A ducikat is elveszik, ugye? (beszélgetős fórum)

Én is mondhatnám, hogy micsoda dolog, hogy nem tud valaki leszokni a cigiről, piáról... Nem teszem, mert nem tudom, hogy neki milyen nehéz lehet ez.

Kinek ez a keresztje, kinek az...

Az a baj, hogy aki szeret enni és nem egy sportlady és még hízásra is hajlamos az csak rengeteg lemondás és önmegfeszítés árán tud lefogyni. Közben esetleg még ki is ég...

Aki nem tudja, hogy milyen "így születni" sosem fogja megérteni, hogy szinte lehetetlen.

Ezt hiába is magyarázzuk azoknak, akik mindig is soványak voltak, vagy viszonylag könnyen, de tudnak fogyókúrázni.

Életemben szinte minden akadályt le tudtam győzni akaraterővel... nem sorolom, hogy miket. De már tudom, lefogyni sosem fogok teljesen, mert ahhoz nekem salátaleveleket és párolt húsokat kellene rágcsálnom egész nap... Azt hiszem nekem ez lenne a halál.

Más meg dohányzás, ital, szex vagy drog nélkül nem bírja ki... én meg ízletes, változatos ételek nélkül nem.

Még szerencse, hogy vannak lefogyni nem tudó lányok, különben kibe szeretnének bele a duci anyák fiai? :DDD

nem nagyobbak. pont ugyan akkorak.

de nyilvan ettol meg nem egeszseges dolog kovernek lenni, de a ketto nem fugg ossze.

Nem olvastam el a tobbi hsz-t, ugyhogy lehet nem lesz nepszeru az enyem.

En nem mondom, hogy igen. inkabb azt mondom, hogy fogyjal le. Hiszed vagy sem, fiatalkorban sokkal konnyebb.

Szabadulj meg a problematol, es ne hagyd hogy az egess eletre ranyomja a belyeget.

A soványság nem egyenlő az egészséggel.

Igaz, a túlsúlyosság sem.

Ez a téma egy túlsarkított, figyelemelterelő, jól megtervezett médiakampány hosszútávon üzleti alapokra helyezve.

Bocsi, nem olvastam el minden hozzászólást...

Egy nagyon fontos dolgot le kell szögezni: vannak férfiak, akiknek a duci/túlsúlyos/kövér kifejezetten vonzó, nemcsak szükségmegoldás.

Hallottam olyan férfiról, aki magyarázkodott a barátainak (90 kilós felesége kapcsán), hogy de hát higgyétek el, hogy én ezt a típust szeretem.

Alapvetően a férfiak jó nagy része ösztönösen a gömbölyded formákat szereti (szeretné), nem a szögletes, fiús alkatot, csak a média beléjüknevelte, hogy a csontos a szép. Aztán csodálkoznak, hogy miért nem kívánják már az ágyban a másikat.

Rengeteget számít, hogy milyen a másihoz odabújni, semmiképpen nem nevezném érzékinek a kemény csontokat és izmokat. Most ez a divat.

A harmadik pedig, hogy gyakran olyan nőkhöz vonzódnak a férfiak, amilyen az édesanyjuk - külső tekintetében is. Csak hát, ezt is merni kell látni, felvállalni.

Nekem olyan eléggé jóképű, sovány, nálam fiatalabb párom van, akinek majd 100 kg az Anyukája. Neki nem volt szokatlan, sem ciki, hogy ha nem is vagyok ennyi kg, de mégiscsak a dagadt kategóriába tartozom. Talán azért is, mert vidéki fiú, de elfogadja ezt bennem, nem csinál belőle ügyet, hogy nem tud velem felvonulni a plázában... :D Pontosabban szólva, még büszke is rám, de a pláza nem az a terület, ahol villogni lehet velem. :D

Vonzónak tart engem, én is őt, az ágyban minden nagyon szuperül működik. Sőt, amíg sovány voltam sosem kaptam meg ezt, mert magamat sokkal jobban szerettem, mint a partneremet, nem voltam odaadó és érzéki.

Amióta ő van, nagy ívben teszek a többi pasi véleményére, hogy mennyire vagyok elég szép nekik és mennyire nem, mert a közelébe sem jönnek sem belső értékek tekintetében, és sokan külső tekintetében is alulmaradnak hozzá képest.

Még azt hozzátenném, hogy azért szerintem lehet egy duci nő is válogatós. Ha csak ennyi a "hibája", hogy duci, ne kelljen megalkudnia egy ápolatlan, naplopó, alkoholistával. Duci fiúval megalkudna, de azok éppen a maguk hibájától menekülve a filigrán királylányra várnak.

Egyensúly lehetne itt a párválasztás terén, csak sok ember el van szállva magától és el vannak tévedve, hogy mi a fontos egy szerelem kialakulásához.

Kedves cikkíró, merd megtalálni azt, aki pont ilyennek szeret téged, amilyen vagy, igaz nekem is 35 éves koromig kellett várnom rá.

Más férfi nem is érdemel meg téged! :)

Szerintem is megalkuvó a cikk írója.

Mentséget keres, miért nem tud/akar lefogyni. Sose értettem, hogy ha az ember megkaphatja a maximumot, miért éri be kevesebbel??

Miért ragad le annál, hogy valami "elég jó", miért nem próbálja elérni a lehető legjobbat?

persze, nyilván. csak nem értem, hogy akkor miről szól ez a cikk, hol a hiba?

ugye azért senki nem gondolja komolyan, hogy a kövér nőknek nagyobbak az esélyeik a pasiknál, mint a nem kövéreknek? :))

csak nyilván, könnyebb a monitor előtt ülve siránkozni, hogy jajj de szerencsétlen vagyok, közben kanalazni a tiramisút, mintsem normálisan étkezni, és néha megmozdítani a fenekét az embernek.

Sziasztok!

Az önámítás a világ legrondább dolga, felmenti az embert a gyarlósága alól... Én is küszködöm a súlyommal, 165/ 75 kg vagyok, nő, 39 éves lassan. Amikor a férjemmel megismerkedtem, szigorú diéta kellős közepén, 70 kg voltam. Vigyázok rá, hogy ne szaladjon nagyon el a mérleg nyelve.

Vigyázni is kell!!! Mert ha nem teszed, azt mondják, igénytelen vagy, és aki másokkal szemben igényes (mert, ugye, Neked Quasimodo nem lesz jó), az legyen magával is az. Fordítva: ha magaddal szemben igénytelen vagy, ne akarjál mást, mint amit Te tudsz nyújtani........

Hájjal nem lehet hódítani.

Rajtam is van túlsúly, néha lemegy 5 kg, néha vissza, de tornázom, futok, fitt vagyok.

és hány olyan jó nőt ismersz aki férjhez ment? :)))

nem arról van szó, hogy kizárt, hogy kövér nőbe beleszeressen egy pasi, hanem hogy nagyon kicsi az esélye.

Ilyet én is írhatnék magamról. :)

Legjobb barátnőm 2010.novemberében ment férjhez. Ő is duci, de én hozzá képest kövér vagyok/voltam. 20 szal vagyok/voltam több. Végig követtem a készülődését, várakozását, szervezkedését, én szerveztem a lánybúcsút, én öltöztettem fel a menyasszonyi ruhába és azért voltak pillanatok amikor elbőgtem magam, csak nem akartam, hogy más lássa ezt. Csokor dobásnál se akartam oda állni,oda állítottak, de inkább a dobásnál még léptem hátra párat. Többször azon gondolkoztam, hogy nekem miért nem sikerül. Már be is beszéltem magamnak, sőt már évek óta mondogatom, hogy én nem megyek férjhez. Minek? Én úgysem kellek senkinek. Aztán titkon elkezdtem összeírni, hogy az én oldalamról kiket hívnék meg az esküvőmre. Akkor nagyon az esküvő hatása alatt voltam. Mára már ez elmúlt. majd ha egy másik barátnőm férjhez megy akkor megint jönnek ilyen kis pillatok, de talán nekem több nem is kell, elég ennyi , hogy így beletudok szagolni az esküvői illatokba. Szeretnék elköszönni a kövérségtől, azt hiszem jó úton vagyok, 14 kilóval jelenleg könnyebben.

azért önámítás, hogy aki "duci" (kövér), arra buknak a pasik:) oké, lehet hogy van olyan pasi, akinek bejön a túlsúly, de ők az elenyésző 5%, míg a nők között a túlsúlyosak aránya kb 50%... ebből már látszanak is az esélyek...

önámítás helyett le is lehet fogyni, főleg akkor, ha (a cikkíróhoz hasonlóan) nem elégedett saját magával sem az ember.

Nagyon kedves cikk, gratulálok! :)

Viszont én azt gondolom, hogy a kilók számán IS múlik. Egy bizonyos súlytöbblet fölött ugyanis a férfiak nem vesznek észre, nem számítasz nőnek. A duciság oké, a molettség is oké, a kövérség nem oké. És ezt úgy kell érteni, hogy világéletemben küszködtem a súlyommal, voltam kövér (naaaagyon kövér), és most vagyok molett. Nem mondom, egy 5-ös ha lecsúszna, azt tudnám értékelni, de egyébként jól vagyok én így. Soha nem leszek vékony, ezt el kell fogadni.

Ha a cikk írója tényleg "csak" duci, és mégsem volt soha senkije, akkor ott valami más gond is lesz a háttérben, önbizalom, önértékelés, stb.