Egyedül lenni (beszélgetős fórum)

én úgy érzem, de ez csak az én véleményem, hogy ha pl együtt vagyok jelen esetben a párommal mondjuk pár éve házasságban, és véletlenül beesik egy gyerek, akár védekezés ellenére is, akkor azt mondom, tartsuk meg, mert tudom kihez mentem feleségül, ismerem annyira sok év után hogy tudjam , nem lép le rögtön.

de egy olyan kapcsolatba,amiről tudom, hogy nem számíthatok semmi jóra, a férfi ingatag, esetleg link, és társai, akkor nem szülök, mert nagy esély van rá, hogy terhes maradok, és egyedül kell felnevelnem, amit nagyon nem szeretnék,mert számomra az ideális körülmény egy gyereknek egy apa, és egy anya. és nem csak egy anya.

tehát nem a tervezetlen gyerek ellen vagyok én sem. de nem mindegy az hogy milyen körülmények közé sikerül be egy gyerek. és itt most pont nem az anyagi oldalra gondolok.

lehet én vagyok túl konzervatív? és a mai modern világban már mindent lehet, még olyan áron is hogy esetleg ezzel pont a gyereknek teszünk vagy így-vagy úgy, de rosszat?

"láttam már nem egy gyerekét egyedül nevelő kényszerhelyzetben levő anyukát a buszon rángatni a gyerekét, és türelmetlenül kiabálni vele akár a bolban, meg cibálni fel a liften. és ezek az anyák nem kiegyensúlyozott párkapcsolatban vannak."

Most akkor egyedülálló, vagy párkapcsolatban van? Mert a kettö nem ugyanaz!

Hát ez azért túlzás, és újabb bélyeg a gyerekét egyedül nevelő nőkre!

A türeémetlenség, és amiről írsz, az nem áll egyenes arányban azzal, hogy valaki egyedülálló vagy sem. Nem ezen múlik, legalább is nem csak ezen. Én meg láttam már az ellenkezőjét is, és mondhatom azt, hogy tapasztaltam is magamon. Most ugye ha azt mondom, hogy a kötődés sokkal erősebb a gyerek és az anya között, ha egyedül neveli, akkor ugye az neked nem fog tetszeni. Én meg sok esetben ezt látom, de persze ez nem azt jelenti, hogy ez törvényszerű!

Mindenről van végzés. Egyedül nevelem, láthatás sincs szabályokhoz kötve, közös megegyezés, az van írva. Gyerektartás összege megállapítva (nem tiltattam le a fizetéséből, milyen rendes kislány vagyok), denem fizetve, végrehajtás lezárva, munkahelyén fekete munkára váltott, másfél éve még csak egy telefon sem a fiának....nos ezek után neki van joga továbbra is mindenhez, hiába nem teljesít semmit....nonszensz

A költözés még odébb van, de nem egyedül mennénk, hanem a páromhoz, aki kint él.Egyébkánt annyi ellentmondó infot olvasni ezzel kapcsolatban a neten, hogy az hihetetlen. Ez is egy X-edik variáció amiről te írsz.

azért sok esetben szívás.csak körül kell nézni.rengeteg példát tudok mondani, hogy sajnos a gyerek kerül ki vesztesen.

nekem is van egy olyan ismerősöm, hogy csak a példánál tartsak. ő is örömkönnyek között vállalta be a gyereket, és tette annak ellenére, hogy az apa lelépett. ma mikor már eltelt 10-11 év, a gyereket cseszeti mindenért, mert rajta taölti ki a mérgét, hogy egyedül maradt.

és hidd el általában az így született gyerekek élete a legtöbb esetben így vagy úgy, de szívás.

Már megint engem b@sztatsz?

Mert a 89 ott a nevem mögött???

Könyörgöm, ha olvasnád a régi hozzászólásaim, és ha egy kicsit is tudnád ki vagyok, akkor nem írnád ezt megint.

Egyrészt én még 22 vagyok, a 23-at nem töltöttem be. Másrészt nincs gyerekem, és még nem tart ott a terhességem, hogy tudjam fiú vagy lány. A párommal pedig terveztük a babát, és semmilyen családi problémám nincs, sem pedig pénzügyi, vagy hasonló... Illetve nekem semmi problémám nincs a párkapcsolatommal, ami miatt itt cikket írnék...

Az utóbbi időben nem hogy évfolyam társam nincsenek, de munkatársaim sem... úgyhogy semmi közöm a cikk íróhoz, azt se tudom ki az. Úgyhogy nem tudom mit kombinálsz itt, a 89-es végezetű nicknevem miatt...

CSAK JÓ SZÍVŰSÉGBŐL ÍRTAM NEKI LE A VÉLEMÉNYEM, ÉS ADTAM TANÁCSOT NEKI.

Jó lenne ha nem kombinálnál nagy unalmadban, inkább jó lenne ha te is inkább segítőszándékkal szólnál hozzá a fórumhoz, ahogy sokan mások is.

Engem amúgy sem érdekel ki miért ír cikket, mindenkiről feltételezem a legjobbat, és ennyi...

Max elmondom a véleményem és kész, mert vagyok annyira empatikus típus, hogy annak ellenére, hogy nekem jól megy a sorom és semmiben sem szenvedek hiányt, de bele tudom magam érezni mások rossz helyzetébe is.

Láttam már 1-2 ilyen-olyan esetet, és konkrét véleményeim vannak.

Úgyhogy most már köszi elég lesz, én is csak egy hozzászóló vagyok a többi közül, jó lenne ha nem vádaskodnál, mert NEM TUDOM MI HASZNOD VAN EBBEN???

Na viszont nézés.

Világra jönni nem feltétlen szívás, bár van ilyen is.

Ha mindig csak a betervezett gyerekek születtek volna meg a történelem során, nem lennénk most hétmilliárdan, és biztos néhány nagy koponyával is szegényebbek lennénk. :)

azért ne szívd mellre.

ezek is csak vélemények, ugyanúgy mint a tiéd. most akkor?

lehet hogy a gyerekszülést nem bántad meg. de tedd a szivedre a kezed, ilyen életet akartál a gyereknek?hogy apa nélkül nőjön fel?egy keresetből éljen?és az anyja minden héten kezét tördelve várja a gyest, gyedet,szociálist, vagy csp-t...akármit?mert a gyereknek ugye cucc kell, ruha, pelus.vagy két műszakban robotol valahol, hogy meglegyen a betevő, a nagyszülőkre hagyva a gyereket?

és ha épp nem futja , akkor majd a nagyszülők segítenek? és úgy érzed teljes értékű élete van a gyerekednek így, akkor most vagy álszent vagy, vagy naív...

igen? na ennyire azért még nem vagyok járatos benne:D

amúgy ez az egész dolog felvet egy kérdést, sokan írják hogy nem a gyerek tehet a fogantatásró.nem is. a szülők, akik felelőtlenül, minden védekezés ellenére szexeltek, nem törődve annak következményéről.

a cikkíró már nem tini. lehetne annyi esze, hogy tudja, az első szépen mosolygó férftől nem kell mindjárt teherbe esni

Khm...más azért nem volt ilyen helyzetben, mert volt AGYA és gondolkodott.

Ui: aki egy nyilvános fórumra ír annak annyit kommentelnek és azt amit akarnak.

ez igaz. érdekes vélemények is születtek a témában.

látom elég sokan vannak úgy,hogy bármilyen körülmény ellenére, akár lehet az rossz körülmény (anyagi, párkapcsolati) simán gond nélkül megtartják a gyereket,nem gondolnak arra hogy esetleg később ez sok nehézségi problémát okoz.az első hetekben-hónapokban nem.de később kijön ez az anyán, és sajnos a gyerek sínyli meg minden téren. és most nem csak az anyagi dolgokra gondolok.

láttam már nem egy gyerekét egyedül nevelő kényszerhelyzetben levő anyukát a buszon rángatni a gyerekét, és türelmetlenül kiabálni vele akár a bolban,meg cibálni fel a liften.és ezek az anyák nem kiegyensúlyozott párkapcsolatban vannak.

nos gyerekek, a fórumindító egy hónapja be sem lépett. vagyis a cikkíró. bocs.

így szerintem kár minden szót pazarolni, mert lehet még fél év mire idejön.

én nem pénzőr beszéltem,mi sem dúskálunk a javakban.kettő keresetből épphogy csak kijövünk. akkor gondolj bele, egyedül ez még sokkal nehezebb.

nem lehet úgy gondolkodni, hogy elég a szeretet. a mai világban sajnos nem.

hol van még a tanszeres korszak?ne aggódj ,hamarabb eljön, mint gondolnád..

Kedves cikk író!

Néhány hozzászólást átnéztem, amiket ide írtak. Khm... nem nagyon véleményezem, csak annyira, hogy aki nem volt ilyen helyzetben az NE akarja megítélni más életét, mellesleg először otthon kéne sepregetni. No, de mindegy!

Talán mondhatom azt, hogy én 99%ig olyan ember vagyok, mint te! Nem az életünk, nem az érzéseink hasonlóak, hanem a HELYZET! Pontosan ugyanabban a helyzetben vagyok, mint te. Csak én 21 éves vagyok. Bár szerintem ez nem korfüggő. Kisfiam anyakönyvi kivonatában az "apa neve" helyén 3db pici vonalka foglal helyet. Ugyanabba a helyzetben vagyok, mint te. Nem mondom, hogy könnyű egyedül a sok előítélettel, ahogy rádnéznek, de MEGÉRI!! 12 hetes terhes voltam, mikor otthagyott a gyerkőc apja. Igen, elvetethettem volna még. Csak nem akartam. Nem a gyerek hibája, hogy megfogant. Ki mint vet, úgy arat. Én ezt az életet választottam és piszkosul jól döntöttem. Minden egyes mosoly, amit a kisfiamtól kapok az semmihez nem fogható. Ne foglalkozz senkivel, van már értelme annak, hogy élsz. Van kiért élned!! És ez a fontos.

Ui.: Kommentárt nem kérek, mert nem érdekel ^^ Köszönöm!

A fiad hálás lesz az életért ez biztos.

Téged pedig még szerethet valaki őszintén és igazán gyerekestül mindenestül az élet a sok rosszért idővel kárpótolni fog meglátod és lehet hogy akkor amikor már úgy érzed semmire incs remény.

Nem érdekes ki mit gondol lényeg te szeresd a kisfiadat..tegyél meg érte mindent hiszen ő nem kérte az életet, de szavaztál neki igent..de hogy megtudja köszönni majd egyszer őszintén igazán ahhz neked még jó sokáig kikell tartanod és kívánok neked ehhez sok erőt és egészséget.

Ne add fel a te sztorid még lehet szép sokára lesz még vége..