Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
Már ne is haragudj, de hány gyereked is van?!
Asszem, egyse! Akkor honnan tudod, te hogyan fogsz majd viselkedni hasonló helyzetben...
Mert, hidd el, te is átéled majd ezeket:)
Ja, és soha ne mondd, hogy soha!
Hozzád nekem is ez a befejező írásom.
Ha olvasnád mit írok, látnád, hogy nem az üvöltöző és pofozgató anyák sorába tartozok.
Másrészt az élet majd téged is megtanít arra, hogy ne ítélj első látásra senkit és semmit, amíg nem voltál UGYANABBAN a helyzetben min. egy hónapot!
Nem agresszióból teszi. Azt felismerném.
Nem tudom, van-e ilyen korú vagy nagyobb gyermeked, de ha nincs, ne haragudj meg ezért: nem tudhatod mi kapcsolódik egy adott korhoz, hacsak nem vagy szakember.
Minden kicsi egy külön egyéniség. AZ viszont biztos, hogy nevelésre, fegyelemre szükség van, mert különben bajok lesznek.
Én mostanában kevesebbszer emelem fel a hangom. Próbálok komolyan, lassan, mélyebb hangom beszélni vele. Megfogom a kis állát, szemébe nézve mondom el, mi a gondom, és általában használ.Sőt, úgy mondom neki, hogy :kérem/kérlek szépen, hogy ne csináld ezt vagy azt! Nálam bevált:)
Ha mégsem, marad a bünti sarok...
Ugye, hogy ugye?!! :))
Nekem is elég ha csak azt mondodm: Jó, akkor mész a sarokba/büntetésbe...
Olyan pillanatok alatt elpakolja a szanaszét dobált játékokat, mint a sic!! :))
Oké.
Akkor írd le kérlek, te hogyan oldottad/oldod meg?
Azért indítottam a fórumot, hogy tanuljak.
Ne úgy értsd, hogy agresszív. Hála égnek attól messze állunk.
Én úgy látom, hogy próbálkozik, meddig mehet, hogy kíváncsi, mivel mit vált ki, vagy épp a hiszti dühét vezeti le, márpedig a hiszti/dackorszak 2 évesnél tök normális.
Igyekszek én is így megoldani.
De a kiabálás már szinte mindennapos, és már ez is bánt.
Túlérzékenység? Nem tudom.
Alapvetően én is így gondolkodok, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljön az anyai pofon ideje... Nem is tudom elhinni, hogy eljött.
Én is kértem már a férjemet, hogy vegye át a fiamat, és ez nem szégyen, sőt... A gyerekek érzik a feszültséget, semmi haszna olyankor kínozni őket is, jobb lehiggadni inkább.
:) Egyetértünk!!
Nálam legutóbb az orvosi rendelőben "szakadt el a cérna": kénytelen voltam meglegyinteni, olyan cirkuszt csinált:(
Visított, rugdosta az ajtót (jelzem, sosem tette eddig)-sajnos a bölcsiben nem csak a jót tanulják egymástól...
persze,megértem.
hát szerintem olyan anyuka legyél,amilyen szeretnél lenni,és ne másnak megfelelni,mert az nem fog menni úgysem.
Nekem szerencsére bevált.
valamit muszáj lesz alkalmaznod,mert ez baj,h még ezek után is üt téged...
Egyébként nekem is van egy kisfiam, októberben lesz 3 éves. A bölcsiben harapott (nemcsak ő, majdnem minden gyerkőc) már leszokott róla. Hiszti is van bőven, én is szoktam néha rácsapni a pelusra...
Ettől még nem érzem rossz anyának magam:)
Hú, köszönöm a rengeteg reakciót, igyekszek követni mindent, de gyorsabbak vagytok:)
Kis türelmet és felzárkózok:)
Már amelyik :)))
Istenem, hány, de hány helyen az anyukat a szigor és a védelem is egyben, mert az apuka szerint nevelje meg a gyereket az anyja, mert ő ugyan nem szól rá, mert ne rá haragudjon a gyerek, meg különben is fáradt, meg meg a meccs. Anyának lenni 24órás szolgálat!!!
Azt hiszem tudja, milyen fájdalmat okoz. Csípést, harapást enyhe formában már visszaadtunk neki, hogy érezze, mit tesz, de semmi.
Köszönöm a biztatást és örülök, hogy neked bevált ez a módszer.
Az a baj, hogy ha úgy is döntök, hogy következetesen, józanul, minimális fájdalommal mindent visszaadok, akkor az egész család ellenem fordul...:S És egy udvarban élek anyóssal, sógornőmmel:S Persze van amit muszáj megvívni. Még nem tudom hogyan tovább, de a verés eddig sem volt jellemző, és nem akarom, hogy az legyen.