Verseim. Tetszik? (beszélgetős fórum)

Esti dal

Fenn az égen, halkan csendben,

csillag sétál, halvány mennyben.

Esti madár tölgyfa ágán,

dalt dúdolva hívja párját.

Kéz a kézben sétálgatva,

holdfényében álmodozva

Dalolj nékem kis madárka,

bús lelkemet vídámítva.

Dalolt, dalolt ábrándozva,

csilingelően csacsogva

Csengettyű szólt, visszhangozta,

szívemből a ritmusokat.

Dalolt,dalolt csillagszemmel,

símogattam két kezemmel.

Felvitt engem,fel az égre,

hangja szárnyalva lelkével.

Hűü,micsoda versezet,,,

És mecsoda filjú ez a figura:-)

Jogos az írigység és a két pont:-)

Ha nem baj...meglepi! :-)

A portálon sok a lány és Én nem vagyok puhány.

Felpróbálnám majdnem mindet, mert a rudi mindig viszket.

Kell egy jány, de izibe, legyen ez a Gizike.

Gyere Gizi Szívem Te, ülj bele az ölembe.

Hej, de ez a hoxabéli mulató csudajó.

Nyomja ezt az apró népe, férjes asszony, szingli nő.

Tangabugyi, harisnyával ez a népi viselet.

Vérbőségem van, mert itt a kikelet, rutyutyuty.

Arra jön a Marika, orrában a karika.

Gyere Mari gyerekem, hátulról is szeretem.

Ott van még a Julika, csipkés az Ő bugyija.

Megfizetem cefetül, ha a Juli beleül.

Hej, de ez a hoxabéli mulató csudajó.

Nyomja ezt az apró népe, férjes asszony, szingli nő.

Tangabugyi, harisnyával ez a népi viselet.

Vérbőségem van, mert itt a kikelet, rutyutyuty.

Haj, de nagy a vigalom, mire mindet megrakom.

Elbántam egy pár hoxás lánnyal, jön a férjük vasvillával.

Menekülök bizony ám, nálam ez már hagyomány.

Amikor meleg a talaj, új nicknévvel jövök hamar!

*** Szerelemre születtem. ***

Nyar melegben a hüs szello.

Cirogatja a rekkenöt.

Szerelmet suttog az estben.

Mert szerelemre születtem.

Ha huvös az öszi reggel,

Rad gondolok szerelemmel.

Nap lenyugszik,csillag felkel.

Almok jönnek esti széllel.

Édesalmok hüszivemben.

Mert szerelemre születtem!

Téli napok alkonyan.

Veled szép a kalyhalang.

Összebujva öleléssel.

Esthomalynak szöveteben.

Boldog alom a lelkemben,

Mert szerelemre születtem.

Édeskettes almok utjan.

Édes csokok lesznek csupan

Tél utan a tavasz eljö.

Simogato baranyfelhön.

Viragözön illatozik.

Csokok csokja harmatozik.

Hevesebben ver a szivem:

Mert szerelemre születtem.

*** Falevelek. ***

Két falevél egymás közelében éldegélt.

Egyik juhar,másik szilfa tetején.

Integettek egymásnak,az aranyló napsugárnak.

Kis szívükben közelségre vágyódtak.

Telt múlt a nyár szép napjai sorjában.

Szellő vitte üzenetük napfényének csókjában.

Boldog volt a két falevél mindennap.

Csak a távolságuk ne volna ilyen nagy.

Egyszer aztán az őszi szél segített..

Két szerelmest fatövébe repített.

A boldogság olyan nagy volt közöttük.

Szívükben is túlcsordult az örömük.

Ölelgették egymást semmit sem sejtve.

Nem sejtették életüknek vége így elközelgett.

Egymás karjaiban kezdtek meghalni.

Testük lassan csókokban elhervadni.

Mégis oly szép volt a világ számukra.

Készültek az újvilági együtt kapott álmukra.

Szerelmük legyőzi majd az elmúlást

Ott kapják meg az igazi újúlást.

*** Csillagfény. ***

Mar dalol a hold az égen.

Hangja hozzad jön egy halvany fényen.

A kottakat latod a csillagösvényen:

Nézd,amott azt a kék csillagot.

Téged figyel,mert én vagyok.

Nézd csak!A szeme mosolyog.

Lelke lelkeddel összekacsint.

A hold is Rad nevet megint.

A hajnallal csendben bucsut int.

*** Csángóföld ***

Mikor a napfény megsímogatja Erdély áldott földjét.

Mikor a házakon sétálgató sugárkévét tölt szét.

Boros patak mellett kisfalunak álmodozó csendjét.

Faházakra terítve aranygyapjas szőnyegét

Csángóknak az ősi földje hívogató bűvölet.

Régi kort idéző, mint régesrégi kövület.

Csaba királyfi elcsángált népének maradéka.

Susog a Gímesről a mesék sziklaomladéka.

Dolgos kezeit már nem fényes kardra veti.

Hadak útján lova patkója csillagot sem veri

Őskárpát öleli e régi táj álmodozó népét.

Szívébe mesékkel ültetett Isten csodás békét

Ázott rögök.

Mitsem ér az élet,ha elmegy a kedves.

Csak érzed minden hideg,minden olyan csendes.

Fazik forró tested,megfagyott a lelked.

Kékülö tavolsag rejti mar szerelmed.

Eddig virult minden,tavasz volt a télben.

Nem volt éjjel soha,ragyogtunk a fényben.

Kacagtal,nevettél,mosolyod gyöngyhaza.

Otthonunkban lakott a vilag boldogsaga.

Jartuk még tegnap is szivarvany utjait.

Ma mar kostolhatom banatom kutjait.

Egy pillanat alatt elmentél örökre.

Hullik forro könnyem a rideg rögökre.

Barsony maganyban a föld szinen.

Egyedül a napsugar a tarsam.

Ha jö az est szeliden.

Ö is elhagy,mint sohajban a vagyam.

Talan egy álom hoz derüt szivembe.

S elutazom a messze végtelenbe.

Hol a sohajok valora valnak.

Megszépit mindent a tündérek varazsa.

Megtörik az élet kemény hatalma.

Fényezi lelkünk a csillagok aranya.

Tarsam leszel,elszall a magany.

Utazunk együtt ezer ujcsodan.

E vilag oly szép,latod e mar.

E vilag a miénk.néked nyujtom át.

S boldog leszel egy életen at.

*** jelek.. ***

Micsoda világ,micsoda élet?

Nö a félelem,halkul az ének.

Nem arrol szol már-mit ér az óra,

Mire ébred az eljövö holnap?

Egy uj irja most is a félreérthetetlen jeleket a falra.

De hol él most egy Dániel proféta.

Olvasni tud e a ma embere?

Vagy menjenek ök is oroszlanverembe?

Csakhogy a minduntalan leomlo fal üszkös és kormos.

Akad e valahol gyogyito orvos?

Vagy szédülten boklasszuk a törmeléket?

Hogy összeolvashassuk az intö jeleket!

De ne atkozd ezért az isteneket!

Vak csillagok koszalnak valahol az ür mélyén,

mely itt annyira közel.

Nagy blöff,négyszin-sejtés,

Nem igazolja semmi,ez az életrombolo létezés.

Hajdani falvak mementoként állnak

Fogjaik a szürke,emberi vilagnak.

A veszély legfőbb forrasa mindig kihajt,a rossz is,

Benö,növekszik a testbe,lélekbe,most is!

Atjarja a gének paranyi tudatat,rombolva a sejtek szétomló falát.

Soha nemlesz többé kitakarithato.

Rááll az ember,a nagy pusztito.

Levette kezét rólunk a Mindenható!

Hamis szabalyai miatt elhal,elvész.

Gyarapodik a semmisülés.

Fensége marad a riadalom.

Pusztulo vilag és a fajdalom.

Fogcsikorgato vilagi dalon.

Hajdani arca,mint kövületek.

Idötöl zuzott porszemetek.

Nincs mar alkalom ismétlésnek.

Vége van méltatlan életének.

Ha erre jar egyszer egy idegen vilag eltévedt követe.

Észre sem veszi,itt éltünk én,ö és te.

Itt élt az ember a nagy pusztito.

Otthona mar régen nem lakhato.

Levette rola kezét a Mindenhato.

*** óhaj. ***

A fényességes kiskapun illanok feléd.

Ha hozzad érek,rank ragyog egy csodalatos fény.

Ha rajtam mulna,mindenki a boldogságról irna.

E földön többé soha senki buval már nem sirna.

Aranylon tuzelö napfény csalna csak könnyeket.

Az emberek szemébe irnék varazsszönyeget.

** Esti utazás. **

Bársony leplet boritott ránk az este.

Kedvesen takarta fájdalmát a csendnek.

Álmot hozott a gyönyörű szemedre.

Együtt indultunk fel a fellegekbe,

Hozzám simulva kis kezedet fogtam.

Felhök tetején uj csodát álmodtam.

Kicsi fecskék utján uj utakon jártunk.

A felhök tetején megvalosult álmunk.

Öleltél csokoltal.egyé vált az ajkunk.

Feledtünk ott mindent,feledtük a gondunk.

Csak az enyém voltál,forró ölelésben.

Jöjj vissza kedvesem,miénk lesz az éden

** Kincs. **

A lélek mindig csodát remél.

A gonoszság miatt mégis elvetél.

A tiszta lélek lám ezért ritka kincs.

Fekete hajban a szöke tincs.

Micsoda versek?

Nekem tetszenek...

*** zenefolyam ***

Napfény és szivárvány,nyári zápor után.

Elbóbiskol kebleden ,s a csend zenél csupán.

Szellö rezdül hajadnak arany folyamán,

Arany csillan szikrázón éltem vomatán.

**** Ösz.***

Kaland az élet, jöjj velem.

Benne a hév , s a szerelem.

Fogom a kezed, álmodom.

Csókra csók hevül, vágyamon.

Símogat szemed, selymesen.

Lágy zene ébred szívemen.

Öszi lomb zizzen lelkemen.

Piheg a kedves, keblemen.

Csók tüze izzik csilagon.

Bujj hozzám öszi alkonyon.

Maradj így emlékül örökre.

Csillogó napfény, gyönyöre.

Elmuló életem s álmai.

Csendesül lassan vágyai.

Hóharmat lepi a bérceket.

Homállyal szinezett kék eget.

Ha itt a tél majd egykoron.

Újvilág suhanó szárnyakon.

Örökre nyugvó lelkemen.

Szivárvány leszek egeden.

**** Ösz.***

Kaland az élet, jöjj velem.

Benne a hév , s a szerelem.

Fogom a kezed, álmodom.

Csókra csók hevül, vágyamon.

Símogat szemed, selymesen.

Lágy zene ébred szívemen. Öszi lomb zizzen lelkemben. Piheg a kedves, keblemen.

Csók tüze izzik csilagon. Bujj hozzám öszi alkonyon. Maradj így emlékül örökre. Csillogó napfény, ködökre.

Nehagyd magad subaru.

Messze van még Urartu:-)

Emelem,vagy nem teszem,

Másra kell a figyelem:-)

Egy MLM csapat mely összefogott ellenem

hogy rendet tegyen kusza fejemben?

Szép vers,szép lélek.

Írjatok,adjátok át a szép gondolatok élményét másoknak is:-)

Leírom nektek, mit lelkem ma reggel érzett, s ezzel kívánom, hogy legyen nagyon szép

hosszú hétvégétek! Saját szerzemény, hát olvassátok úgy, s ne a kritikával, hanem az

érzésekkel szárnyaljatok túl!

Itt a tavasz, halljátok már?

A kertekben újra, madarak trillája száll.

Istenem, de vártam már ezt a csodát,

hogy a szívemben újra átéljem , e víg muzsikát.

Érzem, hogy lelkem újra szárnyal,

versenyre tudnék kelni az egész világgal.

Bódító illatokat hordoz a szél, s ki ellent tud állni ennek, annak lelkében még mindig ott a tél.

Víg zenéje csendesen hívogat,

ki a kertbe! s élvezd , hogy a tavaszi szellő simogat!

Éled a természet és vele együtt én is, s bár testem már nem fiatal,de élvezem még is!

A kerti virágok szirmaikat lassan bontogatják,

de, színes kavalkádjuk,már sejteti, a nagy csodát!

S hogy itt a tavasz, mi sem jelzi jobban, hogy

a hóvirág és a százszorszép picinyke virága,

élénken teríti a kertet színes pompába.

Köszönöm e kedves szavakat,

a verselés a szívemből fakad.

Azt írom le amit belül érzek,

nem biztos, hogy mindig szép ez.

De igyekszem, jókedvű lenni,

s verseimbe némi élt csempészni.

Recenz..

Udvozollek verselo,

Irasaid megnyero.

Melyen szanto gondolat,

Jarja at a sorokat.

Irjal nekunk sokat meg.

Teljes legyen almod,s eld.

Visszatekintek az életemre

Így életem derekán,

sokszor visszanézek,

Mit tehettem volna,

hogy sokkal jobban éljek?

Talán többet kellett volna

önzőnek lennem,de erre

lelkiismeretem sosem

vitt rá engem.

Mindenki kit ismerek,

nálam barátra talál,

de hiszékenységemért,

néha még is túl magas az ár.

Segítek mindenkin,

hiszen erre neveltek,

miért van az,

hogy sokaknak még sem kellek?

Miért nem tudjuk elfogadni

mi emberek, hogy szeretni

őszintén, tiszta szívvel is lehet.

Miért keresünk hátsó szándékot

minden tett és szó mögött?

Miért nem hisszük el, hogy a

kevés, néha sokkal de sokkal több?

Miért nem becsüljük meg

mit másoktól kaphatunk?

Hisz, érzések nélkül ,

élni úgysem tudunk.

Keressük, kutatjuk folyton az újat,

vágyunk az izgalomra,

mit,csak más nyújthat.

Csalódunk is sokszor,

éppen ennek kapcsán,

ennek ellenére,

újra és újra elbukunk a vizsgán.

Éljük az életünk,

falakkal körbe véve,

hogy ne sérüljön,

lelkünk gyermeki énje.

Hol hagytuk el azt a csodát,

mit szüleink bíztak ránk,

S hol van az,mit mi adunk majd tovább?

Mivel indítjuk útra gyermekeinket?

Lopj, csalj, hazudj,

játszd meg érzéseid s talán eléred álmaid?

Ez az az értékrend ,melyet követnünk kéne?

Ha ez az, akkor én nem kérek belőle!

Ne vedd fel e maszkot,

mert letenni nagyon nehéz,

és hidd el a haszon mit remélsz,

túlontúl kevés!

Szerepet játszani ,nem bonyolult dolog

de kinek a barátságát így elveszíted,

visszaszerezni, már sosem tudod.

Légy önmagad, ne akarj másnak látszani,

ezt úgy sem lehet egy életen át játszani.

Ki szeret, szeressen önmagamért,

ne az általam megszerzett posztokért!

S amire rájöttem, ne túl nagy dolog:

harmóniában élni csak úgy lehet,

ha őszintén, éled az életed.

Tavasz köszöntő

Nyílnak már a kertben a tavaszi virágok

illatukkal lengik be az egész várost.

S mi emberek, a hosszú tél után,

ismét élni kezdünk , így a tavasz hajnalán.

Szívünk megtelik reménnyel,

madarak csicsergő hangjának zenéjével.

S az ágak között átszűrődő napsugár,

fogva tartja trillázó madaraink raját.

Bár merre nézek, mindenhol csak azt látom,

dolgoznak, serényem az új utánpótláson.

Turbékolnak a galambok, násztáncukat járva,

fészket rak a rigó, az öreg fenyőfára.

Életre kelt a pillangó is, s szárnyit szélesre tárva,

repked virágról virágra. Gyűjti a virágok mézédes nedvét,

hogy életben tartsa kicsiny kis testét.

Zsong hát körülöttünk minden erdő és mező ,

érzed- e mondd, tudod e, hogy új idők szele fúj

messzi dombok felől?

S ha kicsit megállsz, s hallgatod a természet szavát,

tudd, hogy fontos itt minden ember és állat,

és ,hogy nem leigázója , hanem része vagy ,

e nagy családnak.

A barátság

A barátság minden ember életében

nagyon fontos dolog.

Egy barát kezében minden bánatod

letudhatod.

Ki az kinek,válla mindig szabad,

ki az kinek vállán mindig kisírhatod magad?

A barát a család után a legfontosabb,

egy barátság, megszépítheti a napodat.

Ki az ki mindig megmondja a frankót?

ki az kit nem érdekel, hogy hogy volt?

Elfogad olyannak, ahogy az Úr teremtett,

és nem ad mást, mint őszinte bizalmat és

szeretetet.

Egy barát, képes együtt örvendezni veled,

akkor is, ha más irigységével találod

szembe magad.

Sok emberrel lehet egyszerre nevetni,

de csak a barát az,kivel együtt lehet hallgatni.

Ismeri azt is , mit még ki sem mondtál

s tudja azt is, mit épp csak gondoltál.

Könny csillog szemében, ha bánat ért,

s együtt örül veled ha siker kisér.

A barát az ki, szó nélkül segít, ha kéred, öleléssel biztat, mikor nem is reméled.

A barát érzi, mikor valami fáj,

hívnod sem kell, tudja, mikor van szükséged rá!

Néha sokat kell várnunk, hogy ilyen embert

találjunk, de ha megtaláltuk, teljesülhet

minden álmunk.

A barátság egy életre szóló kapocs,

ezért jól válaszd meg, ki legyen az,

kinek kezébe sorsod lerakhatod.

Áldom a sorsot, hogy velem ily kegyes volt,

hiszen nekem többet is adott.

Köszön nekik, hogy ismerhetem őket,

s hogy életem minden napját velük

együtt élem.

Bizalmunk egymás iránt, törhetetlen,

s csak remélni tudom, hogy ők is így

vélekednek ebben.