Változás... (beszélgetős fórum)

Pontosan erre utaltam, hogy te már döntöttél!

Most meghatározol egy időpontot, amíg az érvényes közönség-szavazatokat (esetleg SMS-eket) gyűjtöd, majd annak megfelelően véglegesíted a döntésed, mire szavaztak többen?

Szerinted ez a helyes módszer?

Te tudod!

Néhány év múlva, lehet, hogy csupán rossz emlék lesz ez az időszak. A fontos kérdések: Szereted?

Szeret? Akarjátok az egymás iránti elköteleződést? Nem kell követelőznöd, csak feltenni ezeket a kérdéseket szép csendben. Először önmagadnak. Aztán neki. Aztán bátor legyél, akármilyen válaszokat kapsz. Az élet nagyon értékes dolgokkal ajándékoz meg, ha hagyod, néha szerelemmel, néha csak egy tapasztalattal.

Szerintem te már meg is válaszoltad magadnak a feltett kérdéseid. Itt csupán megerősítést vársz.

Ha erre számítasz, bennem nem csalódsz.

Szerintem hagyd a srácot, menjen a maga feje után.

Ha nem akarsz pár év múlva (esetleg egy-két gyerekkel kiegészülve) itt panaszkodni az elcseszett életedről, akkor keressél magadhoz illőt.

"Kutyából nem lesz szalonna!"

Még a kedvedért se!

Aki ezt elfelejti az legtöbbször óriásit csalódik és elrontja az életét.

Kell ez neked?

heti 3 haverozós bulizós este??akkor nem lehet annyira fáradt,ha esténként így ráér,és van energiája bulizni másokkal..

egyébként: egy jó kapcsolatban megvan a feszültség levezetésének lehetősége is:közös bicajozás,séta,sport,játék..(persze kell a másik társaság is,az sem jó,ha csak otthon vezetődik le).

Na nézd, ha ő azt mondja, hogy szeret, akkor itt az ideje, hogy elmond neki, hogy mi az, ami bánt és beszéljétek meg, hogy van-e erre magoldás stb.

Nagyon könnyen előfordulhat az is, hogy valóban szeret, de elfoglalt, fáradt, ill. a stressz miatt szüksége van a haverozós estékre a feszültség levezetése miatt.

Szerintem nálatok a megoldás az lenne, ha el tudnál menni dolgozni, mert így megfojtod.

Kéne a francnak.

Számolgassa a pénzét tovább...bye bye

Ki fogsz bírni egy szakítást,csak nagyon fog fájni.A fájdalomhoz viszont érdemes hozzászokni,mert lesz még több..ki kell találni,tapasztalni a saját túlélési stratégiáidat.

Jó látod: ez nemcsak ragaszkodás,vagy szerelem,hanem függőség..mert azt hiszed:nélküle,vagy bárki nélkül üres az életed.

Tényleg nincs senkid(a szüleiddel persze majd nem ártana javítani a kapcsolaton):iylenkor kell megtanulni azt,hogy ki vagy te valójában.Te egyedül.

az első férfihoz,pláne ha boldog volt a kapcsolat,az ember nagyon tud kötődni.Viszont ha józanul nézed: valószínű nem ő lesz az utolsó férfi is az életedben( ritka az iylen,és az még ritkább,hogy jó is az a kapcsolat),tehát most kezdődhet életed második szakasza,egyedül,aztán majd egy másik férfival

vagy megvárhatod,amíg ő lép le, de lehet,hogy csúnya körülmények között-mondjuk megcsal..és az még jobban fog fájni,és megalázó is lesz,abból nehezebb épségben kikerülni.

Akkor szerintetek már nem tehetek semmit? Én szeretem, nekem ő volt az első férfi az életemben. Most is azt mondja, hogy szeret, csak elfoglalt, de én nem így érzem...

Nem tudom, hogy kibírok-e egy szakítást. És azt sem, hogy nélküle lehetne-e az életemet életnek nevezni. Ez nem ragaszkodás, vagy csak szerelem. Nehéz helyzetben vagyok, nem jó a kapcsolatom a szüleimmel, a barátaim elköltöztek, igazából nincs senkim... :(

Szeretném megmenteni ezt a kapcsolatot, de úgy érzem, hogy ehhez kevés vagyok. És nem is tudom, hogy hogyan kell.

itt sajnos több oylan dolog van leírva,ami miatt úgy látszik,már más életet akar élni,és nem veled..:(

nem kell magadat hibáztatni:egy pénztelen,kiszolgáltatottabb helyzetben a legtöbben másképp viselkednek,mint mikor ők vannak nyeregben..másfajta döntéseket is hoznak,mást engednek meg maguknak.

nem gondolom feltétlenül,hogy szamárnak kellettél mellé.Simán el tudom képzelni,hogy szeretett,csak most felült a magas lóra,hiszen olyan dologhoz jutott,munka nélkül(ez fontos! ha megdolgozott volna érte,vagy együtt hoztátok volna létre,valószínű másképp állna hozzád,a kapcsolatotokhoz)amihez nagyon kevesen..és elszállt az agya..valószínű,most aztán mindent le akar szakítani,amit eddig nem tehetett..

Távol álljon tőlem, hogy tanácsokat osztogassak, de gondolom, arra Te is rájöttél, hogy a munkanélkülisége alatt pont azért voltál Te az előtérben és nem a haverok, mert nem valószínű, hogy bulik tömkelegét tudta volna finanszírozni...

Vészmadár meg nem vagyok, de sajnos többször estem ebbe a hibába én is.És sosem lett happy end...

Nekem úgy tűnik, amíg nem volt ló, jó volt a szamár is... Bocsi, de nekem ez jön le.

Amíg nem volt pénze, addig jó voltál te, aztán lett, és jöttek újból a haverok. Te csak arra kellettél, hogy valaki mellette legyen, aki még szerencsétlenebb, mint ő. Írtad, munkanélküli vagy. Azóta felvitte az isten a dolgát, most egy kevésbé szerencsétlenebb valakit fog maga mellé keresni, mert te már túlzottan az vagy az ő köreihez képest. Szerintem hagyd a fenébe ezt a pasit. Ezek alapján nem úgy tűnik, mintha szeretne téged.

Én nem tudlak biztatni, többször estem ebbe a csapdába, hogy "elesett", vagy szegény, vagy magányos férfit ismertem meg, akinek nagyon megszaladt utána (hajlamos vagyok azt hinni, hogy a támogatásommal, de lehet, hogy csak véletlen), és egyszer se lett jó vége..

Utána már az új hús, a jó nő kellett. Minél több pénze és jobb státusza van egy férfinak, annál fiatalabb, és újabb ismeretségekre, lányokra vágyik. "Mert megteheti".

Nem akarok itt károgni, de ööö... tett bármit, amivel mutatná, hogy valamiért el van kötelezve melletted?

Az alapvetően dicséretes dolog (is lehet akár)ha valaki nem rest dolgozni, a vállalkozásába időt és energiát fektetni.

Heverészhetne, lustálkodhatna otthon is, mint ahogy azt sokan teszik.

Sziasztok!

A párommal kicsit több mint két éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk munkanélküli volt, előtte engedték el a munkahelyéről (talán a mai világban elég gyakori ez sajnos). Sokat bulizott, állandóan úton volt. Nem is akartunk komoly kapcsolatot, mégis így alakult. Egymásba szerettünk. Ő leszokott a bulizásról, a haverokról, de sajnos továbbra sem volt munkája.

Három hónapja új élet következett. Megtudta, hogy december elsejétől megörököl egy családi vállalkozást. Azóta minden erejét ebbe fektette. Gondoltam persze két évig nem dolgozott, most ez fontos neki, majd ha beindul a dolog megint előtérbe kerülhetek én. De nem így történt. Újra a haverok közelébe költözött, hetente minimum háromszor újra eljárkál bulizni. Ha megkérdezem, hogy milyen napja volt, ma pl az volt a válasz, hogy "háromjegyű". Én sajnos munkanélküli vagyok, egyetemre járok levelezőn, hogy jobb esélyeim legyenek a munkaerőpiacon. De úgy érzem, hogy már nem vagyok fontos neki. Alig beszélünk, ritkán találkozunk. Ha együtt vagyunk is, mindig a vállalkozásával foglalkozik, vagy a "pénzét számolja", vagy szállítókkal beszél telefonon stb. Feleslegessé váltam, kicsit úgy érzem, hogy addig kellettem én, amíg tartott a munkanélküli időszak. Mert akkor nem volt mit csinálni, nem volt kedv (vagy talán pénz) haverokra meg bulikra. Most minden elém helyeződött. Mi a véleményetek? Van ennek az egésznek értelme így tovább? Lehet még jó, vagy a kapzsiság, és a pénz elvakíthat, megváltoztathat ennyire valakit? Vagy én voltam elvakult az elmúlt két évben, és nem ismertem meg eléggé? Várom a véleményeket!