Megcsalt a férjem, mégis maradtam (beszélgetős fórum)

Egy ember ha szereti a másikat, nem kell ígéretet tenni hanem természetes nemde?

Ígéretet akkor kell tenni ha kötelességből vagy nem őszintén vagy a másikkal

Már meg ne haragudj, de a nő dolga az erkölcsi nevelés. Ha a másik a kútba ugrik, te is?

Ha az a nő ellenállt volna, nem lenne kész a baj.

Nem hinném, hogy valaki előre készül a hűtlenségre, és eldönti, hogy márpedig én...!

Szerintem...az csak úgy jön. Az ember elfelejti a magának és másnak tett ígéretét, ha minden nap nem kényszeríti magát rá, hogy emlékezzen, és ha nem tanulja meg szeretni a másikat. Nem a szívével. A szív könnyen változhat. Hanem az eszével.

Lehet, hogy az a bizonyos ember egy másik kapcsolatban nem lenne hűtlen...vagy egy másik életszakaszában...

Az erkölcstelen nők miatt?Ugyan!

könnyű valakit akkor táncba vinni ha ő is akarja...

Nagyon is igazad van abban, hogy mindenki a saját életébe helyezi a kérdést.

Nyilván azok nem tudták feldolgozni, hogy megcsalták őket, akik a legjobban kikelnek itt a megcsalás ellen. Akik pedig megértőek, azok fogadták vissza a férjüket/pasijukat. Azt hiszem ebben kétféle mentalitás van: vagy megbocsátó vagy, vagy nem.

Az izgalmas nem maga a döntés, hanem inkább az lenne: hogyan dolgozza fel a nő ezt az esetet, és talán ez az, amivel a legtöbbet segíthetünk a cikkírónak.

Íme az én "sztorim": mint mindenkit itt, engem is csaltak meg, igaz nem gyerekkel, hanem jóformán gyerekfejjel, 21 évesen az első szerelmem. De a mai napig emlékszem mennyire fájt, amikor elmondta, hogy napokig úgy éreztem, mintha késsel hasítanák szét az egész belsőmet, hogy úgy éreztem, itt most vége a világnak. Egy másik országban történt, akkor, ahol én nem voltam vele, de akkor viszont 2 hétig tartott (mmint a kapcsolat a szeretővel), ráadásul én voltam az első komoly nő az életében, na mindegy, nem magyarázom tovább: megbocsátó típus vagyok, tehát megbocsátottam.

Abban minden együttérzésem a tiéd kedves cikkíró, hogy emlékszem még milyen volt utána a következő időszak. Amikor fölém hajolt, és láttam, hogy egy másik nőt ölel, ahogy az önbizalmam a 0-ra csökkent, és a kés-hasogatás után maradt szörnyű, tompa fájdalom, ami egyszerűen nem bírt elmúlni belőlem.

Két évig voltunk még együtt, és nem a megcsalás miatt szakítottunk. Nagyjából fél év kellett ahhoz, hogy feldolgozzam a velünk történteket, de sajnos csak úgy sikerült, hogy tudat alatt "törlesztettem": amikor kikezdett velem egy szimpatikus idegen, belementem a játékba, és bár nem csaltam meg a páromat, de legalább a tudat megvolt: megtehetem. Nyilván nem vagyok büszke erre, de fura módon ez billentett teljesen helyre.

Nem bántam meg így utólag sem, hogy nem dobtam ki őt, nagyon szép napokat éltünk meg együtt, főleg miután én is helyrebillentem. Mondjuk tökéletesen megbízni soha nem tudtam többé benne.

Nemrég házasodtunk össze a szerelmemmel, és csak reménykedem benne, hogy ez nem történik meg újra velem.

Akkor ez felelőtlenség.Egy felnőtt embernek tisztában kell lennie azzal hogy egyáltalán csapodár -e?Ha saját magával szemben is ilyen felelőtlenül viselkedik, akkor mit fog elvárni a gyerekétől?

Vagy úgy van hogy nem gondolkozik, legyen csak család majd lesz valahogy? Áhh:(

Azzal egyetértek, hogy a nők dolga az erkölcsösség. Ördögi kör. Az erkölcstelen nők miatt a férfiak is könnyebben lépnek félre. Az adott rosszz példát meg az egész társadalom másolja. De talán pont a férfiak általános félresiklási indexe miatt van annyi alpha béta céda?

Sok mindent tartok nőietlennek, ami manapság divatos a hölgyek körében. Pl a félrelépés is.

Akkor is a nőn múlik, hogy akarja-e vagy nem, mert ellenkező esetben erőszakról lenne szó.

A másik kérdésedre priviben írok, ha akarod.

egymás napi szinten való megalázása

(amire számtalan mód létezik, apró tapintatlanságokkal is)

érzelmi zsarolás

érzelmi terror

verés

elnyomja a másikat

szerintem a megcsalás sokszor egy rossz házasság utolsó lépcsője, vagy a kapcsolat romlásának kezdeti jele

Köszönöm amit írtatok!!!! Áprilisban lesz 2 éve, hogy megtörtént, augusztusban pedig 2 éve lesz, hogy megtudtam.

Sokat és sokszor gondolkodtam ezalatt és kb minden eszembe jutott már amit most ide leírtatok.

Eleinte napi szinten ment a veszekedés, a féltékenykedés, a bosszútervhadjárat, de ma már azt hiszem normalizálódott a helyzet.

Szerencsére nem jár el itthonról, de soha nem is volt az a csajozós fajta. Utólag úgy látom, hogy sok vélelen kellett ahhoz, hogy a kolléganőjével egymásra találjanak. Már 15 éve együtt dolgoznak, de pont akkor amikor rés volt a pajzson alakult úgy, hogy több időt töltöttek kettesben. És pont akkor a csajnak sem volt senkije (mármint a férjén kívül), mert amúgy mindig volt (van) szeretője.

Sajnos a férjem nem éppen az érzelmek embere, nehéz volt vele megbeszélni mi miért is történt. Azt persze a megtartott sms is bizonyítja, hogy nem csak a szexről volt szó köztük.

Eszem ágámban nincs védeni őt, hiszen ő az aki egyedül felel a történtekért, a lotyó nem érdekel.

Az utalás amire egyikőtök rákérdezett arról szól, hogy szerelmes bárki bármikor lehet, én is hibázhattam volna, ha megadom rá az esélyt, és késöbb is bármikor előfordulhat, hogy valaki akkor talál rám amikor éppen rés van a pajzson...

A döntésem talán már lett volna, ha nem éppen tehesen szezek tudomást róla. De sokszor gondolkodtam azon , hogy mi lett volna, ha még a bizonyos 12 hét alatt tudom meg......

Mindenki a saját életébe teszi most ezt a helyzetet és úgy próbálja kielemezni. Nagyon nehéz (jó) tanácsot adni, mert nem ismerjük az életeteket és a másik oldalt.

Nem védem a férjedet, mert mindenhez két ember kell, de véleményem szerint a szexet (feltéve, hogy nem erőszak) mindig a nő dönti el, végtére is ő teszi szét a lábát.

Akárhogy is döntesz, a fájdalom nem múlik el gyorsan, de biztos, hogy idővel halványulni fog.

Sokan írták már előttem, és nagyon egyetértek vele: nem a te hibád, hogy ez történt, nem csak oda tud belépni egy harmadik, ahol rés van!!!

A döntést Neked kell meghozni - és tudom, hogy ezzel nem segítek, de Neked kell mérlegelni- viszont, ha úgy döntesz, hogy maradsz, akkor ne vágd állandóan ezt az esetet a férjed fejéhez!!

Volt már olyan a környezetemben, hogy "a kutyából szalonna lett".

Mondd el a férjednek, hogy fáj, és mennyire nagyon tehetetlen érzést, űrt okozott Neked; írta valaki, hogy mutasd meg neki, amit írtál, ez tök jó ötlet!

És ne védjük a bűnöst, de lehet, hogy most ő is nagyon szenved, mert megingott. Megérdemli. De hány gyilkos kap életfogytiglant?

Kitartás!

A hátterét tényleg nem lehet tudni egy megcsalásnak. Az viszont biztos, hogy nagyon sok olyan férfi és nő van akinek szüksége van megerősítésre, figyelemre.

Lehet, hogy szereti a párját, de minél több nőtől kap pozitív visszajelzést, annál jobban nő a hiúsága. Nagyon sok férfi csak ártatlan flörtökig megy el, hogy éreze, még van annyira vonzó, hogy megkaphat mást is.

Általában ennek a hátterében a gyerekkori, kamaszkori visszautasítások álnak. Az ilyen férfi, vagy nő soha nem tud hűséges maradni bármennyire is legyen szerelmes.

A kaland édes ízéről sem feletkezünk meg. Nagyon sokan pont az izgalom, a lebukás veszélye miatt csinálják.

Ez igaz, én is egyetértek veled... :)

Talán előfordulhat, hogy az ember önmagával nincsen jóban, keresi az utat, hogyan tovább és valaki másban látja meg azt, amit a párjában nem talál... Nem tudom. Az is előfordulhat, hogy megvan a biztos háttér, minden jól működik, de nincs meg egy érzés... amit aztán egy másik pillanat adhat meg.

Semmi sem tökéletes. Az adott szituban kell dönteni. Család vagy kaland...

Tudod közhely de erőszakkal nem lehet verebet fogni :))

Tehát mindenhez két ember kell

hát akkor hogy torténik?

minden véletlen?

"foleg a férfi minden kisujjára tobb no is akad"

nem gondolod,hogy ez forditva is igaz?

talán már te is megcsaltad valamikor a feleséged,szegénykémre rá mászott valaki?nem tudtál ellenállni?megkotoztek?

és úgy gondolod,hogy egy not nehéz elcsábitani,hogy félrelépjen,mi sem vagyunk fábol,de ha mindenkinek engednénk akkor senki nem venne feleségul!

Egyetértek veled!

Egy dolgot mégis kiegészítenék.......az, hogy a megcsalás nem történik ok nélkül. Nem, valóban nem, de az nem jelenti azt, hogy az okot vagy a hibát a másikban kell keresni. Aki megcsalja a párját, majd utána könyörög hogy bocsásson meg neki, és bizonygatja mennyire szereti....az valószínűleg a megcsaláskor Önmagával sem volt tisztában, nemhogy a másik értékeivel. Tehát ok van, de nem biztos hogy ez egyet jelent a másik hibáival.