Megszülni, vagy sem? (beszélgetős fórum)
Az "anyagiak megoldhatók, ha van pl. család"? Azért eléggé merész döntés lenne a szülők segítségére alapozva megszülni egy gyereket, akármilyen októl vezérletetve is.
Ha a döntés a szülés, akkor tudnom kell, hogy képes vagyok felnevelni. Mert az, hogy majd ki segít vagy ki nem, az nem lehet egy felnőtt ember felelős döntésének a része.
Rossz, hidd el nagyon rossz. És igen, egy anyuka már más szemszögből nézi a dolgokat.
Én a születése napján levelet írtam neki, a névnapomon vették el. Szóval soha nem felejtem el.
Örökbe adtam volna. Mint írtam megkeresném. Mit kapnék Tőle?? Akarna látni?? Tényleg boldog lenne a családjával? Ha nyílt az örökbe adás, akkor tényleg jó ha havonta vagy akár csak évente kapsz pár képet a gyerekedről, pár sor kíséretében?? Akit soha nem ölelhetsz magadhoz, akinek az első lépéseit fényképről kell látni!! Ez tényleg jó lenne??
én nem pártolom az abortuszt. akkor inkább örökbe adni. de ki tudja, mi lesz 9 hónap múlva?! lehet, h új pasi, jobb állás, stb...mellesleg manapság annyira bizonytalan minden, h ezzel az erővel senki ne szüljön?! én is lehetek munkanélküli akármikor...
és lehet, h megszereti a hónapok alatt. mégis az övé...
én nem vetetném el.
Amíg nem mozdult meg bennem a baba, addig nem éreztem, hogy élet van belül.
Amióta szinte minden órában átrendezi belül a bútorokat, azóta kötődöm hozzá, elképzelem a lábacskákat, meg az apró kezét, ahogy matat. Szeretem őt!
Nem mindenáron akartam terhes lenni. Úgy voltunk vele, ha terhes leszek örülünk, ha nem, akkor még bulizunk egy kicsit még.
De most már nagyon kötődöm hozzá. Megőrülnék, ha szülés után látnám a nővért elsétálni a babámmal.
2009. 04. 22-i beírás egy fórumhoz:
Szia!Nekem teljesen frissek az információim,2 hete volt egy abortuszom sajnos.Ennek költsége:28540 ft volt.A műtéttől ugyan féltem,de kellemesen csalódtam,ha lehet ezt mondani ilyen helyzetben...!Ha még nem szültél,a műtétet megelőző este feltesznek egy tágítópálcikát,ami kitágítja a méhedet.Nekem már volt 2 spontán szülésem,ezért én reggel hétre bementem a kórházba,kaptam 1 ágyat,mert sajnos elég sokat kellett várni a szabad műtőre.12:15-kor mentem be,12:30-ra már kint voltam.Nem altattak,kábítottak,de semmit sem éreztem.2 órát kell aludni a kábítás miatt,és utánna kísérővel hazaengednek.Én már 3 órakor itthon voltam a gyerekeimmel.A vérzésem is minimális volt,és egyáltalán nem volt testi fájdalmam.A lelki fájdalmunk viszont sosem múlik el...!!Remélem tudtam segíteni.
akkor sokat nem drágult 2006 óta...
Unokatesómnak akkor volt, asszem 28ba került.
"2010 októberéig 612-en szültek a Bölcső Alapítvány segítségével." Az alapítvány 15 éves. 40 baba évente, átlagosan, egy alapítványnál.
Ezer élveszületésre jutó abortuszok számy (2009): 450.
Egyetértek Veled, de ha mélyen magamba nézek be kell ismerjem, hogy magam miatt gondolom, hogy rossz lenne.
No igen.
Mennyi most egy abortusz?
Hát, ahogy írtad is, valaki kell.
Ha nem Felemtől estem volna teherbe, 99%, hogy máshogy döntök, és nem lennék ma 2gyerekes anya.
A családomra pl. egyáltalán nem számíthattam volna, legalábbis anyagi értelemben. És azért az elég fontos, főleg az elején, mikor heti szinten nem elég egy csomag pelus - mert csak nem hagyhatod benne a kakiban, mondván, spórolni kell...
Nah, a "vágyott" azért az én esetemben nem teljesen igaz... Egyik csajszi sem volt tervezett. De bizonyára ennek is oka volt. Tudom is, hogy mi. Az, hogy én még vártam volna. Nagyon szerettem volna gyereket már vagy 22 éves korom óta, de "még ez kell, még az sem jó". És ha ők nem jönnek, lehet, még mindig ezt játszanám. :)
Mondjuk igaz: manapság elég nehéz véletlenül teherbe esni... :D
Én bármikor,párkapcsolattól függetlenül megszültem volna.
Az anyagiak is megoldhatók ha van családod,pl szülők stb.
Nekem nem lett volna bátorságom elvetetni,mert az a baba már belőlünk egy rész.
Ezt írtam én is. Ezeket viszont nem ismerjük.
Azért akit örökbe adtak 1988-ban és ma 22 évesen éli az életét valószínűleg nem értene egyet velünk, hogy nincs jó megoldás. Számára valószínűleg az élete jobbmegoldás, mint, ha anyuka elment volna abortuszra. De ez persze csak így visszagondolva életszerű, tényleg nem lehet ebbe beleszólni, maximum vázolni a lehetőségeket, de szerintem ezt is tudja és ismeri egytől egyig, aki ilyen helyzetben van.
Szép napot Nektek!
Félreértetted ezt az érzéketlen dolgot. Szerintem nagyon kevés olyan nő van aki végigcsinálja a terhességet, ami alatt kötődik a babájához, megszüli és örökbe adja. Utána már szörnyen nagyon nehéz lesz neki.
Én is elgondolkozom, hogy mi lenne ha a babámat örökbe adtam volna. Jobb lenne ha tudnám, hogy valaki szereti, és boldog vele, vagy így jobb, hogy már nincs.
Ha tudnám, hogy él tutira megkeresném, főleg ha nyílt az örökbe adás. És az kinek lenne jó??
Ha már mindenképp meg kéne válnom a gyermekemtől, csakis nyílt örökbefogadással.
Mikor még fiatalka voltam, és a későbbi életemen gondolkodtam, már akkor elhatároztam, hogy ha valamiért nem lehet sajátom, lehetőleg nyíltan fogadok majd örökbe, és a szülőanyával - amennyiben igényt tart rá - folyamatos kapcsolatot tartunk fenn.
Ugyanakkor köszönöm az égieknek, hogy nem ezt az utat szánták nekem!!!
De te már másként gondolkodsz, ismered és szereted a gyerekedet, ezért nem jó kisgyerekes anyákat kérdezni erről, mert javarészt csak arra tudnak gondolni, hogy tőlük elveszi az ismert, vágyott és szeretett gyerekeiket.
De ez a helyzet merőben más.
Egy kilenc hetes magzat még nem gyerek, nem fogtad kézbe stb. Ráadásul nem minden megfogant embriót kívánnak.
Egyetlen módon lehet talán viszonylag-nyugodt lelkiismerettel örökbe adni egy babát:
ha az elején marha gyorsan eldönti az ember, hogy ez a baba nem az övé, ő csak egy közvetítő. Ennek a babának más szülőket rendeltek az égiek, és az ő segítségével fogják megkapni egymást. És ezt mondogatni 9 hónapon át, magának és a babának is.
De én erre is képtelen lennék, asszem...
Elfutottam WCre, és közben belegondoltam ebbe. Most 4 hónapos a kisebbikem, és elképzeltem, milyen lett volna, ha, mikor megszülöm, elviszik, és hallottam volna a sírását a folyosón és nem akartam volna megnézni, mert akkor tutira nem adom oda.
Elbőgtem magam...
ebben igazad van. DE:Az abortusz sem könnyű. És azzal is együtt kell élned.
(Abba már ne menjünk bele, hogy felnőtt emberek 2010-ben hogyan esnek teherbe véletlenül... És most ne az extérm példákat kezdjük el felhozni, hogy tablettával lettem terhes és trsai. Az esetek nagyrészében nem erről van szó..)