A ducikat is elveszik, ugye? (beszélgetős fórum)

Nagyon jó a cikk, gratulálok. Élmény volt olvasni. Viszont a sok hozzászólást nem volt időm elolvasni.

Szerintem a 44-es ruhaméret teljesen normális, átlagos!!! Én magam kétféle méretet tartok a szekrényemben: 42-es és 44-es. És időnként ezek között ingázom. Amikor jó passzban vagyok, természetesen a 42-esek vannak elől, aztán van olyan időszak, amikor az ember lazábbra engedi a dolgokat, hiszen nem lehet egy "nemfiligrán" alkattal egész életen át koplalni. Tehát van, amikor a 44-eseket hordom. De van szerető férjem és kapok bókokat másoktól is és néha én is dühös vagyok, hogy lehetnék akár 60 kg is, de az már nem én lennék, legalábbis nem hosszú távon. A lényeg tényleg az, hogy saját maga az ember jól érezze magát, ha az a 44-es méretben valósul meg, akkor nincs semmi baj. Baj akkor van, ha az ember feszeng, kínosan válogat a ruhák között reggelente, hogy mi az, ami takar, ami előnyös stb. és ettől frusztrált lesz. Akkor tenni kell valamit! Én amit ajánlani tudok, amikor a 42-eseket hordom, akkor van annyi lelki erőm és lemondok a kenyérről, a tésztáról, az édességről, de nem éhezek, csak másféle dolgokat eszem. De hangsúlyozom, ezt nem lehet egész életében csinálni az embernek. Remélem Neked is sikerül megtalálni a harmóniát, a szerelmet és minden szépet az életben! Ezt kívánom sok szeretettel !!!

Bár fiam van, de pont ezért írtam az első hozzászólásomban, hogy figyelek az étkezésére, figyelek a mozgásra, és figyelek, hogy pozitív dolgokkal tömjem a fejét önmagával kapcsolatban.

Úgy érzem, ez a legtöbb, amit tehetek érte!

Sziasztok! én is duci vagyok, de elkezdtem diétázni és már fogytam vagy 18kg-ot!

Nehogy azt higgyétek,hogy egy sovány nem önbizalomhiányos! dehogynem, nem feltétlen boldogok ők sem és azért cs.szegetik a ducikat, mert azok viszont lehet, hogy boldogok!

Elkezdeni nehéz. 180 centihez a súlyod nem sok szerintem. Hidd el. ha visszaszólsz meglepődnek, zavarba jönnek, nem ezt várják.

A saját fejedben hangzó beszólások az önbizalomhiány miatt vannak szerintem. Erre nem tudok megoldást, bennem se teng túl az önbizalom.

A közhelyes Coelho szintű egy mondatokkal amivel most elkerülsz konkrét kérdéseket sok mindent nem tudok kezdeni.

Ameddig nem mersz szembenézni több szemponttal addig hazudsz önmagadnak.

:P

Látod, nekem is anno ezt mondták a szüleim...majd ha kiskamasz leszel, megnyúlsz... majd ha kamasz leszel megnyúlsz... Meg is nyúltam :) 180cm vagyok. Csak a súlyom is megmaradt hozzá mindig...

Én most a 180-hoz vagyok 72-74 között (mindig jojo...) Már nem szólnak be... Viszont én "hallom a beszólásokat a lelki füleimmel" Nem tudom másként mondani.

Csak azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy szvsz aki volt már duci, az lelkiekben mindig az marad...

"A megoldás: vissza kell szólni, keményen."

Önbizalomhiányosan, úgy, hogy félsz attól, hogy megint beszólnak a Te visszaszólásodra ez picit nehéz...

Szia! :) köszönöm,hogy megírtad...nagyon tetszett a cikk! :)

de nincsenek szabályok! :) rajtad múlik, hogy akarsz e barátot vagy sem és,hogy milyet! ha vidám vagy, jó a kisugárzásod akkor ezt fogják látni rajtad a pasik és imádni fognak és az egyik lesz a Te hódolód! :) nyílj meg és sexy légy! Duci nők is sexyk, SŐT!

Láttam már csinos nőt béna pasival és jó pasit is duci, csúnya csajjal. Nincs szabály szerintem, ami mindenkire ráhúzható.

Az, hogy ki mit vár el egy pasitól változó, mint ahogy fordítva is.

Nekem tetszett a cikk. Nem olvastam végig az összes hozzászólást.

Vajon a férfiak is ennyit agyalnak ezen? Láttaok már nem éppen jó alakú, vagy jóképű férfit csinos nő oldalán?

Én számtalanszor. Akkor most hogy is állunk?

Csak a nő legyen szép, csinos, kívánatos, mert egyébként nem "eladható a cucc"?

Csernustól:

"A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják az is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt, elhanyagolt disznó."

Egy férfitől mi nők meg csak annyit várunk el, hogy...? Mit is?

Biztosan vannak sérülései egy sovány/normál súlyú nőnek is.

Styxia: őszintén örülök, hogy ilyen minőségű életet élsz - irigyellek is érte picit, így ismeretlenül is (persze vannak olyan dolgok az életemben, amiket soha nem cserélnék el egy ilyen minőségű, önbizalommal teli életért sem)

Lehet, hogy én vagyok éppen sz@r passzban... Én látom most túl negatívan a dolgokat... Meglehet. Ez is Titeket igazol, hogy nem súly függvénye az elégedettség az életünkkel.

Mindazonáltal én csak a régi sérülésekre tudom ezt visszavezetni, amiket más formában lehet, hogy akkor is megkaptam volna, ha éppen nem vagyok túlsúlyos - csak akkor másként.

Talán igazatok lehet, hogy ez nem a súlytól függ, hanem a személyiségtől, hogy hogyan oldom meg a problémáimat. Talán...

:D Valószínűleg az osztálytásad a vasággyaleggyüttsincs20kg kategóriába tartozott.

Én 165/64-65-el sem vagyok duci. Ez alkat kérdése és kor kérdése is. :)

Elöször is: ami a lelki sérüléseket illeti, az ember valóba kap pofonokat, nah de soványként is kap ugyanolyan nagy pofonokat...mikor éppen többet sportoltam, akkor volt hogy a kedves fönököm úgy gondolta hogy a munkakörbe a szex is beletartozik és majdnem megeröszakolt....nah mi ez ha nem pofon? De mondjuk azért azt, nem sorolnám elönynek ha valakit csak azért vesznek fel valahova mert bejön a fönöknek...

Amúgy az hogy valaki milyen sérüléseket szenved lelkileg igenis összefügg azzal hogy milyen személyiség, azzal is hogy mennyire öszínte magához és még egy pár dologgal aminek a soványsághoz vagy a túlsúlyhoz semmi köze nincsen!

Ott van pl. a volt gimis osztálytársam visszabeszélt az anyjának türhetetlen stílusban és kapott egy pofont...ö ezt úgy reagálta le hogy bevette az összes nyugtatot otthon és megakart halni...

Az élet szeirntem egyaránt osztogatja a pofonokat súlytól függetlenül, ami nem mindegy hogy mi hogyan hajolunk el hogy hogyan rohanunk bele.

Az pedig nem beállitás kérdése hanem ahogy én is írtam igenis egyéni igényesség kérdése, de egy kövér ember is lehet ápolt, jó illatú. Szerintem te éppen az ellenkezöjéröl igyekeznél itt másokat meggyözni. Nem nem hamis önigazolás, hanem ÖBIZALOM így nagybetükkel...én a plusz 30kilómmal is eljárok teniszezni /a páros bajnokságot meg is nyertem az egyesületben a barátnömmel/, bicajozni, télen pedig elmegyek tollasozni a tornaterembe, és sokszor van hogy én vagyok az egyettlen nö a csapatban...de ha nem megyek akkor kérdezik hogy mi van velem, beteg vagyok-e stb. mert hiányolnak, mert jól érezzük magunkat együtt.Nyílván ehhez kell egy olyan társaság is aki agyilag feléri azt hogy, az embert lássa benned és ne a kilókat, nah de azért mindenki saját maga felelös hogy milyen embereket gyüjt maga köré.

Egy példa: nemrég volt egy csúnya balesetem a térdemmel, és tegnap tudtam elöször biciklizni, kimentem a klubba, és jöttek oda a jól öltözött, csinos férfi ismerösök átöleltek, kérdezték hogy mi van velem stb...jól esett hogy hiányoztam nekik. Pedig most van rajtam felesleg. Nekem ez az önigazolás, ami szeirntem nem hamis.

A jól öltözöttség valóban pénz kérdése is, viszont én azt értem jól öltözött alatt hogy: sokan azt gondolják hogy ha az emberen van pár plusz kiló akkor csak lepedöket és sátorokat lehet felvenni, hogy ne lássák mi van alatta...én évekig öltözködtem xl-es polókban és xxl-es ingekben mert szégyelltem a nagy melleimet és a plusz kilókat, aztán ez megváltozott, és mostanában nem vagyok milliomos, de lehet igényes és csinos holmikat találni, föleg interneten és olcsókat is.

Szerintem nagyrésze a dolgoknak - legyenek azok lelki sérülések, önbizalom stb.- azon áll vagy bukik hogy te hogyan veszed fel ill. mit hozol ki abból ami van.

Ott van egyik barátnö: ducinak érezte magát, sportolt betetett gyomorszükítö gyürüt...lefogyott, aztán annyira félt attól hogy ha kiveszik a gyürüt vissza szed pár kilót és a férje elhagyja hogy aláírta a papírt hogy azonnal kisebbítsék meg a gyomrát ahogy kiszedik a gyürüt..meg is csinálták..félresikerült a dolog, az eredmény? Majdnem meghalt...egy éve februárban 184cm magas és alig volt 47-48kiló, háromszor mütötték a gyomrát, és egy életen át gyomor problémái lesznek...a férje pedig annyit tett a dolgohoz hogy, most hogy sovány igazán megcsináltathatná a melleit is....én személy szerint a boldogságot másképpen képzelem el.

Tény hogy nem mindennap vidámság és napsütés...az embernek mindíg vannak kétségei...nah de a sovány embereknek is vannak!!Vagy nem?

:) még mindíg azt mondom,hogy nem. :)

Egy átlagos súlyú is kaphat bőven más dolgok miatt,mert naná hogy mindenbe bele lehet kötni.

Szó szerint mindenbe! :)

Én kiskamaszként voltam kövér. 11 voltam, mikor megjött, negyvenegynéhány kilóról 85-re híztam pár hónap alatt, 15 éves koromra 54 lettem, mindenféle fogyókúra vagy sport nélkül.

Most is van rajtam felesleg, 71 vagyok 172 centihez. De az, hogy beszólnak vagy nem nem függött a súlyomtól. Mikor vékony voltam beszóltak más miatt, mindenkin van cikiznivaló. Rosszindulat kérdése csak. A megoldás: vissza kell szólni, keményen.

Ok, helyesbítek. Nem sovány és duci... Duci és átlagos! Tehát helyesen:

Én úgy gondolom, hogy egy átlagos súlyú nő kevesebb pofont kap az életében, mint egy duci társa. Ez azért megállja a helyét nem?

Csajok, míg egy vékony lánynak úgy (ezek csak pl számok lesznek) 170/45-nél szólnak be, hogy úristen, mennyire gáz vagy (elől deszka, hátul léc), úgy egy teltebbnek már 170/68-tól mennek a megjegyzések.

Ami ugyan nem normális, de ez a társadalom, ebbe születtünk...

Nem, én sem a szélsőségről beszélek... Én sem voltam az anno (mondjuk kamaszként)... Mégis olyan beszólásokat kaptam, amiket sosem fogok elfelejteni... És olyan tetteket velem szemben. Mivel anyu és a hugom is túlsúllyal küzd, ezért tudom, hogy ők is keresztül mentek ugyanazeken... Ebből levezetem, hogy más duci lányok is (lehet, hogy téves 3 példából levezetni az egész társadalmat)

Azt sem mondom, hogy siránkozni kell... de azt sem mondom, hogy el kell fogadni... Nem tudom mi a megoldás... Nem az észt akarom osztani, csak leírtam a tapasztalatomat, és azt, hogy a kisfiamat ettől meg szeretném kímélni.

Nem.Az utolsó mondatod tévedés!Talán manapság egy kicsit kevesebbet,mert ez most a trendi.

De a kifutókon végigvonagló "csontokat" is épp úgy lenézik...

Én nem mondtam, hogy semmire kellő... én azt mondtam, hogy olyan lelki sérüléseket szerez a kövérségből kifolyólag, amiket talán sosem tud feldolgozni, hiába fogy le...

Ezért írtam, hogy a gyermekemet szeretném ettől megkímélni.

Viszont ha úgy állítjuk be a dolgot, hogy a kövér lányok ápoltak, vidámak és van kisugárzásuk, azzal hamis önigazolást adhatunk azoknak, akik küzdenek a túlsúllyal, nem???

Az egyéni igényesség pedig sztem nem függ össze a túlsúllyal - az belső indíttatás, illetve a jólöltözöttség bizonyos szempontból pénz kérdése.

Nem azt mondom, hogy a sovány nők mind igényesek és jól öltözöttek, boldogok. De az ellenkezőjét se állítsuk be sztem...

Én úgy gondolom, hogy egy sovány nő kevesebb pofont kap az életében, mint egy duci társa. Ez azért megállja a helyét nem?

amúgy az élet nem mindíg napsütés és cukor, csokoládé...nah de az végképp rajtunk múlik hogy mit kezdünk vele.

Most üldögéljek egy sarokban és keseregjek azon hogy mennyire kiszúrt velem az élet, mert a másik megzabál egy fél lovat és alig 50 kiló én meg eszek két zsemlét egy nap és sport nélkül nem férek be az ajtón???...

Én úgy vagyok vele hogy : "ez van ezt kell szeretni" alapon, kihozom abból a legjobbat ami van...aztán vagy elfogadnak annak aki vagyok, vagy menjenek amerre látnak ennyi!

Amíg nem tudod a dolgokat úgy elfogadni ahogy vannak,egy cseppet sem vagy szerencsés.

Addig harcban állsz még magaddal is! :)

Nem nem csak te küzdessz...de nem is kell úgy beállitani a dolgot hogy az aki kövér, az semmire kellö, akassza fel magát vagy fogyjon le...

Viszont igen, az a duci aki ad magára igenis többet tisztálkodik ha jobban izzad, és igenis ápolt!! Ez tény, és nem beállítás kérdése, hanem egyéni igényesség!

Csak azért említettem meg, mert sokan azt gondolják hogy a sovány emberek nem szoktak izzadság szagúak lenni...pedig DE!

Szóval ahogy írtam ez nem beállitás hanem tévhitek eloszlatása!

Lányok, most őszintén!!!

Miért kell úgy beállítani, hogy átlagban a duci lányok boldogabbak, többet tisztálkodnak és jobban ápoltak???

Komolyan írjátok, hogy csak én küzködök lelki bajokkal a kövérség miatt??? Én ezt őszintén nem hiszem el :(