Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)
😅😅😅😅😅😅
👍👍👍👍👍👍
Valaha tanították is. Manapság igyekszünk magunktól megtanulni. :)
Gondolkodjunk ésszerűen. ;)
Igen, ez elszomorító!
Aki "rossz" helyre született, annak sokkal kevesebb az esélye a boldogulásra. :((
Egy tanárnő úgy magyarázta: mi a részletek felől igyekszünk felfogni az egészet. A disz-es meg az egészet tekinti át, onnan megy a részletek felé.
Az írás és az olvasás kész rémálom náluk, de képesek megtanulni, csak lassan.
Ehhez nem alkalmas az a felfogás, hogy elsőben karácsonyra tanuljanak meg írni és olvasni.
Mi annak idején néhány nagybetűt még csak másodikban tanultunk meg, addig pirossal írtuk.
A facebook-csoportból is tudom, még mindig sok a baj, a szülők csak nagyob sokára kapnak diagnózist, és akkor még csak a lehetőségeket tudják, konkrét eligazítást nem.
Nekem innen a faluból, autó nélkül a gyerekkel semmi esélyem nem volt. A férjem is akkor került kerekesszékbe...
A kolléganőm vegyészmérnök lett!
Csak a nyelvtan és a nyelvtanulás nem ment neki.
Nem tudom... :(
Hogy kerülhettek be olyan szakra a gyerekek, ahol garantáltan nem tudják megállni a helyüket? Szakképzés!
Ez az iskola felelőssége is.
Nem mindenhol akarnak velük foglalkozni.
Ha meg a szülők nem akarják, hogy boldogulhassanak az életben, az szomorú. :(
Kis faluban pl. hova viszi a szülő?
A diszlexiás nem kisebb képességű.
Az egyetemig is eljut némelyik, csak nála az írásbeli vizsga másképp zajlik.
Nem azon múlik, hogy nem adja be!!!
Ez a mai nevén pedagógiai szakszolgálaton is múlik. Ők utalják be vagy nem.
Mondjuk az itteni speciális iskolába komolyabb sérült gyerekek járnak, a fiamnak sok más gyerekkel egyezően, nem erre a környezetre lett volna szüksége, hanem sok fejlesztésre. Nem az eszével volt baj, hanem lassan tanult írni-olvasni, nem két naponként új betű sebességgel.
Akkor még internet se nagyon volt, úgy nyomoztam a lehetőségek után. Beszéltem fejlesztő pedagógussal, boldogan kijárt volna az itteni iskolába, de nem hívták - mert az iskolának kell őt hívnia, nem a szülőnek.
Az én fiam is tanult szakmát, de nem a kijelölt disz-es középsuliban a villanyszerelést, hanem egy másikban a szőnyegszövést. Nem tudja hasznát venni, de papírnak jó. (Nem is nagyon szerette magát a szakmát, csak azt az iskolát és az ottani tanárokat.)
Az oktatásról van szó...
Nem adják meg a lehetőséget a fejlődésre mindenkinek. Mert csak! :((
Akkor sem kaptuk a lehetőséget, hanem kiharcoltuk magunknak!
Összefogással: hét törzs között létrejött vérszerződéssel, és egyik sem hátrált ki, a megkötött szerződés alól!!!!
Ma nem adják meg a lehetőségeket, a mai vezetőink... Akkor? Ma élünk, és nem 1000 évvel ezelőtt! ;)
Nem számít, aki más... :(
...gyerekkorunkba Bundynak volt 1 nagyon jó haverja , tanár lett , anci örömére / ő is tanár volt / sokat foglalkozott a fiával , sokat ? rengeteget !!! ... szerencsétlen alkoholista lett ! anci + belerokkant agyilag h ennyire melléfogott :(
...volt 1 osztálytársuk , a csaj buta volt , mint a tök :( :( mára 2-3-4 boltja van pedig végig bukdácsolta a sulit , hát nemtom :( :(
Nem csodálom... :(
Itt nem törődnek azokkal, akik nem férnek be a skatulyába...
Berakják olyan helyre, ahol tudják, sosem fognak boldogulni.
Nincsenek szakemberek, akik segítenének megtalálni, ki miben lenne tehetséges. Ez katasztrófa!
Rossz helyre születtünk. :(((
További ajánlott fórumok:
- Trisót keresek, nagyanyáink tisztítószerét. Lehet ilyet kapni mostanában valahol?
- Ötletek, tippek, nagyanyáink házipraktikái
- Óvodai SZMK. Ti hogyan, milyen módokon gyűjtötök pénzt a kispajtásoknak? A mi ötleteink kifogyóban...
- Tudja valaki, mit használtak fogzásra anyáink, nagyanyáink?
- Avonosok! Ti mivel szoktátok fellendíteni a forgalmatokat? Osszuk meg egymással ötleteinket!
- Természetes kozmetikumok (ahogy nagyanyáink csinálták)