Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Hosszú ez a hétvége,

elkezdődött s estére

kifáradtam,fejem fájt,

mert a szomszéd kiabált.

Augusztus húsz nagy nap nékem,

Akkor volt az eljegyzésem,

Csak egy baj van, ez történelem,

Majd félszáz éve történt velem.

De jó Neked apa három,

nincs már apám,s úgy sajnálom,

hogy míg volt,nem kényeztettem,

simogattam,dédelgettem,

vitatkoztam,sértődgettem,

s szívszakadva elvesztettem.

Ídesapám!-hát vártalak,

réges rég nem láttalak.

Köszönöm,hogy eljöttél,

hogy jó szóval illettél.

A székre leülvén,

bolondozik az 'öreg',

korsóját megtöltvén,

sok beszéd jő nyelvén.

Oszt elhalkulnak szavai,

mosoly pirosítja arcát,

karjai,mint fonott kalács,

öleli a kis Borcsát.

Locsolja is könnyeivel,

pihe-puha selymes haját,

s kéz a kézben,meghatódva,

feledteti a szív baját.

Gyermeki elmélkedés.

Húsvét reggelén várt a csoda,

szénaboglya tövében kis fészek,

Samu nyuszi, benne fülel éppen,

körülötte a sok színes csoki tojás.

Hogy lehet az, hogy a nyuszi,

és a tyúk is, tojik tojást?

Láttam én már, hogy a

tojásból kiscsibe elő bújik,

puha pelyhes sárga.

Szeretgettem dédelgettem

a kezemből etetgettem,

friss zöld füvet neki szedtem

Volt már kicsi nyuszink,

ő is puhaszőrű aranyos

de elképzelni sem tudom

a tojásba hogy fér bele,

mikor a két kicsi füle

nagyobb, mint az egész csibe?

Azt sem értem, ha a nyuszi

csak a csoki tojást tojja,

hogy lesz mégis kisnyulacska?

Hiszen a csoki tojást

mindenki megeszi, akkor

miből lesz a kicsi nyuszi?

Hagyom én az elmélkedést,

játszom a nyuszikámmal

ha elfárad ketrecébe, elaltatom,

beszaladok a szobámba,

megeszem a csoki tojást,

mit nekem tojt, a szalmába.

Dehogy nincsen,

édes kincsem,

szeret nagyon,

szíve vagyon

tiéd...csak várja,

nyíljon a zárja.

Nincs már út előttem,

Melyiken induljak,

Nehéz az én szívem,

Nincs kitől búcsúzzak.

Ne szólj szám,nem fáj fejem,

én ezt rendre megszenvedem,

ha nem tetszik,kiabálok,

nem kellene,a barátok

rám pisszegnek:hallgass végre,

háborúnál jobb a béke.

délutáni szunyókálás

pici cica-jaj,de formás

-alszik mélyen az ölemben

minden napi e durmolás

ki nem hagyná ez a pajtás

-jó lenne így mindörökre

de az élet nem ily gáláns

rohan nagyon nincs megállás

-cica alszik nem törődve

mi lesz majdan meddig élünk

lesz még búzánk és kenyerünk

-jó meleg a gazdi öle.

Sünike a hóban,

Köszöni, de jól van.

Sünike a kertben,

Ebben a hidegben.

Sünike a réten,

Téli napsütésben.

Sünike a tóban,

Örült jó tempóban.

Sünike a téren,

Talpig feketében.

Sünike a házban,

Tüskés kis kabátban.

Sünike jelen van,

Mindenütt velem van.

szép az idő

csak egy a bökkenő

nincs még itt a tavasz

ámde már jő!

Kicsi gyerek mosolyog,

párnás kézzel imbolyog,

járni tanul,menni kell,

vár a világ...lépni kell!

Kit sorsa gyámolít,

Mindig vele van a hit.

Lejtőn csúszva a semmibe,

Veszendő a lét értelme.

Soha semmilyen gyönyörhöz,

se gyötrelemhez ne tapadj!

Nem volt,nincs,és nem is lesz,

Önuralomra így szert tesz...

Sok a baj a világban,

emberek sora bajban,

éhség,betegség baja,

sorsuk bizony mostoha,

könnyek,kínok,fájdalom...

ez az élet?...tagadom!

Ha vége az álomnak, amiben bíztál,

eltűnik a szép tarka szivárvány.

Ott marad a tiszta kék égbolt,

de szemedből a könny

záporként folyik arcodon.

Minden álom után jön az ébredés,

szép lassan új remény,

mint vihar után a napsütés.

Hűs patakként a könny

arcodon már örömtől folyik,

a szivárvány szép színe

újra fel-felbontakozik.

A körforgás újra kezdődik,

életedben ez többször ismétlődik,

és mégis, amiért egykor sírtál,

ma szép emlék, oly jó gondolni rá.

Madár dalol fenn a fán,

mért kiabálsz kisanyám?

Süket én még nem vagyok,

szép szóra is hallgatok...

Kifáradt a sólyom röpte,

Elfeledlek én örökre.

Más szívére rátaláltam,

Lélek kulcsa örök nálam.

Szalad a mutató az óralapon,

Magával hozza emlékeim,hagyom.

Múlt és jelen ma koccintanak,

Hol a jövő?Lám,együtt kacagnak!

Szavad adtad,visszavetted,

hogy szerettél,elfeledted,

elkerültél,megtehetted,

érzelmeim kinevetted.

Oh,árva kis virág,

Mily bolondos e világ!

Virulsz,pompa teveled,

Pedig útszélén hajtod leveled.

Anya..csak egy szó!

Csak egy szó?-mit mondani jó?

Boldog addig vagy,míg mondhatod...

ha nem hiszed,egyszer megtudod!

Édesanyám,Neked írom

Szeretetem,s imám vallom,

Köszönöm Néked minden percem,

s Veled együtt dobog szívem.

Szemed csillogása ékszer nekem

Szavaid,mint a puha selyem,

Vigyázok Rád,óvlak Téged,

Minden jót kívánok Néked!

Egy jó kaja,na ez baba!

Töltött karaj,párolt babbal,

zöld a lelkem,úgy szerettem

mind megenni - s ez nem semmi...

Kutyusom alszik mint inkább ugrál,

Nincs neki kert,ez kicsit frusztrál.

Ezért nem jó betonrengetegben lakni,

De egy kis szerencsém van,

1perces gyalogút után tudok a Duna-parton szaladni :)

Köszönöm Berill,

a szívem már nem sír,

napsugár világít,

a fa már virágzik,

kutyuskám ugrál,

ugat s szaladgál,

zajlik az élet...

s míg itt vagyok, élek...

Madárdal kívánok minden jót,

Remélem a gyötredelmek elmúltak,

És azóta minden virágba borult.

Minden év más és más,

Én azért félek a haláltól,és miegymás.

Eme szavaink is csak egy ideig látszódnak a neten,

Bár ha szerencsénk van,200év múlva majd ezt olvassák az akkori gyerekek :)

Ez az év tele volt búval,

betegséggel és halállal,

válással és sok bukással,

túlzott boldogtalansággal.

A jövő?-nem merek bízni,

ráfáztam,ha mertem hinni,

hogy a holnap jobb lehet,

rácáfoltak - reszketek.

Az élet egy rohanó szenvedés,

de néha megálló boldogság....

.........................

..........................

Legyen szerencséd,szívből kívánom,

tudom milyen,mikor gyötör egy álom,

mikor szeretnél máshol lenni,

mást tenni és mássá lenni,

szeretném,ha sorsod jobbá lenne,

s szíved szeretettel megtelhetne.

Remélem jobb lesz az élet máshol egyedül,

Itt minden idegszálam folyton befeszül.

Kicsit félek is a változástól,

De majd csak minden megy magától.

Kíváncsi leszek a lakásra,

Környezetre,házra és minden másra.