Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetős fórum)

De jó neked, hogy ilyen állapotban tudsz nyelvet tanulni. Én amikor magam alatt vagyok, elmegyek sétálni, vagy beszélek valakivel...

Az én szüleim is egy csomó segítséget kaptak, sőt, kapnak a mai napig:D Egyedül szerintem sehol nem lennének. De őket nem fogjuk tudni megváltoztatni. Ha egy problémát nem tudsz megoldani, akkor próbáld meg más szemszögből nézni, ahonnan még soha nem nézted, és úgy lehet, hogy meglesz a megoldás. Nekem bejött:) Azóta már nem is vagyok annyira padlón.

Én ismerek olyat, akit nem támogatnak otthonról, sőt el sem kezdődött az élete, de az édesanyját kell támogassa. Mégsem panaszkodik, teszi a dolgát. Eltartja az édesanyját, holott neki is csak időszakos munkái vannak.

Szerinted te semmilyen sikert nem értél el az életben? Kijutottál Angliába, egészségesen tudsz dolgozni, tudsz gyűjtögetni valamennyit. Másnak ennyi sikerélménye sincs. Ezért mondják, h nézd pozitívabban a helyzeted. Lehetnél beteg, ágyhoz kötött, akkor elhiszem, h tehetetlen vagy és nem tudsz változtatni, de így megvan a lehetőséged. Főleg, h azt írod, h szeretsz tanulni, képezni magad. Hajrá és próbálkozz!

Ha csak a magad elé kitűzött cél felé lépegetsz, előbb- utóbb eléred. Szerintem eközben nem szabad azt nézni másnak már mi van, max ha az jibban motivál, nem pedig elkeserít. Még fiatal vagy, bejöhet az élet.

Nekem, mondhatom szinte semmi nem valósult meg a terveimből. Komoly okok miatt egészen másképp alakult minden.

Időnként eszembe jut ez a mi lett volna ha..Most van más. Abból kell építkezni. Valahigy akkor sem éltem meg negatívan, hogy alig sikerült valami. Én úgy vészelek át dolgokat, hogy a legnagyobb trutyiban is keresem a rést. Ez nehéz. Tudatosan kell mindig a kis dolgokra koncentrálni. És pici célokat tűzök ki magam elé, miközben haladok a nagyobb felé. Sok türelem kell. Régen olyan voltam, hogy adj uram, de azonnal. Ez nem jó, mert folyton azon szenvedtem, hogy mennyi idő eltelt, küszködök és nem látom a végét.

Így kell ezt!

A legjobbakat kívánom nektek!

31 éves vagyok, Párom 39. Volt saját lakásunk, melyet anyósom jóvoltából el kellett adni. Semmink nem maradt belőle, hála neki. Albérletben élünk. Tudunk is félre rakni. Saját házra spórolunk. Mégis egy évben egyszer elmegyünk szállodába nyaralni.

Párom vállalkozó. Volt olyan év, h nem kapta meg a munkájáért járó pénzt. És nem tudtuk,h azt a keveset meddig kell beosztani.

Ö gyógyíthatatlan beteg. Én csak részmunkaidőben tudok dolgozni, h rendezni tudjam. Jelenleg nem tudjuk mit hoz a holnap. Fel tud e állni reggel. Olyan gyógyszert akarnak neki adni amitől megbutulhat, meghalhat.

Van némi megtakarításunk, minden hónapban tudunk is félre tenni. Jövőre talán hitel segítségével vehetünk egy kádárkockát.

Nincs gyerekünk csak egy macskánk.

Ha lesz gyerek lehet a páromat is pelenkázhatom.

Mégis örülök, hogy a lottón nyertem ezer forintot. :)

És tényleg csak hozzáállás kérdése.

Feliratkoztam egy álláskereső hírlevélre, igazából nem tudom, miért.

Nap mint nap jönnek a kapcsolattartót kereső hirdetések, projektmenedzsert és ügyintézőt is keresnek.

A legtöbb persze angolost keres. Lenne nekem való németes is, de az ország másik felében, vagy Budapesten, ami innen busszal-vonattal macerás. Sokáig kerestek japán nyelven, egy másik helyre olasz nyelven tudó munkatársat.

Nem írtad, melyik országban éltek. Ott nem keres valaki magyar kapcsolattartót? Vagy a nyelvtudásod bizonytalan még?

Nem, ezek a dolgok egyáltalán nem érdekeltek, most sem ;) Azért tanultam ilyesmiket, mert mindig ebben az irányban akartam elhelyezkedni, pl. multinál többnyelven kapcsolattartó lenni vagy ilyesmi :)

Sajna nincs művészi tehetségem, cukrászat és főzés, kozmetika, satöbbi meg borzasztóan távol állnak tőlem :) Bár, sok más dolog van, ami érdekel, viszont azok vagy nem jövedelmező dolgok vagy olyanok, amikhez nagy tőke kell :)

Muszáj volt:D

Meg akkor már megvolt, és segített a kedvesem is, ami sokat számított.