Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
Szia. Megértem, hogy lelkiismeretfurdalásod van, énis érzem néha, de én ha megütnek (két fiam van 7 és 3 évesek), én megtorolom. Mostanában már ritka, de én igenis visszaütök, vagy visszaadom. Igyekszem a fenekét-combját célozni, kezére-arcára nem szoktam (bár egyszer volt hogy leköpött, akkor szájba csaptam) Természetesen bántott a dolog, de igenis meg kell tanulniuk nem emelhetnek ránk kezet, és nem köphetnek le.
Kitartás. Ha megüt, fogd meg erősen a kezét, érezze, hogy messzire ment, lassan érthetően a szemébe szoktam mondani, mi az amit helytelenül csinált. Mostanában egész jól kordában tudom tartani őket, de ehhez meg kellett tanulniuk, hogy tisztelniük kell, az anyjuk vagyok, nem a játszópajtásuk. Anyával is lehet játszani, de bántani nem szabad.
Szerintem ne fogd fel ennyire tragikusan! Próbálj meg lehiggadni, megnyugodni. Sokaknál előfordul, hogy úgy érzik csődöt mondanak. Bár nekem még nincs gyerekem, de tudom, hogy nem lehet egy szülő mindig tökéletes és következetes.
Másrészről bármely gyereknek akit ismerek, volt ilyen korszaka és leszokott/leszoktatták róla. Egyébként boltban dolgozom és sokszor előfordulnak olyan szituációk, hogy a gyerek ezen a szinten bepróbálkozik a szülőknél.
Sziasztok!
Szeretnék véleményeket kérni gyereknevelés ügyben, remélem volt/van valaki hasonló helyzetben.
Ma délután két éves kisfiam hisztije dühében pár fájdalmas fejbuccolás után kétoldalról megcsapta az arcom, és én első dühömben, elkeseredésemben visszaadtam a pofont... Nem fájdalmasan, de visszaadtam... Egy felől mardos a lelkiismeret, és anyai kudarcként élem meg, mert azt gondolom mindig végtelen türelmesnek kellene lenni egy ilyen kicsivel és vissza kéne fogni az indulataim. Más felől rémképként jelenik meg, hogy mi van, ha továbbra sem használ a szép szó, és egyszercsak pl a bolt közepén pofoz meg mert nem az van amit ő akar... Mikor kell vagy lehet megtanítani a kicsiket arra, hogy ez nem helyes? Sajnos nem csak hisztiből csinál hasonlót, hanem "csak úgy", karompróbálgatásból is. Millióegy alkalommal elmondjuk, elmondtuk, hogy nem szabad, ezért meg azért stb, de semmi eredmény. Tv-nk nincs (szándékosan), a családban nem lát "verekedést" még poén szinten sem. Az egyetlen, ami kapcsolódik, hogy egy udvarban élünk 3 kutyával, akiket sajnos sokszor megcsapnak és ezt ő is látja.
A csípés-harapás-csapkodás azóta tart, amióta fizikailag képes rá, tehát már kb másfél éve és nem csak velem szemben.
Nagyon megköszönném, ha a gyermekesek leírnák, hogyan kezelték ezeket a dolgokat, és nagyon hálás lennék, ha esetleg egy szakember (pl gyermekpszichológus) leírná a véleményét.