Hogyan NE szüljünk (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hogyan NE szüljünk
oké nem lett belőle műhiba..
és mi van ha lesz...elegem van abból, hogy ebben a világban mindenki azt hajtogatja, hogy van jogunk mindenhez... ló..asz jogunk van.. semmi..
kérdem én, ha ennek a pici ártatlan babának valami baja lett volna mert ő urasága nyaralni akart menni, akkor meg ki lett volna a hibás.. itt a legnagyobb hangsúlyt az kapja, hopgy van e erre neki joga... és szerintem NINCS....
és felteszem a kérdést mi van ha veled történik meg ugyan ez?
Szerintem egy orvosnak sincs joga hozzá, hogy bármelyik betegét felesleges szenvedésnek tegye ki csak azért, mert nyaralni akar menni, de nem akar elesni a plusz gázsitól sem! Felháborító és etikátlan. És ezért mindenképpen büntetést érdemelnének!!! Per ide vagy oda. És bár nem lett baj, lehetett volna!!! És sajnos előre nem tudhatjuk, hogy a mi orvosunk hogyan fog viselkedni ilyen helyzetben.
Úgyhogy szerencsétlen cikkíró sem tudta volna elhárítani ezt a helyzetet. Ezért nem érdemes magát ostromolnia, de következő alkalommal lehet, hogy jó orvost fog találni. Reméljük a legjobbakat!
Nekem azért durva ez a pereljük be az orvost szöveg.
Miért is?
Mert rásegített, hogy meglegyen a baba?
Értem én, hogy a szülő nő beleegyezése nélkül tette, de ez szerintem nem lehet per tárgya, hiszen nem követett el műhibát.
Az a baj a mai orvosokkal, hogy nem érdekli őket a páciens. Én nem szültem még, csupán volt egy nagyon durva hasfájásom, egy gyulladás, amit kb két évig nem bírtak kikezelni.
Orvosról orvosra jártam, legalább 10 különbözőnél, durván bántak velem, megaláztak a fájdalmamon meg senki nem segített. Ez aztán rá is tette egy jó másfél évig a bélyeget a "házaséletünkre".
Mostmár kezdek belőle kikecmeregni, de ezt a megaláztatás sorozatot senkinek nem kívánom.
A magyar orvosok legtöbbje -sajnos- bunkó úgy ahogy van, s egyáltalán nem érdekli a páciens, se nem a hivatás.
szia
nekem mind a három kislányom ezzel a módszerrel indult meg, bár mondjuk ők rávittek egy -egy hetet, a vizsgálat tényleg nagyon kellemetlen volt de én úgy érzem jobb volt így mint ha infúzióval indítanák meg, ha lenne még egy babánk akkor is biztos így cselekednék. DE nálam ennek a fajta szülésindításnak jó vége lett szerencsére, mi már csak akkor mentünk be a kórházba mikor 3-4 perces fájásaim voltak.
az első kislányunknál (úgyhogy nem volt rossz élményem a szüléssel kapcsolatban) fél évig mi sem "voltunk jóban" a férjemmel, na de aztán a második meg a harmadik után már nem voltak ilyen gondok :D
a babádat pedig nem hagytad cserben hiszen szépen megszülted, épen és egészségesen, neki már csak egy boldog anyukára van szüksége semmi másra, tudom hogy ez a legnehezebb de menni fog, a legjobb orvosság tudod mi egy újabb csemete születése.
az orvosválasztásnál meg figyelni kell mi a 6. orvosnál álltunk meg őrá mondtuk hogy na igen ő jó lesz és úgy is lett :D bár mindenki hülyének nézett de mi mentünk és nem bántuk meg.
SZÍVBŐL KÍVÁNOM NEKED HOGY A MÁSODIK SZÜLÉSED GYÖNYÖRŰ LEGYEN, ÉS EGY OLYAN ORVOS VAGY SZÜLÉSZNŐ KEZEI KÖZÖTT LEGYÉL AKIKBEN TELJESEN MEGBÍZOL
Ne haragudj, de nem értek veled egyet. Ezek a problémák kifejezetten azoknál a nőknél jönnek elő, akiknek a szülésébe durván belerondítottak.
Én két gyereket szültem, mindkettőt otthon - nem mécses vagy hasonlók miatt (nem is volt semmi ilyen külsőség) csupán a háborítatlanság miatt. Én lelkileg csodálatosan éltem meg az egészet, jó volt a tudat, hogy képes vagyok szülni, jó volt, hogy a gyerekeimnek a lehető legbékésebb megérkezést adhattam. Egyik sem lett sírós, nagyon nem, kifejezetten kiegyensúlyozott, boldog kis babócák. A házaséletünkkel sincs gond, nem mondom, hogy olyan gyakori, mint a szülések előtt, de ennek egy oka van: aki szoptat, annak a hormonális működése olyan, hogy kevésbé kívánja a szexet. De ez teljesen természetes. A szexuális életünk minősége nem, csak a mennyisége változott valamelyest. Ja és nekünk nem kellettek hónapok, a fiam öthetes volt, amikor újra együtt voltunk a párommal, gond nélkül.
Ha az eset, amit a cikkíró leírt, nem Magyarországon történik, hanem mondjuk az USA-ban, az orvos azóta nem praktizál, de ráadásnak keményen fizet is.
Kedves cikkíró, én meggondolnám a helyedben a pert - neked adhat némi elégtételt, másokat megmenthetsz vele az ilyen orvosnak nem nevezhető hadd ne mondjam ki, kicsodáktól.
A szülés az élet természetes velejárója és ha a dokik a normális lefolyásba nem avatkoznának bele - mondjuk úgy, hogy nem is látná doki a kismamát a kórházban sem, ha minden rendben, így működik ez sokfelé a világon - a nők döntő többsége mindenféle komplikáció nélkül, problélmamentesen szülne. Ma erre Magyarországon szinte nincs mód - természetesen nagy tisztelet a baromi kevés kivételnek.
Ha az ember kérdez, elmorognak pár szót az orruk alatt és kész. Rendes tájékoztatást ritkán kap az ember. Olyan mintha futószalagon menne az egész. Bent voltam kórházban, mondták itt a kartonom, menjek OTT-re. Kérdeztem mi a fene az. _Csak annyit mondtak, majd a szülőszobán elmondják, menjek, szaladjak. A szülőszobán meg furán néztek hogy egy kartonnal felmegyek és semmi más.
Engem is piszkáltak, mikor szülök már meg, mert üres a szülőszoba, különben is, kéne a helyem...
"Na, mi lesz? Nem szülsz még? Csak mert mi elmennénk a hétvégén..."
TE szenvedted meg,hogy ők jól érezzék magukat..:/
Sajnálom,ami veled történt..
Jó egészséget kívánok!:)
17 hónapos baba anyukájánál könyököltek.
nem volt az olyan régen...
Az, hogy császár után ki mennyi idővel tud felkelni, sok mindentől függ. Engem 37 óra vajúdás után (ebből 17 óra szülőszobán) sürgősséggel toltak a műtőbe.11 órakor született a fiam, délután 4-kor felkeltem, este 6-tól 8-ig folyamatosan látogatóim voltak és még a babáért is elmentem:)8 óra után zuhanyoztam, kivették a katétert és a kicsit csak a csecsemősök erős győzködése után hagytam elvinni.Másnap reggel már 5-kor kikértem a fiamat és onnantól végig velem volt.
A második szülésem szintén császár volt, ekkor már nem altatásban, hanem érzéstelenítéssel.12 órát kötelezően feküdni kellett utána, és a felkelés kicsit nehezebb volt, mint az első után. A fiam a PIC-re került és sajnos valóban olyan gyenge voltam, hogy nem bírtam megtenni azt az 50 métert, hogy láthassam, de 24 órával a műtét után ugyanúgy sétáltam a folyosón, mint az elsőnél. Úgyhogy légy nyugodt, lehet a műtét másnapján "szaladgálni", én kétszer is megtettem.Ja, és ráadásul mindkétszer én voltam az osztályon a legidősebb anyuka:)
Én nem vagyok szakértő, de szerintem a viharos szülésnek nincs köze ahhoz, hogy az orvos burkot repesztett, vagy úgy vizsgált meg.
Az én dokim is szokott ilyen módszerekhez folyamodni, ha meg akarja indítni a szülést, bármi okból kifolyólag. Ez alkati kérdés, hogy mennyire gyorsan jön ki a lúrkó! Van aki 15 órát vajúdik, van aki elsőre is csak pár órát, vagy még annyit sem.
A kiborulásod a szülés után szintén természetes! Nagyon sok anyukát érint. Vagy inkább úgy mondom, hogy mindenkit, csak van akit kevésbé, van akit jobban.
A házaséletet illetőleg meg csak annyit, hogy nagyon-nagyon sok nő érintett ebben is szülés után, csak senki nem beszél róla! Mi is hónapokig küszködtünk, mire végre rendeződtek a dolgok! Én beszéltem róla és vicces volt, mikor a sógornőm nagy megkönnyebbüléssel mondta nekem, hogy már azt hitte, hogy csak vele vannak ilyen problémák.
Ne keseredj el! Mindenki küzd ezekkel a problémákkal! Ne lovald bele magad lehetőleg! Próbáld ezeken a dolgokon túltenni magad! Koncentrálj a kicsire és a párodra!
Szerintem nagyon rosszul tetted, hogy nem perelted be ezt az orvost!:@
Ha megtennéd, más nőket is megmentenél ennek az embernek a sarlatán és embertelen módszereitől. Azzal, hogy hallgatsz (értsd: névtelenül írod meg a sztorit; nem mész bíróságra) más nőket is kiszolgáltatsz ennek az embernek. Legalább a nevét bele kellett volna írni a cikkedbe, hogy akik rákeresnek a neten, legalább lássák az igazságot.
Sajnálom ami veletek történt, három gyermekes édesanyaként mélységesen átérzem ezeket a rémségeket, amiken keresztül mentetek! De nem szabadna hagynod, hogy ez másokkal is megtörténhessen, nyilvánosságra kellene hozni a dolgokat! Ha esetleg mégis belevágnál, tudok egy jó ügyvédet, aki orvosi műhiba perekre specializálta magát..:)
Üdvözlettel: egy orvostanhallgató
Hú ez durva sztori :S Szegény, sajnálom, hogy ilyet kellett átélned, de remélem a babád mindenért kárpótol :)
Én csak annyiban nem értek egyet, hogy így, ahogy leírtad nem látom az orvos hibáját. Persze lehet, hogy volt, de így a cikk alapján nekem nem derült ki, hogy ő hol hibázott. Sajnos nem minden szülésnél megy úgy, ahogy menni kellene, az orvos munkája ellen sem :S