Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
"...szeretetmegvonással... elkerülhetjük a gyermek érzelmi sérülését."
?!?!
Egy gyermek, ha nem érzi a szeretetet, elpusztul. Akárhány éves.
Ha úgy érzi, akár csak egyszer is, hogy nem szereted, elveszti a bizalmát irántad. Ha azt látja, hogy ha rossz, nem szeretik tovább, senkiben sem fog bízni. És még sorolhatnám. Mondd, hogy nem igaz, amit írok. Ennyit az idézetedről.
A szoba csak egy példa volt, a szobában inkább csak elküldöm pl a foteltól amiről ablakhoz mászik (a fotelt hiába tenném el, az étkezősarokról ugyanúgy mászhatna:S)
De pl kiküldtem már azt hiszem amikor az összehajtott ruhákat pakolta szét harmadszor, mondtam neki menjen "főzni" az előszobába, ott vannak a kisedényei a konyha mellett.
Pl felmászik az ablakpárkányra a fotelról, vagy a fiókos szekrényre a fiókokon, vagy a számítógépet/egeret piszkálja, vagy a tűzhelyt/sütőt, szóval olyan dolgot minősítek rosszalkodásnak, amivel magában, vagy az értékeinkben kárt tehet.
Sajnos nem tudok mindent biztonságos helyre tenni, bármennyire szeretném is.
hát ők még ilyenek.. :) egyik pillanatban itt, a másikban meg ott.. :)
akár a "rosszalkodás" is lehet ez miatt.. :)
hát biztosan érzi ezt a dolgot, de hogy összefügg-e a bántással, nem tudom...
még sosem sikerült összefüggést találnom a dolgok között
Ha kiküldöm a szobából, nem verekedni kezd, hanem rendszerint más "rosszalkodást" keres. És eszembe jutott, hogy unatkozik, vagy csak jásztani akar, de volt bizony, hogy elkezdtünk játszani együtt, de kb 1 perc után otthagyott és ment pl tűzhelyt babrálni:S
Köszönöm.
Jajj annyit gondolkodtam mitől lehet, kezdek belehülyülni. Aztán lehet nem is velem volt (ritka eset, de előfordulhatott) épp amikor látott valamit valahol:(
Én még a rokonságra is rászólok, ha poénból cívódnak kicsit, hogy ne, mert a kicsi még nem tudja mi a különbség.
Nem értem, mire gondolsz.
Azt tudom, hogy bizonyos korban részben "leválnak" rólunk, és ezt akarják is, meg nem is, de nála ez így csapódna le?
Nem bánthatják a kutyákat a gyerekek, csak látják, hogy időnként bántva vannak. És anyósomnak nem lehet elmagyarázni, hogy egy kutyát sem így kell nevelni, nincs türelme egyéb módszerekhez, de nem adjuk fel, igyekszünk elérni, hogy legalább ne a gyerekek szeme láttára tegye, mert ugye azt hiszik, ez a természetes:(
A közösségbe kerüléssel kapcsolatos kérdésre én is kíváncsi vagyok.
Jajj arra nagyon vigyázok, hogy minél kevesebb legyen a "nem szabad", van is belőle mai napig sok csatám pl anyósommal, de nem érdekel.
A fiam is mindig velem van, és próbálom/próbáltam én is játékot, de ha belemerül is, utánam jön ha én folytatnám a munkám:S
Ahogyan pethoevi megsejtette, sajnos nem első alkalommal történt ilyen kisfiam részéről.
És szó szerint azt tettem eddig, amit írtál, de nem volt eredménye:( Tisztában vagyok vele, hogy a hiszti dühében tette, de sajnos dacból, vagy épp láthatóan puszta kíváncsiságból is megtette már, hogy bántott, még ha nem is az arcomon...
Nem tudom, olvastad-e minden hozzászólásom, de nálunk sem láthat semmilyen erőszakot (a kutyanevelést kivéve, amibe sajnos nem szólhatok bele) a kisfiam. Tv-nk többek között az ő érdekében nincs, és a családban nemhogy erőszakot, de még veszekedést sem hall/lát hála égnek. Nem tudom elképzelni, miből indulhat ez nála és hol rontottam el eddig. Írtam ugye, hogy azóta csíp-mar-harap, amióta fizikailag képes rá. Persze eleinte ösztönös volt, nem lelki/tudatos. Pl szopizás közben voltak először csipkedések néhány hónapos korában. Ilyenkor ugye képtelenség a kezeit távol tartani magunktól, ha valahogy mégis próbáltam elkerülni a fájdalmat, abbahagyta a szopizást. Gondolhatod, melyiket választottam. A mai napig cicin/cicivel alszik el. És innen lényegében egy lavina indult. Nem tudom, hogy milyen idős korában kellett volna és hogyan véget vetni ennek? Mert jó ideig azért sem próbáltuk "nevelni", mert hogy úgysem értette volna pl 1 évesen, mi a bajunk. Próbáltam mondani, hogy fáj, úgy tenni, mintha sírnék, sőt, volt, hogy már valóban sírtam:( Mitől lehet ez, ha nem lát rá példát és harmóniában élünk párommal?
Üdv itt neked is:)
Az első kérdésem:
Mit teszel ha fiad mondjuk 10. rászólás után is teszi, amit nem szabad? Mert az enyém, ha kiküldöm a szobából, a konyhában keres vmit, amiről tudja: tilos. Vagy ha a kiságyba teszem, a kiságyhoz kapcsol bünti gondolatot, márpedig azt nem akarom, mert jól eljátszik benne akár negyedórát, félórát ami nekem nagyon hasznos. Szóval én ilyenkor ideges és türelmetlen leszek tehetetlenségemben, merthogy kezére csapni stb nem akarok. Ördögi kör? Vagy hogyan jöjjek ki ebből? Volt már nálatok hasonló?