Hogyan NE szüljünk (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hogyan NE szüljünk
Kedves cikkíró! Sajnálom ami veled történt, és átérzem, milyen nehéz most neked. Kívánom, hogy mihamarabb túljuss ezen a dolgon, és már tiszta szívből tudd kimondani: "Mindegy mi volt a szülésen, az a lényeg, hogy a Kicsi egészséges."
Nekem majdcsak 2 év telt el, mire most talán tényleg őszintén tudom ezt kimondani. A kisfiam 36. héten érkezett és a dokim szabin volt, és nem tudott bejönni. Akire bízott, az meg egy kegyetlen és goromba orvos volt. Mivel az 1. gyerekem "vészhelyzet-császárral" született, minden új volt. Elméletben persze teljesen kiműveltem magam, de ott nem tudtam mikor mi történik velem és miért. Hiába kérdeztem, válaszra sem méltatott. Ha szólt hozzám, csak ordítozott. Meg ilyeneket mondott, amikor próbáltam elmondani, hogy a dokim miért tervezett császárt, vagy ha lehetséges a hüvelyi szülés, miért kizárólag EDA-val engedi:"Ma nincs kedvem császározni, úgyhogy megszüli, és kész." A fájdalomcsillapítás nem kívánságműsor." A gratulációja ez volt: "Most nézze meg, összevérezte a vadonatúj papucsomat, tudja mennyibe kerül egy ilyen?" És ehhez hasonlókkal kedveskedett. A kedvencem az volt, hogy minden előzetes szó nélkül kézzel tágított. Mondván: "Nem érek rá egész nap magára várni." És még tudnám sorolni, de minek.
Lassan két éves a kisfiam. Talán túljutottam a dolgon. De megbocsájtani soha nem fogom. Mert ez nem olyan, hogy "nem baj, majd a következő jobban sikerül", mert nekünk nincs következő.
De neked kedves Cikkíró szívből kívánom, hogy a következő szülésed olyan szép legyen, amilyennek megálmodtad!
És még egy gondolat a császár- hüvelyi szülés témában: én mindkettőt megtapasztaltam. Úgy gondolom a császárból hamarabb felépültem, nem fájt a seb csak ha felültem, lefeküdtem. kedden született a lányom, szombaton már én kötöttem cipőmet. A gátsebbel meg majd megőrültem 2 hétig, nem tudtam aludni sem, mert folyamatosan, szünet nélkül fájt. Nem bírtam se menni, se állni, nem tudtam befejezni egy pelenkázást, egy fürdetést. ha választani kéne szülnék inkább 5 gyereket császárral, mint egyet hüvelyi úton.
Ez az én véleményem, az én érzéseim. Mindenkinek joga van másképp gondolkodni ebben a témában.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény egészen világosan kimondja, hogy kinek a dolga tájékoztatni.
Ez nem talpraesettség, karakánság vagy éppen nyusziság kérdése. Aki kimeri nyitni a száját azt tájékoztatják, aki meg sodródik az eseményekkel és "utólag okos" az meg így járt, miért nem kérdezett.
"134. § (1) A kezelőorvos - a 14. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt esetek kivételével - a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint, a 13. §-ban foglaltak figyelembevételével tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról." Ezzel gyakorlatilag kimondja a kezelő orvos tájékoztatási kötelezettségét(!)
A 13. § részletezi a tájékozatáshoz való jogot.
Pl.: 13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített(!) formában megadott teljes körű tájékoztatásra.
(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon (...)
c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, (...)
(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára (!), ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, (...)
Azaz akár orvosit végzett akár nem a kismama, tájékoztatni kellett volna, legfeljebb nem kellett volna annyira körülírni, mint egy laikusnak.
Pár hónapja olvastam egy cikket arról, hogy a betegjogok közül a leggyakrabban a tájékoztatáshoz való jog sérül. Nem találom a cikket, ha meglesz beteteszem a linket.
Itt a tv.
sajnálom, ami történt, sajnos, nem avgy egyedül a történeteddel. Sok ilyen orvos van ma kis hazánkban.
Ezt valóban erőszakként élik meg a nők.
Én annyiban egyet értek Kátyával mindenképpen, h az éremnek két oldala van MINDIG!!!
És aláírom, h első babánál főleg nagyon naívak vagyunk kismamák...és kiben bízhatnánk, ha nem a választott orvosunkban? Gondolom ezzel próbálta nyugtatni magát a kismama is. :-( De azért lehetett volna lépni még időben, sztem. (Én pl. a 30. héten váltottam orvost, szemrebbenés nélkül természetesen! Az én életem és a gyerekemé a tét, nincs helye barátságnak, jópofiságnak ebben a helyzetben)
A doki érzéketlenségét pedig enyhén szólva is elítélendőnek tartom, h a "nyaralása" miatt beindította a szülést...ezt meg kellett volna beszélnie a hölggyel, h mivel Neki mennie kell, esetleg más orvost ajánlhat-e maga helyett ha beindulna a szülés, v megbeszélnie az irányított szülést a kismamával, h lelkileg legyen mire készülni, ha végképp Ő akarta levezetni.
Mi mindig nyíltan beszéltünk a dokimmal, nem beszélt el mellettem. Szóba került az irányított császár is és szemrebbenés nélkül beszélgettünk róla, h lehetséges lesz az is, mert nincs mindig abban a kórházban ahol szültem. Szívem joga lett volna akár emiatt is egyből más dokit választani ismét ha nem felelnek meg a feltételek. A kismamáknak a mai világban nagyon okosan kell orvost választani! Nem szabad túl optimistán hozzáállni a dolgokhoz, mert tényleg nagyon sérülékenyek vagyunk a vége felé lelkileg és már nem csak a mi életünk a tét. Sajnos sztem mindkét fél hibázott valahol. És nagyon sajnálom, h szegény kismama így ráment lelkileg...ennek nem erről kellett volna szólnia. :-(
oké utolsó érv.... kátya ez neked szól..
de tényleg ez az utolsó..
a tesóm az utolsó pillanatban váltott.. minden doki közölte, hogy köszi de nem ismeri a kórtörténetet így hát maradt az, hogy egyedül egy ismeretlen dokival szüljön...az utolsó időben nem nagyon vállalnak át..
és kérdem énvan joga a dokinak még egy diplomázott orvoson is vagy kifene tudja mit végzett a csaj, hogy csöndbe maradjon?
imádom a mikor elmegyek egy dokihoz és elém tol egy papírt, hogy írjam alá kellően elláttak a betegség ismereteivel..
közben csak latinul hablatyolt valamit amit egy laikus baromira nem ért...
és lehet egy dokinak szabadnapja sőt joga van elmenni nyaralni is csak akkor ne mondja, hogy ennyit fizess és utánna cseszik bejönni a szülésre...
bár az igazat megvallva lehet, hogy utánna én bementem volna a dokihoz és visszakértem volna a pénzt...
mert ha valaki valamit elvállal, akkor azt kutya kötelessége megcsinálni...
te is ha kifizeted a mester embernek a szekrény árát, akkor csinálja meg....és ne mondja, hogy neki éppen akkor el kellett utaznia...
elutazhat csak akkor ne kérjen érte pénzt.. nekem ezzel van a leges legnagyobb bajom....
én alapjáraton sajnálom a dokikat mert szarért hugyért dolgoznak....
de én is és nekem is kedvesnek kell lennem a vevőkkel...
mert ha nem vagyok, akkor kirúgnak és napi 12 órát nyomok le én is.. és nekem is van családom...
ennyi..
nekem ne mondja senki azt, hogy itt most a nő volt a hibás..
mert ha egy másik orvos szül neki is el kell mondani,hogy mik lehetnek...
egyetlen szülés sem ugyan olyan...
Csak tudnám honnan ez az eszeveszett magabiztos hit az igazadban-várj az típus aki mindent kiharcol magának.De mindegy is.
Az első babámnál amit megtudtam azt a védőnénitől dokitól tudtam meg-mert sok mindent maguktól és jószándékból mondtak el.
Hiszen ez a munkájuk!
Egy klinikai protokolt csak ne tudjon már fejből a kismami és akkor honnan lenne kérdése előre mindenre.
Ha lehetett utána olvastam-mintha szülésznőnek tanulnék.
Persze lehet szólni, de én sem vagyok az a de felvágták a nyelvét típus-nem is leszek.
Szülés közben meg plána nem voltam ilyen-ez egyénenként változó.Nem tartom hibásnak-az orvosnak kell magabiztosan vezetni-ő van otthon-ő kezdeményez a témában.
De az meglátásom-hálapénznek hála, sokszor a beteg akar diktálni.Pl. az én családomban is volt programozott császár- ha már fizettek, meg is mondták mikor hogyan fognak szülni-doki meg benyeli szakmát és beszéljük meg anyuka minden rendben lesz dolgot félre-hiszen zsebre tette a pénzt.
Pl. az én dokim előre kikötötte nála ilyen nincs, fogadjam el a tanácsait.Gyors egyszerű szülésre készülünk-neki is nekem is babának is jó-a klinikának meg főleg-hamar hazamehetünk.Pl. azért hogy megnézzem a babát nem csinált ultrahangot-nem moziztunk-ellenben megmutatta mennyire zavarja a kicsit, hogy elfordul az ultrahang elől.
Nem vagyok orvos. Csak mindennek két oldala van. A vitának is, meg annak is, hogy ha egy felől hibázik egy ember, akkor más felől még lehet megannyi jó cselekedete is.
Fejtsem ki? Megteszem neked újra, bár már leírtam az érveimet párszor.
Anya(továbbiakban I-es) contra Orvos (t. II-es)
1. : hibázott I. , mert nem kérdezett, nem reklamált, nem állt ki a maga igazáért, az elvárt jóért
2. : hibázott II. , mert bár néma gyereknek anyja se érti a szavát, feltételezte, hogy egy orvosi egyetemet végzett ISMERŐSÉNEK nem szükséges mindent elmagyarázni, hiszen ért dolgokat magyarázat nélkül is
3. : hibázott I. , mert meg lett volna a lehetősége akár az utolsó pillanatban is megköszönni a kilenc hónap munkáját és odébb állni, más orvost keresni, aki megfelel az elvárásainak, de az számára feltételezhetően túl kényelmes volt.
EZ az én véleményem. Lehet vele vitatkozni, csak nem érdemes, mert ezt a meccset másfél órája lejátszottuk a többiekkel és ők győztek:-), elfogadom az érveiket, a meglátásaikat . PONT.
Most már 12 óra múlva fel kell kelnie egy császárosnak, katéter is csak addig van.
tej 3 nap múlva lett nekem, de 10.5 hónapig szoptattam.
Miben hibázott?Vagy lehet orvos vagy, és nem szereted a kritikát?
Sok embernek egy egyszerű beavatkozás is megmarad.De elhiszem, van akit összevissza vágnak és az égvilágon semmi gondja ezzel.
Különben a plasztikai sebészek éhen halnának.
első: 24 óra vajúdás (egy kedves osztályvezetőnek köszönhetően), 5 óra szülőágy, majd 3 doki "kivarázsolta" a 3250g-os kislányomat. A farokcsontom eltört, depitől egy hajszál választott el.
Szívesebben vettem volna egy császárt.
második: a szülőszobán összesen 1 órát töltöttem, kb a 3. nyomásra kint volt a 3500g-os kisfiam és a vajúdás is csak 5-6 óra ligh-os formában.
:)
Én arra gondoltam, hogy ha úgyis visszautasítják, akkor ez alkalommal már csak virágot veszek elvből...
Meg amúgy is, lehet, hogy már a kapuban megszülöm, oda sem érek a kórházba...:))))
Utána, hogy segítse a méh összehúzódását.
minden császáros kap
Na, azért ez nagyon durva, mármint hogy mindezért még pénzt is kérnek.
Nálunk mindkét alkalommal visszautasították a borítékot, így csak virág lett belőle és a szülésznőnek egy medál
Engem hagytak, hogy pózokat váltogassak, mindkettőnél, csak mondjuk az elsőnél nagyon meg voltam ijedve, ugye, odamész, és nem tudod, mit gondolj:)
Viszont akkor is elég kedvesek voltak, csak nekem volt valahogy minden kényelmetlen, és akkor lassultak le a dolgok amikor felvezényeltek a szülőágyra, mert akkor a gravitáció nem segített rá.
A másodiknál viszont kimondottan sokáig ücsörögtem, ácsorogtam, járkáltam, hogy minél jobban leszálljon a baba és tényleg csak a végén voltam félig oldalt fekve, mert ezt éreztem a legkényelmesebbnek, és ezt őszintén mondom, hogy egy szép szülés volt (ha lehet szépnek nevezni), mindössze 8-at nyomtam, és nem az volt, hogy majd meghalok a fájdalomtól, inkább, hogy ösztönösen követtem, ahogy éreztem a fájásokat, hogy így kell nyomni meg úgy kell nyomni. 100%-ig ott voltam agyilag, és magabiztosabb voltam stb.
Mondjuk ehhez az is elég volt, hogy szülés előtt a doki megnézte uh-n és mondta, hogy csak 2800g-os a baba, így szinte "leugrottam az ágyról", hogy akkor mire várunk?:))))
Első babám 3300g-os volt, szóval bizti voltam, hogy egy fél kilóval kisebbet megszülök segítség nélkül
Várjatok csajok! Én a könyökölés alatt azt értem, hogy szülésznő alul, doki meg nyomja a pocakot, mint süket az ajtót, úgymond "segítenek" a kismamának...
Ezt eddig is alkalmazták, nem nagyi korában hagyták abba, de még most sem:-)
Már, ha egyről beszélünk.