Megcsalt a férjem, mégis maradtam (beszélgetős fórum)

A feleség sose tudta meg (bár szerintem sejtette), tehát nem derült ki. A kapcsolat véget ért, és nincs is újabb, az asszonnyal pedig maradt olyan a kapcsolat, amilyen volt. Most épp valami könyv alapján próbálkoznak felfrissíteni, pl. időnként, amikor a gyerekek már alszanak, kikapcsolnak tévét-rádiót és beszélgetnek (nemcsak a napi dolgokról), meg ilyesmik...

Talán emiatt jobb lett volna, ha kiderül, mert akkor legalább átgondolta volna ő is a dolgokat (hozzád hasonlóan).

Nehogy azt hidd, hogy először nekem jött a problémákkal: azokat megbeszélték mindig a feleségével, sőt házassági tanácsadóhoz is jártak. Én - a kvázi "lelki szemetes", - csak akkor jöttem, amikor mindezek már megtörténtek.

És igen, akár én is lehettem volna a harmadik, és velem együtt bárki, aki ismeri, és kikezd vele abban az időszakban. Én nem tettem, és nemcsak azért, mert már foglalt a szívem, és nemcsak azért, mert hiszek a férfi-női barátságban, és a barátomnak tartom őt, hanem azért is mert soha nem kezdenék foglalt pasival. Az okokat gondolom nem kell felsorolnom :)

De vissza a sztorihoz: szerintem az az asszony úgy gondolta: ez a pasi annyira odavan érte, annyira feltétel nélkül szereti, hogy bármit elfogad tőle. És sajnos ez csak egy ideig igaz, és még a legjámborabb, legszerelmesebb férfinél is betelik a pohár.

Időnként én is szörnyű tudok lenni, ezért igyekszem gyakran emlékeztetni magam a velük történtekre...

Doro!

Minden elismerésem a TIED!

Felmered vállalni, hogy Te is hibáztál és oka vagy a megcsalásnak.

Ez igen!

Eddig csak azt olvastam, hogy a férj mindent megkapott otthon, figyelmet szerelmet... és az a "ribi" ráakaszkodott.

Mégegyszer gratula Neked!

Doró! Bizz magadban úgy, ahogy régen, de ne legyél elbizakodott, mint régen, és minden rendben lesz!

És ne várd, hogy most már minden nap, mindenki toppon lesz, mert az élet a megcsalás után is csak olyan, mint előtte volt, vannak szürke hétköznapok is! Rosszkedvű napok is! És nem azért, mert megcsalt, hanem, mert csak! Mindig is voltak!

Csak akkor nem vetted úgy a szivedre!

..igen ilyen esetben megtörténik az ilyesmi.

és mi van most közöttük?lebukott,kiderült,megbánta,befejezte,stb?nem kövezlek meg,de már ott elszált az ürge hogy veled osztotta meg ezeket és lépett más irányba,nem pedig a feleségével.

szerintem.

éppen te is lehettél volna a 3.persze ez csak fikció.

..hát igen nem zárhatjuk ki.Na de ha erre gondolok,hogy úgyis megteszi megint,akkor igazából nem lenne értelme annak hogy megbocsássak,és végigmenjek ezeken a dolgokon.

Neki meggyőződése,hogy nem tesz ilyet mégegyszer,bár megjegyzem,ezt gondolta addig a pillanatig amíg nem tette meg,tehát aztmondja,tanult az esetből,a bukásból,és ezért nincs az az élethelyzet,ami mégegyszer ilyet hozna ki belőle.

De valóban nem, tudhatjuk mi magunk olyan helyzetben elbukunk-e.Azt gondolom,nem,de ki tudja végülis.

Azt gondolom,hogy nálunk az lenne a megfeleő és helyes és célratörő hozzállás,ha először is én,nem kételkednék,ha már úgy döntöttem,megbocsájtok,és nem rágódok a múlton,és azon mit tett,nem kérdezek,és nem hozom szóba mindennap,mikor hazajön a melóból,szinte a köszönés helyett.

Neki meg nyiltabbnak kellene lennie,sokkal többet kellene akarnia beszélgetni a jövőnkről,és nem elintézni,egy "majd lesz valahogy-al"...igaz ez akkor történik,mikor már 10000000-re feltettem ugyanazt a kérdést.

Tehát,köülcsönös tisztelet,bizalom,megbocsájtás,részemről,és részéről is,és kölcsönös akarás hogy ezentúl jól működjenek a dolgok.

Sokkal több volt a kapcsolatunkban,mint amit itt leírtam,neki is voltak jellembeli hibái,mert sosem szeretett direktre komolyan beszélni dolgokról,főleg ami rólunk szól,meg rögeszméje,hogy teljesen mások vagyunk,és biztosan nem értjük meg egymást,mert ő semmilyen szinten nem viseli a konfliktushelyzetet,vitát,hát még a veszekedést,pedig ez is lehetne építő,szerintem.

Tehát,jelek voltak.Mikor pl, megölelt és én nem öleltem annyira vissza,érzéssel,akkor egy idő után,ez évek,elmondta hogy mennyire rosszul esik neki,mintha egy fát ölelne át...akkor elgondolkoztam,de el is felejtettem.

Vagy,mikor azt ecseteltem neki nagyképúen,mert épp nem volt az emit akartam,vagy nem beszélgettünk,hogy én ha lenne pénzem már nem lennék vele,és igazából én nem vagyok boldog vele így.....akkor szintén sok idő után,kimondta,mi lenne ha ő is ezt érzi majd?

akkor nagyon megijedtem,de nem vettem vissza a stilusból.Aztán nem telt el sok idő,és megtörtént az,ami,és azthittem meghalok,és akkor kérdeztem meg saját magamtól,te jó ég,nekem eddig mi bajom is volt?!

Egyszóval azthiszem,nem kell őt megváltoztatnom,1.mert nem tudom,2.mert nem akarom,és így kell elfogadnom,olyannak amilyen.

Nekem meg kell változnom bizonyos dolgokba,és őneki saját magának kellene rájönnie,miben kellene ahhoz változnia,hogy működjön a kapcsolatunk.

Azthiszem valóban új alapokra kellene helyezni a házasságunkat,de ezt neki is akarnia kell,és nem csak szavakban hanem tettekben.

Aranyos,kedves,odaadó,csak nem mindig,de végülis én sem vagyok mindig toppon,és az a baj,hogy az ő viselkedése függ az enyémtől,és az enyém függ az ővétól.

És ez hiba.Talán mindkettőnk makacs és büszke.

minden szavaddal egyetértek.

egyébként maga a megcsalás is sokszor azért (is) van, mert az emberek változnak egymás mellett az együtt töltött hosszú évek során, de mivel ritkán van idejük egymásra, szinte nem is veszik észre ezeknek a "lépcsőfokait". És egyszer csak ott állnak egy majdnem idegennel szemben!

a másik meg amit az imént írt valaki: nem is figyelünk egymásra, főleg mi nők nem figyelünk a férjünkre/párunkra, mert annyira biztosnak érezzük magunkat a dolgunkban...

elmesélnék egy történetet, csak kérlek, ne kövezzetek meg miatta!

nemrég közvetlen közelről figyelhettem végig egy megcsalást. a férfi oldal osztotta meg velem a gondolatait. őrülten szerelmes a feleségébe, de annyira, hogy csak az olyan típusú nők tetszenek neki, stb, stb. Mivel nem rossz pasi, ezért mindig vannak nők, akik legyeskednek körülötte, ő élvezi is, hogy tetszik, szeret picit bohóckodni, flörtölgetni, de soha de soha nem lépett félre.

Rendszeresen találkozunk, és jókat beszélgetünk, amolyan bizalmasa vagyok, így végig figyelhettem a változást.

veken keresztül arról kért tanácsokat, hogyan kedveskedhetne a feleségének. arról mesélt, hogy ismerkedtek meg, tippeket adtam, hogy lepje meg, mesélt a gyerekekről, a közös dolgaikról, hogy vele a legjobb a szex, stb, stb.

Aztán kezdte pedzegetni milyen ritkán van szex, hogy néha meg kell oldania magának, hogy a felesége leszidta, mert hogy ő ilyen, meg olyan.

Aztán mesélt arról, hogy sokat veszekednek, például anyagi gondjai vannak, és a felsége őt hibáztatja ezért (a pali akkor 2 mellékmunkát csinált a főállása mellett, a nő a szülés után évekig nem tudott elhelyezkedni, akkor épp félállásban dolgozott).

Egyszer mondta, hogy van egy aranyos kislány, akinek tetszik, és fel is ajánlkozott neki (mmint a lány). Gondoltam, úgyse lesz ebből semmi, az eddigiekhez hasonlóan :)

Aztán úgy összevesztek a feleségével egy régi dolgon, hogy az asszony kidobta őt a hálószobából, és napokig a kanapén aludt. Azon a héten randizni vitte a lányt, nem sokkal később le is feküdtek.

A pasi teljesen kivirult, boldognak tűnt. Végre valaki - mondta - aki nemcsak a hibáimat, meg a rossz oldalamat látja. Aki mellett férfi lehetek, nemcsak egy szánalmas lúzer.

Persze az újdonság varázsa hamar tovaszállt, az emberünk pedig pár kellemes éjszaka után maradt a felesége mellett (soha nem hagyta volna őt el, ez fel se merült benne). Persze a problémák még nem oldódtak meg, de azért reménykedünk benne :)

Nekem nagy tanulság volt ezt végig asszisztálni, és bár próbáltam az asszony érdekeit védni, egy idő után nem voltak érveim, mert a férfi mindent megtett ezért a házasságért! így csak hallgattam, és fogadkoztam: én nem fogok ebbe a hibába esni!!!

Bocs, ha hosszú voltam, de ez most úgy kikívánkozott!!!!

Doro! Akarod, hogy megváltozzon a férjed?? És mihez képest változzon meg? Ahhoz képest változzon, amilyen a megcsalás előtt volt vagy maradjon olyan, amilyen volt évekig, amit leírtál, hogy mindent megtett érted, stb…

Az, hogy valaki hűtlen lett, hogy megcsalt, szerintem nem jelent gyökeres változást a jellemében, amin változtatni kellene!

Egy adott szituációban rosszul reagált, megbukott az életnek egy bizonyos vizsgáján!

És sajnos nem zárhatjuk ki, hogy megbukik újra, vagy megbukunk mi magunk, vagy megbukunk mindketten!

Esetleg valami egészen más okból!

..sok igazság van abban amit írtál,nem tudom magad fogalmaztad-e,vagy másoltad valahonnan,de mondjuk ez majdnem mindegy.

Az az érdekes az írásban,adsz és elveszel.

Az elején,létezik élet a megcsalás után együtt,a vége fele,meg azt írod,nem változik az meg aki hűtlen volt.

Vagy csak azt szeretted volna mondani,hogy ha pl.megcsalás történt egy kapcsolatban,ami az elején felsorolt okok miatt úgy alakult,akkor ha továbbra is úgy csináljuk,hogy "nem öntözzük" a virágot,akkor bizony előfordulhat újra meg újra a megcsalás?

ha így van,akkor egyetértek,de ha nem,akkor nem,mert nem lehet általánosatani.

Minden ember,és minden kapcsolat más,és megcsalás és megcsalás között is van különbség,igaz maga a tény,hogy hűtlen volt a párunk,és hazudott az egyezik.

Láttam férfi vagy :) örülök,hogy egy férfi is pozítivan tud hozzászólni a témához!!!

Sziasztok!

Van pár kérdés a cikk végén és nem is olyan nehéz rájuk válaszolni. Csak sorjában!!!

"Van élet a hűtlenség után?": Persze, hogy van. De szerintem ha a bizalom elmúlik, akkor az nem jön helyre egykönnyen, vagy egyáltalán nem. Ha megtaláltátok az okokat, akkor lehet, de csak akkor, ha mind a ketten megleltétek, mert a félrelépésig vezet egy út, és ahhoz mindig két ember kell!

"A férfiak megváltoznak?" Nem megváltoznak, hanem változnak. Az emberek az évek során változnak, érnek, fejlődnek. Ez természetes dolog. Ha valaki változni akar, az sem lehetetlen, de nagyon nehéz. Mást rávenni arra, hogy változzon meg (ha ő nem akarja igazán) az lehetetlen. Sokan egy életen át mesterkednek azon, hogy megváltoztassák párjukat. Pedig csak két út van. Vagy elfogadják olyannak, amilyen, vagy odébb állnak. Esetleg senvednek tovább és hiába való próbálkozással telik el az életük, amiből csak egy van és az is elég rövid.

" Van tanulság?" Tanulság mindíg van. Csak rajtunk múlik, hogy elkövetjük-e ugyanazokat a hibákat. A legtöbb ember sajnos igen, mert nem jön rá, hogy az életében történt nagyon sok hasonló negatív történésnek valójában ő az oka. Pedig ez a tanulság. A hibát magunkban kell keresni. Illetve a magunkét.

" Figyelmeztető jelek?" Azok is vannak, mindíg, de olyan nehéz észrevenni, illetve, ha észre is vesszük, elsiklunk felette, mert olyan kényelmes és jó most az életünk. De előbb-utóbb az állóvizet felkavarja majd valami. És akkor nagyon hasra esünk.

" Odafigyeléssel és a kapcsolat ápolásával megelőzhető?" Igen. Ha a szerelem csodás virágát öntözzük (mind a ketten) gyönyörűen virágzik majd, de amint hagyjuk elhervadni, soha többé nem lesz már szép, nem lesz már virágzó. Meghal és ronda kóró meredezik majd a helyén.

"Maradásra bírhat, ha vannak közös gyerekek és sok-sok együtt töltött év?" Természetesen, hiszen hány, meg hány házasság üzemel így. Már rég nincsen szerelem, van becsapás, megcsalás, de a gyerekek, a kényelmes élet és a gazdasági közösség miatt megalkuszik az ember és egy boldogtalan életet él. Nehéz mindent elölről kezdeni, különösen, ha olyan nagy felelősség van a vállunkon, mint a gyermekek tisztességes felnevelése.

" Előfordul, hogy valaki azért nem lép ki a kapcsolatból, mert azt gondolja, hogy túlságosan függ anyagilag, vagy már úgysem fog kelleni senkinek?" Igen, ilyenek is rengetegen vannak, sőt, szerintem sokan itt is vannak olyanok, akik ezt a fórumot olvassák. De olyan nehéz beismerni, mert akkor sokszor azzal kéne szembe néznünk, hogy az eddigi életünk egy csőd, vagy pedig, hogy minden rosszul megy. Sokan inkább élnek rosszul, mert az a könnyebb út. Pedig a drága életük halad szépen csendesen a vége felé. Mindenki maga dönt.

" Vagy, mert elhiszi, hogy a párja megváltozik?" : Nem, nem hiheti. Inkább hinni akarja és ezzel áltatja magát. Senkit nem tudunk megváltoztatni. Csak magunkat.

És, ha megtörtént a megcsalás. Csak egy módon lehet rendbe hozni. Ha mind a ketten, őszintén, "ŐSZINTÉN" beszélnek a másikkal, bevallják az igazat, hogy miért történt, az is elismeri hibáját, aki éppen az áldozat (megcsalt) szerepét viseli. És megváltoztatják azt. Persze csak akkor, ha a szerelem virága még nem hervadt el és csak akkor, ha a változás tényleg komoly. Tekintettel arra, hogy ez nagyon nehéz, az esetek kis hányadában fog csak működni, mert két nagyon bátor és jellemes emberre van hozzá szükség.

Egyébként újra meg fog ismétlődni a hűtlenség valamelyik oldalról!!!

Miért és miről is próbáljátok meggyőzni egymást???

Teljesen más élethelyzetben levő emberek vagytok, teljesen más a lelki alkattal! Szerintem!

Én csak annyit tennék hozzá, hogy a megcsaló mögött látni kell az embert!!!

Ha a férjemet csak azért tudnám szeretni, mert nem csalt meg (egyébként megcsalt!) és ha huszonév érzelmeit el tudja mosni egy félrelépés, akkor megette a fene, és felmerül a kérdés, hogy én szerettem-e őt igazán, ha az első (igen komoly) botlásnál kiábrándulok és keresek valaki mást, aki majd megbecsül! Az ő általa huszonéven át nyújtott megbecsülést és szeretetet meg lehúzom a Wc-n. Én nem tettem, és nem bántam meg!

Figyelj, nem akarlak megbántani, de nem igazán értelek. Olvasgatom itt a hozzászólásokat, és látom eléggé határozott véleményed van a témáról, amit nem is rejtesz véka alá.

Félre ne érts, mindezzel nincs is baj, csak felmerül bennem a kétely: ha veled még nem fordult ez elő (vagy nem tudsz róla), hogy megcsaltak, tehát nem élted át ezt a helyzetet, akkor nem biztos, hogy annyira át tudod látni-érezni, mint a többiek.

Tökéletesen igazad van abban, amit mondasz, itt szerintem mindenki tudja, hogy AZ a realitás. Csak épp azok, akik már eveztek ebben a csónakban, tudják, hogy nemcsak a realitás létezik, sőt, néha az ember lányát a legirreálisabb reakciókra késztetik az érzelmei...

Tehát: addig, amíg csak elképzelni tudod, és a filmekben láttad, hogy milyen ez, lehet nem kéne tanácsot adni.

Azt már említeni se merem, hogy a két beszélgetőpartnerünk anyuka, kisgyerekekkel. Nemcsak a saját, hanem az ő sorsukról is döntenek! Én tuti nem mernék beleokoskodni az életükbe, mert ilyen helyzetben még nem voltam, engem csak egy "szimpla" párkapcsolatban csaltak meg...

aranyos vagy hogy segíteni próbálsz.

DE.

Ő volt az az ember,aki megbecsült,és mindenben más volt,mint a többi pasi.Ő volt az,akihez menekültem egy rossz kapcsolatból,ő volt a ments váram,és az aki MINDENT megtett értem.

Ő volt az,akinek gyerekeket szültemés ő volt az,aki mellettem volt,bármi is történt.

Ő volt az,aki a tenyerén hordott,és most jön a lényeg:

ÉN voltam az,aki ezt nem becsülte,és természetesnek vette,hogy bármit tehetek,és bármeddig elmehetek,mert úgy se fog semmit csinálni,és úgy sem fog haragudni,mert hja fájt neki bármi,szavak ,tettek,akkor sem mondta ki,ha megbántottam,vagy lemondott valamiről,mert én nem akartam,akkor sem hibáztatott,mikor esténként,hajnalig mással leveleztem,akkor se szólt egy szót sem.

CSak egyszer ELEGE LETT.Kiborult és tanácstalan volt,sosem beszélt senkinek a gondjairól,és arról mi van benne,mi bántja,mindig vidámnak látszódott,sosem éreztem hogy bántaná valami,mert nem mutatta.

NOS,EZ VOLT A HIBA.

Szóval,mikor elege lett,egyszercsak leszart mindent,nem érdekelte semmi,már nem istápolt annyira,és mikor közeledett hozzá egy nő,aki egyáltalán nem az esete,akkor ott abban a helyzetben kijött a sok keserűség,és az,hogy én úgysem szeretem.Belement,nem akarta,nem tudatosan,nem volt jó,nem lett szerelmes,nem akart tőle semmit,volt ami volt,megbánta,és rájött,hogy beszélnie kellett volna velem,vagy egy baráttal,arról mi van benne,és nem így megoldani,mert kudarcot vallott.Sajnálja és csalódott saját magában.

Ezek miatt akarok megbocsájtani és túllépni ezen a szemétségen.

őszintén?

attól függ milyen kedvem van és min gondolkodok épp.

hidd el nagyon nehéz.

annyi elég hogy jó érzés ha itthon van,és hiányzik ha nincs?

:)

....szeretem akár hiszed akár nem.

bár......

azért szeretem aki volt,de gyűlölöm amit tett,

de szeretem még annyira,hogy felfogjam,én is hibás vagyok,és mindennek oka van.

persze nem fer,ha így oldják meg a helyzet.

lehet véleményed,csak ha nem élted át,nem tudhatod miért akar valaki megbocsájtani..értesz?

és ezért nem is érted meg.

én is ezt érzem néha.memjen az anyjába.kopjon le.aztán felülkerekedik bennem a szeretet,és az ne sajnáljam már annyira magam,mert én is okozója voltam annak ami történt.

Mi történt volna???

elég szomorú az hogy csak azért mert nem történt mg velünk megcsalás, már egyből nem is lehet saját véleményünk?

Nézd én úgy érzem hogy a megcsalást, túl azon hogy testi kontaktus, a másik megalázása sárba tiprása, és egyéb ....Meg lehet bocsájtani, hangsúlyozom, de qrvára álszent duma az hogy ezek után még szereti...vazz bepaliztak,ne már

oké,lehet flreértettem.

nem egyszerű attól függetlenül se a megcsaló oldala,sem a megcsalt oldala....sajnos

Nem értem, fura ez nekem..

Mért marad valaki egy olyannal aki megcsalta?Hülyére veszi,meghazudtolja, és mégis megbocsájt?Miért?Hogy utána ide irkáljon, hogy bezzeg én...?