Sokszor én sem, de próbálom a gondolkodásomat irányítani. Félrerakom a nem odaillő gondolatokat. Van amikor sikerül, van amikor nem. 52 évesen a napi kudarcaimért nem okolhatom a szüleimet. Nem mindenki születik Mézeskalács Házikóba. Volt ez már rosszabb is. Régen.
Én idén töltöttem az ötvenet. Nagyon sokat gondolkodom én is a múlton, a miérteken. Én valahogy nem tudtam túltenni magam a szüleim viselkedésén, csodállak hogy Neked sikerült.
Mondják tudni kell megbocsátani, de én nem haragszom, csak a múlt minden árnya kísért a mai napig.
Bar meggyozodesem hogy mi magunk valasztjuk hová születünk - lelkunk fejlodese es tanulas celjabol, de a torteneted zsenialisan megfogalmaztad es nagyon lekötött.
52 éves nő vagyok. Életem lemezének B oldala forog. Úgy érzem, ideje kicsit visszatekintenem. Megvan a magam keresztje, mint mindenkinek, de a nehézségekből inkább igyekeztem tanulni, mint elkeseredni tőlük. Vallom, hogy semmit nem történik velünk véletlenül, minden egy tanulási folyamat része.