Valóban teremtő ereje van a gondolatnak? (beszélgetős fórum)

hm ? ! Ertelek , de szemelyessen nem hisszem hogy , en 100-szor nekifutnek valaminek :)

Esetleg 2-szer, max 3-szor , aztan ahogy en ismerem magamat ejtem a dolgot :)

Tul sok,tul hosszuuuuuuuuuuuuuu idö , 1-etlen dologert ennyire törni magat az embernek , szerintem.

Van sokminden mas , amit ilyenforman elszalasztasz :)

Szoval akarunk valamit ? Valamit ! De , tulajdonkeppen nem tudjuk hogy mit ? 100-szor ! Es a 101-edik szembekötösdinel beugrik a gondolat IS ! ( a valtozasok közepette :) Elindul a gondolat es kepet kapunk arrol hogy , mi is az amit akarunk ? Ez nagyon fogas kerdes , szerintem.

Valahol olvastam azt hogy , amikor az elet megtagad tölunk valamit/valakit azt azert teszi hogy, 1-attol sokkal nagyobb szenvedestöl/katasztrofatol mentsen meg bennunket ilyen forman ! ?

Azthiszem Deepak Chopra valamelyik könyveben all ez az allitas.

Egy amerikai szociológus (W.I.Thomas) szerint, az hogy szubjektíven hogyan interpretálunk bizonyos szituációkat, erősen befolyásolja tetteinket, jelenünket, sorsunkat. Így működnek az önbeteljesítő próféciák, a piaci várakozások hatásai, valamint, hogy képesek vagyunk "bevonzani" élethelyzeteket.

Kíváncsi lennék, hogy van-e valakinek személyes tapasztalata az agykontroll ilyen típusú alkalmazásában?

"Magunknak KELL FELFEDEZNÜNK AZ ÉLET ÉS A TERMÉSZET CSODÁLATOS RENDJÉNEK OKAIT ÉS INDOKAIT. NEKÜNK KELL MEGLELNÜNK HELYÜNKET A KOZMIKUS RENDBEN, ÉS FELISMERNÜNK AZ ÉLET VALÓDI ÉRTELMÉT, MEG KELL TALÁLNUNK SORSUNK KULCSÁT. "

ez nagyon igaz

Biztos!

Úgy nem jön létre semmi,hogy előtte az ember agyban ne lett volna megvalósítva.

Még soha nem kutattuk ilyen szenvedéllyel az élet értelmét firtató kérdéseket.

Legjobbjaink erőfeszítései eljuttattak minket a civilizáció jelenlegi fejlettségi szintjére, s ahogy fajunk egyre bölcsebbé válik, úgy akarja mind nagyobb szenvedéllyel megtudni a végső igazságokat. Elérkezett az egyén fejlődésének ideje.

Magunknak KELL FELFEDEZNÜNK AZ ÉLET ÉS A TERMÉSZET CSODÁLATOS RENDJÉNEK OKAIT ÉS INDOKAIT. NEKÜNK KELL MEGLELNÜNK HELYÜNKET A KOZMIKUS RENDBEN, ÉS FELISMERNÜNK AZ ÉLET VALÓDI ÉRTELMÉT, MEG KELL TALÁLNUNK SORSUNK KULCSÁT.

A válasz a lélektanban rejlik. Az elme tudománya az élet tudománya, mivel a megnyilvánuló dolgok az elme szintjén találják meg közös eredetüket. Legyen szó az egyén, a nemzet vagy akár az egész emberi faj fejlődéséről, e folyamatok mindig is a mentális tartományban mentek végbe; az eljövendő korok legnagyobb csatája nem a fegyverek, hanem az eszmék harca lesz.

Az emberek többsége csak sodródik az élet hatalmas tengerén: nincs térkép, amely megmutatná az úti célt, nincs kormánylapát, amelynek segítségével tarthatnák a kijelölt irányt. Kiszolgáltatottá váltak a véletlen szeleinek, a kétség szikláinak és a tudatlanság zátonyainak. Ám ha életük során mégis elérnek valamit, azt nem a valódi tudásnak köszönhetik, hanem annak, hogy öntudatlanul is felhasználták a mindannyiunkat születésünknél fogva megillető teremtőerőt.

Hogy elkerüljük a rengeteg elvesztegetett energiával és fájdalmas összeütközéssel járó céltalan sodródást, meg kell ismernünk a bennünket és a világunkat kormányzó nagyszerű alapelveket, az ok és okozat hatalmas és rejtélyes törvényét. Életünk ugyanis e törvénynek megfelelően telik meg fájdalommal, nélkülözéssel vagy épp örömmel és sikerekkel.

Gondolataink teremtő ereje

Gondolataink teremtő erővel bírnak.

Gondolataink megbetegíthetnek, ugyanakkor szárnyakat is adhatnak. Magyar nyelvünk oly csodálatos, varázslatos. Meg kellene tanulnunk megfelelően használni.

Mindannyiunkban folyamatos „belső párbeszédek” zajlanak. Nagyon nehéz ezeket a párbeszédeket elhallgattatni. Erre vannak a különböző meditációk, amikor először egyetlen dologra fókuszálunk, aztán szépen „kiüresítjük” magunkat, és „csak” lebegünk.

Gyakran beszélnek a pozitív gondolkodásról, sokan félreértelmezik.

Ezzel kapcsolatban az a javaslatom, ha bejön egy negatív gondolat, azonnal küldjünk utána egy másik gondolatot, mely tartalmazza az előző gondolat negatívumát, de ad neki egy pozitívabb irányultságot.

Pl. késésben vagyok, úgy néz ki, hogy nem érem el a buszt vagy vonatot. Ilyenkor mindenkinek beugrik egy hasonló gondolat: „Jajjj, lekésem a buszt!” Ha ez után egy olyan gondolatot küldenénk, hogy „Nem fogom lekésni a buszt!”, akkor hazudnánk saját magunknak, hisz semmi és senki nem garantálhatja, hogy elérjük. Viszont, ha egy olyan gondolatot küldünk utána, ami tartalmazza ugyan a félelmünket, de ad választási lehetőséget a „segítőinknek”, akkor egészen más lesz a helyzet. Pl. „Ha nekem most időben be kell érnem a munkahelyemre, akkor vagy később indul a busz, hogy elérjem, vagy jön egy ismerős kocsival és bevisz a munkahelyemre.” Ilyenkor, ha nekünk még dolgunk van azzal a munkahellyel, akkor a két esetből valamelyik megtörténik. Ha már amúgy is megjelent bennünk a munkahelytől való szabadulás vágya, akkor valószínűleg elkésünk és nem árt ezt a jelet úgy felfogni, hogy kezdjünk el egy másik munkát keresni.

Vagy egy másik példa: Manapság – főként az ötvenes éveit taposó emberek körében – igen gyakori a munkanélküliség. Ilyenkor napjában többször beugrik a gondolat: „Nem találok munkát, nem kellek már sehova!”. Ez, ha nem változtatunk a gondolkodásunkon, hamarosan betegséget fog produkálni. Van egy olyan magyar mondás, hogy „emészti magát”. Milyen érdekes, hogy ezek a gondolatok igen komoly emésztési problémákat generálhatnak a szervezetünkben. Ezért a javaslat a következő. Amikor befurakodik a gondolataink közé az iménti mondat, azonnal küldjünk utána egy hasonlót: „Az igaz, hogy most nincs munkám, de ezt az időt arra kell felhasználnom, hogy kipihenjem magam, töltődjek, hogy ha megérkezik a „FELADAT”, akkor képes legyek teljes erőbedobással nekilátni.”. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor egy idő után elkezdjük jól érezni magunkat a bőrünkben, megtanuljuk, hogy mennyi fölösleges dologra szórtuk eddig a pénzt, megtanuljuk, mi fontos és mi másodlagos az életünkben. Ezáltal elkezdünk egyensúlyba kerülni. Az emberek – még a nagyon segítőkészek is – csak ideig-óráig tudják elviselni azt az embert, aki folyton savanyú, folyton panaszkodik. Minden ember sokkal szívesebben van olyan társa közelében, aki képes nevetni, viccelődni, élcelődni – akár saját magán is. Tehát, ha ügyelünk arra, hogy a negatív gondolatok ne tegyenek bennünket „energiavámpírrá”, akkor hamarosan bevonzzuk azokat az embereket, azokat a helyzeteket, akik (amik) hozzásegítenek az áhított munkahelyhez.

Amikor változóban van az életünk, akkor rengeteg negatív gondolat önti el fejünket. Ilyenkor kell igazán odafigyelnünk, hogy átalakítsuk őket, így elkerülve a depressziót, betegségeket.