Egyedül lenni (beszélgetős fórum)

ne érts félre. én tisztellek azért hogy minden gond ellenére be merted vállalni a gyereket.

de pusztán érzelmi okoból a mai világban sajnos nem elég szülni,csak mert "majd lesz ahogy lesz" alapon.

az is igaz hogy mentálisan inkább jobb egy gyereknek ha egyedül neveled, mint egy labilis kapcsolatban.

viszont nem lett volna megfontoltabb döntés mégis egy abrotusz?és várni azt hogy esetleg megtalálod majd a hozzád illő társat?

a gyereknek nem elég csak a szeretet. a mai anyagias világban nem biztos hogy azzal teszel jót a gyereknek, ha megpróbálod önerőből pusztán szeretből felnevelni.én csak tudom, van két gyerekem, és nekik sem szeretetből vannak a tanszerei.kemény pénzeket fizetek érte.

de ha már így alakult hozd ki belőle a legjobbat.próbálj meg a lehetőség szerint az anyagi oldalt erősíteni, és ne azon agyalj hogy nem kellesz senkinek. lehet jön majd valaki akinek pont te kellesz, és elfogad majd a gyerekeddel együtt.

"Ő lesz az, aki megtestesíti a férfit az életedben."

szerintem egyetlen érett felnőtt nő sem vágyik arra, hogy a fia legyen a férfi az életében.. :O

a fia legyen csak a gyereke, szerintem az úgy egészséges mentálisan.. és idővel találjon egy megbízható férfit, aki kitart mindkettejük mellett.

SZÉGYELLD MAGAD!!!

Van neked gyermeked? Akartál már valamit úgy IGAZÁN? Volt már, hogy kételkedtél valamiben, aztán minden porcikáddal érezted, hogy HELYES, amit teszel?

Ez a lány nem azt mondja, hogy nem akarja a babáját! Az valószínűleg csak az első kétségbeesett pár napban volt! Csak kiírta magából a kétségeit. Erre te jössz ezzel a kicsit sem biztató hablattyal.

Már bocs, de maradtál volna inkább csendben...

Na legalább most nem én leszek "legyökerezve". A legmesszemenőbbig egyetértek, nem kell hűbelebalázs módjára szülni, még akkor sem ha a média nyomatja ezt a fogy a népesség kondícionálást.

Érdekes nekem nincsenek szanaszét hagyott gyerekeim, mert én fel merem vállalni hogy nem érzem hogy kellene hogy legyen, s ezt mihamarább tisztázom is.

"Néha, amikor elkeseredtem írtam neki. Írtam neki, hogy engem ne szeressen, csak a kicsit. Írtam neki, hogy kisfia lesz. Sosem írt vissza.

Csak a facebookján láttam, hogy partizik, és éli vidáman az életét."

Miért szülsz egy ilyen emberek?

Ki akarja ezt a gyereket?

Én nem hiszem el, hogy az exbarátja könyörgött a gyerekért hiszen a lánnyal sem akart komolyat.

De, ha látom egy férfin, hogy link össze vissza beszél. Egyik héten "könyörög, hogy tartsam meg" utána meg már ne hát én attól nem akarnék gyereket.

És az sem hiszem el, hogy elutazott a lány hónapokra (véletlenül addig amire már nem lehetett elvetetni) és akkor most az exbarátja aki mindig is egy linkóci volt ő a hunyó ezért.

Annak, ha valaki 31 évesen még mindig csak bulizni meg élni akar annak kell legyen előzményének. És minek utazott el hónapokig, meg lett beszélve, hogy 100% kell a gyerek és azt várta, halál nyugalomban, hogy ne lehessen elvetetni?

Én 22 évesen teherbe estem és bár nekem valóban könyörgött az exem tudtam, hogy az én életem, testem és nem akartam neki gyereket, mert nem voltam benne biztos.

Ez úgy van itt leírva, mintha a lány lenne az áldozat. Pedig szerintem nem így van. És aki egy nagy nullának tartja magát (ahogy írta is)az először magát tegye rendbe és ne gyerekeket szüljön. Ez a véleményem és ez az igazság.

Az a baj, ha meghallják az emberek a gyerek szót akkor már mindenkit piedesztára emelnek, mindenkinek minden meg van bocsájtva már csak kedvesen lehet megnyilvánulni. Holott nagyon sok olyan több gyerekes anyát ismerek akik olyan szinten rosszindulatúak, gonoszak. Hiába anyák, de emberségből egyesre vizsgáznak. Szóval én nem esem hajra a kismamáktól.

Világos.

Szomorú ez a történet, egy életre kiható lecke, az biztos.

Ez nem igaz, kivéve, ha nagyon komoly pszichés betegsége lesz, ami személyiségtorzulást is okoz. Orvosi tény.

Különben két eset lehetséges: vagy egy hazug csaló, tehát nem volt rendes ember vagy pedig pedig a kapcsolat nem volt megfelelő, mert a másiknak nem tűnt fel, hogy milyen ember valójában.

Én nem értem miért tartod meg a babát, ha az apja nem kíváncsi rá. Ez nem jött be ezek szerint, mert még így sem akar tőletek semmit.

Én apa nélkül, ha ő nem akarja, nem kíváncsi rá nem szülnék gyereket, a gyerek miatt sem.

Tényleg sajnáltatós lett a szöveg, de ettől függetlenül biztos van egy olyan háttered, akik majd segítenek a baba eltartásásban.

Most a pasi nyakába akasztassz egy ekkora felelősséget amikor ő téged sem a gyereket meg pláne nem akarja.

Így járnak azok a nők akik így akarnak pasit fogni. Lettél volna túl rajta (ilyen fialalon) és pár év múlva egy olyan embernek szülhettél volna akinek kellesz te is és a közös gyereket is együtt vártátok volna.

Ehelyett döntöttél, hogy a gyerek az igai apa nélkül nőjjön fel illetve gyereke lesz egy olyan embernek aki nem is akart. Nem biztos, hogy megköszönik majd neked, de te csak magadra gondoltál.

Azt sem hiszem, hogy nem voltak előjelei annak, hogy a pasi nem akar tőled komolyat.

Én is voltam szerelmes, mindenki volt 20-23 évesen, de akkora felelőtlenséget és ekkora "terhet" rakni másokra hát ez se sajnáltra méltó a szememben.

Sok boldogságot nektek, de felesleges sajnáltatnod magad.

Tudod, nagyon, NAGYON Meg kell válogatni, hogy KINEK szül az ember. Olyan nincs, hogy egy pernahajder majd apa lesz, az maximum csak biológiailag. Kikényszerethetsz az ilyentől gyerektartást,de ennyi. Szeretetet soha.

Írod, hogy friss volt a kapcsolat, hogy össze-vissza beszélt érzések nélkül... Nem volt jó döntés neki szülni, valószínűleg ennek a gyereknek nem lesz apja az apja soha.

Az érzéseket ugyanis nem lehet kierőszakolni, csak a gyerektartást.

Viszont mindenki szerethető. Ez biztos.

Szia!

Teljesen átérzem a helyzeted, én is egyedül maradtam a kisfiammal, igaz Ő már egy éves volt akkor.

Az apja sajnos már másfél éve nem is keresi, nem fizet, stb.

Mind-mind igaz, amit az előttem szólók írtak, hogy nagy boldogság lesz a kisfiad, és sokszor erőt merítesz belőle.

De, sajnos a rideg valóság az, hogy 23 évesen egyedül egy picivel, úgy hogy még tanulsz, nagy szükséged lesz segítségre. Remélem szüleid véleménye rövid isőn belül megváltozik, hisz az ő támogatásukra fogsz szorulni. Nagyon nehéz egy gyerkőcöt egyedül nevelni. Sokszor sírtam én is, hogy miért pont velem történt mindez? De szép lassan minden be fog állni a helyes útra. Persze ehhez neked is kell "dolgoznod" magadon, hisz amiket leírtál magadról, azokat már teljesen bebeszélted magadnak, amit kétlek, hogy így van. MINDENKI SZERETHETŐ!!!!!

Nekem eltelet 3 év, és - kopp-kopp - azt mondhatom, hogy igen, boldog vagyok teljesen, mert megtaláltam a társam, olyat akiről mindíg is álmodtam. De ehhez nagy nagy türelem, és kitartás kell! Nem szabad semmit siettetni.

Most foglalkozz a terhességeddel, készülj a babára, hidd el nagy boldogság lesz! De hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennyi elég a boldogsághoz. Kell egy társ, akivel minden könnyebben megy. De erre még van időd.

nem akartalak elkeseríteni egyáltalán, de sajnos saját tapasztalatból beszélek.

Sok boldogságot, erőt, egészséget!!!!

Kismama vagy,ami a világ legszebb dolga!!

Fel a fejjel,a kisfiadért!Hidd el,valahol vár az Igazi,aki Téged is,meg a Kisfiadat is tiszta szivvel szeretni fog!!

Nagyon nehéz lesz neked, de hidd el, a kisfiad erőt ad majd neked.

Sajnos mindig mindenért a nőt hibáztatják. Az természetes, ha egy apuka elhagyja a családját, de az már sajnos a legtöbb embernek a szemébe nem, ha egy anyuka hoppon marad várandóssan. Az helyett, hogy támogatnák, bíztatnák, s mellette állnának, inkább még bele is rúgnak..

Nagyon sajnálom. Kitartást! S hidd el, akik most bántanak, később irigykedni fognak: a szép babádért, azért mert talpon maradsz egyedül is a picúrral, s hidd el, még az apuka is kopogni fog az ajtódon, mikor nem is várnád, mert majd meglátja a picúr képét, s akkor fog kapcsolni...

És...légy nyitott, mert a nagy Ő ott van vhol, s aki szeret, az a kisfiaddal is szeretni fog♥

A kezdet piszok nehéz, de idővel minden kialakul, minden jobb lesz.

Barátnőmnek 2 gyereke van, 2 apától..és most úgy alakult, hogy ez a férfi is elhagyja..mégsem a férfit veszik a szájukra az emberek...mert ilyen a világ.

Kitartást neked!