Viszontlátás I. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Viszontlátás I.
Nem akarok én fogadatlan prókátor lenni! :-D
Az 1. hozzászólásommal is pusztán csak annyit akartam jelezni, hogy nekem tetszett ez az írás. Azaz: véleményem szerint jó.
Rendben?
Nem rossz a módszer, ugyanis minden epikai műnek, legyen az regény, vagy egy egyperces Örkény novella, megvan a szakmai irodalmi háttere, amely megszabja a szerkezeti felépítését, a hangulatleíró eszközeit és egyéb formalitási dolgait, amik élvezhetővé és izgalmassá teszik az olvasmányt. Ha a szerző erre alapozza a művet, akkor biztos nem lenne ennyi kritikus az olvasóközönségben.
Laikus ember csak annyit mond, hogy ez nem jó, nem tudja, hogy miért nem jó, csak egyszerűen nem tetszik neki. Aki egy kicsit többet foglalkozott irodalommal, az pedig rá tud világítani a hiányosságokra. Nyilván nem rosszindulatból írtam le a kritikát, ebből a cikk szerzője tanulni tud, és lehet legközelebb egy sokkal jobban összeszedett, frappáns, élvezetes történetet olvashatunk tőle.
Nemcsak Jókaié...
És viszont gratulálok, valóban ez egy részlet Az aranyemberből.
Csak azért hoztam ezeket az idézeteket, mert úgy éreztem, hogy rossz módszerrel próbálod megfogalmazni azt, hogy Neked nem tetszik a témaindító írás. Szíved joga, hogy ne tetsszen, egy vagy az olvasói közül. (A Bovaryné se tetszik mindenkinek.)
Timár elnézi, hogy távozik ez ember udvaráról. Elkíséri őt szemeivel a hólepte úton egész a nagy tó jégtükréig. Utánabámul, mikor már csak egy fekete pontot lát előrehaladni az ezüst jéglapon a magas hegyorom kettős tornya irányában.
Észre sem veszi a vihart, mely a zalai hegyek felől jő.
Gyakran a Balaton vidékén, mikor legcsendesebb a lég, minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán; a halászoknak, kik meghallják a fák zúgását a távolban, már nincs annyi idejük, hogy a zalai partra visszasiessenek; a szélcsapás egyszerre felforgatja a hullámot, s a csónakokat beragadja a Balatonba, s kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva már vége van a viharnak; a szélmenyasszony csak egy fordulót akart táncolni. S azután ismét csendes lesz minden.
A hegyek mögül rohanó zivatar egy hófelhőt korbácsolt előre. Abból olyan élesen, mint a tű hegye, vágott alá a szitáló hókristály. A felhő maga sem volt nagyobb, mint hogy a nagy panoráma felét eltakarja, sötétségbe burkolva a tihanyi tájképet, sziklafokos félszigetével, komor templomával, míg a keleti agyagpartok tündököltek a holdvilágban.
A vihar harsogva üvöltött alá az arácsi völgy ős fáinak sudarai között. Az ódon nyári kastély szélvitorlái nyikorogtak, mintha elkárhozott szellemek sírnának földi emlékeikért, s mikor az erős szél végigsöpört a Balaton jegén, az ott felállított jéglapokon valami olyan túlvilági zenehangot idézett elő, hogy az ember látni vélte a szellemeket, akik így sírnak, egymást kergetik, s röptükben nagyokat sikoltanak. Egy-egy haragosan bömböl közöttük. Az űzi tán a többit?
Nemes Nagy Ágnes: Fák
2010. 01. 26. by Verspatikus
Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Amit még kifelejtettem, és a legfontosabb: hiányzik az akció, azaz a cselekmény is.
Általában egy regénynek vagy novellának van szerkezeti felépítése: előkészítés, bonyodalom , cselekmény kibontakozása, tetőpont, megoldás.
Ennek nem volt, csak "leírása". Ez olyan, mintha kinéznék az ablakon, és írnék arról, hogy milyen szép az a fa az ablakom előtt. Kb.
Nem vitatkozni akarok, tényleg nem!
De!
Lehet, hogy Te úgy gondolod, hogy bárkiben, bármit olvas, képekké válnak a betűk, és hogy ez a képzelőerőnkön múlik, de én magamon mást figyeltem meg. Azt, amit már alább írtam.
Hogy Te erről mást gondolsz, tudomásul vettem.
Csak elmondanék valamit, nem a vitatkozás kedvéért...
Ha én olvasok valamit, és a betűk képekké válnak bennem, akkor számomra ez annak a jele, hogy az, amit olvasok -JÓ. Itt ez megtörtént, ennek adtam hangot a hozzászólásommal.
Neked más a véeményed, tudomásul veszem.
Csak ennyi!
Ismersz minket? Attól, hogy egy ilyen oldalra még nem írtunk ki egy cikket attól még nem értünk hozzá? Mégis mi alapján ítéled meg értünk-e hozzá vagy sem?
Gondolom akinek nem tetszik az nem érthet hozzá, azért nem tetszik.
Sokan tudnánk jobbat írni egyébként. De nem fogunk leállni veled vitatkozni. Örülj, hogy van akinek tetszik.
Túlontúl sok a részletezés, azt vártam már, hogy ugyan történjen már valami...
Ha írásra adod a fejed, próbáld elviselni a kritikákat.
Na ez nekem minden csak nem jó olvasmány...
Túl sok a hasonlat, túl sok a részlet, kevés a mondanivaló.