Megszülni, vagy sem? (beszélgetős fórum)
Jó, én is gonosz leszek.
Tegnap volt a tévében, hogy az apa addig ütötte a csecsemőt, hogy összetörtek a csontjai, az anya utána meg kalapáccsal agyonverte. Nna, ez gyilkosság.
Amikor egy nő felelőtlenségből vagy percnyi felindulásból terhes lesz, de tudja, hogy se neki, se a babának nem lenne jó, ha megszületne, nem tudná felelősségel felnevelni, az szerintem nem az.
Ez egy döntés.
Nem jó, mert jó döntés itt nincs.
100 születésre 44 abortusz jut Csongrád megyében
Újszászi Ilona - Délmagyarország napilap2010.09.20. 06:48
Szeged - Az országos átlagnál (45) kevesebb, 44 abortusz jut 100 szülésre Csongrád megyében – a KSH szerint. Ugyanakkor a szegedi egyetem klinikai központja szerint az előző évekhez képest csökken a művi vetélések száma. Az abortusz leginkább a 23–31 éves nők döntése.
Nem megyek bele ebbe a parttalan szócsatába.
NEM VÉLETLEN, hogy az embriót 12 hetes koráig lehet elvetetni, akkor az még NEM GYEREK, csak egy pár hetes valami.
Ha nem látod a különbséget eközött és egy már megszületett gyerek között, az a te bajod és az azért van, mert nem akarod.
Van egy magyar mondás, miszerint más f...val verni a csalánt könnyű.
Hiába vulgáris, nagyon igaz. Mert aki abortuszra megy, az gyilkos, inkább szüljön, aztán "majd lesz valami" meg " csak a szeretet a fontos" meg "majd örökbe adja valakinek".
De soha, senki, egyetlen percig sem mondja azt, hogy gyere, én majd örökbe fogadom-intézzék ezt "mások".
Nem a vagdalkozó, gyilkosozó nőszemélyek fogják etetni vagy nem etetni, nevelni, stb. húsz éven át. Ők csak verik az asztalt, hogy szülj. Hogy utána mi lesz a gyerekkel? Az már nem szempont.
a magatehetetlen szellemi fogyatékos gyerek, aki se enni, se inni, de még vécézni se tud egyedül, az gyerek?
az sem "életképes önállóan"...ahogy pl. egy újszülött sem. mi a határ? egy 6 hónapos, aki már rúg, és szinte kifejlett, az már embernek számít, de a 4-5 hónapos még nem?...
Rövid történetem ehhez:
11 éve vagyunk a párommal. (Ebben volt jó is, rossz is.)
7 évvel ezelőtt majdnem szétmentünk. Ő megcsalt, én elveszítettem a munkámat, gyógyszer mellett teherbe estem. (Anyukám ivott, apukám munka nélkül és válás közben volt.)
Ekkor döntöttem úgy, hogy nem tartom meg. Kétszer kellett mennem elbeszélgetni. 21EFt volt az abortusz és megalázó a beszélgetés.(Ekkoriban a lakásom üresen állt és a párom szüleinél laktunk.)
Tudtam, nem lennék képes megszülni és örökbe adni. Anyum 2 évig volt nevelőszülőknél, de egy életre seb volt a lelkén, hogy a nagyim "eldobta", míg rendeződött az élete. (A gyerek előbb-utóbb megtudja az igazságot és kíváncsi a vér szerinti szülőkre...)
Most már rendeződött a család, mindenki talpra állt, kijött a gödörből. Mi is túlléptünk a kapcsolati válságunkon.
Összeházasodtunk, persze új lappal indultunk az esküvő napjától. Vettünk házat, dolgozunk mindketten és együtt terveztük a babát. Elég gyorsan "áldott állapotba" kerültem. Most 1 éves a pici fiunk.
A különbség a kettő között: "terhesség" v. "áldott állapot".
Szerintem már maga a szó is jelzés értékű.
Utólag hiába mondogatjuk, hogy előre kellett volna gondolkodni. Ezt anyumban is utáltam mindig...
Most ez a helyzet, ezt kell megoldani. Vissza már nem lehet csinálni.
Hidd el aki abortuszra kényszerül tudja, hogy hogy megy a műtét. "felesleges" ilyen videókkal még jobban kikészíteni lelkileg az embert.
Hiába nézi meg! Ha nincs pénze, gondoskodó családja, szerető párja ahol boldog lehet a baba!
A te véleményed szerint. Más, hasonlóan értékes véleménye szerint a magzat ennyi idős korában nem gyerek, nem életképes önállóan.
Ocsmány, felelőtlen, ám valóban könnyű gyilkosozni.
Ajánlanám figyelmetekbe ezt a videót:
vagy ugyan azon az oldalon a Néma Sikoly c.4 részest!
ELŐRE kell felelősen gondolkodni,nem nem utólag gyilkolni!
Én NEM ítélem el aki bizonyos élethelyzetben megteszi,de biztos nem nyugszik meg soha a lelke :((
Uhhh, igen, ilyenektől félnék.
De sajnálom! :(
a terhességmegszakítás gyilkosság. a magzat él!
csak azért, mert nincs hangja, védtelen és teljes egészében tőlünk függ, nincs jogunk megölni.
ha elég felelősek vagyunk a magzat létrejöttében aktív szerepet vállalni, akkor legyünk elég felelősek felnőttként dönteni a sorsáról, ha már megszületett. mert ahhoz joga van. és rengeteg az alternatíva, csak körül kell nézni.
Bizonyára másképp látnám a dolgot én is, ha olyan lenne az élethelyzetem.
Már nem tudhatom, hogy döntöttem volna az első gyermeknél. Most meg már ugye az is cifrázza a dolgot, hogy van 2. Hogy tudnám a nagyobbikkal megértetni, hogy a kicsi a testvére, itt marad velünk, aki a pocakomban nő, az meg nem a miénk? Mert hazudni meg nem bírnék neki...
Tényleg lehet, hogy nem lehet ebben már anyaként jó véleményt mondani. :)
Egyszerűen muszáj higgadt fejjel gondolkodni, nem azzal, hogy "hű, nem bírnék lemondani róla meg nem lennék képes elvetetni" stb.
Aztán elnézni képes lesz-e az ember, ha a gyerek nem jut lehetőségekhez, normális családi élethez, kiegyensúlyozott otthonhoz, egészséges ételhez stb?