Van egy jó ötletetek, elhidegült házasság feldolgozására? (beszélgetős fórum)

A múltat,ezt kifelejtettem.

Aztán minden megy mint eddig.

A levél is jó ötlet, de lehet már nem elég.

Akkor nem tudom mi a gond.

Ki tudod elégíteni, és nem számít ha nincs szex. akkor tök jól megvagytok. :)

Sajnos,konkrét elképzeléseim még nincsenek.:(

Egyszerűen, nem tudok "elválni" tőle.

Úgy érzem, vele kellene boldog legyek, együtt örüljünk, együtt oldjuk meg a problémáinkat.

De mivel ő elzárkózik, fogalmam nincs, hogy éljek vele és mégis nélküle.

Fordulnék mások felé, hogy embereknek segítsek, vigasztaljam, szeressem őket, ha már ő nem igényli. De, ha tele vagyok keserűséggel....

Hát örömtelen az életed.

Azt kell megvizsgálni, mi okozna benne újra örömöt, és azt a célt elérni.

Köszönöm a te hozzászólásodat is, sajnos, sok ilyen van.

Az sem jó ha magadra maradsz, de a közöny sem jó, ha elhárítja a közeledést. Élni mint két idegen:(

Ne is törődj vele, ha meghíztál,ha az egészségedet nem veszélyezteti.

Tudjuk, hogy igenis van kapuzárási pánik.

Vicces, hogy ne tudjak kielégíteni egy öregedő férfit.

Különben is, nem csak szex az élet.

Remélem, nem te vagy Norbi álruhában:D

Ha meghíztam volna mi lenne?

A férfi mindegy milyen, csak a nő legyen tökéletes?

Ejnye, Pampalini a nő, úgy tökéletes, ahogy van. :)

Mi az hogy kapuzárási pánik?

Szerintem egyszerűen nem tudod kielégíteni a párod.

Kellene valami újítás az ágyban. Nem tudom veled mi van. Lehet meghíztál (nem tudom), vagy másban változtál negatív irányban. csábítsad vissza.

Tudom, hogy ő is szeret. Talán az újdonság varázsa vonzza.

Sok olyan tanácsot olvastam, hogy az ilyen helyzetben levő hölgyek próbáljanak még szebbek, csinosabbak lenni. Dehát otthon a másik hölgy sincs estélyiben, tűsarkúban, meg ilyesmi.

Viszont, erre gondoltam én is, hogy többet foglalkozzak magammal. Már az egészségemre sem vigyázok úgy, mondván, úgyis mindegy.

Nem ölel meg, nem puszil meg ( legalább ennyi).

Idő, igen, talán valamennyit még bírok de tényleg nem szeretnék még 20-30 évet így leélni, ahogy Pasionella írta.

Köszönöm a jókívánságodat és a tanácsaidat, tanácsaitokat.:)

Igen, benne van az is, tipikus B oldal.. Elmúlik, de milyen nyomokat hagy. Persze, ma már senki nem várja el, hogy örökre együtt "kelljen" maradni. El lehet válni 70 évesen is.

Viszont, bármennyire is elkerülhetetlennek érzi a férjed, előbb utóbb meg kell nyilvánulnia, mit is érez, mit szeretne, mi nem jó. Nehéz megfogalmazni, főleg, ha vonzza valami, ami új, ami kecsegtetőnek tűnik.

Ha Nálad depibe fordul át, akkor egyet tehetsz.. elkezdesz elsősorban gőzerővel önmagadra irányítani a figyelmedet. De úgy, hogy közben valahol megszabod a határaidat, hogy meddig engeded, hogy a férjed elmenjen (időben-térben). Meddig engeded, hogy bezárkózzon és tereljen, hárítson.

És legyen egy határidő, egy vége, amíg ki kell mondania, mit gondol a hogyan továbbról. Veled vagy nélküled. Egyet nem lehet csak, Veled és Vele, vagy mással, együtt. Két életet nem lehet élni egyszerre. Vannak ilyen életformák, próbáltuk mi is, nem működik... A legtöbb embernél nem működik.

Hacsak nem Te mondod ki előbb. De én azért javasolnám, hogy adj időt. Minél jobban sarokba szorul valaki, annál kevésbé gondolkodik reálisan. Idő kell az érzelmek letisztulásához is.

Nem lehet megúszni a sérülést és fájdalmakat, de tovább lehet lépni. Meg lehet érteni, el lehet fogadni. Ha nem hagyjátok ezt az állapotot fent a végtelenségig, és ha még nem késő, elkezdtek őszintén kommunikálni.

Sok sikert!

Igen, már csak ketten maradtunk.

Valóban érez valamit a másik nő iránt, ebben biztos vagyok. Kapuzárási pánikra is gondoltam, az, ugye elmúlik. De a sebek maradnak. Ha kérdezek valamit vagy nem válaszol, vagy a múltban kezd el kutakodni, mikor még nem is voltunk házasok.

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy más férfi felé nyissak. Reménykedek, hogy hátha mégis megoldjuk. Tudom, sokan elítélik ezt, hogy "azért elvagyunk". Gondoltam belevetem magam jobban a munkába, vagy egyéb elfoglaltságot találok, de nincs semmihez kedvem mert ez fáj és meg kell oldjuk.De nem jó, nem jó.

A jövedelmem elég kevés, de abszolút nem ez tart vissza a válástól.

Az a legjobb, hogy mindenkinek az az első gondolata ilyen esetben, hogy el kell válni. Ha valaki együtt van 20 plusz éve valakivel, annak többnyire azért oka van.

Gondolom, a gyerekek kirepültek-kirepülnek... a figyelem alábbhagyott. Vannak mindenféle egyéb problémák.

A válások nagy része ilyenkor következik be. Túljutni ezen nem könnyű, de mi az?

A levelet jó ötletnek tartom, összeszedettebben lehet a gondolatokat előadni. És persze az sem kizárt, hogy a férj esetleg valóban érez valamit más iránt. De még ezek sem menthetetlen helyzetek. Kérdés, mi van az alapokban.

De miért is nem akartok válni? Anyagiak miatt? A férjednek ez így kényelmes, mert nem kell háztartást vezetnie? Neked azért, mert valami kétes biztonságérzetet nyújt?

Vagy kétségeitek vannak, hogy találhattok még boldog kapcsolatra és inkább ebben az idegőrlő, nyomorult helyzetben maradtok?

Ha továbbra is együtt éltek a mostani állapotod és a férjed közönye elfog juttatni a gyűlöletig.

Szereted? Ugyan. A múltat szereted, amilyenek voltatok.

Elsősorban, én szeretem, lehet ezért is fáj ennyire. Ő sem akar válni.

És, igen, valóban nem sokra tartom magam. De nem szeretném így leélni az életemet.

Első lépés a válás lett volna, de az kizárva. Miért?

Így akarod leélni az életed hátralévő részét, hogy a férjed nem tart nőnek? Naponta szembesülni ezzel?

Ennyire tartod magad?