Extrasystoléval együttélők klubja (beszélgetős fórum)
Fogászat, a HORROR! =D
Elhiszem, hogy para vagy tőle... nekem az is szerencsém, hogy eddig egy kivételével mindig jófej és megnyugtató dokikat fogtam ki. Az az egy mondjuk jól felhúzta az agyamat. Két lyukas fogam volt kétoldalt. Betömte az egyiket, megköszöntem, kérdeztem, a másikat is betömi? Mire ő szó szerint fennhangon KIRÖHÖGÖTT, hogy "persze, naná! ezek a betegek mindent akarnak! mindent rögtön és ingyen, mi?!"
A mai napig csodálkozom, hogy hogy nem szóltam vissza. Asszem, azért nem, mert arra gondoltam, ha visszajövök majd - és hát ugye, mivel még van egy lyukas fogam, vissza KELL jönnöm - , lehet h megint őt fogom ki, ezért nem érdemes vele összeveszni. De utána fél napig forrt az agyvizem. INGYEN??? És a rohadt TB, az minek számít? Önkéntes adománynak?!
Szia!
Akkor tényleg hasonlítunk. :)
Sajnos én sem tudok beleszarni ebben a "meghalok" kategóriába csak próbálom magamra erőltetni amikor már nem látok más kiutat. Egyébként nagyon félek a haláltól, de egyben foglalkoztat is valamennyire. Talán emberi tulajdonság ez, ki tudja?!
A fogorvos egy külön kategória nálam, sajnos. Gyerekként vidáman, örömmel és félelmek nélkül ültem bele abba a bizonyos székbe, sőt... viccesen hangzik de sajnáltam hogy soha nem csináltak semmit velem csak megnézték. :D Aztán teltek az évek, vissza kellett volna mennem kontrollara de nem volt időm rá meg kedvem elmenni, pedig nem féltem. Aztán el is sikkadt a dolog, közben voltam egyszer egy nagyon lepukkant SzTK-ban, háziorvoshoz kísértem a páromat és szembe volt a fogászat. Kihallatszott a fúró sivítása, majd kijött egy hentes kinézetű fogorvos. Na akkor megállt bennem a sz*r és közöltem hogy na én ilyet nem akarok. Eleve egy nagyon szar légkör volt abban a rendelőben, szóval klappolt minden hogy irtózzak. Aztán rá egy évre jött egy üzemi balesetem, 5 napig kórházban feküdtem, lelkileg nagyon kicsinált, utálom a kórházakat. Ráadásul olyan állapotban voltam, hogy el lettem volna otthon is, az egyik kezem sérült meg. Na, rögtön a kórház után egy héttel - mivel amúgy is betegszabin voltam - elmentem a szenvedős bölcsességfogammal, és ott helyben ki is szedték. Megijedni sem volt időm, és egy viszonylag pozitív élményként éltem meg a dolgot. Aztán voltam állami rendelésen a másikkal, ott a gyulladt ínyem meg a fogam közé akartam érzéstelenítés nélkül betuszkolni ilyen gézt, hát ordítottam és közöltem az orvossal hogy most azonnal hagyja abba. ztán leléptem a fenébe. :D
Rá egy hónapra elmentem egy másik SzTK-ba ilyen ismerős által ajánlott helyre mert az előző helyen megállapították hogy két fogam lukas... Vártam, paráztam, bementem... párom is ott volt, mondtam velem kezdjék, én félek jobban. Belenézett, mondta hogy van egy páron elszíneződés de azt nem bántaná de az egyik az ronda de nem baj egy perc alatt lerobbantja. Hát megijedni nem volt idő, máris ott volt a pofámban a nyálelszívó meg visított a fúró, valami víz spriccelt be és éreztem azt az erőt amivel nekinyomja a fogamhoz. Fájni nem fájt de éreztem az egész műveletet, meg éreztem azt a hülye ízt és szagot. :S Lefehéredtem, kiment belőlem az erő, kivert a víz, hányinger, elsötétült minden... Aztán magamhoz tértem, gyorsan betömték de csak belenyomta a tömést hogy ne kelljen azt is fúrni. Hát olyan is lett...
Na aztán a másik bölcsességfogam hátra volt, elmentem a jól bevált maszekhez de féltem, megmondták hogy fúrni is kell... Mondtam hogy ha fúrni kell, el fogok ájulni úgyhogy hagyjuk... Háát addig szenvedtem, hogy már sírva mentem be dolgozni így kerestem egy maszek szájsebészt hogy AZONNAL csinálja meg. Kifogtam egy nagyon jó dokit, k*vára paráztam, de végigcsináltam. Érzéstelenítő, 20 perc fúrás, feszegetés, recsegett ropogott minden baja volt... de nem ájultam el! Nem mondom hogy jól voltam, de nem környékezett ájulás. Viszont amikor varratszedésre mentem, már nem bírtam a légkört, ha egy percig még maradnom kellett volna rosszul lettem volna.
Szóval... ha bajom van, akkor kíbrtam de ha nem fáj és úgy megyek sztem tuti beájulok. :S
Teljesen olyan vagyok, mint te!! Elore aggodom dolgokon, sot totalisan ra tudok parazni (pl mit fog csinalni a macska az uj lakasommal, amikor majd idekoltozik a parom? es ezen valami eszmeletlen modon stresszelek, nezem a butorokat h mit fog szettepni, olvasom az infokat a macskairto spray-krol stb.). Valamint en is rettenetesen felhuzom magam burokracian, fizetendo osszegeken, eljarasi modokon... Mint a vulkan, ugy ki tudok torni!
Probalok szarni ra tovabbra is, de kegyetlenul nehez. Ezt a gondolkodast sajnos nem tudom atvenni h mindegy az is, ha meghalok... :/ Belegondolni se birok, es nem magam miatt, hanem azok miatt, akiket itthagynek...
En mult heten voltam fogorvosnal. Fura, hogy mennyire fel toluk mindenki, en sose szoktam. Pedig tomescsere volt, tehat kiszedes es ujratomes. Amikor mar beulok a szekbe, egy picit szoktam parazni, de aztan mindig arra gondolok, h ugyan mar, no vagyok, tok magas a fajdalomkuszobom. Es tenyleg soha semmi nem szokott igazan fajni. Esetleg ha megis ettol tartok, viccesen meg is kerdezem, h "es ez nagyon fog fajni, doktor bacsi?" Persze sose mondjak h igen :D Megis, ettol a puszta kis parbeszedtol meg a sablonvalasztol is megnyugszom. Szerintem ezt probald ki te is! Mondd hogy nagyon parazos vagy. Marmint NAGYON. Hogy te az extra kategoria vagy, es a multkor el is szaladtal. :) Ha ezt tudjak rolad, hidd el, kedvesebbek meg megnyugtatobbak lesznek.
Mielott azt hinned h maganorvosnal voltam, nem, sima TB-s. Ja es majd vissza fogok menni mert a masik tomesemet is ujra akarom csinaltatni. 😊
Ez a mandula érdekes, sajnos tényleg rá tud menni az ízületekre meg a szívre bár a mai antibiotikumok megakadályozzák ezeket, ezért is szedetik ilyen esetekben sokáig.
Nekem oldalt a nyakamban a nyirokcsomók voltak érdekesek, alul mindkét bölcsességfogam nem fért el a számban és próbált kijönni. Egy évig szenvedtem az egyikkel, a végén már gyulladt gennyes volt az íny és akkor döbbentem rá hogy ez nem normális. Ki is vették ezt a fogat és utána rögtön éreztem hogy megkönnyebbül a nyakam. Rá fél évre a másik is sorra került, nem vártam meg hogy gennyes legyen, ott is ugyanez. Azóta érzem hogy teljesen könnyű a nyakam, nincsen gyulladás. :)
Apropó... :D A nyáron jó volna elmennem fogászatra is de nagyon fosok tőle. :( Pedig tényleg még most kéne elmennem, nem évek múlva. Jónak jók a fogaim, de van 1-2 ami kezd lukas lenni és ha évekig nem csinálok vele semmit akkor rosszabb lesz és keményebb kezelés kell mint egy szaros tömés.
Viszont nagyon félek, rettegek, nem bírom az ottani légkört. Már csak megérzem a váróban azt a hülye steril szagot meg meghallom a fúrónak a visítását és lefehéredek. :( Tavaly nyáron elmentem, kértem időpontot hogy akkor tömés... előtte napokig már stresszeltem, rettegtem hogy rosszul leszek majd. Eljött a nap, hát egész nap idegbeteg voltam, pulzusom az egekben... Párom elkísért, ültünk a váróban a kezembe nyomták azt az adatlapot hogy töltsem ki. Olyan szinten ideges voltam hogy nem jutott eszembe a saját születési dátumom! Aztán vártunk egy kicsit, de kezdtem fehéredni, ment ki belőlem az erő, így amikor nem látták az asszisztensek otthagytam a papírt és kiszaladtam. Egészen hazáig, azóta sem mentem rendelő közelébe. :S Pedig kéne.
Tényleg le kell szarni.
Azzal szoktam nyugtatni magam - bár ha extra rohamom van, nem mindig használ - hogy és ha meghalok akkor mi van? Ha meg kell halnom, ígyis-úgyis meg fogok, attól hogy figyelem minden szívverésemet, nem tudom megakadályozni. És azzal sem akadályozhatom meg, ha megfosztom magam minden jótól és magamba fordulva ezen agyalok.
Egyébként én is ideges típus vagyok. Egyrészt sokat aggódom de csak valószínűtlen dolgokon. :D Például az a fixám, hogy valamelyikőnket biztos kirúgják holnap a munkahelyén és akkor nem tudjuk fizetni a lakáshitelt és 1 hónap múlva az utcán leszünk. Képes vagyok napokig ezen rágódni és felkészülni a dologra holott NEM ÁLL FENN ilyen veszély.
Mindezek mellett forró fejű is vagyok, nagyon fel tudnak húzni a logikátlan, értelmetlen hülye dolgok, többek között: posta, hivatalok, SzTK, bank, számlák, idióta törvények és szabályok, meg az idióta emberek. Példának okáért... ha meglátom a közös költség csekket, szabályosan idegrohamot kapok tőle mert teljesen igazságtalannak tartom hogy ennyit kell fizetni a gyakorlatilag SEMMIRE. :D
Basszus... nekem tavaly ket tuszos mandulagyulladasom volt, egy tavasszal, egy meg telen.
Lehet, hogy ezek csinaltak ki a szivemet??
Előtte évekig nekem már gyulladásba volt mandulam. Ha beteg voltam ha nem. A gyerekorvos nem engedte kivetettni. A nem jótékony hatású mandula megtamadhatja az ízületeket is és más egyéb belső szerveket akár a fogat is.
Kardiológian és mikor műtöttek a mandulaval akkor is közölték velem. Nekem annyira durva volt a mandulam hogy alapjaraton a fél nyelocsovemet eltakarta ha begyulladt nem kaptam levegőt összértek. A műtétre azt mondták 20-25 perc lesz bő 45 percig bent voltam annyira durva volt a mandulam és a doki is ki volt akadva hogy lehetett egy gyerekorvos ilyen felelőtlen.
Szóval vigyázzatok a mandulatokkal is
Nekem előtte már évekig folytonos gyulladásba volt a mandulam folyamatosan beteg voltam.
Csak a gyerekorvos nem engedte kivetettni.
A gyulladt mandula amikor már nem jótékony hatása van szíven kívül megtamadhatja az ízületeket is és más egyéb belső szerveket akár a fogat is.
Biztosan sokan rátaláltatok már... én most bukkantam egy írásra, így az újabb extra-rohamom közbeni olvasgatással, miszerint paleo-ketogén étrenddel megszüntethetőek az extrák.
Mit gondoltok erről?
A helyzet az, hogy elemi erőkkel ellenzem és rühellem ezt a paleo-hülyítést... (bocs a paleósoktól) de, magam is megijedtem, elgondolkodtam rajta, hogy kipróbáljam...
Szóval szerintetek?
cicus, biztos, hogy a mandulád okozta ezt a dolgot, vagy inkább csak valószínű?
Hietetlen ez a meleg úgy ver a szívem pörögtem egész délelőtt a melegbe. Most meg ki vagyok mint a kutya.
Nekem a pánik 2008 óta van jele valahogy télen jött ki. Ha a mandulamat anno engedi kivenni a gyerekorvos nem hagyja tovább a szervezetembe művel gyulladt volt nem megy rá a szívemre! Azóta is emlegettem elcseszte az életemet.
Köszi! Ezen vagyok... tegnap tök egyedül voltam, este is egyedül feküdtem le és elhatároztam, hogy basszus, NEM, azért sem fogok most itt bepánikolni, mert - röhejes, de tényleg ez volt bennem indoklásként - egyszerűen nincs KEDVEM ehhez! És a nővéremre gondoltam, akinek soha ilyen baja nem volt, és miért? Mert ő sokkal higgadtabb nálam, nem mindenben, meg tud ő is borzasztó ideges lenni, de inkább úgy mondom: félni sokkal kevesebb dologtól fél. Vagy ott van a párom, ő is, kegyetlenül felhúzza magát mindennap a munkahelyén lévő idiótákon, de nem retteg azoktól a dolgoktól, amiktől én parázni szoktam, mert én mindenféle dologtól félek, ilyen kis apróságoktól, a mindennapi életben.
Szóval tegnap elhatároztam, hogy ELÉG ebből a parás életből, szarni bele, elfelejteni, hogy mitől kéne félni. Köztük az extrákat is leszarni, amikor jönnek, akkor is. Mert nem véletlen, hogy nekem vannak extráim, a nővéremnek vagy a páromnak meg nincsenek.
Igen, ha pontos akarok lenni 10,5 éve. :S
Egy reggeli utazás közbeni rosszullét hozta ki nálam, aztán utána permanensen jöttek a rosszullétek immár ok nélkül, majd begyűrűzött a dolog és kialakult ez az undorító betegség.
Tulajdonképpen nem csak a gyógyszerekben bízom, viszont ismerem magamon a mechanizmust: ha valaki szorong és rosszul érzi magát, akkor nem tud semmit csinálni. Viszont gyógyulni csak aktív tevékenységgel, a testedbe vetett újbóli hittel lehet (amit a betegség miatt elvesztettél, mert a szervezeted mindenféle ijesztő rosszulléteket produkált, megbízhatatlanná vált). Na most ha folyton jönnek a rosszullétek, nem terelődik el a figyelem, csinálhatod a legizgalmasabb, legkedveltebb programokat. Ehhez kell (nekem) a gyógyszer, mert először elmulasztja a tüneteket, és ennek segítségével lehet visszatérni a normális élethez, újra visszajöhet az elvesztett bizalom.
A probléma abból jött nekem, hogy 3 hónap gyógyszerezés után leálltam vele mert jól voltam. Egy évig nem szedtem őket, kezdtek a rosszullétek visszatérni, ennek ellenére erős maradtam és csináltam mindent a megszokott módon. Csak már kezdtek elviselhetetlenné válni a tünetek, elkezdtem fogyni, már mindenki észrevette rajtam hogy valami nem oké. Akkor újra gyógyszer, visszahozott. Később próbáltam elhagyni magamtól, mert olyan periódusban voltam hogy képes voltam rá. De fél év múlva bedepiztem, teljesen érdektelenné váltam minden iránt így ismét gyógyszer... A 10 év gyógyszerezés után pedig sajnos eljutottam a dolog legvégére: hozzászoktam a gyógyszerekhez, így ha nem veszem be, fizikailag rosszul vagyok. Esténként szedem csak őket, kisgyereknek való adagot: 25 mg Anafranil, 25 mg Atarax, fél Nebivolol meg koleszterincsökkentő én pedig vagyok 85 kiló. Namost a 85 kilómra a 85 mg-nyi gyógyszer lenne a "normál" adag, de akár 200 mg-ig is el lehetne menni ha súlyos lenne a dolog (tehát tényleg semmi amit szedek).
Ha este elfelejtem bevenni akkor reggel már ébredéskor rosszul vagyok: szédülök, hányingerem van, bizonytalannak érzem magam és ha ezeket érzem akkor ugrik be hogy hoppá, kimaradt a bogyó. Tehát ez tényleg fizikai függősség, nem pedig lelki dolog.
Pánikolni nem pánikolok alapvetően, ennek ellenére bizonyos helyzetekben előjön, fél évente egyszer vagy nem tudom nem számolom - van 1-2 kisebb rohamom de kezelem magamban, felismerem hogy mi történt és megnyugszom. Lényeg a lényeg, nem azért szedem ezeket hogy ne pánikoljak, hanem azért hogy RENDES ÉLETET ÉLJEK, mert ha nem veszem be rosszul vagyok.
Tehát valóban jó lenne elhagyni, nem érzem szükségét annak hogy szedjem, de ha elkezdek róla leszokni, hetekig nagyon rosszul fogom érezni magam. Lehet hogy annyira rosszul leszek, hogy emiatt újra be is venném őket.
Mivel ez kicsike adag, ezért nem aggódom, hogyha ez kell akkor szedem. Csak kellemetlen, mert ha elfelejtem jön a pokol, meg állandóan azon aggódni mikor fogy el és iratni kell, időpontot kell kérni, bürokrácia a rendelőben (utálom!!!!) stb.
Párommal együtt szoktunk elmenni a pszichiáterhez, és akkor ő is panaszkodik időnként a dokinak hogy a munkahely meg stressz meg elege van stb és mondja neki hogy akkor vegyen be egy-két szemet ilyenkor az én cuccaimból. :D Volt hogy adtam neki nehéz időszakban, de rosszul érezte magát tőle mivel nincsen pszichés problémája, nincsen rá szüksége. Azóta nem adok neki, nehogy rászokjon. :D Aki teheti, ne szokjon rá ezekre!!! Ha muszáj, akkor szedje de csak rövid ideig!
Tényleg hidd el, hogy nincsen semmi bajod.
Ha megnézel egy 24 órás holtered eredményét, oda van írva hogy a mérés alatt hány ütés volt összesen, az enyémen nagyjából 100 ezer körül mozog.
Ha jönnek az extrák (legyen mondjuk egy nap 200-300 belőle amit már az ember igencsak megérez) akkor százalékosan ki lehet számolni hogy mennyi ütés volt a "hibás". Elég picike szám jön ki, ennyi ütésből teljesen normális hogy x% félremegy. :)
De persze, nagyon ijesztő és szar érzés. Szerintem most juthattál el egy olyan időszakban az életedben idegileg (amit lehet nem is tudsz megindokolni) hogy érzékenyebb lettél ezekre.
A koffein állítólag fokozza ezeket, de a saját példámból tudom hogy a napi egy kávém mellett is kijönnek, de a napi 3 kávé mellett is van hogy nem jön ki. Szóval ez is ilyen orvosi-biokémiai eredmény mert mint a tudjuk a koffein pörgeti a szívet.
Ha jól esik a kávé/tea akkor igyad nyugodtan, persze mértékkel. :)
Volt már többször ilyen extra-rohamom, nem egyszer órákig eltartott. Pokoli érzés volt, csak ültem egy helyben a mellkasomat szorítva magam elé nézve és vártam hogy mikor patkolok el. :S Aztán látod, itt vagyok. :D Persze, tudom ez nem ilyen egyszerű... meg kell próbálni leszarni amennyire lehet, meg nem szabad a betegségtudatot erősíteni magadban, a végén elhiszed és meggyőződéseddé válik hogy szívbeteg vagy. Amennyire tudod, csinálni kell a napi tevékenységeket mindezek ellenére, és el kell terelni a figyelmedet. Nekem még ez vált be a legjobban! :)
Több mint 10 éve vagy pánikos? Én másfél éve de már nagyon elegem van belőle,miatta leszoktam még a koffeinről is,rászántam magam a sportolásra én a világ lustája, először gyógyszerekkel próbálkoztam, pechemre a benzóknak hála amit ajánlottak az orvosok még jobban összezuhantam olyan nagy adagot nyomtam hogy már a májam se bírta ezért pokoli kínok között leszoktam mindegyikről, nekem sokkal több extra dobbanásom volt amíg szedtem az antidepiket is,fél éve alternatív megoldásokat keresek mert be kell látni ez ellen az orvostudomány tehetetlen, azt hiszem Szendi doktor mondta egyszer hogy az antidepresszáns kb.annyira hatékony mint egy kalapács amivel meg akarják javítani a számítógépet.
10 év nem kis idő ,ez alatt még mivel próbálkoztál hogy kilábalj belőle, vagy te csak a gyógyszerekben bízol?
Szia
Tudod ez olyan mint a fogorvosnál.,ha ott vagy már nem fáj.
A tudat,hogy nem lehet baj,figyelőnek ,jó kezekben vagy😉
A kávétól azért érzés kevésbé mert feljebb megy a vernyomasod is ezáltal nem olyan nagy az a nagy ütés.
Rosszul érzem magam, amiért elhanyagoltam ezt a fórumot...
A vizsgálatokon végigmentem, terheléses is volt, sőt nem csak Holter, hanem egy olyan kütyü is, ami 1 hétig nálam volt és arról kellett küldözgetni a felvételeket. Na, gondolhatjátok, hányszor sikerült elkapni azokat a rohadt extrákat... EGYSZER. A terheléses közben se jöttek ki, nyilván.
Megállapították, hogy nincs bajom, ha újra jelentkeznek, menjek nyugodtan, és csinálnak egy EKG-t.
Közben már egy hónapja annak, hogy az utolsó extra-rohamom volt. (egyben ez volt az az egyetlen alkalom, amit sikerült elcsípnem a géppel) A párom éppen tegnap kérdezte meg, hogy mi újság az extráimmal, rég panaszkodtam már, hogy lennének. Mondtam is neki, hogy hál'Istennek úgy tűnik, ez csak ilyen egyszeri dolog volt, valami egyhónapos rosszabbul-lét szívügyileg, amit a fene tudja, mi okozott, alapvetően egyáltalán nem voltam stresszes, se beteg, se semmi ilyesmi. De teljes lélekerőmmel abban reménykedem, hogy sose jönnek vissza...
És erre ma, most, néhány perce... újra elkezdték ;((( Annyira el vagyok keseredve!!!
"Régóta szenvedek én is ezektől, az életemet megnehezíti, félek tőlük, nem tudom megszokni de mindenki azt mondja ez nem veszélyes. Amikor nem jön elő, el is hiszem de ha előjön akkor nem tudom elhinni hogy ez normális. :S " - ez, amit írsz, rboy, a legpontosabb leírása annak, amit most érzek! Ebben az egyhónapos szünetben, amikor abbamaradtak, úgy éreztem, még túlzás is volt az a félelem, amit akkor éreztem. Hiszen hát ez csak valami kis időszakos deffekt volt... De NEM, most, hogy újra itt vannak, és most éppen minden 3. ütésem extra, k.vára de rohadtul kétségbe vagyok esve, újra!!!
Így kell élnem ezentúl?!
Még azért gondolkodtam valamin. Most 2 napja több koffeint viszek be, mint a szokásos. Koffeintől mennyire tapasztaltátok az extrákat? Az a baj ugyanakkor, hogy nem emlékszem, hogy abban a 4-5 hetes intervallumban, amikor először jelentkeztek, több koffeint ittam volna a szokásosnál...
Azt hiszem, egyedül csak az tud erőt adni, hogy itt van ez a sok sorstárs, akik ugyanezzel élnek együtt... ;(
Szia!
Több mint 10 éve vagyok pánikbeteg, extrákkal fűszerezve. Voltam ezerszer kardiológusnál (SzTK-rendelésen, SzTK kórházi rendelésen meg magánban is) és minden orvos egymástól függetlenül azt mondta hogy nincsen semmi baja a szívemnek. Több orvost kikérdeztem erről (háziorvost, kardiológust, pszichiátert, belgyógyászt, üzemorvost) mindegyik egyöntetűen mosolygott és közölte hogy ez nem veszélyes dolog csak k*va kellemetlen.
Bétablokkoló leviszi az egyébként kicsit magas pulzusomat, de a normális vérnyomásomat is ejti így csak este tudok szedni fél Nebivololt, ha reggel is bevennék egy felet akkor is extráznék és még be is aludnék. :D Ha jönni akarnak az extrák, akkor jönnek gyógyszerrel is - ha nem akarnak jönni akkor meg gyógyszer nélkül sem jönnek.
Ennyi negatív lelet után tuti hogy nincsen szervi baj, szimplán idegi érzékenység, a "szívedre megy".
Régóta szenvedek én is ezektől, az életemet megnehezíti, félek tőlük, nem tudom megszokni de mindenki azt mondja ez nem veszélyes. Amikor nem jön elő, el is hiszem de ha előjön akkor nem tudom elhinni hogy ez normális. :S
Az enyhe túlsúlyról annyit hogy voltam nagyon vékony, akkor is előjött ugyanúgy. Most túlsúlyos vagyok és előjön így is... Egyébként ha valaki ideges, szorongó típus, még mindig jobb egy pici túlsúly mint csontsoványnak lenni - az idegek zsírral működnek.
Nekem is van olyan hogy egymás után többször is mellé üt, meg minden 3. ütésem félremegy...
Ha megnyugtat, évente egy kardiológia + vérvétel, megkapod a negatív leleteket és egy ideig nyugodt leszel. :) Én is nagyjából így csinálom, 10 éve van ez, és még nem mondták hogy megbetegedett volna a szívem. ;)
Úh szegényke. :( Akkor jól kifogtad, biztos a melegtől meg a frontoktól van ez. Nem normális ez az időjárás, nem csoda hogy mindenki rosszul van.
Köszi, jól vagyok. :) Időnként szédelgek, de nem tudok vele mit kezdeni, próbálok nem figyelni rá és akkor elmúlik. :) Meg elűzni a negatív dolgokat az életemből. :)
Szia
A panikbeteg pont ugyanolyan vagy hasonló tüneteket produkál mint egy szíves..csak az hopp hopp elmúlhat a szív azért folyamatosan küldi a jelzeseket.
Mindkét orvosnak igaza lehet
Annak is aki tilt vagy enged.hisz előbb utóbb a két betegség össze függ.
Sziasztok! Nekem már sok éve vannak extráim és több alkalommal is jártam emiatt orvosnál, sőt volt "szerencsém" mentőben is utazni miután pánikbetegség kapcsolódott hozzá. Kb. 5 éve csináltattam egy teljes kivizsgálást: 24órás EKG, szív UH, stb. Persze minden tökéletesen rendben volt. A kardiológus azt mondta, ne foglalkozzak vele. Azóta is volt jópár extraütésem, miután sürgősségin csináltak EKG-t (több ilyen alkalom is volt), és mindent rendben találtak! Sajnos sokszor nem magányos ES- em van, hanem előfordul, hogy akár 8-10 egymásután pár másodperc alatt. Nem merek orvost kérdezni, mert már mindenhol hülyének néznek. Az egyik xanaxot javasolt, a másik szigorúan ellenezte. Az egyik azt mondta "több pálinka", a másik szerint nem szabad inni! Én meg "állok, mint egy hülyegyerek...."
Ezek mennyire lehetnek veszélyesek? Előfordulhat, hogy 5 év alatt (szív UH óta) alakulhat ki valami kóros a szívben? Vagy járjak életem végéig 3-4 havonta teljes kivizsgálásokra? Vagy "megnyugodhatok" egy 5 éves negatív lelethalommal?