Megcsalt a férjem, mégis maradtam (beszélgetős fórum)

A válaszom: nekem is tetszett Bubu hozzászólása, csak ő se láthat bele mindenki életébe.

De igazából azt válaszolnám: egy férfit nem meghódítani nehéz, hanem megtartani. De ehhez az is kell, hogy ne csak magunkat helyezzük előtérbe, hanem néha képzeljük magunkat a párunk helyébe is.

No sejtettem, hogy megköveznek páran. Pedig nem tudhatják, hogy mi a helyzet felénk. Először is leszögezem, hogy a férjem nem egy szoknya vadász. Viszont az évek folyamán többször is előfordult, hogy külföldi munkája miatt több hónapot is külön töltöttünk. Én csak apró dolgokból sejtem, hogy ilyen alkalommal a munkatársaival együtt ő is elment a kupiba. De persze biztosat nem tudok. Viszont ha így történt, attól még ugyan úgy szerethet, mint előtte. Sőt! Ha valóban megtette, elég neki a lelkiismeretével vívott csatája. Azt viszont megérdemli.

Egyáltalán nem hirdetem azt, hogy normális dolog egy kapcsolatban, ha a felek megcsalják egymást. Viszont ha megtörténik, akkor nem kell rögtön ítélkezni. Meg kell keresni az okokat, s csak utána lehet dönteni, mérlegelni.

A cikk íróját is többen megszólták itt a fórumon, mert megcsalta a férje, s ő mégis megbocsájtott neki s vele maradt. Pedig az ő indokát is meg lehet érteni.

Nem az a lényeg, hogy megtette, hanem, hogy miért.

És igen, Nálunk a szex a szeretet és a szerelem kiteljesedése. És itt a fő hangsúly a "nálunk" szón van. Tudom vannak olyan családok, ahol ez nem így van. Ahol mint azt más is írta, ha szex rendben van, akkor rendben van minden. Kisarkítva: nem baj, ha mondjuk alkoholista a párom üt ver, de a szex működik, tehát akkor rendben van minden???? Vagy például nincs főtt kaja, tiszta ruha, disznóól a lakás, de jó vagyok az ágyban, tehát o.k. minden???

Nem!

Nem lehet ilyen módon leegyszerűsíteni a dolgokat.Megcsalt, tehát egy szemétláda, aki már nem is szeret.Ez nem ilyen egyszerű.

Én azt, hogy az hagyjátok és nem hadjátok...

A megbocsájt is zavar, de azt már ki se javítom...

koszonom,ezt maga a pápa sem irhatta volna meg jobban!sajnos nekem nem ilyen jo a kifejezo képességem ezért is jolesett olvasni és kedves asszonyok "NE HADJáTOK MAGATOKAT LETAPOSNI"!

Ginaanyus erre mit szolsz???

:)

Egy újabb ember, aki megmagyarázza a rosszat, illetve jónak titulálja azt, csak azért, mert abban a cipőben jár.

Ez így természetes, mert nem tudna senki úgy élni, hogy ne oldaná fel a disszonanciát valahogyan. És ez a tökéletes. Világgá kiáltjuk azt!

Le egyszerüsítve a hölgy, ginaanyus azt hirdeti, hogy teljesen rendben van, ha egy párkapcsolatban az emberek megcsalják egymást. Nincsen benne semmi kivetni való. Így lehet normális, boldog házasságban élni.

De sajnos ez nem igaz. Egy ember sem (aki szeret) tudja lelkileg tolerálni, ha a párja becsapja. Mert kérem. Szex érzelmek nélkül? Talán egy prostituálttal. De egy hús vér nővel?

Vagy a hódítás? Miért hódít valaki? Talán már otthon nincsen semmi izgalom? Miért? Azért, mert már nem szereti a párját. De ahhoz nincsen mersze, hogy odaálljon és megmondja esetleg kockára téve a kényelmes életét. Ez nagyon gyáva dolog és általában a férfiakra inkább jellemző. Ha otthon valami nem stimmel, nem áll oda, hanem megcsalja a párját, de ha kiderül, vagy baj van akkor fűt fát megígér, csak maradjon minden a régiben. Aztán egy darabig nyugi. Utána újra megteszi.

Ebben az esetben mit is csinál ginaanyus? Homokba dugja a fejét. Nem akar tudni róla (pedig már tudja, hiszen nem írta volna le). Inkább hirdetni kezdi, hogy ez milyen jó. Mert micsoda tragédia lenne, ha szembe nézne azzal, mi is történik. Tehát a másik gyáva ember ginaanyus, aki meg nem akar tudni róla. Tökéletes páros. Becsapás, önbecsapás. Hol a tisztelet, becsület, szeretet, odaadás. És kérem, hová lesz két ember között az a bizonyos bizalom, az a plusz, amit csak ők tudnak egymásról? Sehová. Már rég nem szeretik egymást (rengetegen élnek így házasságban, gyáván). De kedves ginaanyus? Önnek jól esne, ha a férje odállna ön elé és elmesélné, hogyan csókolta végig az előző esti partnere testét, hogyan becézte őt, miközben beléhatolt és hogyan nyögdécselt neki? Jól esne önnek? Vagy hidegen hagyná?

Mert ebben az esetben a férje nem csinálna semmit, csak őszinte lenne. De neki a legkönnyebb, hiszen ön külön megkérte, hogy hazudjon neki, ha megcsalja önt.

És magyarázhatja ezt testi vággyal, szexuális energiával (mert muszáj megmagyarázni), a szomorú tény az, hogy ön hazugságban él, önt becsapják, önt becsapja a férje, ön becsapja saját magát. Még ezt a hozzászólást is megírta, hogy fenn tartsa a látszatot(saját maga előtt), hogy ön boldog. Ami nyilvánvaló hazugság.

"Hát ha első a szex, akkor ott bizony nagy a baj. Nálunk a lényeg, hogy elmondhatja mit szeretne. S természetesen ugyan így én is. Viszont nem vagyok hajlandó magam szexuális tárgyként kezelni, s azt se tűröm, hogy a párom csupán ezért legyen velem.

Számunkra a szex a szeretet, és a szerelem kiteljesedését jelenti."

Ezt írta ginaanyus. Ha számukra a szex a szeretet és a szerelem kiteljesedése, akkor nyilván mással nem fekszik le az ember. De még is megteszi a férje. Lehet, hogy ön még szereti( hiszen volt alkalom mégsem csalta meg), de a férje nagy ívben tojik az ön fejére szerelmére, meg minden másra, hiszen, ha a szerelem a szexben teljesedik ki, akkor a férje másba szerelmes, mikor éppen megcsalja önt.

De nagyon nehéz beismerni, hogy az életünk egy kalap kaki, mert akivel örök hűséget esküdtünk az már nem szeret minket.

Erről persze nem a férje tehet, hanem önök ketten a hibásak. De, hogy beismerjék ezt, ahhoz nagyon gyávák, ugyan is akkor már a látszat sem maradna és vagy pártanácsadóhoz rohangálnának, vagy új életet kellene kezdeni. Így hát élnek tovább a langyos tócsában. De ez az "idill" sajnos csak addig fog tartani, míg valamelyik fél nem találkozik egy olyan emberrel akibe szerelmes lesz (viszonzásra is talál) és akkor kilép az eddigi életéből, mert már lesz hozzá ereje, bátorsága és motivációja. Addig meg marad az önbecsapás, hazugságok tengere.

És mielött ádázan elkezdené védeni az álláspontját megkérdezheti magától, hogy amit itt bőszen hirdet, azt tanítja a gyermekeinek is? Hogy lányom, ha férjhez mész első dolgod legyen biztosítani a vőlegényedet, hogy bármikor megcsalhat, te otthon fogod várni, de azért ha lehet ne mondja el neked (mert bazira fájna).

Ugye nem erre tanítja. És miért? Mert ez nem a boldogság alapja, hanem annak az esélyének a szétrombolása.

Csak a saját életére nézve képtelen erre a felismerésre...

Hát ha első a szex, akkor ott bizony nagy a baj. Nálunk a lényeg, hogy elmondhatja mit szeretne. S természetesen ugyan így én is. Viszont nem vagyok hajlandó magam szexuális tárgyként kezelni, s azt se tűröm, hogy a párom csupán ezért legyen velem.

Számunkra a szex a szeretet, és a szerelem kiteljesedését jelenti.

Ha esetleg van olyan, amit én nem tudok, vagy nem akarok a szex terén megtenni, akkor miért lennék rá féltékeny, ha ezt máshol keresi? S pontosan azért, mert tudja, hogy én így állok a dolgokhoz, vagyis hogy a házasságot egészében nézem, nem hiszem, hogy elhagyna csupán a szex miatt.

Pedig nem vagyunk egyformák . Inkább úgy mondanám, hogy kiegészítjük egymást.

Szerintem egyébként egy jó házasságban nem a szex a legfontosabb alap pillér. Ettől sokkal fontosabb a megértés, a szeretet, a kölcsönös bizalom és az őszinteség.

hát oszintén szolva ezt még olvasni is durva.

ha én megcsalnám a párom azt hiszem holnap már nem élnék,ugyanez forditva,ugy látszik két egyforma ember találkozott nálatok is.

Nem. Nem történt meg. Bár lett volna rá lehetőségem, de nem éreztem szükségét. hiszen szexuális vágyam kielégítésére ott a férjem. S az én temperamentumomnak ez bőven elég. Bevallom, néha még sok is.

Viszont úgy érzem, ha megtörténne, attól még nem biztos, hogy leszakadna az ég.

A legtöbb nő azért nem tudja megbocsájtani a megcsalást, mert másképp érez. Általában a nők csak azzal fekszenek le, akik iránt valamilyen vonzalmat éreznek. Viszont itt a nagy különbség. A férfiak már egy csinos nő látványától is izgalomba jöhetnek. S van úgy, hogy a hormonjaik felülkerekednek az eszükön.

Persze nagyon sok ok közre játszhat egy félre lépésnél. Lehet szó a hormonokról, vagyis egyszerű szexuális vágyról. Lehet büszkeség, önigazolás, lám még képes hódítani. Lehet pl, hogy nm akar leégni a barátai előtt /én tudom, hogy nálunk erről volt szó/. Az igazi bibi akkor van, ha nem is annyira szexet, hanem odafigyelést, megértést keresve lép félre a párunk.

Végig olvastam mindent. Igazán érdekesek a hozzá szólások, nagyon elgondolkodtam. Lehet, hogy rossz a hozzá állásom? Miért van, hogy én kicsit más szemszögből nézem a dolgokat? Talán mert fiatalon nagyon sok lelki megrázkódtatás ért?

25 éve vagyok együtt a párommal, s a nyakamat merem rá tenni, hogy 1-2 alkalommal már ő is félre lépett. De nem azért, mert nem szeret. Még sem érzem magam sem bűnösnek, sem megalázottnak. Hiszen én már a kapcsolatunk elején elmondtam neki a véleményem erről a dologról.

Először is tudomásul kell venni, hogy mindenkinek vannak hibái, s mindenki hibázhat. Sose tudhatjuk, mit hoz a jövő. Szexuális vágyainkat nem minden esetben a szívünk irányítja. Én csupán azt kértem tőle, hogy ha megtörténne, akkor lehetőleg ne tudjam meg. Viszont ha félő, hogy kitudódik akkor inkább ő mondja el s ne másoktól kelljen megtudnom. S természetesen, ne menjen a család rovására a dolog.

Nekem nem az jelenti a megcsalást, ha lefekszik mással, hiszen az csak a teste. De ha már a szívét is oda adja, az az igazi megcsalás.

Most megkövezhettek ezért a hozzászólásomért. De én megértem azt is, aki megbocsájt, és azt is, aki nem bírná ezt elviselni.

szia Kissanna ,én csak olvasgatok , tépelődök , és gondolkodom , de a kérdésed ,kihez szól? nem ön m

agadat , a szivedet kellene meg kérdezni?mert s

zerintem ha egyszer meg tette ,meg teszi töbször, ez tény aztán ha nem hiszed ,ezt akkor csak add az esélyt ,sorozatban .

Én is hasonlóan jártam.

Mikor kijöttem a második gyerekkel a kórházból közölte, hogy van az életében valaki aki számára nagyon fontos, de nem csalt meg.Gondolom csak beszélgettek, arra a szomszéd néni is jó lett volna. Idő kell neki, hogy átgondolja a dolgokat. A hibás persze én voltam, mert nem foglalkoztam vele eléggé. Igaz bent feküdtem a kórházban veszélyeztetett terhesen. Amikor az ember izgult a gyermekéért, rémtörténeteket hallottam nap mint nap a kismamáktól. Meglátogatott, semmit nem vettem észre, én naiv. Szeret, várja már a babánkat.

Müller Péter írja: a megcsalás már a fejben elkezdődik, hisz mindent az agyunk irányít. Nem csak az a megcsalás ha valaki lefekszik a másikkal. Nálunk ez már lényegtelen volt. Azt mondta nem szerelem, nem is tudja megfogalmazni.

Szörnyű volt ez az időszak. Nem tudtam mit tegyek. Volt már egy fiunk és most megint egy pici. Képes volt ezt tenni velünk.

Teljesen összeomlottam, de próbáltam nem mutatni.

Nem kérdeztem semmit tőle. Nem gyanúsitgattam. Hagytam, hogy átgondolja.

A házassági évfordulónkra vett virágot. Mondta nézd meg még szivecske is van benne. Ennyi volt. Itt úgy gondoltam lezárta. Talán?

Még mindíg együtt vagyunk.

Sokszor ott van bennem a kétely nem tagadom.

Én viszont nagyon szeretem.

Van aki azt mondja nem szabad megbocsájtani, ha egyszer megtette megteszi mégegyszer.

Mondják olyanok is akik nem jártak még ilyen cipőben, ők nem tudják milyen érzés. Lehet Én is rosszul döntöttem, mert azóta is folyamatosan megcsal. Egyszer egy kisebb vitánk során kérdeztem tőle, hogy megint van valaki fontos nő az életében. Azt mondta, ha annyira fontos lett volna akkor nem itt lenne, hanem vele.

Amúgy soha nem szoktam szóba hozni. Féltékenykedni. Csak esetleg magamban őrlődni.

Én kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok még hosszú éveken keresztül. Tudjátok megadni egymásnak mindazt a boldogságot, szeretetet amire vágyik.

Naponta eszembe jut a következő mondat: előre nézz, soha ne hátra. Hát én ezért maradtam vele. Remélem, egyszer jobb lesz. Találkoztunk egy ismerősével, aki csodálkozva kérdezte: ti együtt vagytok? A férjem elmondta, h megpróbáljuk helyrehozni a dolgokat. Erre az ismerőse elmondta, hogy pár éve az ő házassága is gödörbe került (ő is megcsalta a feleségét, elhagyta, de visszament). Azt mondta, el sem tudná képzelni az életét a felesége nélkül, és az egész családnak (gyerekekkel együtt) így lett a legjobb. Megkérdeztem volna azért őt és a feleségét is, hogy hogyan tették túl magukat ezen? Én már kezdek kilábalni a lelki nyomoromból, ha nem mélyedek el az emlékeimben, akkor egész pozitívan állok a dolgokhoz.

Egyébként a "nyíltan nőzik dolog" úgy megy, hogy elmesél nekem mindent, kivel mit levelezget. Flörtölget. De nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy nekem ez is mennyire fáj. És ha utóbbi, akkor nincs értelme az egésznek.

Anno egyfolytában hívogattam, merre jár, mit csinál stb. Most egyáltalán nem hívom, sokszor ki is van akadva, ráadásul gyakran ő hív fel, hogy beszámoljon a napjáról.

Szóval jó is, meg nem is. Úgy érzem, nincs meg a bizalom, mert félünk, hogy a másik belénk tapos. Ezt kéne kialakítani...

"..a mai napig emlékszem mennyire fájt, amikor elmondta, hogy napokig úgy éreztem, mintha késsel hasítanák szét az egész belsőmet, hogy úgy éreztem, itt most vége a világnak."

Na kb. én is így írnám le a fájdalmamat.

Az empátia szép dolog. Én is empatikus vagyok. De, ha a barátom olyasmit mondd, amiről tudom, hogy sántít, nem fogom azt mondani neki, hogy teljesen igazad van, csak azért mert a barátom. Nem fogok hazudni neki. Átérzem, megértem, de a véleményem akkor is ugyan az marad.

A legnehezebb, amikor az ember saját maga van a szituációban. Akkor a saját érzelmeink szinte megbénítják az objektivitásunkat. És mi is elmeséljük a történetünket egy barátunknak, aki meg bólogat. És igen, igazunk van.

De ez nem ilyen egyszerű. Szerintem egy barát tanácsára ilyen esetben soha nem támaszkodhatunk. Bármilyen nehéz is a dolog, otthon kell megoldani a problémát, szembe kell nézni vele, a párunkkal és meg kell tudni beszélni. Nagy bátorság kell hozzá.

Igazad van, elfogult vagyok, hiszen én a férfi oldaláról ismertem csak a történetet. Nem is mondtam, hogy a tökéletes igazságot írom, csak egy történetet meséltem el, egyetlen szemszögből.

Ember legyen a talpán, aki képes tökéletesen pártatlan lenni egy barátságban. Hát még a saját életében! Ez a legnehezebb nem? Eléggé empatikusnak lenni, hogy megértsd a másik problémáit is, és ne csak a sajátodat lásd...

egyetértek!

nagyon érett gondolkodás egy férfitól!!Esetleg tapasztalat e téren?

Szia!

Elolvastam. És szerintem egy valamit elfelejtesz.

A feleséget erről nem hallgattad meg. Mert ahhoz, hogy idáig eljusson valaki, neki is tenni kell érte. Mindig kettőn áll a vásár. És az amit elmondott, az lehet, hogy tényleg igaz, ezzel magyarázza az eseményeket. De lehet, ha a feleségét hallgatnád meg, neki is lenne igaza.

Egy ember, a barátod is szemüveget visel. Nem a felesége miatt történt mindez. Ő maga tette ezt. Ez a könnyebb út és oly könnyen meg lehet magyarázni. Képzeld el, mennyivel nehezebb lett volna otthon megoldani a problémát. Valóban szembeszegülni vele. Ez a nagy kihívás. És mivel gondolom nem állt oda egy hét múlva az asszony elé, nem mesélte el, hogy mit tett, nem adott esélyt a helyretételére, hanem gyáván elhallgatja (igen gyáva, mert azért nem mondja el, mert fél a következményektől, nem vállalja a tettéért a felelősséget), legközelebb megint meg fogja tenni. Már rálépett a rossz útra. Majd lesz megint negatív időszak a házasságban, jön egy újabb lány, az indok már készen áll, csőre töltve!!!

Igazán díjazom a hozzáállásodat a dologhoz,és jó látni,hogy vannak akik még így gondolkodnak,és nem mennének bele egy ilyen helyzetbe.

Bizony,abból a szempontból jobb lett volna ha kiderül hogy a feleség is belássa ne legyen olyan amilyen,ha utánam olvastál,láthattad,én is hasonló hibába estem bele,és ilyen áron jöttem rá,milyen is voltam.

De ha a barátod ez a pasi próbáld meggyőzni arról,próbálja megbeszélni a feleségével,hogy neki rosszul esik az ahogy viselkedik,vagy hozzááll,mert sajnos lehetséges,hogy elege lesz megint,és annyira kiábrándul a feleségéből,hogy már nem lesz visszaút.Remélem nem így lesz,csak ha nem változik,akkor sajnos reális lesz a vetés-aratás "törvénye"...

:)köszönöm!

Valóban így van,és már az elején amikor kiderült ezt gondoltam,és ettől még rosszabbul éreztem magam,hisz kiváltója voltam annak ami történt!!!!

köszönöm.nagyon bölcs vagy,és minden szavaddal egyetértek,és belátom hogy igazad van,és valóban így van ahogy írod.csak a depiben ezt nem látom meg,és hálás vagyok ilyen hozzászólásokért!!!!!!!!

pussz:)