Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetős fórum)

Ezt hogy érted, hogy 45 évesen már mire mész a kertes házzal? Szerintem akkor is használhatod eleget.

Anyósomék pl a nagy gazdasági fellendülésben voltak fiatalok és ezzel alapozták meg az egész család jövőjét, sőt, talán nem lesz még egy ilyen alkalom, vagy nem Európában, amikor ilyen nagy gőzzel ment minden, hogy mondjuk minimális tőke ilyen nagy hasznot hoz. Ők is 40 éves korukig egy lakásban éltek és akkor lett csak kertes házuk, ellenben onnantól továbbra is odafigyeltek a pénzre, hogy legyen az összes gyereküknek háza. Pl a mienk eredetileg a férjem nagyszüleié volt, és lebontottuk, újat építettünk a helyére. De ugyanolyan, mint az eredeti volt, csak kibővítve, a házunk értékének csak a negyedét terheli kölcsön, hála annak, hogy az előző generáció gürizett.

Mint írtam, mi is szeretnénk ugyanezt garantálni a gyerekeinknek, mindegyiknek mi álljuk a lakást, ezért végülis ha nekem megvolt huszonévesen is (segítséggel) az, ami nem mindenkinek jön még akkor össze, végülis ugyanúgy félre kell tennem, vagy odafigyelnem, mint azoknak, akik hitelesek, szóval valahogy úgy értelmezem a te hozzáállásodat, hogy de jó lenne most azonnal egy ház és akkor hátradőlünk, habzsi dőzsi, pénzköltés, a gyerekeid (akik még nincsenek, de nem tudhatod), azok meg majd szedjék össze maguk, mert te már most rühelled azt, hogy 200ezreket tegyél félre. Csak mondom, hogy azért azok, akik örököltek, azok is csak akkor tudnak hozzáadott értéket felmutatnj, ha ők is következetesen még ráspórolnak a már örökölt értékekre, máskülönben csak amolyan "elbaszarintom, amit elődeim összeizzadtak, mert nekem jár, vagy beleszülettem".

Erről meg én gondolom, hogy nincs értelme. Egyetértek azokkal, akik azt írták, hogy tegyetek félre, amennyit csak bírtok, a sors ezt is bármikor áthúzhatja, de azért nem olyan biztos. Az is lehet, hogy 10 év múlva már nem is akarsz kertest, és jó lesz az, amit meg tudsz venni amúgy is.

Véleményem szerint elég lenne, ha egyelôre csak félretennék a pénzüket. Majd úgy 30 éves kor után, amikor már látja, hogy megállapodik lassan valahol, akkor a tettek mezejére lépni.

Az ingatlanpiac meg egy eléggé változó valami.

A pénzügyi konstrukciók is ingatagok, sok a buktató.

Sajnálom, hogy ennyire keserűen élsz, pedig külföldön vagy, mások csak álmodnak róla, egészséges vagy, tudsz tanulni, dolgozni, és van párod is..Hidd el, nagyon sokmindened van!!!!!

Én is éltem kint pár évet külföldön, szép volt, jó volt, bár komoly párom nem volt, de hiányzott, viszont hazajöttem, és először csalódott voltam, mert sokkal visszafogottabban kellett élnem, anyagiak terén, de nem keseredtem el, nyitott voltam mindenre, és lett komoly párom, lett egy fiam, lett mini lakásunk...

Bár anno külföldön nagylábon éltem, ahhoz képest most nyomorgok, de sokkal boldogabb vagyok most, mint akkor...

Kertes ház nekünk is jó lenne, de ezen nyavajogni, hogy de nem jön össze, meg tán sosem jön össze, hát ez eszembe sem jutna...Ha egyszer úgy alakul, összejön, ha nem, akkor pedig nem...

Senki nem lát bele a jövőbe...Bárhogy fordulhat a kocka..Rosszabbra is, vagy jobbra is...

Nyaralás: én nem is értem: az egész életetek egy nyaralás...Külföldön vagytok, ha csak elmentek ott egy városban körülnézni, vagy mondjuk elmentek valamerre kirándulni, addig számotokra ismeretlen helyekre, vagy nyáron egy közeli tóhoz fürödni, vagy egy egész napra termálba, már az felér egy nyaralással...Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, akkor persze sanyarú az élet, ha nem jön össze...Kis dolgoknak is tudni kell örülni...Nekem a családdal 1 nap a Fertő-tónál is nyaralás...Vagy egy várlátogatás, vagy egy egész napos városi kikapcsolódás...Én nem hiszem el, hogy erre ne telne nektek...Muszáj egy kicsit lejjebb adni, s nem mindig azt nézni, hogy mások mondjuk 2 hétre Ciprusra mennek...Menjenek...De neked jó az is, ha a szeretett pároddal egy hétvégét együtt töltesz, és kirándultok, vagy moziztok, vagy mittoménmi...

Kis célokat tűzzél ki, s hidd el, azokat könnyebb elérni, és boldog leszel már attól...

Amúgy le a kalappal, hogy szülői segítség nélkül már mennyit elértél az életben..

Az egész élet előtted van, hidd el, még nagyon sokra viszed majd...Hogy nagy házad lesz, azt nem lehet előre tudni, de próbálkozni kell, ha ott nem tudtok venni, ahol szeretnétek, akkor nézzetek szét a környékbeli településeken, hátha ott összejön...Egy gyereknek pedig nem nagy házra, kertre van szüksége, hanem boldog, kiegyensúlyozott, szerető szülőkre....

Aki depresszióra hajlamos, az gazdagon is az lenne...Sztem nálad eléggé erre hajlik, most nem rosszindulatból írom, én is voltam úgy, hogy magam alatt voltam, sokszor, de mindig más miatt....Vagy mert magányos voltam, vagy mert nem láttam az életem értelmét, vagy mert csalódtam sokakban, vagy mert beteg lettem, és azt hittem meghalok...Az életünkben sok akadály volt, van, lesz, de le kell győzni őket, le tudjuk győzni őket, és már akkor többek leszünk, mint előtte voltunk..Senkinek nem fenékig tejfel az élete, hidd el, aki gazdag, az sem feltétlenül boldog, attól, hogy sokmindene megvan, hogy sokmindent esetleg már készen kap a szülőktől, az nem garancia a boldogságra...A boldogság belülről jön, akarni kell, ki kell tárni a szívünket, és jobb lesz az élet..

Nem érdemes a múlton és a jövőn keseregni, az a fontos, hogy mi van ma....Hiszen abban élünk...

Legyen hobbid, amiben örömöd leled...Akár több is..

Ne mondjál le mindenről!!!! Kis apróságokkal lepd meg magad alkalmanként, mert megdolgoztál érte, és mert rövid az élet, mindenről nem kell/nem szabad lemondani!!

És tervezni kell, tervek kellenek, hogy mit szeretnél elérni, mert az visz előre...Kis tervek is legyenek, amiket biztos teljesíteni lehet...

Itt aki vállalt ilyeneket, már halálra itta magát.

Most nem tudom, kit lehetne kisebb munkákkal megbízni. Füvet nálunk éppenséggel a fiam szokott nyírni, de az udvart át kellene rendezni, ehhez pedig meg kellene fizetnem azt a brigádot, aki hatékonyan dolgozik és jártak már nálunk, évekkel ezelőtt. Egyelőre nemhogy fölös pénzem nincs, de még a szükséges is szűkösen van meg. Ez remélhetően változni fog, és ha sikerül az udvart rendbe tenni, és már végig lehet tolni benne a fűnyírót, akkor haladhatunk apránként odáig, hogy a ház is kicsit igazítva legyen.

Kamrám akkor sem lesz, de egy falba épített szekrénynek nincs akadálya. Nagyobb nem is kell, mert pl. befőtt egyáltalán nem, lekvár is alig fogy nálunk. Azt is csak én eszem, tehát jobb is, ha nincs itthon. :D Pár kiló liszt, zab, köles, ilyenek lennének benne. És zsiradék. :D Szeretem a baromfizsírt használni, az új hentesnél mindig van kacsa- vagy libaháj.

Télen pedig besétálsz a spájzba és előveszed, kárpótol mindenért, ez olyan jó!

Férjem szinte minden nap kibont egy cseresznye vagy őszibarack befőttet és dörmögve elmajszolja tévézés közben :) Most azért kell forszíroznom a piskótatekercs sütést, mert beindultak a tyúkok, tojásdömping van, na meg fogyjanak a régebbi lekvárok. Kenyérre kenve nem nagyon megy. Esetleg néha zserbó.

A kertes falusi házban élést is körüllengi valami irreális romantika.

Üldögélni egy kerti hintaszékben?

Lehet, csak valaki nyírja le a füvet és gereblyézze is össze, takarítsa el, ha nincs veteményes, ahová zöldtrágyaként le lehetne szórni.

A veteményes is meggondolandó. Már azok sem művelik, akiknek ez régen természetes volt. Kihalt az idősebb generáció, akik otthon elszöszmötöltek, míg a fiatalok eljártak dolgozni. Nem éri meg felszántatni, fizetni a rotálásért vagy több óra alatt bekapálni, majd vetőmagot, ne adj' isten permetszert venni, folyamatosan gondozni, drága vízzel locsolni (vagy egy szivattyút karban tartani, az áramot fizetni) és a kiszámíthatatlan időjárás miatt mégis bármikor tönkremehet az egész.

Még aki beleszületett a kerti munkába, az is meggondolja, de az már nem igaz, hogy ezt egy városi csak úgy sutty megtanulja, a munka mellett.

Eladásra termelni úgy lehet, ha gyakorlatilag kistermelőként piacolsz vele, de akkor sem él meg belőle a család. Egyszerűbb a munkából hazajövet a multit útba ejteni.

Hús kell, kenyér, tejtermék kell, és igen, számlákat is kell fizetni, iskolát, stb.

Még a munkába buszozás a legkisebb tétel. Sok budapesti lakos több időt tölt közlekedéssel, itt sok cég indít saját munkásjáratot. Viszont tény, hogy időben ott kell lenni a megállóban, és nem biztos, hogy van óvodai ügyelet reggel 5-től!

Akkor jó egy kényelmes kertes ház, ha van jó kereset megvenni a szükséges eszközöket, és van munkaképes családtag, aki azt az eszközt használja is. Ha már a fűnyírásért is fizetni kellene, de kicsi a nyugdíj, akkor nem kell hintaszék, mert beesik az ágyba és alszik...

Vannak ideális életet élő családok, ismertem ilyet. A nagyszülőkkel éltek egy fedél alatt, a fiatal férfi jól kereső építési vállalkozó volt, az asszonyka a gyes után elhelyezkedett valami könnyű helybeli munkára, mert így ha bármi gond adódott, haza tudott szaladni a biciklivel. Ez azt jelentette, hogy a férfi viselte a család jövedelmének a terheit. Ők így rendezkedtek be eleve, szép házban éltek, mondhatni boldogan. Volt pénzük arra, hogy időnként vegyenek úgy 50 napos csibét, azokat a nagymama napközben ellátta, néhány hét múlva egy hétvégét erre áldozva, levágták és megpucolták az állományt, ment a fagyasztóba. Volt kertjük (akkor még az időjárás állandóbb volt), tehát volt feladata a családban mindenkinek, a korához mérten. De a házat tudomásom szerint még a szülők építtették a fiatalok születése előtt, és azután az éppen kereső családtagok segítségével bővítették, és fontos tényező, hogy a fiatalok nem önállóan éltek, hanem a régi családmodellben, a szülőkkel egy fedél alatt.

1. Nem tudom melyik megyeszékhely, gondolom nyugat -Dunántúl ahol ilyen drágák a kertes házak. Ahol én élek, ott az elitebb kerületek kerülnek 30 millába, és lehet munkahelyet találni könnyedén. A közép kategóriás házak ott minikerttel kerülnek 20 millióba. De ha környékbeli falvakban nézelődsz, ahol jó a tömegközlekedés, a luxus kategória a 20 millió, de szép házakat lehet venni 12-13millióért is. Amit fel kell újítani, az már 5-6 milliótól vehető, és nem rossz környék. Panel 8-10 millió.

2. Elgondolkodtam azon, én hol tartottam 25 évesen. Volt/van egy tanyánk, amiben az áramon kívül semmi komfort nem volt, a vizet vödörben hordtam be a házba. A fürdőszobának csak a helye volt meg, csupasz falakkal, semmi vakolat, még betonaljzat sem volt a fürdőszobának csúfolt lomtárban, a tanya kívül romos volt, betonaljzat mindenhol, de ennyi. Először szivattyút vettünk, hogy ne a norton fejjel kelljen vizet húzni kézzel. A következő lépés az volt, hogy lett egy csap a konyhában meg az udvaron. Gyüjtögettünk apránként és megvettünk mindent a fürdőszobához, aztán jöttek a gyerekek, venni kellett egy autót, hogy tudjam hozni-vinni őket (ekkor már túl voltam a harmincon!) aztán betöltöttem a harmincötöt, mire a központifűtés kész lett, meg a tanya is teljesen és hitel nélkül. Nem támogattak a szüleim anyagiakban, nem volt nagy lagzim. A tanyát a párom vette, mikor még csak megismerkedtünk, az öröksége egy részéből. Akkor még nem volt benne áram sem, csak egy földes vályogház.

Szerintem nem ártan lejjebb adnod az igényeidből. Nekem is van igényem sok mindenre, csak pénzem nincs rá. Ha nem harmincmilliós házad lesz, hanem egy panel, akkor átmenetileg az is megteszi. Ha megengedheted magadnak a drágább-nagyobb házat, akkor megveszed. Nekem is volna igényem egy vadiúj Audira, csak pénzem nincs rá, és fenntartani sem tudnám. Helyette van másik, amit fenn tudok tartani. Hozd összhangba az igényeidet a lehetőségeiddel, és nem fogsz ilyeneken agyalni, hogy ez sincs meg az sincs.