Véleményeteket kérem (beszélgetős fórum)

Pind-úr, te miért nem szereted magad? Mert ennyi mocskot csak az tűr el, aki magát is egy lábtörlő szintjére helyezi.

Ez a nő bohócot csinál belőled, és te még azon lamentálsz, mit rontottál el...

Amúgy megmondom mit, hogy magad fölé helyezted, és nincs egy cseppnyi önbecsülésed sem. Bocs az őszinteségért.

Nem benned van a hiba! Így is sokat eltűrtél! Az, hogy nézed a telefonját? Ennyi szemét húzás után mindenki ezt tenné!

Menjen, ha menni akar, de soha többé ne engedd vissza az életedbe!! Tönkre tett már így is! Hidd el, egy nő se ér ennyit! (férfi se)

Húúú...nem is értem hogy lehet ezt ennyi ideje eltűrni!?Hibás vagy igen,mert menedéknek használ,és Te hagyod.Visszafogadod.Konkrétan úgy is érezheti,hogy nincs mit veszítenie,hiszen Te mindig ott vagy amikor kell,amikor zűrzavaros lesz az aktuális kapcsolata.

Ebben a történetben csak a gyereket sajnálom igazán,mert ha elváltok(nagy valószínűséggel)az anyuka kapná.Márpedig a leírtak alapján sok jót nem tenne a lelki világának(persze egyébként sem)

Ahogy a mondás tartja, aki egyszer megcsalt, az többször is megfog. Vagy kutyából nem lesz szalonna.

Szerintem ő soha nem fog megváltozni. Sok ideje vagytok már együtt. Neked ő az első, ez így szép, és jó, de véleményem szerint -ha úgy vannak a dolgok ahogy leírtad- akkor nem érdemel meg, és csak megaláz azzal, hogy folyton félremegy.

Az első megcsalásnál adtam volna neki 1 esélyt,aztán a második félrelépésnél meg már nyitottam volna az ajtót, menjen amerre lát.

Sziasztok!

A véleményeteket szeretném kérni a történetemre.

37 éves férfi vagyok a párommal az idén 20 éve együtt élek ebből 12 éve házasok is vagyunk. Nekem a párom volt az első és egyetlen nő az életemben.( amit nem bánok) A történetem a kapcsolatunk 3.évében kezdődik amikor is a párom egy kollégájával jött össze amit nem vettem észre de itt még a kapcsolatuk kezdetén elmondta, hogy mi a helyzet közöttük és egy időre "szétköltöztünk" azért írom így mert én annyira szerelmes voltam belé, hogy képes voltam elviselni azt a fájdalmat amit akkor éreztem és ennek ellenére is minden nap amikor Ő nem az új kapcsolatával volt én ott voltam mellette éjszakákig őriztem álmát. kitartottam addig amíg végül kb. 6 hónap után szétváltak útjaik és mi újra együtt voltunk. Minden szép is volt de abban az időben nagyon sokat dolgoztam amit meg is említett és talán emiatt neki 4 év múlva megint lett valakije. De erre már magamtól jöttem rá mikor rákérdeztem már nem tagadta és hamarosan újra "szétköltöztünk". Aztán jöttek a problémák közte és az új párja között így kb 6 hónap után megint én jöttem a képbe és gyakorlatilag kimentettem abból a kapcsolatból mert szinte már majdnem tettlegességig fajult köztük a feszültség is így kis idő elteltével újra összejöttünk. Telt múlt az idő majd kb. 3 év múlva azzal állított haza, hogy elköltözik mert összejött egy kollégájával, gyakorlatilag köpni nyelni nem tudtam de ha szeretsz valakit akkor engedd el alapon elfogadtam segítettem összeszedni a cuccait és kinyitottam az ajtót, hogy mehessen. Ekkor a vállamra borult sírva, hogy mégsem akar engem elhagyni és maradna. Azt mondta neki ha már összepakolt akkor innen menjen el és gondolkozzon mert szerintem nem tudja mit akar.

Elköltözött a szüleihez kb 1 hónap után azt mondta átgondolta, visszajönne. Visszajött. két év múlva megszületett az én drága egyetlen szeretett kisfiam. Úgy tűnt semmi baj nem lehet már, de a gyermekem megszületése után kb 2 évvel egyszer csak túl sokat ment céges rendezvényekre stb. El kezdtem kémkedni utána. Rájöttem, hogy megint összejött valakivel. Folyton nyomoztam ellenőriztem sőt még többször követtem is. Amikor rákérdeztem mindent tagadott. Egyik alkalommal még csókolózni is láttam de tűrtem. Aztán borítottam a bilit odahívtam a "barátját", hogy vigye el mert én már egy cseppet sem tudok megbízni benne. Természetesen a Párom szemében én voltam a hibás mert meg kellett volna várnom amíg észhez tér és nem kellett volna beleszólnom. Mondanom sem kell, hogy mennyire megviselt ez engem lelkileg és idegileg is teljesen kimerültem az állandó nyomozgatásba. Ez a kapcsolata amiről tudok kb. 4-6 hónapig tarthatott. Ezalatt Többször is veszekedtünk és mindig az jött ki, hogy én vagyok a hibás. És most eltelt 4 év és már megint van egy titkos hódolója aki most egy 22 évvel idősebb nem ebben az országban élő úriember akivel még csak telefonos illetve Chat viszonyt folytat. De azt úgy ahogy velem sosem tette. Olyan szerelmes üzeneteket írnak egymásnak amit én sosem kaptam meg tőle. Sajnos a bizalmam annyira megrendült már iránta, hogy úgy érzem soha sem fogok már bízni benne. Minden nap belenézek a telefonjába amiről persze Ő nem tud és ami miatt rettentően rosszul érzem magam. De nagyon nem szeretem a hazugságot. Persze mindet tagad és azt mondja semmi sincs köztük de tudom, hogy egy találkozót terveznek a közeljövőben amit még meg sem tudok akadályozni mert a munkahelye miatt ki kell utaznia abba az országba.

A történethez még hozzá kell tennem, hogy nem múlik el úgy hét, hogy ne mondjam neki, hogy mennyire gyönyörű, hogy szexi a teste, hogy ne ölelném át és ne csókolnám meg.

A sexuális életünkkel sincs semmi baj kb. heti két alkalom. És nem a gyorsan tudjuk le erotika híve vagyok hanem a hosszú szenvedélyes előjátékot és tartalmas erotikát kedvelem. Annyira ismerem, hogy minden rezdüléséről tudom mit szeretne.

Természetesen én sem vagyok mindig jókedvű, türelmes, figyelmes a munka a napi és egyéb dolgok miatt ezért lehet, hogy nem törődöm néha vele úgy ahogyan az elvárható lenne. De véleményem szerint vannak nálam sokkal rosszabb férfiak is.

Szeretném megkérdezni és első sorban Hölgyek véleményét várom. Vajon bennem van a hiba? Mit kellene másképp csinálnom? Váljunk el? Szemét vagyok amiért folyton belenézek a telefonjába? Szerintetek meg fog Ő valaha változni?

megköszönöm ha idáig eljutottál az írásomban. :)

Válaszokat előre is köszönöm.

Üdvözlettel:

Pind-Úr