Való Világ 2011 (beszélgetés)

Ez viszont nagyon súlyos, ha nem érti.

Ezt én nem fogom már a neveltetésre, ha utólag sem érzi, hogy cikisen viselkedett.

Nem tudom, hogy érti-e, szerintem részben azért tudja, hogy leégette magát.

Igen, de ezek megint az élet komolyabb, nagyobb dolgai felé vezetnek.

Az, hogy ne ordibáljon már vendégek előtt vagy süssön meg 4 hónap otthonról való távollét után egy rántottát, az egy icipici dolog.

Igen. És ezt rögtön a 18. szülinapunkon fel kéne ismernünk és kezelnünk?

:)

:))

Ha van hozzá valami közöd... mint ős. :))

Mármint azt, hogy felismerje a neveltetéséből adódó hibáit?

Passz. Tőle néhány év múlva. De szerintem nem nagyon fog változni. És akkor mi lesz? Semmi.

Az emberek között abban van egy elég nagy különbség, hogy ki mikor gondolja, hogy érdemes változtatni a hibáján. Általában akkor teszik, amikor már nekik van belőle hátrányuk. Ameddig csak másnak, addig minek?

Ha az ember okosabb lesz, akkor rájön, hogy érdemes nem csak akkor változtatni, mert annál könnyebb lesz a saját élete is.

Ha ezt a szülők nem tanították meg, akkor magunknak kell megtanulnunk. Ez a világ rendje.

Nem tudom, szerintem nem. Biztos más megtette .

Ő el volt foglalva a Vastag Csabival való önsajnáltatással.

Nem érdekel különösebben Csaba,mint énekes, de nagyon türelmes volt vele egész héten, ez rendes volt tőle.

"Vagy a tegnapi hiszti olyan szempontól lehet példa, hogy egy asztal letakarítása két perce telik, ennek az energiának a sokszorosát ölte a veszekedésbe."

Teljesen egyetértek. Mondta neki valaki? Valaha? Sajnos magától nem jön rá.

Egyébként végül megcsinálta, amit Attila kért?

És mikortól várod el tőle?

Amikor azt mondom, hogy magához képest mérem, az annyiból más, hogy egy egy lábú embertől nem fogom elvárni, hogy úgy fusson, mint egy kétlábú.

A neveltetésével viszont senki nem tud takarózni. Meg lehet érteni, hogy ez neki nehezebben megy, de semmi alól nem mentesíti.

Ezt a felelősség kérdésére mondtam.

Szerintem viszont ez nem ilyen egyszerű és érdekes, hogy te ezt mondod, mert az előbb mindenkit magához mértél. Akkor ez ilyen esetben miért nem érvényes?

Szerintem a dolgok nem fekete-fehérek, és nem változnak meg egyik pillanatról a másikra, hogy azt mondhatnánk, hogy 2012. január 12-én még gyerek valaki, nem felelős a dolgaiért, január 13-án meg már felnőtt és felelős. A törvény szerint így van, igen, mert valahol meg kell húzni a határt. De személyiségfejlődésben ez nem így működik, a változás nagyon lassú, nem pikk-pakk dolog. És az emberek nagy részének igenis szüksége van segítségre még abban is, hogy felismerje, hogy valami nem stimmel. Én pedig ezt nem várom el egy 18 éves (akár 21 éves) embertől sem. Főleg azt nem várom el tőle, hogy felismerje, hogy az eddig követett minta nem helyes.

Nekem az a legfőbb problémám, hogy Kinga pont olyan dolgokban gáz másokkal (tehát most nem a hisztikről beszélek, mondom, az számomra egyszerű önégetés), amiket könnyedén tehetne másképp is.

Vagy a tegnapi hiszti olyan szempontól lehet példa, hogy egy asztal letakarítása két perce telik, ennek az energiának a sokszorosát ölte a veszekedésbe.

És annyi ilyen volt már, hogy én szégyellem magam helyette is, hogy még sose jutott eszébe a másik utat választani - már csak statisztikai alapon is legalább néha lehetne normális és alázatos. Főleg ilyen csipp-csupp ügyekben.

Ha az apukám anyja meg az ő anyja meg az ő anyja... is hibás, eljutunk az első emberpárig.

Ez az igazi kollektív bűn :):)

Nézzük ezt más példával:

Attila otthon azt tanulta, hogy ne mutassa ki az érzéseit, mert úgysem érdekel senkit, sőt akár meg is büntetik érte.

Ezért ő sem foglalkozik más érzéseivel, mert azt tanulta, hogy az a gyengeség jele.

Tehát inkább racionális döntéseket hoz.