Extrasystoléval együttélők klubja (beszélgetős fórum)
Szia!
Citromfű teát mondanék és sok magnéziumot és B6 vitamint.
Én speciel pluszba a B vitamin komplexet eszem.
De lelki eredetűek is lehetnek a sok extrák. Pl nekem akkor jön ki a legtöbb ha arra figyelek...
De ha semmi nem hat nálam végképp akkor veszek be egy 0,25 mg os xanaxot...
Sziasztok.
Ebben az évben kezdődött a problémám kb egy 3 hónapja a semmiből jöttek az extrák és eléggé megijedtem.Voltam többször is kardiológusnál magán úton nem talált semmit UH terheléses minden volt és negatív minden majd csináltunk egy 24 órás holter EKG -t amin 20db extrám volt és erre is azt mondta ez egy tökéletesen negatív lelet mert van akinek napi több száz is van csak van aki megérzi van aki nem.Én nagyon hiába szedem a magnosolvot panagin concor 0.5 fele de semmit nem ér nem értem mit kellene még tennem vagy ezek után már csak rosszabb lesz ?? Menjek el másik kardiológushoz esetleg?? Ez a doktornő nagyon ott van nagyon alapos és már ő mondta feleslegesen ne költsem a pénzem nem akar lebeszélni de felesleges mert nincsen szervi bajom de borzasztó rossz napi szinten kb 30 extrám vagy több is van és semmi sem használ esetleg valakinek ötlet??
Sziasztok.
Leírom az én történetemet,hátha valaki segítségére lehetek :)
Nálam úgy kezdődött,hogy aludni akartam de nem bírtam,forgólódt össze-vissza,egyszer csak hevesen kezdett verni a szivem nagyon rosszul éreztem magam,felkeltettem a szüleimet kihívtàk a dokit aki persze nem talàlt semmit csak a pultusom volt magas,mondta,hogy menjek el házi orvoshoz,hát jó el is mentem ott írtak fel betalocot amit elkezdtem szedni,de napról napra egyre szarabbul voltam,egyfolytába a pulzusom méregettem mint egy megrögzött,és nagyon idegesített a szív dobogás érzés.
A végèn már annyira bele lovaltal magam,hogy se enni se aludni nem bírtam teljesen ki voltam merülve többször elájultam és volt egy öngyilkossági kísérletem mindössze 23 voltam :(
A szüleim már nem bírták nézni bekerültem a pszichiátriára 2 hétre ott aztàn jól benyugtatóztak egyhuzamba annyiból jó volt,hogy végre birtam aludni egy kicsit meg enni is mert 10 kg-ot fogytam.
Szőrnyű volt a dobogás érzés,örökkè éreztem.2 hét után mehettem haza,a halom nyugtatóval amit kaptam de nem sok vàltozás.
Aztán rátalàltunk egy nagyon jó pszichiáterre :) és egy 100 km messzi pszichiátrián kellett eltöltenem 2 hónapot,különböző terápiás csoportokra jártam,egész jó volt.
De a nyugtatókat halomba kellett még mindig szedni xanax-frontin vegyesen.
Hàt letelt a 2 hónap és haza engedtek,mennem kellett a házi orvoshoz és mit ad isten úgy gondolta,hogy mi lenne ha elküldene egy szív uh-ra
Na ott ért a meglepetés ugyan is 2 billentyűm szar ezért éreztem a dobogást és ott a betaloc helyett irtak concort.
Szóval a nyugtatokat elhagytam magamtól ;)
És azóta tök jól elvagyok igaz a dobogást érzem, nekem a concor bevàllt az extrákat meg meg kell szokni és nem oda figyelni mert begolyózik az ember.
Ha eszembe jut az öngyilkosság nagyon felkavar,hogy mit okoztam ezzel a családomnak.
Sziasztok,pánikbeteg vagyok két éve azóta vannak extráim ha éjszaka nem jól alszom akkor reggel rögtön ébredés után nagyot dobban a szívem,a rohamok óta valamiért gyengék a lábaim az orvosok se tudják hogy miért ,gyógyszereket nem szedek, ha felmegyek a lépcsőn akkor jönnek az extrák ha nem állok meg pihenni 3-5 másodpercig és utána erősen dobog a szívem pár percig néha ha lassan megyek fel akkor is,érdekes biciklizni,súlyzózni, futni tudok akkor nem extrázok,tegnap délelőtt bringázni voltam letekertem legalább 8 km-t,
mikor vissza jöttem fel a lépcsőn jött egy nagy szívdobbanás megint, tik hogy bírjátok a lépcsőzést?
Sziasztok!
Ne haragudjatok hogy el voltam tűnve de sors csapásként értek a rossz dolgok. Egy hónapon belül két haláleset a családban hozzám közelálló személyek. Munkatéren is katasztrófa a helyzet. Minden összeomlott körülöttem. A vidám mosolygós lányból ismét pánikos lett.
Mióta ez a sok rossz történt magas lett a vérnyomásom a semmiből a pulzusom is felmegy de az tény elhanyagoltam a mozgást régen sokat mozogtam ahogy már régen emlitettem.
150 es a vérnyomásom félek hogy meghalok fáj a fejem rázz a hideg félek mikor leszek rosszul szorongok Xanaxxal fekszem. Sírás kerülget reménytelennek látom az életemet nem tudom hogy legyek jobban.
Semmihez nincs kedvem nyugalmi állapotban jönnek az extrák attól bepánikolok felmegy a pulzusom. Már egy kis sétától felmegy a pulzus.
Totál káosz elkeserdettség. Minden este ugyan abban a pillanatban jön rám a rosszullét felmegy a vérnyomásom beveszek negyed betalocot fél xanaxot és lenyugszom. Agykontroll nem müködik megint bújom a netet ha valamit észreveszek.
Kész káosz ez az év... :(
Remélem Ti valami vidámat írtok,hogy tudjak mosolyogni egy kicsit. :)
Sziasztok ! Én egy 23 éves férfi vagyok ,és én nekem is ilyen extráim vannak ! Régebben is jelentkeztek ilyen extra ütések ,de csak nagyon ritkán ,napi 1-2-3x ,de volt úgy hogy nem volt abszolút extra ütésem ! Ez az egész 3 éve kezdődött télen ,amikor az iskolában futni kellett ,és hidegben futottunk ,este pedig jött ez a fura dobbanás érzés ! Akkoriban elmentem vele háziorvoshoz és csináltak EKG-t ,teljesen normális volt minden ,el is múlt,...most egy hete amikor munkába voltam eléggé leizzadtam ,közbe az eső is esett el aztán ,aztán pedig jó idő lett . A munkám elég megerőltető volt és el is áztam ,de annyira hogy még a hátam is gőzőlgött ,túl hajtottam magam ,....este 10 fele kezdődött minden ,elkezdtem érezni ,hogy egyre többször extrázik ,nem törödtem vele ,azt hittem elmúlik reggelre ,..egy ideig nem éreztem reggel ,aztán egyszer csak jöttek ,aztán még több ,elkezdtem pánikolni ,végezetül bementem a kórházba és elmondtam mindent hogy történt,...pulzusom az egekben volt az izgalomtól ,de kórházba azt mondták hogy ez nem normális ,pedig tényleg csak izgultam ,nyugalmi állapotban sosem szaladt a szívem ,kezdtem úgy érezni hogy félre kezelnek ,megjobban stresszeltem, én meg csak mondtam hogy ez csak pánik ,mert én ilyen vagyok,...nem gondoltam úgy hogy megértőek velem ,...elmondtam nekik ,hogy régóta csinál ilyet (3 éve) napi 2-3x ,meg azt is mondtam hogy van egy krónikus mandula gyulladásom.
Na aztán felvittek a kardiológiára és befektettek ,3 napig feküdtem bent ,3 nap alatt 3x vettek vért és elvittek egy szívultrahangra ,ill. készűlt röntgen felvétel , 3x csináltak reggelente EKG-t ,de akkor pont nem csinálta ,és mikor szivultrahangon voltam ,akkor sem csinálta .
24 órás mérőt nem tettek rám,pedig még mondtam is miért nem,...aztán mondták hogy haza mehetek ,főorvos azt mondta semmi baja a szívemnek ,kimerültségtől van az egész és hogyha csinálja is ,akkor én ugyan úgy élhetek hosszú szép életet extrákkal,...HÁT MINDEN VOLTAM CSAK NYUGODT NEM ,azóta is csinálja és csak kattogok rajta ,és ezt fokozta az ,amikor megmértem a vérnyomásom ,150-180 ,teljesen bepánikolok ,amikor vérnyomást kell mérni,..alapból is ilyen voltam régen is ,de ez most így még csak fokozza bennem a feszültséget :/
Valóban elég stresszes vagyok ,és van hogy elfáradok ,meg tényleg nagyon sokat stresszeltem mostanában ,talán ez miatt van ,vagy pedig a mandulám miatt ,de nagyon félek hogy szivemmel van baj ,csak nem vizsgáltak ki rendesen ,eléggé félelmetes ez az egész helyzet , percenként érzem ezeket az ütéseket ,van hogy percenként 1-2 , de van hogy többször is csinálja és mindet megérzem . Nagyon nagyon megkeseríti az életemet ez a extra ütés ,nem tudok aludni sem tőle és munkámat sem tudom úgy csinálni ,ahogy kell ,csak erre tudok gondolni hogy mi van ha ???? ,....lelkileg nagyon ki lettem ettől ,félek , este a legrosszabb ,amikor fekszek le ,nagyon zavar hogy érzem ,probálom nyugtatni magam ,másik is próbálnak ,de nem könnyű ,nehéz így élni ,és még csak másfél hete van ez.
Régen különben nagyon sokat sportoltam ,félmaratont is futottam többször is ,mindig fontosak voltak az edzések az életemben ,attól is tartok lehet túl hajtottam magam ,sok féle rossz gondolat van a fejembe ,amit nagyon nehéz kiverni a fejemből.
Nagyon jó látni hogy sokaknak megszűnik és nyugodt kiegyensúlyozott életet tudnak élni ,én ugyan ezt akarom visszakapni .
Ha valaki szeretne velem beszélni erről ,az írjon nekem erre a e-mail címre : albrecht.norbert@gmail.com
Üdv!
Nekem 20 éves koromba kezdődtek az extrák, pont amikor katona voltam, egy futás végén éreztem. Eleinte fel se fogtam, később amikor megint jelentkezett éppen otthon voltam szabadságom mikor apósom mondta, hogy az ilyen tünetek szinte mindenkinél vannak, természetes ne foglalkozzak vele. Később folyamatosan jöttek az extrák volt, hogy havonta, vagy hetente viszont abszolút de nem foglalkoztam vele, olyan szinten sem mint ahogy éppen most leütök egy billentyűt. Nekem sokszor terhelésnél jelentkezett, illetve ha nagyon fáradt voltam, vagy izgalom ért stb. aztán eljött a 40 éves kor, és egy sor változás az életembe, sok családi tragédia és probléma volt az életembe. Apám, majd a nővérem, és anyám is 2 éven belül meghaltak, aztán egy félresiklott kapcsolat és elég nagy hullámvölgy jött. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elkezdek pánikolni az extrák miatt, orvostól orvosig mentem, nem is tudom hányszor jött a mentő, vagy mentem a sürgősségire, kardiológusnál 5x voltam az elmúlt 4 évben és holnap megyek újra, rajtam volt már kétszer is kéthetes holter! Persze egyszer sem találtak semmit a doki szerint még csak magnéziumot se szedjek. Ismerem a megsemmisülő érzést, a halálfélelmet azt az érzést amikor semminek sincs értelme. Nagyon nehéz így élni, és ahogy olvasgatom a neten a társadalom minden rétegét érinti, ügyvédek, értelmiségiek, szakmunkások is szenvednek tőle! Elhatároztam, hogy csinálok egy facebook oldalt, zárt csoport amit csak a tagok láthatnak, ha valaki gondolja lépjen be, vagy ha valakit ismer aki ettől szenved ajánlja neki kérem. Megértem ha valaki nem akarja felfedni a kilétét, erre azt mondom csináljon egy olyan anonim facebook oldalt és úgy lépjen be. Azt hiszem ott jobb és gyorsabb a társalgás. [link]
Privátban írtam
V
Nem volt semmi különös vele, az első évben jóban voltunk így többen amiben ő is közte volt aztán ez a "csapat" feloszlott és a többi évek alatt csak simán osztálytársak voltunk.
Volt egy másik eset is az életemben amikor ugyancsak velem egykorú halt meg, az is megviselt.
Tehát nem a személye a jelentősége a dolognak, hanem a halál ténye, hogy velem egyidős volt és egy közösséghez tartoztunk. "Mi van ha velem is ez fog történni, ilyen fiatalon?!" "És az élet milyen sebezhető, milyen múlandó!!" Ezek a gondolatok rémisztettek meg ebben. És mivel ezeket nem adtam ki akkor magamból (a félelmeket) ezért maradt ez meg a tudatalattimban, így érzem.
Nem meséltem semmilyen pszicho-nak erről, de lehet kellene. Vagyis biztosan kellene, csak szégyellem ezt az ügyet hogy ennyire magamra vetítettem - ok nélkül.
Egyébként hiszek a halál utáni életben, ennek ellenére félek meghalni, félek a haláltól. Nem attól félek hogy "rossz helyre kerülök" hanem szimplán nem tudom mi van odaát és az élet ennek a formáját ismerem, ragaszkodom ehhez. :)
Az álmok nem véletlenek. A tudatalattiból "üzennek".
Félsz a haláltól? Úgy értem, attól, hogy van örök élet? Hiszen ha abban hiszel, hogy semmi nincs a halál után, akkor nem értelmes dolog félni...
ugye?
Még soha nem beszéltem erről senkinek, annyira mélyen elnyomtam magamban hogy kitöröljem az egészet a fejemből, most pedig szégyellem magam hogy még mindig hatással van rám.
De így ismeretlen személyeknek talán könnyebb elmesélnem.
Lényegében annyi történt, hogy kereken 4 évvel ezelőtt vissza kellett mennem a régi iskolámba ügyet intézni ahol közölték velem hogy egy régi osztálytársam éppen a napokban halt meg hirtelen. Teljesen kikészített az esemény, sajnáltam is az illetőt (bár az utóbbi években nem is beszéltünk) meg ráébresztett az élet sebezhetőségére. Minden esetre baromira magam alá kerültem, órákig nem is tudtam semmire koncentrálni, csak ezen kattogott az agyam, ráadásul pont közös programon voltunk a párommal és az ügyintézés miatt szakítottuk meg. Innentől már semmit nem is élveztem az egészből ami még hátra volt. Rettenetesen szorongtam a dolog miatt, féltem hogy mi van ha én leszek a következő.
Aztán teltek a napok-hetek így kikopott ez az intenzív rossz érzés az életemből, meg amíg magam alatt voltam nem beszéltem róla senkinek hanem tartottam magam. Féltem hogy kinevetnek majd hogy ezen aggódom egy ilyen eset miatt és hogy ennyire betette a kaput.
Nos, ezek után talán évekkel (?) jöttek az álmok, amik nagyjából félévente előjönnek a mai napig. Az történik mindig, hogy visszakerülök az iskolai környezetembe (vagy az iskolába, vagy valami kirándulás a régi osztállyal stb) de már mai felnőtt fejjel, de valamiért mégis oda kell járnom, ott kell lennem. Ilyenkor a többiekkel együtt megjelenik a halott személy aki él és virul, én pedig félek tőle mert tudom hogy halott és "nem szabadna" ott lennie, és menekülök a helyszínről és teljesen nyomasztó érzések törnek rám. Ezek után nem tudom elhagyni a helyszínt hiába próbálkozom, majd érzem hogy még rosszabb dolog fog történni, végül látom a személyt meghalni.
Ezzel van vége az álomnak, többnyire fel is ébredek ilyenkor és valami iszonyat nyomasztó érzésem van, de nem csak akkor hanem egész nap is, sőt... több napig, és félek hogy megint visszatér az álom. Esténként reménykedem hogy mást fogok álmodni, és így is szokott lenni, nagyon hosszú ideig nem tér vissza.
Volt kb. 1,5 éve egy olyan eset hogy ezt álmodtam, felkeltem hogy igyak akkor egy kis vizet és annyira hatással volt rám így frissen éjjel meg a sötétben hogy megkörnyékezett az ájulás, le kellett feküdjek és úgy rendeződött az állapotom 1-2 perc alatt. Na akkor nagyon megijedtem. Persze próbáltam hülyeségekre fogni magamban hogy biztos nem ittam eleget, biztos a cukrom, biztos melegem volt vagy sokat ettem, nehezet ettem este és azért voltam szarul de nem... ez a félelemtől/nyomasztó érzéstől volt.
Szóval ez szokott történni (persze rosszullét nélkül) aztán újra elviszik a hétköznapok a gondolataimat szerencsére.
Azt gondolom hogy nem zártam le ezt az egész eseményt magamban, nem beszéltem ki a félelmeimet és ez a baj. Ha kibeszélném, lehet el is múlna hiszen már négy éve történt ez, az elég sok idő.
Csak minél később beszélem ki, annál jobban félek a kinevetéstől hogy "még mindig, ennyi ideje félsz és magadban tartod?!"
Úgyhogy ez a helyzet...
Mi történik ebben az álmodban? Elmeséled?
Hogyne lenne hatással a napomra az, hogy mit álmodtam éjjel! Nagyon sokszor volt már, hogy nem is tudtam, miért van valami veszettül nyomott hangulatom, mitől érzek ilyen kis szorongást, és aztán egyszer csak, a nap folyamán valamiről beugrik, hogy jaaa, pokoli nyomasztót álmodtam éjjel. Mint amikor egy lehúzó filmet néz meg az ember, és utána nem a filmen gondolkodik, eszébe se jut, mégis szar a hangulata, és nem érti, miért. Aztán rájön, hogy az a film nyomta le a kedvét. Ugyanígy működik az álmokkal is.
Sziasztok! :)
Én is most voltam nyaralni 2 éjszakát Ausztriában. Mindhárom nap 400 km-t vezettem, egész nap programok voltak, nagy séták a városban, hegymászás amit el tudtok képzelni és a szívem teljesen kussban volt. :D
Egyébként nagyon jól éreztem magam, gyönyörű szép helyeket láttunk, nagyon klasszul sikerült. :)
Tényleg ki tudtam kapcsolni úgy érzem.
Ez a rákszűrés nem tudom milyen, nem voltam még és nem is szeretnék menni (személy szerint). Ha valaki elmegy ilyenre azt csak támogatni tudom benne, mert ha véletlen van valami a legfontosabb hogy időben észrevegyék. Bár ha nyirokcsomófájdalom van és azt valami rosszindulatú dolog okozza akkor az már nagy baj (azt mondják a ráknál már baj ha fáj) tehát nem tartom valószínűnek hogy ilyened lenne (de ismét nem vagyok orvos még mindig :D ). Személy szerint azért nem mernék elmenni ilyenre mert félek hogy találnak valamit és akkor onnét elindulok le a lejtőn, jön a kemó meg a lefogyás aztán elfogyok és kínok között elpusztulok. Persze tudom hogy ez hülyeség... mert ha találnának is, időben észrevehetik, lehet rajta segíteni stb... Minden esetre ha rákos lennék, nem akarok róla tudni még ha buta is ez a felfogás.
Egyébként egészen a napokig jól voltam lelkileg, de most kicsit rosszabb az általános hangulatom mert előjött egy régebb óta visszatérő rossz álmom. :( Ez talán nevetségesnek hangzik, de sajnos kihat a napjaimra - olyannyira hogy amikor másnap megpróbáltam erőt venni magamon hogy felidézzem és "rendbetegyem" magamban a dolgokat elkapott a fizikai rosszullét (émelyegni kezdtem, gyengültem stb) így inkább gyorsan eltereltem a gondolatomat és lefoglaltam magam.
Ma éjjel meg felébredtem arra hogy nagyon szaporán ver a szívem, hogy ideges-izgatott vagyok, félek és száraz a szám. Előtte virslit vacsoráztam ami elég sós volt, úgyhogy szerintem ez okozhatta. Ittam egy jó nagy adag vizet és vissza tudtam aludni normálisan.
Hát dióhéjban ezek vannak mostanság... Ezzel a visszatérő álommal lehet kéne valamit kezdenem, de nem merem beleásni magam hanem igyekszem ügyet sem vetni rá, hátha elmúlik. Van hogy fél-1 évig sem jön elő, csak időnként felbukkan és akkor valami borzasztó. :(
Amúgy nem is tudtam hogy a Concor és a Bisoprolol u azzal a hatóanyaggal bír. :)
Sziasztok!
Kivel mi újság?
Én voltam most nyaralni négy napot Balcsin, megint. Ilyenkor sose jönnek elő az extrák. Csak itthon, nyugalmi helyzetben, a kanapén vagy a széken görnyedve. Pedig Balcsin még alkoholból is jóval több került belém...
Elkezdett marhára fájni az egyik nyirokcsomóm ott, ahol az alsó meg a felső állkapcsom csatlakozik, baloldalt. Ez így önmagában nem rémített halálra, de elgondolkodtam: mi lenne, ha így 29 évesen, a bizti kedvéért, önmegnyugtatás végett, csináltatnék egy kvázi általános rákszűrést?
Az egyik kuponos társaság most pont ajánl is egy ilyet egy magánklinikán, 50 helyett 28 ezerért. Tízféle marker kiszűrése. "A panel részeként diagnosztizálhatóak a tüdőben, vastagbélben, gyomorban, emlőkben, petefészekben, májban, hasnyálmirigyben és húgyhólyagban az esetleges elváltozásokat,valamint a melanóma malignummal összefüggő tumormarkereket."
Gondoltam, megkérdem a véleményeteket, ti hasznosnak tartjátok-e az efféle dolgokat. Még sose voltam ilyesmin. De valahogy most úgy érzem, megnyugtató lenne. Vagy tízféle marker kiszűrésével lókakát sem érek, mert van kb ezerféle...?
Sziasztok! Nekem tavaj volt abláciom. Úgy éreztem, hogy jobban vagyok. De sajna mostanában egyre több az extrám. Nagyokat dobban mintha kihagyna. Az orvos szerint véralvadásgátlót kellene szednem.(epidologus szakorvos) De a műtét után azt mondták nem kell. Elég a concor.
Mikor előjön akkor nagyokat köhögök, iszom a magnosolv granulátumot. Ezek segíteni szoktak. De ma megijesztett a doki. Most kinek higyjek. A kardiológusomnak aki mütött, vagy az epidologus orvosnak.(epidologus is kardiologus)
Szerinte a6,2 értékü koleszterin szint veszélyes ràm nézve. Mivel nem szedek csökkentöt magamnak ártok. Mondtam neki sztatint NEM. Ki hogy van ezekkel?
Concor-t én is szedtem, de semmit nem hatott nekem, a pulzusomat sem vitte le... olyan volt, mintha cukorkát szednék. :D Még a háziorvosom írta fel, azt mondta vannak ennél modernebb szerek is, de próbáljuk meg első körben ezt. (Fiatal, nagyon alapos, lelkiismeretes háziorvosom van, érti a dolgát nagyon, tehát biztos nem adott volna rosszat.)
Aztán mivel nem hatott, kardiológus Nebilet-et írt fel, az a magas pulzusomra jó, az extrákra nem. Extrákra nekem csak a nyugalmas, stresszmentes élet az egyetlen gyógyszer (ami vagy sikerül, vagy nem). :D
Kardiológusom azt mondta egyébként, hogy ezek a szerek valakinek jók, valakinek nem, megvan hogy kinek melyik a jó. Családomban pl. van másnak is magasabb pulzusa, és a végén Bisoprolol-nál kötöttek ki, tehát tényleg alkati hogy kinek melyik válik be. Minden esetre ha orvos ezt írta fel, megpróbálhatod, biztosan nem lesz tőle semmi bajod. ;)
Ha valakinek peacemaker kell, szerintem nem pár szem Concor miatt van, hanem eleve volt baja az illetőnek és ez még ronthatott az állapotán de nem vagyok orvos, ez csak a saját véleményem. :)
Tényleg brutál meleg van... viszont ma este már jön az enyhülés! :)
Nemsemmik ezek a fogorvosok az SzTK-ban... Ez a női köcsög kifejezés tetszik! XDDDD
Amikor a másik bölcsességfogammal mentem a hírhedt Szentkirályi utcába, egy billegő rozsdás székre ültettek le, előttem volt egy kis asztalt egy biológiai veszély kartondobozzal ami tele volt használt tűvel. Eleve nagyon bizalomgerjesztő volt a dolog, és akkor érzéstelenítés nélkül elkezdett egy betadinos gézt ilyen fém szerszámokkal benyomni a gyulladt ínyem és a fogam közé. Komolyan ordítottam, annyi fájt. Erre higgadtan, mosolyogva elkezdi: "Adjak esetleg érzéstelenítőt?" Nem akartam mondani, hogy b*meg talán azzal kellett volna kezdeni, nem látod hogy gennyes, gyulladt te idióta??? Aztán annyi jött ki a számon hogy hagyja abba, vegye ki, nem akarom!!!!! Így utólag visszagondolva talán vicces, de akkor nem volt az. :D
Egyébként nem a fájdalomtól félek, hanem a szagoktól, hangoktól, ízektől készülök ki amik ott vannak. Ha most ide jönne a lakásomra egy fogorvos és a kanapén feküdve vagy egy széken ülve megcsinálná, meg is engedném mert itt nincsen az az undorító steril szag. De ami még ennél is szarabb az a fúrás-szag eléggé padlóra vág amikor megérzem. :S Meg az a hülye visító hang wáááááá!!! Mondjuk ha nekem csinálják, más a hangja, sokkal elviselhetőbb mint amikor kintről hallom. :D
Viszont tényleg el kéne mennem még most, időben, amikor nem vagyok rákényszerítve. De az is lehet hogy az lesz a jobb ha fájni fog és magamtól elmegyek beletörődve. Csak akkor meg az fog történni (ismerem magam) megszűnteti a fájdalmat, de menjek vissza bla bla befejezni, hát nem mernék visszamenni. :D
No, és szívügyileg hogy vagy(tok)? :)