Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
Szia!
Nem tudom, talán a Via 3 csatornán szokott lenni egy sorozat, direkt problémás gyerkőcökkel. A címe: Szuperdadus, és rengeteg okos dolgot mondanak benne, lehet belőle tanulni. Ha tehetem, én mindig megnézem.
:))) Aztán ezeket az elveket szépen dobálja ki a kukába...
Igaz, a következetesség az nagyon fontos. Ha egy rosszaságára (pl megüt valakit) mindig ugyanaz a neki nem tetsző dolog a bünti, akkor le fog szokni róla. Ez tuti, csak türelem!
így van! Ez a másodperc töredéke! Ilyenkor az ember nem mérlegel! Nincs hibátlan szülő, nincs mindig következetes szülő, mindenki érzi olyankor, hogy megbukott. Ettől még nem rossz anya!!!!
Lehet ezután többet a gyerek majd nem próbálkozik, bár kétlem, mert feszegeti az anyukája tűréshatárát.
Át fog menni a gyereken ez a dolog. Ez is csak egy korszak!
Igen, nekem is az jutott eszembe, hogy ha én nem tudom kordában tartani az indulataimat vele szemben, akkor miről venne példát?
Nálunk is volt, hogy olyan hangulatomban kaptam a pofont, hogy tényleg sírva fakadtam... Angyalian, megbánón vígasztalt, de aztán újra megtette akár aznap is.
Persze, hogy nincs, az embernek addig vannak szilárd elvei a gyerekneveléssel kapcsolatban, amíg nincs gyereke.
Jesszusom! Neked tuti nincs gyereked!
Neked nincs gyereked ugye? Ez nem ideg gyengeség!
Szokta valaki nézni a Viasat-on a Segítség, szülő vagyok c. műsort? Rengeteg ötletet lehet belőle meríteni.Nekem is van egy huncut 2,5 éves kislányom, néha Nálam is elszakad a cérna, és normális módon lelkiismeret furdalásom van utána, ha megütöm, de ez már az utolsó pillanatban van, amikor már nem bírok Vele:(
Szerintem a büntetés hasznos dolog, ha következetes, pl. üljön le a szobájában a szőnyegre mondjuk 2 percig, aztán kérjen bocsánatot.Mi ezt próbáljuk alkalmazni, de néha elég a normális magyarázat is.Alakul az, türelem rózsát terem:)
Senki nem mondta, hogy folyamat üvölteni kell egy 2 éves gyerekkel, meg ütni, ne essünk túlzásokba. Itt egy darab pofonról volt szó.
Nekem pszichológus mondta, hpgy igenis tudnia kell egy ilyen csöppségnek, hogy ha tesz valamit, annak igenis következménye van és bizonyos tettei olyan reakciókat vált ki emberekből, ami neki nem tetszik és nem jó, ezért ezekről előbb-utóbb leszokik. A kétéves gyerek nincs tisztában azzal, hogy ha megüt valakit, az fáj, ezért, ha az első reakciód az, hogy visszaadod, jelzed felé azt, hogy az nem jó. Egyrészt megérzi, hogy ez bizony fáj, másrészt látja, hogy ennek anya bizony nem örült. Nem arról van szó, hogy vered a gyerekedet, úgyhogy ne legyen lelkifurdalásod! Egyszerűen meg kell tapasztalnia még dolgokat. Képzeld csak el, mi lenne, ha büntetlenül ütne, verhetne bárkit! Azt hinné, hogy ezt szabad, aztán verekedne az oviban, a játszótéren vagy bárhol, ha úgy tarja kedve. Nekem 3 gyerkőcöm van, szerencsére nem kellett sokszor visszaadni ilyen pofonokat és büszkén mondhatom, hogy nagyon türelmes, jólnevelt gyerekek, egyikük sem verekszik. Egy jó időben elhelyezett pofon vagy popsiverés a gyerkőc hasznára van.
KI BESZÉL ITT ARRÓL,H POFOZGATJUK A GYEREKET????
Timi,majd megtudod,ha lesz gyereked!mert ez nem azon múlik,h mit lát...
Az összes általad felsorolt dolgot kipróbáltam már. Épp ezért vagyok elkeseredve, mert nem látom hatását, vagyis néha igen, de csak nagyon rövid időre.
Igen, normális, mert nem tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz, ez nem agresszió!
nem vitázok senkivel..én nem tartom jónak ha 2 évesen pofozgatunk egy babát....én ezzel befejezem...de nekem ez durva!
Aki ideggyenge annak minek gyerek?
Sok ilyen anyát látok itt ott és rémes..egyebet sem csinál csak üvölt és pofozgat...ez a jó minta? Ugyan már...
nem azt mondom,h normális,de van olyan,aki így kezdi el feszegetni a határait.
nekem nem kell megmagyarázni.tanultam is,láttam is.ha az első próbálkozásnál letörik a szarvát,többet nem lesz agresszív.
Nagyon okosak! Sírással rngeteg mindent el lehet érni. tudom nagyon nehéz,de egy kicsití/nem a végtelenségig/,de hagyni kell!Szerintem. Ha nagyon sír,menj oda hozzá.de ne olvadj el azonnal,mert akkor semmi értelme nem volt,hogy magára hagytad. beszélj vele,meg fogja érteni. Kitartást!!!
Ez nem agresszió, hanem a határokat próbálgatja
Igen, ez az egyik fő kérdésem, hogy mennyi idősen kell megtanulnia ezt? 2 évesen már szabad "büntetni"? Na nem fizikailag gondolom, szeretném elkerülni a maihoz hasonló helyzeteket.
és akkor megtanulja,h a nőknek nincsen tekintélyük...áh,ez nem ilyen egyszerű.Nekem annyiban szerencsém van,h nagyon sok példát látok és tudom,h a sajátommal mit kell tennem,h ne legyen olyan,amilyennek nem szeretném
Muszáj, hogy az anyának is legyen tekintélye! Várjam meg míg apa hazaér és akkor neveljen a gyereket, vagy ha épp éjszakába nyúlóan dolgozik, akkor majd ha apa szabadnapos?!
Csak azt ne akard itt megmagyarázni, hogy egy normál gyerek üt vág harap...sztem az kissé deviáns viselkedés...ott van valami aki a saját anyját pofozza, és harapdálhja ez ha normális...azért kel szakemberhez vinni...mert ő foglalkozik azzal, miért agressziv a gyerek...
Úgy látom ezzel Te is elindítasz egy lavinát...majd jönnek az okostojások és minden leszel csak nem jó anya.
Én megértelek, muszáj, főleg a fiúkat "gatyába rázni", az enyém 5 éves lesz és ő is szokott kapni, de csak a fenekére.
bizony,pont ezért kell megtanulnia 2 évesen,h mit szabad és mit nem!
sokan a büntit is ellenzik.Aztán ha felnő a gyerek bünti és következmények nélkül,csak pislog a nagyvilágra,h itt nem minden úgy működik,ahogy az ő hitte,és ilyenkor csalódik az anyjában,mert becsapta...
az ilyen gyerekek lesznek öngyilkosok,mert nem tudják elfogadni,h valami nem értük van.
na jó.elkalandoztam...
Szia! Nekem a 2.gyerköc az akaratosabb. Ő rengeteg mindent eltanult a bátyjától,mindent nagyon korán kezdett csiálni,így az önálósodást is és az "én"akaratot. Nála már évesen jelentkeztek,hogy ami körülötte történik,azt ő ki tudja használni a saját javára(pl.Vísít,ha valamit nem kap meg a testvérétől,és persze ilyenkor az ember rögtön a agyra ugrott.Kiderült(leselkedések árán),hogy néha csak figyelemfelhívásaként vísít,a bátyus meg nyugiban játszik,ő meg várja a hatást. Na ekkor keztük el ami családi programot. Mindig aki kivonta a tevékenységből,csak az engedhette vissza,mert persze beprobálkozott mindenkinél.. Kbfél év volt mire hatást tudtunk nála elérni,de megérte!!! Imádjuk mindkettőt és ők is egymást!
Keservesen sírt. Nem a fájdalom miatt, mert annyira azért észen voltam, hogy ne fájjon, hanem mert meglepte a dolog...
Kis idő után megöleltem, és mondtam neki, nyugodjon meg, de akkor sem szabad bántani engem és senki mást sem, mert az nekünk is ugyanennyire fáj. Megnyugodott, de még percekig szipogott.
Próbáltam én is ezt, hogy pl abbahagyjuk a játékot és beteszem a kiságyba, vagy csak fel a kanapéra és elvonulok, de talán ugyanilyen keserves sírás lett a vége, azt meg lelki "terror"nak éreztem aminek szintén nem vagyok híve. Ördögi kör.
ha kisfiúról van szó én az apukát vetném be ilyenkor...mert egy férfinek tekintélye van...ésa kisfiúk azokra jobban hallgatnak:)
én azt mondom,h legközelebb figyelmeztesd,h mit teszel,ha megismétli...viszont amit ígérsz,tartsd be,mert ő ebből tanul!
hihetetlen,de ez egy jó dolog,mert az a gyerek,aki nem feszegeti a határait,nem akarja megismerni a világot,a szüleit...szóval még örülhetünk is.:-)))
Ezekszerint minden dacos gyereket pszichológushoz kellene vinni? Na ne viccelj már! Nem szabad se ráütni egyet-egyet, se rákiabálni, se semmit, mert az érzékeny lelkét megbántom, és sorozatgyilkos lesz? Ugyanmár! Ne vicceljünk! Azokból a gyerekekből lesznek a kezelhetetlen tinédzserek, akiket soha nem neveltek, csak hagyták, had csináljanak amit akarnak.
További ajánlott fórumok: