Ákos és a nők (beszélgetős fórum)

Na ja. Aztán lehet bővíteni a gyerekotthonokat.

10 milka jónak hangzik egyeseknek.

Jó. De ki az anyám vállal manapság 3 gyereket?? :D

Részemről max 1. Többet nem vagyok hajlandó teljesíteni. Úgy is több pont 1-el a tervezettnél :D

De nem ilyesmire gondolok.. Más bűzlik Dániaban..

Én még mindig úgy vagyok ezzel hogy egy jól megtermett véres cupák ami be lett dobva figyelem elterelésnek..

Nem értek egyet a nézetével az üzenete persze más mint amit mond. De ez jelen esetben lényegtelen.

Vannak nők, akik ha megtehetnék, a családot választanák, magyarul háztartásbekiek lennének, és vannak, akik akkor sem ezt választanák, ha valaki eltartaná őket. Akkor van "baj", ha olyannak kell otthon maradni, aki mást is tenne, mit a családot rendezgeti, vagy olyannak kell dolgozni, aki otthon tevékenykedne a család körül.

Nekem személy szerint nem lenne elég itthon családanyáskodni.

Nekem nem felel meg az ő értékrendje, nyilván neki sem az enyém. Nem leszünk barátok, de eddig sem dédelgettem ezt az álmot.

Én a demokrácia híve vagyok tehát a társammal egymást támogatjuk, nem csak én őt vagy csak ő engem.

Ugyanígy egymáshoz tartozunk, de nem én őhozzá, vagy ő énhozzám, hanem kölcsönösen egymáshoz. A gyermekünket sem neki szültem, még csak nem is magamnak, hanem a gyermeket önmagának, önmagáért, hogy legyen és hogy boldoggá tegyük. Meg persze azért, hogy szerethessem.

Nem versengek a munkaerőpiacon, de teszem a dolgom, amit hivatásomnak érzek, mert úgy gondolom, hogy jót teszek vele, mert segítek, mert idealista vagyok és mert kell a vállamnak ez a teher, mert többnek érzem magam tőle. Persze elvárom, hogy a munkámat nememre tekintet nélkül fizessék meg. Mondjuk ugyan annyi a fizetésem, mint egy ugyan ezt a munkát végző férfi kollégámnak.

Én utálom a palit, a zenéjét is.

De a riportban mondja, hogy van egy nézőpontja amit nem kell másnak is osztania. Mondjuk kissé túlzás az, hogy ezt normának nevezi, de lépjünk túl ezen.

Ő így gondolja, az ő dolga.

Egyébként szerintem túl van lihegve a dolog.

Ha messzire megyünk vissza, nem mindig is a férfi dolga volt a családfenntartás? A vadászat, a mindennapi betevő megkeresése. Csak ebben az elanyagiasodott világban kell egy nőnek is dolgoznia, mert sajnos kell a 2 kereset egy több fős család eltartásához.

Végtelenül unalmas már az egész!Lassan a csapból is ez folyik.

Mindenki úgy éljen,ahogy jól érzi magát.

Én annyit szólok, hogy: nem vagyok nő.

Mondta már ismeretlen, de ismerős is.

Kaptunk egy roppant ellenálló csontot, rágjuk hát. Köszi Ákos és Kövér úr. Tényleg.

Első kritérium: gyerekszülés. Evidens: van méhem, szülnöm kell. Szélesebb a csípőm, míg a pasasoknak a válluk, enyém az emberiség "regenerálása", övék a meló.

Szeretem a gyerekeket, szeretem őket annyira, hogy egyet sem akarok olyan helyzetbe hozni, hogy csórikámnak önmegvalósító anyja legyen. Nem kicsit frusztrálna a dolog mindkettőnket, és csesződne el két élet.

Mindenkinek joga van döntést hozni. Elhatározni, miként éli életét. Ha egy férfi nekem azt mondja szüljek, hangulatfüggő, hogy kinevetem, vagy leköpöm. Ennél komolyabb magánügy nincs, minthogy egy nő szül, vagy sem. Ebbe senki más bele nem szólhat.

Második, a női princípium beteljesítése... mivan??? Lássuk:

Női princípium...

"A nő mindig ott állt a nagy férfiak mögött, ő bátorította, ő adott ötleteket, ő ösztönözte a harcra, ő emelte a magasba, ő mutatott nekik utat, hogy óriási műveket vigyenek végbe."

Hm. Meg volt valami Jing-Jangos szöveg, meg a Holdat is belekeverték, meg persze azok az ezoterikus nézetek... mindent összeadva kapok egy képet, amit ha ráteszek a saját énképemre, alig valamit fed. Borzasztó. Ha nő akarok lenni, akkor kussban, árnyékban, maximális támogatásomról biztosítva hites uram, ringassam a féltucat purdét, maximális odaadással sikáljam mindenről a vélt-valós retket, főzzem a győztesek eledelét, és mosolyogva hagyjam elhalni a bennem zubogó erőt, energiát, az éltetőt... Túlzásba estem? Nem véletlenül.

Nincs bennem alázat, avagy igencsak csekély. Ellenben kivont karmokkal küzdök bármely szerettemért, segítem őket, és támogatásban sem vagyok rossz. Vonjunk átlagot: herélt vagyok? Mivel csak az ivartalanított hímeknek van külön nevük, úgy vélem, a szaporodásra nem hajlandó nőnemű embert* sem illik nőnek nevezni. Kell egy megnevezés, mert végül identitászavarral fogok küzdeni.

*bocccs, mint tudjuk, a nő nem ember... csak a FÉRFI az. Hmmm...

Valakihez tartozni: mert a saját lábamon nem tudnék megállni? Volt már rá példa, hogy sikerült. Annó azért kaptam meg azt, hogy nem vagyok NŐ, mert túlzottan önálló vagyok. Mert képes voltam magam járni az utam, sőt, ha a partner elterelt volna, akkor egyedül tovább tudtam lépni. De valakihez tartozni úgy, hogy nem kell feladjam magam, már más. Önmegvalósítva is lehet ám, persze, ebben az esetben nem vagyok a fentebb említett személyek általi meghatározás szerint nő. Viszont annak az egy személynek én leszek az Egyetlen. Pótolhatatlan. Ő is nekem. Innentől vajon számít-e? Nem azért vagyok valaki mellett, mert kell ahhoz, hogy nő lehessek! Nem attól leszek nő! Viszont boldog, társra talált, egész ember*, aki önmegvalósítva teljes.

Ákos és Kövér László szavaira válaszként íródott egy igazán jó cikk. Ahogy van, úgy jó:

[link]

az Ákos-értékrend szerint nem tartozik a női kötelességek közé, ahogy az sem, hogy a nők ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. Az Ákos-értékrend szerint a következő a nők dolga:

- beteljesíteni a női princípiumot

- valakihez tartozni

- valakinek gyereket szülni

- és egyébként sem írják sehol a Mózes könyvében, hogy férfinak és nőnek versenyeznie kéne a munkaerőpiacon

- nem véletlenül szélesebb a nőknek a csípője, a férfiaknak meg a válla

A teljes riport itt:

[link]

Mit szóltok ehhez?