Hogyan NE szüljünk (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hogyan NE szüljünk
De ez egy olyan dolog amit nem lehet siettetni!!!!!!Pláne nem azért hogy a Doki el tudjon menni hétvégézni!!!!
Ha meg olyan okokból indította volna meg amiket te leírtál,nem az a minimum hogy megbeszéli a kismamával?????Meg egyáltalán szó nélkül megindítani???Azt is meg kellett volna beszélni!!!
Ez így nagyon nem kóser....
Szörnyű volt olvasni ami történt veled!Ennyit az ismerős által választott dokiról,de végülis idegennel is járhattál volna így....nem ez a lényeg!Basszus gyakorlatilag amikor úgy "megvizsgált"leválasztotta a nyákdugót hogy induljon be a szülés...Nálam is ezt csinálta a doki de a kiírt nap után és megbeszélte velem hogy szerinte ez segíti elinditani az egészet,meg hogy ugye várjuk már azt a babát,túlhordani sem akarom nagyon....meg szólt hogy fájni fog!!!!
De így szó nélkül ilyet csinálni....szegény baba siettetve lett.
Olvastam már ilyenekről hogy a szülés után gátlásos lett a nő sexuálisan és csak a pszihiáter segített rajta,nem érdemes várni magától nem múlik el!!!Jótanácsként mondom.
Bár nálam pont fordítva volt úgy megugrott a libidóm hogy 3 héttel a szülés után nem bírtam magammal,persze mégsem rontottunk ajtóstul a házba,de azért az élmény megvolt...:)
Jobbulást kívánok minden téren...
Sziasztok!
Elolvastam a cikket, megfogadtam, hogy nem szólok hozzá, de nem bírom megállni. A szerző utalt rá, hogy ismerősként került az orvos kezei közé, aki egy petákot nem fogadott el tőle a terhesgondozási időszak alatt. Mindenki csak szidja, hordja meg hasonlítgatja kb. henteshez a szóban forgó orvost. Az senkiben nem merült fel, ami bennem, hogy puszta jó indulatból gyorsított a szülésen, hogy ne egy vadidegennél kelljen világra hoznia a gyerekét, mert egy ilyen kiszolgáltatott dolgot, mint a szülést, nem szeretne az ember egy soha nem látott orvos előtt átélni, végigcsinálni totál bizalmatlanul??? Az, meg, hogy szakadt/repedt, az benne van a pakliban akkor is, ha 2 napot ül a kismama mellett az orvos.
Gondolkozzunk el azon is, hogy ez az orvos hány nőnek adott gyermeket a kezébe, és hány gyereknek adta vissza az édesanyját.
Bárki átélheti a szülést így, hogy rossz szájízzel gondol vissza rá. -RENGETEGEN, de ne az legyen az első, hogy az orvosokat szidjuk-hordjuk.
Nagyon sajnálom, ami a cikk írójával történt:(
Én is itt szültem, háromszor. Bár a második babánkat elveszítettük (toxémia, szülés 30. héten, babánk élt 24 napot), a harmadik terhességemmel is a saját dokimhoz mentem. Nagyon-nagyon gondoskodó volt végig, nem hagyott ellenkezni, mikor a 33. héten befektetett, minden nap meglátogatott, volt, mikor egy nap többször is. Programozott császárom volt délelőttre, de a pici lányom éjfélkor döntött úgy, ki kellene jönni, és a dokim 0.55-kor már a műtőben volt.
Hát...
Hallottam, hogy egyszer egy fórumbejegyzés miatt egy orvos beperelt egy hölgyet...
Részleteket nem tudok.
Sziasztok én Edit 81-gyel értek egyet, kellene egy oldal ahol névvel!!!! vagy monogrammal, ki lehetne tárgyalni a dokikat, hogy a leendő szülő nők tudják hogy melyik dokinak milyen a stílusa, mert sokszor az a baj hogy a doki nem rossz, csak éppen a kismamának későn derül ki hogy nem szimpatikusak a módszerei stb... nem minden kismama olyan karakán hogy kerek perec meg meri mondani a dokinak hogy mit szeretne, pedig az lenne a jó, ha az elején tisztázni tudná midneki a választott dokijával (aki választ) hogy neki mik az elképzekései, elvárásai és a doki is elmondaná hogy ő hogyan áll ehhez.
Én mindkét gyerkőt ügyeletsnél szültem és nem bántam meg, egy fityinget sem adtam nekik, és a második dokihoz azóta is járok citológiára stb... mindig megismer(pedig rengetegen járnak Sztk-ba), kedves(ezzel oda akarok kilyukadni, hogy nem hiányolja a zsét).
Mégegyszer is mondom szerintem legyen olyan oldal ahol egymást kérdezhetjük a dokikról.
Nem is tudom mit mondjak erre, sajnálatos és dühítő hogy vannak ilyen orvosok!
Mit képzel? Megy nyaralni és akkor szüljön meg az Anyuka, ha kell ha nem?
Hihetetlen:(
Gyors testi-lelki felépülést kívánok!
Hidd el, vannak jó orvosok, ez ne vegye el a kedved a kistesótól:)
Elég kapkodós volt a doki.
Az enyém nem izgult,nem ütemezte a kismamikat-mondta hogy egész évben ő sem dolgozik-ezért ajánlotta menjünk be nézzük meg a szülőszobát, ha akarunk beszéljünk szülésznővel is.Hogy ha ő mégsem tud bejönni, ne legyen idegen minden.
Császárt meg csak a végső esetre tartogatta.
De lényeg hogy mondta, amit kellett.
Pl. az utolsó vizsgálatoknál már nyitva volt a méhszáj, baba feje is lent-de mondta, most kitapintja a méhszájat-ami fájhat, vérezhet-és megindulhat a szülés is-így nem ért váratlanul és nem haragudtam miatta.Lényeg, hogy egyszerűen mondják hogy mit miért.Bár azt meg kell jegyeznem-mindenbe az én dokim se avatott be, egyszerűen azért hogy ne izguljak, nyugalomban legyek én is a baba is.szülés közben is ha kellett-kimentek a szülésznővel-ott beszélték meg a részleteket-hogy közben se idegeskedjek fölöslegesen-nekem csak azt mondták, mit csináljak, hogy segítsek hogy a baba megszülessen.Néha menet közben derül ki, az orvos milyen, és nehéz váltani-de azért lehet.
Az orvosok szakterülete a betegség gyógyítása. A szülés nem betegség!!!
Szültem klinikán, ahol betegként kezeltek, betegként lábadoztam a gátmetszés után, a lelkem is sérült.
Nem nyugodtam bele, kerestem a lehetőségeket a háborítatlan kórházi szülésre.
A második és harmadik szülésemnél gátvédelem volt, nem volt szörnyű... ennek ellenére sajnos repedtem, varrni kellett. Nagyon jól gyógyult a seb, nem okozott semmi problémát.
Nem szabad belenyugodnunk az orvosi protokolba. A mi szülésünk, a mi gyerekünk, a mi lelkünk, a mi életünk!!!!
Hiszem, hogy azok a babák sem véletlenül lettek hasfájósak, ők is ott voltak a nehéz születésüknél!!!
Sajnálom!
Nem minden szülés ilyen és nem minden orvos.Inkább azt programozd magadnak-hogy minden rendeben lesz.
Igaz a sima szülés elhúzódhat, fájdalmak is vannak.De a császár meg utána rosszabb-elég komoly vágást csinálnak-rossz volt nézni, ahogy a kismamik császár után kötéllel húzták magukat, és a nővér segített a babával nekik.Hasuk is nehezebben húzódott vissza-és még valami-nekem csak pici gátsebet varrtak, persze fájt utána, de ha olyan az időjárás-néha bele bele szúr-nem tudom császárnál és más műtéti seb-varrás után más is érez ilyen fájdalmakat.
Hát ez az hogy van ilyen is meg olyan is. Nem szabadna olyannak is lennie ebben a szakmában.
Hogy képzeli az a doki aki egy életért felelős, hogy annyiszor néz a kismamára mint a takarítónő.
Az a baj, hogy ha otthonszülésnél történik tragédia egyből mindenkit elővesznek a kórházi tragádiák nagy része meg el van tusolva!
A barátnőm esetében sajnos ő is odalett nem csak a baba!:(( Kb azért mert a dokija a derékfájására fájdalomcsillapítót adott. Pedig ha megvizsgálja pl. uh-gal minden kiderült volna és nem kellett volna meghalniuk.
Nyilván, szerintem repedés nélkül nem nagyon lehet megúszni. De hogy az mennyire gyógyul jól, illetve jobb -e a vágásnál, azt nem tudhatjuk.
Az igaz, hogy sokkal gyakrabban vágnak szerintem, mint kéne, mert a gátvédelmes szülés macerásabb.
Én nem szóltam bele egyszer sem, mit hogyan csináljanak, megbíztam a dokimban, persze benne meg is lehet. A másodiknál ő döntött a gátvédelem mellett, mert nagyon nagy volt a baba (4220 gramm), és nem akarták, hogy szanaszét repedjek (vágás mellett is lehet még tovább repedni). Szülés után két órával már vígan üldögéltem az ágyon, alig éreztem, hogy szültem, míg az elsőnél egy hétig azért kínlódtam a gátsebbel, de nem volt az sem valami kibírhatatlan dolog.
Viszont a gátvédelmes szülés valami pokoli... Nagyon-nagyon lassan ment a kitolás, nem szabadott nyomni, a szülésznő tartotta a kezével a gátat meg fejtegette vissza a méhszájat lassan, ahogy jöttek a fájások. Ezerszer kívántam közben, hogy bárcsak vágnának, mert az elsőnél a kitolás már gyerekjáték volt. Utólag persze jobb volt.
De tuti hogy gyakran repednek, mert ott is van aki nem úgy tágul, vagy nagyobb a baba...
Na mindegy én sok filmet néztem már róluk valamit tudnak, amit mi már réges régen elfelejtettünk vagy sosem tudtunk...
nagyon sajnálom ami veled és a picurral történt...
nagyon sokszor megkérdezném az ilyen orvost, hogy ha a feleségével is így "foglalkoznának", akkor mi a fenét csinálna...
én a legszívesebben csinálnék egy olyan oldalt, ahol kilehet rakni a dokik nevét és a kóürházat, ahol ilyeneket megengednek....
miért kell egy nő és egy házasságot tönkre tenni egy olyan ramek érzéssel, ami földöntúlinak kellene lennie..
az én orvosom a sote 1- en szülész..
magán rendelése persze neki is van.... amikor a lányomat szültem én kerek perec megmondtam neki, hogy addig amíg én is és a gyerek is rendben vagyunk nem nyúlhat a szikéhez... szülésnél ezt tiszteletben is tartotta... igaz 36 órai vajúdás után amikor a pici szívhangja lelassult, akkor bejött és azt mondta tovább nem várhat...
megfogta a kezem és azt mondta nem lesz semmi baj...
és hittem neki és így is volt..
a második gyerekem a pocakomban fulladt meg..amikor az ultrahangos közönyös pofával közölta, hogy hát ennek nincs szívhangja ő tartotta bennem a leleket..
persze mörfi törvénye, hogy a dokimnak akkor kellett elutaznia..
azt mondta egy nagyon kedves kollégára hagy..
na a kedves kolléga annyiszor sem nézett rám, mint a takarítónő...
de ő minden nap felhívott...
egy hétig bennt feküdtem..
mikor ő három nap múlva bejött dolgozni nagyon ki volt akadva, hogy én étlen szomjan feküdtem a szülőszobán...
erőm semmi nem volt már...
adoott egy napot, hogy összeszedjem magam..
azt mondta így semmi értelme, mert nem fogom bírni..
már amúgy is csak sírni volt kedvem..
de mihelyst ő megjött, már tudtam minden rendben lesz...
és így is lett..
másnapra sikerült az ő segítségével mnegszülnöm a halott kisbabámat...
nagyon sokat segített...
de az összes orvostól elvenném a diplomát, akiknak fontosabb az, hogy meglegyen az a k....ott pénz és még csak egy mosoly sem hagyja el az arcát....
kérdem én minek megy az ilyen orvosnak?
hol vannak a régi kedves szerethető dokik, akikre az életedet is rá merted bízni?
Az orvosnak kell mérlegelnie. Egy pici vágás sokkal jobb, mint mikor szanaszét reped valaki.
Nekem az elsőnél vágtak, a másodiknál nem kellett.
(Az, hogy a természeti népek mit hogyan csinálnak, semmire nem érv. Életveszélyes lenne, ha nekiállnának nulla sterilitás mellett vágni.)
Olyan orvosnál alapból nem szülnék, aki előre közli, mennyit kér. Az én dokimmal soha egyetlen szó sem esett erről, mikor hazamentünk a kórházból, akkor adtunk csak neki annyit, amennyit gondoltunk.
Volt, aki megkérdezte tőle, mennyit kér egy szülésért, erre azt mondta, ő nem turkál senki zsebében, honnan tudja, kinek milyen az anyagi helyzete és mit engedhet meg magának?
Nekem emiatt már az elejétől fogva szimpatikus volt, és nem is csalódtam benne, mindkét gyerekemet nála szültem.
Képzeld az egyik fórumon azt írták, hogy van olyan ország ahol meg a repedést tartják jobbnak. Leírták akkor ott hogy miért és nagyon meggyőző volt. Jó most nem arra gondolok és gondoltak, amikor valaki tényleg szanaszét reped. De az természetesebb. Végül is a természeti népeknél, az őserdőkben stb. ott sem hiszem, hogy csináltak gátmetszést. Állítólag sokkal könnyebben gyógyul egy mondjuk közepes repedés, mint egy kisebb vágás.
Az biztos, hogy nekem az első szülésemnél picit vágtak, nagyon fájt utána. A másodiknál is vágtak azt már jobban viseltem, de az is fájt utána.
A harmadiknál repedtem, nem is kicsit! Én is belül és kívül is. Be is voltam tojva. És érdekes módon nem fájt utána inkább érzékeny volt csak kb. 5 napig utána semmi. Hihetetlen hamar gyógyult!
Ó bocs, már megint anyum nickjén írtam véletlenül...
Ezt én írtam ott lenn... :D
Annyi rosszat hallottam a fogadott orvosokról, hogy én nem fogadtam se orvost, se szülésznőt. Gondoltam pénzért nem kell nekem a bosszúság, ingyen könnyebben elviselem. Ingyenes UH, ingyenes nőgyógyi vizsgálat, minden.
(Nagyon rossz tapasztalatom csak egy nőgyógyi vizsgálaton volt, amikor egy dokinőhöz kerültem, akit ember közelébe sem engednék...).
A vajúdás nekem is elhúzódott egy napig, nem akartam tágulni én sem, 2 ujjnyi voltam talán, amikor már jöttek volna a tolófájások, nagyon nehezen tudtam visszatartani. Nem ecsetelem, ez nem az én szüléstörténetem most, de én is szakadtam belül, meg mindenhol vér volt. Azt hittem, hogy ott halok meg. Könyörögtem, hogy segítsenek, de csak méregettek, hogy tágulok-e. Délelőtt fél 11-től hajnali 2-ig tartott a vajúdás. Utána 2 tolással kinn volt a pici. Gondolkodtam akkoriban, hogy én is megírjam a történetem, de inkább el akartam felejteni. Most már nagyon homályos minden, pedig 5 és fél hónapja volt csak. Nekem kb. 4 hónap volt, amire összeszedtem a bátorságom, hogy összebújjak a párommal. Nem volt olyan egyszerű, mint régen, azóta is óvatosak vagyunk. Nekünk valószínűleg sokat segített, hogy kaptunk kölcsön Bi...ron lámpát pár hétre és a párom kezelgetett vele kb. 2 hétig.
Nagyon jó, hogy neked is olyan megértő a párod. Valószínűleg az is problémát jelent az "akciónál", hogy félsz eleve, hogy fájni fog. Nem kell elkapkodni, nem fut el a világ. Ilyenkor talán a libidóval is vannak gondok (magamból indulok ki), az ember mindig fáradt, álmos, állandóan a baba jár az eszében, nehéz így elengedni magad.
Majd eljön az idő magától, addig kárpótol ahogy rádnevet a babád.
Azért mert félsz a szüléstől ne akarj császárt!
Nincs szebb dolog természetes úton világra hozni a gyermekedet.
Ehhez a cikkhez meg egyszerűen nem tudok szavakat találni...illetve tudok csak az itt nem állná meg a helyét.
Van egy olyan fórum itt ahol a háborítatlan szülésről írkálunk egymásnak.
Na ez nem volt az.
Én a harmadik szülésemnél tudtam megvalósítani azt, hogy a ne avatkozzanak be feleslegesen. 3x mondtam ellen a burokrepesztésre, igaz egy napig vajúdtam, de szépen, kicsi fájásokkal.
Egyik fájásom sem volt 6-8 percesnél sűrűbb és teljesen elviselhető volt. Jó közben azért a dokim be-be szólt, de nem törődtem vele, hallgattam a saját testem jelzéseire. Meg is lett a gyömölcse. Csodálatos élmény volt!
Ugyan ilyen volt a szülésem.indítás,burokrepesztés,megvoltam 5 óra alatt.ennyi idő alatt persze nem tudtam kitágulni teljesen,pedig kaptan én no-spa injekciótól kezdve mindent.első szülés,gyerek 4010g 60cm.
belül repedés,kívül gátmetszés és olyan zúzúdások,hogy nem is éreztem tőlük a gátmetszés helyét.2 nagydarab doki könyökölte ki a hasamból a picit.
több,mint 6 hónapig nem voltunk együtt a párommal.
gyerek ugyanígy hasfájós,egy pillanatra sem tudtam letenni,aludni is a mellkasomon aludt,ülve aludtam az ágyban ,és fogtam őt.(4 hónapos korában lett jobb)
szerencsére magamtól túltettem magam ezen,de a kistesó nagyon kérdéses :)