Hogyan NE szüljünk (beszélgetős fórum)

az igen, szépen kitágultál otthon:)

nekem 2 ujjnyira sikerült egész napos rendszertelen fájásokkal:)

Na igen, a fajdalomkuszob es beallitottsag kerdese is, van aki nagyon elkeseredik a kisebb fajdalomtol is, en pl az elsonel (ahol nem volt semmilyen beavatkozas elotte es nagyobb is volt), amikor a korhazba ertem, mar 6 centire nyilt mehszajam volt. Meglatszik, hogy vagy nem fajt annyira hogy azt mondjam, majd meghalok, vagy mert azt tanacsolta egyebkent a szuleszno, hogy minel tovabb maradjunk otthon, hagyjuk hogy szepen kinyiljon magatol, ugyis elso gyereket nem lehet csak ugy elpotyogtatni, hat en betartottam:))))

3 orat voltam otthon a vajudos fajdalmakkal, ezalatt szepen kinyilt. Persze a 3.babamnal mar nem jatszom el ugyanezt:)))

A modszer maga nem drasztikus. Fajdalmas de egy alkalmazott modszerrol van szo, mar az elejen meseltem hogy pl en kertem a dokimtol a masodik babanal, vagyis eloszor elmagyarazta hogy mirol van szo de neki nem volt erdeke surgetni vagy ilyesmi mert nem is nala szultem, mikor elmagyarazta mirol van szo, mivel ez a kiiras napjan volt tehat en speciel betoltottem a 40. hetet is, hat en mondtam neki, hogy ha van ertelme, proba szerencse. Aznap este lebabaztam, de mondjuk nekem mar egy hete a gep erzekelt vajudashoz hasonlo osszehuzodasokat szoval idoben nagyon is ott volt a dolog.

A foruminditot sajnalom hogy nem szakszeruen mondtak el neki, stb. De nem neveznem garazdalkodasnak, inkabb hianyossagnak vagy masnak.

Lehet, hogy mint elso szules, ahova amugy is betojva megy az ember, nem volt neki szep elmeny, ezt megertem.

Szerencsere en mindkettot mashogy eltem meg, 2 kulonbozo korhazban, de mindketto szep volt a maga modjan (talan az elsonel tulzottan betojva mentem, nem kellett volna, mert ugyes voltam, nem kellett volna igy felni az egesztol)

a cikkíró említette, hogy nem az orvost akarja forgatni hanem felhívni a figyelmet, hogy mások jobban legyenek résen.

attól, hogy ez esetben igencsak nem szépen járt el az orvos még lehet nagy tudású szakember. Ahogy a hozzászólásokból is kiderül, sokszor megtörténik az ilyesmi sok helyen. Persze, ettől még ez rossz, de az orvost nem kell azért sarlatánnak kikiáltani.

és még: minden egyénfüggő, az orvos nem tudhatta, hogy az említett hölgy szervezete erre hogyan reagál (mindenkinek más a fájdalom küszöb) és mindezt hogyan éli meg.

ezt most nem a cikkíró ellen és nem is az orvos védelmébe írtam. Nekem is volt pozítív és negatív tapasztalom is, arra hagyatkozva.

Az orvos nem volt felelőtlen, nem követett el műhibát, ezt ne felejtsük el.

Az, hogy nem tájékoztatta a nőt, hogy úgy vizsgálja meg, ami akár a szülést is elindíthatja, ez hiba volt.

Abszolút nem értek veled egyet, de úgy gondolom nem is kell, ettől szép ez a világ, hogy nem gondolkodunk egyformán:)

Sziasztok!

Először is köszönet a történeted megosztásáért!

Én ugyan nem szültem még és nem vagyok mindenből kiokosítva ezen a téren, de szerintem durva, ami veled történt. Csak azért, mert üdülni menne, nem szabadna drasztikusan beavatkozni, hogy akkor indítsa meg a szülést, amikor az neki tetszik, ráadásul úgy, hogy nem tájékoztat, hanem istent játszik - a te testeddel, a te és babád életével szórakozik.

Avval nem értek egyet, hogy nem hozod nyilvánosságra a nevét, mivel gondolj bele, hány és hány ember van, aki nem olvassa az itt közzétett írásod és ehhez az orvoshoz jár. Hányan kerülhetnek ebbe a nem veszélytelen és pszichésen károkat okozó helyzetbe csak azért, mert ez az orvos - ha mondhatom így - tovább garázdálkodik azon az osztályon.

A felelőtlenségéért, tetteiért neki is felelnie kell.

Így sosem fog fény derülni a "módszereire".

Én jobban örülnék, ha tudnám, kiről van szó.

Köszönet az írásodért!

Komolyan, mintha nem ugyanarról a kórházról és dokikról beszélnénk!

Engem meg mindig leintettek, hogy nyugi, még nem szül, majd beindul magától, stb.

Nem mindenki éli meg ennyire tragikusan az indítást.

Nem tudom, a lányoddal mi történt, miért kellett kihevernie?

Nekem a kiírt napot követően 4 nappal született, de ha nem kell befeküdni ott-re, akkor simán bent lett volna többet is.

Nem a baba érettségéről van szó, hanem a szülést nem szabadna siettetni.

Én akkor ezt nem bántam, mert nagyon szerettem volna már találkozni vele, de utólag tudom, hogy nem ez a helyes út.

Nagyon remélem a kistesó magától jön, mert itt az a gyakorlat, hogy befektetnek és 2 naponta OTT.

Egy helyen szültünk Teveccával, csak nekem a körülmények ellenére nem volt ilyen rossz élményem, mint neki.

az átélt élmény miatt igenis oszt és szoroz...

engem is próbáltak így szadizni, de akkor sem indult be, pedig nagyon próbálták, még a magzatvizet is megnézték zárt méhszájjal és mégis magától indult be...9-ére voltam kiírva, 10-én fektettek be, 1 hétig szadiztak minden másnap... ápr 17-én fogant és január 17-én indult be a vajúdás, 18 hajnalban lett meg...akkor sem adta magát az én erős babám...

az az egy nap nem oszt, nem szoroz!

teljesen időben jött a baba

szerintem sincs szó pénzéhségről.

nyilván ott vétett az orvos, hogy nem szólt arról, hogy beindíthatja a vizsgálat a szülést, de néhány hozzászólóval nem értek egyet abban, hogy ezért perelni kellene.

igen, pedig mindig próbáltam, de elutasította

szóval én nem a pénzéhségnek tulajdonítom az egészet - ezért sem értem, hogy mi szükség volt erre

Szörnyű volt olvasni, teljesen átjött, hogy milyen rosszul élted meg ezt az egészet!

Innentől összeteszem a két kezem...magam miatt!

Én nem fogadtam orvost, azt a pénzt inkább a babára szántam, így tanuló dokinál szültem, ami önmagában nem lett volna baj, csakhogy nálam sem akarózott beindulni a szülés.

Túl léptem a terminust, innentől 2 naponta OTT. A második estére hozott is 10, majd 5 perces fájásokat, ami nem és nem akart sűrűsödni, tágulás alig. 3 újjnyinál burokrepesztés, aztán kinyomták a gyereket, szintén szétrepedtem, a méhszájam is. Na jó, én nyomtam ki, de a doki rásegített könyökkel!

A 1,5 órás varrás után is azt mondtam, hamarosan kell a kistesó, bár az a 1,5 óra mindennél rosszabb volt, azt hittem soha nem lesz vége. Doki kistányér szemekkel nézett!

Volt ugyan gátmetszés, de tovább repedt.

Nem volt egyszerű, 11 hét kellett, hogy begyógyuljon, addig ülni is alig tudtam, egyszer még az éjszakai ügyeletre is elvitt a férjem, mert nem nézhette tovább, hogy reggel elmegy dolgozni és este arra vártam, hogy megjöjjön és hozzon be nekem egy pohár vizet meg valami kaját. Annyit bírtam mozogni, hogy a gyereket megszoptattam és az ágy melletti pelenkázón tisztába tettem.

Amúgy nagyon jól bírom a fájdalmat, stramm vagyok, a terhességet is végig jól viseltem.

Hál'Istennek mindezek ellenére nem ért traumaként a szülés, csupa szép emlékek és bármikor újracsinálnám. A kisfiam a világ legjobb gyereke, soha nem sírt, kedves, jó kedélyű baba.

Bár az első hetekbe én is azt hittem annyi a házaséletünknek, a seb begyógyultával újra szerethettük egymást, igaz eleinte óvatosan, mert még érzékeny volt.

Nálam másként okozott gátat, ugyanis szülés után (leszámítva a kórházban azt a kis produktumot, ami kell a hazaengedéshez) 7 napig nem volt székletem. 3 nap után már szerintem azért, mert úgy rettegtem tőle, mint a tűztől. Mikor nagynehezen megszabadultam a dolgoktól, ügyeltem, hogy mit eszek, nehogy máskor is gondom legyen e téren.

A kisfiam most 9,5 hónapos, és rajta vagyunk a kistesón!

Nem félek!

Szívből kívánom, hogy ahogy a lelki válságból sikerült kilábalnod, a házasélettel kapcsolatba is mihamarabb oldódjanak a gátlásaid!

(bocsi, hosszú lett)