Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetős fórum)

De át tudom érezni, mert a szüleimtől nem kaptam semmilyen segítséget, úgy értem, anyagit nem, de morálisat igen, apukámtól.

Gondolom ennek is köszönhető, hogy én nagyon is átérzem azt a gesztust, amivel a férjem szülei segítettek minket (a férjem is dolgozott egyetem mellett, lehet, hogy írtam is ebben a topikban), szóval ő sem csak várta a sült galambot, hanem ment az apjához dolgozni, így ezt róla is elmondhatom, hogy bár nagyon különböző gyerekkorunk volt, ő sem vett semmit készpénznek, vagy hogy neki jár. Így nevelték.

Pechedre ti mindketten így vagytok, szóval se téged, se a párodat a szüleid nem segítik anyagilag, de ebből sok jót is kihozhatsz, ha a ti dolgaitokra koncentrálsz és nem arra, hogy a másiknak, másoknak mije van és mi jött neki össze. Amíg azon filózol, hogy az illető megérdemelte-e vagy sem, lehet, hogy értékes ajánlatokról, alkalmakról csúszol le.

Félreértesz. Pontosan azért nem vennék 45 éves koromban kertes házat, mert akkor már azzal kell foglalkoznom, hogy a gyerekeimnek össze tudjak kaparni egy kis kezdőtőkét. Pont ezért nem szeretnénk nagy hitelt sem felvenni, mert akkor miből rakunk félre a gyerekeinknek? Nem akarom, hogy ők is úgy kezdjék, mint mi, nulla segítséggel.

Remek, hogy neked megvolt a segítség, de pont ezért nem is értheted, milyen az, hogy az ember csak gürizik és nem igazán jut közelebb a célhoz. Ne érts félre, ahogy mondom, én is a gyerekeimnek adnám a pénzem, de te hiába beszélsz pozitív hozzáállásról és türelemről, mert sosem voltál olyan helyzetben, hogy azon törd magad, honnan lesz házad. Ha mi kapnánk egy telket, rohannánk haza.

És....most már akárhány képet lehet fényképezni, mert kiválaszthatjuk a legjobbakat, és azokat hívatjuk elő, vagy elő sem hívatjuk, akkor is megmaradnak..:D

Én is voltam kint bébicsősz..;) nyelvtanulás miatt, na meg a "szabadság" miatt, távol a szülőktől, jó volt no...

Hogyne, nincs nagyobb öröm annál..De ha valaki nem gazdag, akkor saját maga extra dolgai közül többről le kell mondani, a gyerek javára, ami nem nehéz, főleg, ha lánykorában ki tudta élni magát...;)

Na és igen: veszélyes dolgok család előtt történnek, utána már van kiért élni, nem rizikózunk..;)

Azért a gyerek öröm is, nemcsak lemondás:)

Én pl a gyerekem miatt elmentem Disneylandbe, holott magam miatt nem mentem volna el, és szép élmény volt:)

Viszont gyerek nélkül el mertem menni veszélyesebb helyekre, most már velük nem mennék, úgyhogy azt kipipálhatom:)

Pedig milyen jó felvenni a hátizsákot, szendvics, gyümölcs ásványvíz bele, felülni biciklire, vonatra, buszra, valahol leszállni, szétnézni, levegôzni, kiülni valahova egy kávéra, süteményre, fagylaltra és vissza...

Ezért szeretem az olaszokat példul. Egy pohár bor mellett vidámkodnak fél délután-fél éjszaka.

Nagyon igazad van...

Én nem is értem, miért nem megy valaki külföldön szabadidejében többfelé, felfedezni a környéket(és pénzbe sem kerül, ha csak nézelődik;D), jókat kirándulni, fotózni sokmindent, hogy később öröm legyen a képek által is visszaemlékezni, egy ismeretlen városban sétálgatás felér egy nyaralással, legalábbis nekem...

Néhanapján pedig pont ilyen fiatalok megengedhetnének maguknak ezt-azt, ami nekik örömet okoz, akármit, egy kis pénzt lehet ilyesmire költeni, attól még később lehet házuk..

Élni kell, és az élet szép, ha éveken keresztül a jövőn sopánkodik az ember, amiről nem is tudni, hogy alakul majd, akkor elrepülnek felette az évek, és később már annyira normál lesz a sopánkodás az életében, hogy nem tud már a megvalósult álmainak sem örülni...

Huszonévesen olyan sokmindent lehet még csinálni, annyifelé el lehet menni, tárva-nyitva a világ előttük, ki kell használni, ha majd 2-3 gyerek lóg a nyakukban, akkor már más lesz az életük, ők lesznek a fontosak, és nem a saját extra igényeik...Akkor már tényleg megfontoltabbnak kell lenni...

Jaj, ha én mégegyszer huszonéves lehetnék, hajaj, rengeteg ötletem lenne, hogy tehetném még boldogabbá az életem..Bár nem panaszkodom, most sem búslakodok, no..:D ÉLEK, és ez a legfontosabb :D Az élet szép, de nagyon rövid!!! Szomorkodásra olyasmin, ami nincs is, vagy nem tudni lesz-e, vagy nem lesz, hát ilyesmire nincs idő...;)

És nem mellesleg: nemtom a fórumindító párja is olyan mélabús-e, talán nem, de mindenképpen figyelni kell arra is, hogy a legtöbb ember nem egy búslakodó emberrel érzi jól magát, főleg hosszútávon, hanem egy pozitív és sugárzó egyéniséggel...És nem bántóan akartam írni, de ez tényleg így van...(később, családosan úgyis még több megpróbáltatás lesz az életben, akkor aztán még nehezebb lesz alkalmanként derüsen látni egyes helyzeteket, ha valaki már most búslakodik, én nemtom mi lesz később, az esetlegesen még nagyobb nehézségekben....)

Nem véletlenül mondják (leginkább a németek, de az olaszok, az osztrákok is), hogy a magyar nem tud élni.

Akár eszik, iszik, dolgozik, mulat, nem tud mértéket tartani. Neki minden azonnal a nagyobb, a drágább, a márkásabb kell. Aztán elszalad felette az élet, nem tud örülni az apróságoknak. Pedig azok legtöbbször ingyen vannak.

Igazad van!Szerintem is még rakjanak félre, gyűjtögessenek, de azért éljenek is...Ne az legyen, hogy minden extráról lemondanak, hanem igenis, güriznek, fiatalok, azért alkalmanként vegyenek maguknak olyasmit, amire vágynak, és megtehetik...

Mert mindenről nem kell lemondani csak azért, hogy egyszer házat akar venni...Addig is éljenek...;)Ne úgy emlékezzenek vissza ezekre a külföldön töltött évekre, hogy de szegényesen éltünk, és szinte semmit nem láttunk az országból, mert csak dolgoztunk, tanultunk, és nyomorogtunk...;)Ha most nem vesznek alkalmanként valami apróságot maguknak, ami örömet okoz, mégha esetleg más szemében haszontalan csillivilli dolog is, akkor gyerek/gyerekek mellett már nem tud, legalábbis akkor már az ember hajlamos a gyerekek javára lemondani nagyon sokmindenről(szinte mindenről), hogy nekik aztán minden meglegyen..;)

Igen, abba nem mindenki szokott belegondolni, hogy ugye több a rezsi is, meg több törődést igényel az egész, pl nem lehet csak úgy lelépni nyaralni, mint azoknak, akik lakásban élnek, hanem állandó szervezést igényel.

A riasztótól kezdve a locsolórendszerig, a kutyzákat nem vihetjük magunkkal, szóval gondoskodni arról is, hogy valaki jöjjön ellenőrizni. Mi szeretjük a nagy házat, de nagy felelősség is, anyós pedig szeretne újból lakásba menni, mert nekik már tényleg túl nagy kettejükre az övék.

Egy használt fűnyíró 200-300€ körül van, ebbe lehet venni egy plusz pengét 50€-ért, ami felaprítja, porítja a levágott füvet, így nem kell semmilyen zsák, nincs fűhalom sem, csak nyírod, mikor végzel, betolod a garázsba a gépet oszt jóvan. A fű pedig gyönyörű zöld mert a porított fű visszahull rá és egyben trágyázza, így nincs szükség még trágyázásra sem.

Lényeges, hogy heti 1x szezonban le kell nyírni, mert ez az aprítópenge csak a rövidebb darabokat porítja szépen, de nagyon gyors így és a pázsit gyönyörű.