekeket, beavatkozását magyarázattal is kíséri. A magyarázatok többsége erkölcsi intelem, vagy empátiás megnyilatkozás. ("Nem szabad ráütni a társadra, az csúnya dolog. Fáj neki, ha bántod.") A szülők, gondozók többsége nehezen tudja eldönteni, hogy kivel maradjon, aki ütött, vagy akit megütöttek. Egyértelmű szabály nem állítható fel.
- Ha a sértett fél nagyon sír, akkor őt kell megvigasztalni,
- ha a verekedő nagyon agitált, akkor őt kell fizikailag elválasztani a többiektől. A rosszallásunkat kifejezhetjük a szemünkkel, a mimikánkkal, a hangszínünkkel, a nem verbális jelek halmazával sokkal inkább, mint azzal, amit mondunk. Ettől függetlenül a közösség szabályait egyértelmű, világos, egyszerű formában mindig meg kell fogalmaznunk: pl. "Itt (nálunk, a játszótéren, a bölcsődében) nem szabad verekedni." "Kérd el tőle az autót. Mondd neki: Légy szíves, add ide." Kerüljük a mosolygást, a simogatást, de durvák se legyünk. Ezt nevezzük határozott rosszallásnak. Segítségünkre van, hogy a gyermek érzelmileg kötődik hozzánk (szülőhöz, gondozónőhöz), akkor fontos neki a mi helytelenítésünk, meg akar nekünk felelni, és rosszul esik neki a szeretet megvonásának látható jele.
- Hároméves kor körül már jól használható a rövid elkülönítés is. Ennek célja nem a megszégyenítés, mint a hajdani sarokba állítás szokásának Európában. Sokkal inkább a gyermek kivonása a játékból, időt adni neki, hogy lecsillapodjon. Lehetséges formája: "Ülj le oda egy kis időre, amíg megnyugszol." És rámutatunk egy távolabbi magányos helyre. "Visszajöhetsz játszani, ha megnyugodtál."
- A két és fél, hároméves gyermeket csak pár percre lehet elkülöníteni társaitól, mert eleme a mozgás, és az időérzéke még labilis. Az oksági kapcsolatot is csak rövid időintervallumban érti meg. A fiatalabb gyermek még tud különbséget tenni a helyes és helytelen között, a beavatkozásnak nem erkölcsi tanítás a célja, csak sérülésmegelőző leállításról beszélhetünk.
A leállítás a mozdulat leállítását jelenti, a gyermek kezének vagy lábának fogvatartását egy rövid időre. Többnyire az 1-3 éves gyerekek "verekedése" gyorsan leállítható, és nyugodtan folytatják tovább a játékot egymás mellett.
A FELNŐTT A LEGJOBB MINTA
A szülő és a nevelő modelláló szerepe fontos. A mások igényét figyelembe vevő felnőtt a legjobb minta az empátiás viselkedés megtanulásához. Az a nevelő, és az a szülő, aki nem használja a kezét (nem verekszik), nagyobb valószínűséggel nevel olyan gyermeket, aki követi őt ebben is.
VERÉS HELYETT
A szülők szép számban folyamodnak a fizikai fenyítés eszközéhez. Sokan vallják, hogy a verés gyors eredményt hoz. Ugyanakkor azt elfelejtik, hogy dühöt, félelmet, ellenállást is szül a gyermekben.
A csecsemők bántalmazása fatális is lehet, maradandó károsodást okozhat a gyermeknél, illetve halálhoz is vezethet. A szakirodalom főleg a csecsemők rázása miatt bekövetkező halált említi. A bántalmazás oka leggyakrabban a síró csecsemő, akit nem tudnak a szülők megnyugtatni. A pedagógusok segíthetnek a szülőknek megérteni és kezelni a síró gyermeket.
Megtanítva a szülőt a pár éves gyermekek humánusabb fegyelmezési lehetőségére, mint amilyen a fentebb már vázolt szeretetmegvonás, illetve elkülönítés módszere, elkerülhetjük a súlyos testi sértéseket és a gyermek érzelmi sérülését.
Amerikában a pedagógusnak kötelessége a szülőt feljelenteni, ha arra gyanakszik, hogy az bántalmazza a gyermeket. Más országokban "elbeszélget" a pedagógus a szülővel, próbálja jobb belátásra bírni, vagy a szociális gondozóhoz utalja a családot. Ilyen esetben a tapintat, és az, hogy a pedagógus megérti a szülőt, segíthet a gyermek helyzetén.
Egy harapós gyermek...azt helyedben azonnal elvinném szakemberhez!
ha 20 hónaposan harap 2 évesen ölni fog??
Végtelen türelmem van...és nem hiszem...ezt a módszert használnám....nekem más elveim vannak a neveléssel kapcsolatban:)
ha a szül nyugtalan akkor a baba is átveszi ezt...és ez már pár hónapos korban kialakul...
Egyszerű ez...ha én elfogadom, hogy ez egy gyermek akit nekem tanítanom kell..akkor meg felőlen figyelek rá...és ha már gyesen van az anyuka foglalkozzon a gyermekkel...és játszon vele..és igen is a nő is foglalkozzon a saját lelkével...ez ilyen egyszerű!
én sosem kaptam ki...egyszer bántott anyám....de én ebből azt tanultam, hoyy veréssel...csak magunk ellen fordítjuk gyermekünket...
verésre verés...ez egy tuti jó nevelő módszer gratulálok kedves anyukák!
csak buzdítsátok egymást, hogy ez így a frankó szánalmas...
Attól, hogy bvan gyermeked miért hiszed te azt , hogy te jó szülő vagy??
Miért hiszitek ti itt azt, hogy akinek nincs gyermeke azok mit sem tudnak?
MI LEGALÁBB ÁTGONDOLJUK ÉS KUTATJUK...A GYERMEK NEM EGY TÁRGY DRÁGA...A GYERMEKET SZERTNI KELL, ÉS NEM POFOZGATNI...EGY 2 ÉVEST...EZ EGYENESEN FELHÁBORÍT!!
ez jó..és van olyan vadbarom anya vagy apa aki megadja egy pofonnal az odafigyelést...érdekes felvetés...
én őszintén megmondom egy pofonért én büntetném meg a szülőt...egy ideg beteg szülő...egy pofon után...nem riad meg egy más féle agresziv megtorlástól sem!!
IDEGGYENGE EMBERNEK MINEK CSALÁD???
Nem értem ezt mire írtad...de nemis érdekel.)
Látom sok a vélemény..és elszomorít, hogy miket írnak itt egyes szülők:(
Egy gyermeket, sem állatott veréssel nem lehet megtanítani!
Aki egy gyermeket bármilyen szinten bántalmaz, annak kár gyerek!
Nincs gyerekem...de vigyáztam pár gyerekre és bizony volt olyan is akit a szülő...nem tudott kezelni..érdekes módon velem a gyermek kedves volt..és szófogadó...igaz egy felnőttnek néha le kel menni gyermekbe, hogy megértse mit akar egy gyerkőc!
de én auzt látom sok szülő..nem ért a gyermek lelkéhez...sőt sok esetben nem is érdekli...elkönyvelik sokan, hogy a gyermek az gyermek..és az nem tud semmit, mert buta...
Én azt gondolom, hogy egy gyermek sem agreszív....de erről csak a szülő tehet..pda figyeléssel, türelemmel igen is lehet nevelni..és nem a kézzel kellrögtön jönni, a legegyszerűbb a szülönek egy jó kis pofon...és??
A pofontól...a gyermek jobb, okosabb lesz??
Nem az a gyermek akikt sokszor bántalmaznak, nem lesz egészséges lekületű felnőtt...sőt neki szintén elfog járni a keze, mert ezt tanulta...a szülőktől...
a játszótereken mi van...az anya le...tojja mit csinál a gyereke...nem figyel rá..
nem általánosítok...de bizony..egyre több felelőtlen anyuka van...akiknekminek gyermek???eLLENNE VAGYOK MINDE NEMŰ AGRESSZÍV MEGNYÍILVÁNULÁSNAK!
És attól , hogy egy felnőtt erőss..nem jogosúlt bántani egy gyermeket...az lehet 2 éves vagy akár 12 éves..
Ennyit erről és felháborít, hogy ez egyáltalán itt téma...szomorú,hogy vannak olyan szülők akik már egy 2 évessel sem tudnak mit kezdeni...
nem csak ordítani kéne, hanem játszani a gyermekkel...ennyi...
az az igazság,h az agresszív gyerekeknél mindig a szülőt kell megnézni!és akkor mindenre rájössz!
Ha azt látod,h kemények vele-lehet,h verik,nem csak meglegyintik a pelust-akkor neked puhának,kedvesnek kell lenned,h elfogadjon,tiszteljen és meg is szeressen.
Ha látszólag minden rendben van,nem verik,akkor lehet,h nagyon kevés idő jut rá,és arra a következtetésre jutott,h ha rendetlen,és bánt másokat,akkor foglalkozik vele mindenki.Az nem baj,h éppen nem szeretik sokan,a lényeg ó,h ő legyen a középpontban...Nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket.Csak sajnos sok óvónő ki van égve,és nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal.egyszerűbb megbüntetni,mint kis odafigyeléssel alakítani...