Vallomások (beszélgetés)
"Egész nyáron napozok, napi 2-3 órát. "
Esős időben is? :D
Amúgy jól ráérhetsz..
"Egész nyáron napozok, napi 2-3 órát. Undorító a fehér bőr!"
Neked undorító, másnak meg egészséges.
"Három kiskorú gyermekünk van, nagyon be kell osztanom havonta a pénzt. Ennek ellenére mi vígan láncdohányzunk évek óta, elégedetten."
Ez sem egy önvallomás.:)
Nyár elején rengeteg tervet szőttem, mi mindent fogok megvalósítani. Aztán megint nagyon gyorsan eltelt és a harmadát sem sikerült. :(
Azt hiszem, ezt sokunk elmondhatja. Én a hétvégékkel, hosszú hétvégékkel vagyok így.
"300.000 Ft-t keresek egy hónapban, elmegy kajára és a háztartásra. Lelkiismeretfurdalásom van, ha könyvet vagy táskát vásárolnék magamnak."
Lehet is lelkiismeret furdalásod. Ha egyedül élsz, 200 ezerből is királynőként kéne tudni élni.
Valahol megértelek...engem sem érdekelnek,rászolgáltak.
Mindenkihez kedves vagyok, aki hozzám az,de részemről ennyi,itt vége.
"Szerelmes a lánya volt osztálytársába, aki a fia lehetne... A szememben ez a nő egy nagy SENKI!"
Nem értem a szerzőnek mi problémája van ezzel. Nem az ő élete.
ha kedves vagy,udvarias és segítőkész az önmagában kevés,sokba nézik? ugyan... ha nem vagy mellé mindig vidám,hanem komolyabb vagy akár a természetedből fakadóan és befelé forduló,és vannak időszakaid mikor nincs kedved cseverészni egyfolytában,inkább csendre vágysz magad körül,hülyének néznek és akkor az emberek minden olyan tulajdonságot beléd látnak,ami nincs is.aztán van aki tényleg kerül...ez az általános a mai világban ,kár szépíteni.
a vigyorgást a kiiró nyilván az állandó jókedvre értette,akinek az nincs,azt nem nézik semmibe.én így értelmeztem.
amugy abszolut igaz az egész
"Három kiskorú gyermekünk van, nagyon be kell osztanom havonta a pénzt. Ennek ellenére mi vígan láncdohányzunk évek óta, elégedetten."
Mivel vagytok elégedettek? Hogy felelőtlenül mérgezitek a gyerekeiteket is, akik semmiről nem tehetnek? Vagy arra, hogy egy vagyont dobtok ki az idióta függőségetekre? Esetleg arra, hogy büdösek vagytok a dohánytól?
Ezek tényleg elégedettségre okot adó dolgok.
"Három kiskorú gyermekünk van, nagyon be kell osztanom havonta a pénzt. Ennek ellenére mi vígan láncdohányzunk évek óta, elégedetten."
Aztán, ha "szerencsétek van" a kiskorúakat az állam neveli fel? Felelőtlenek vagytok!
Én alapvetően kedves és vidám vagyok. Szeretek mosolyogni, kedveskedni az embereknek és nem arról van szó, hogy hálát várok érte, csak, hogy legyenek tekintettel arra, hogy nekem is lehet néha rossz kedvem vagy lehetek gyenge, beteg és olyankor jól esne, ha engem pátyolgatnának. Ezzel ellentétben, a körülöttem élők többsége, akkor is elvárja, hogy én foglalkozzak velük, ha nekem van bajom.
Valószínű, most azért reagálok ennyire érzékenyen a témára, mert pont aktuális.
Nem tudok mást tenni, mint egyetérteni. :(
Évek óta utálom ezt a ha kell, ha nem keep smiling elvárást. S abban a pillanatban, ha VALÓS és komoly problémát vetek fel, jön a hárítás (minek foglalkozol ezzel, nincs mit tenni, régen is így volt; stb.), és az elfordulás (azért az intelligensebbek nem teszik) mondván: ez csak panaszkodni tud.
"Gyűlölöm ezt az érzéketlen,részvétlen világot,amiben élünk,ahol akkor is teli szájjal kell vigyorogni,amikor az ember szíve megszakad.Ha erre az ember nem képes,akor kerülik,mint a leprást,vagy még egyet rúgnak bele,undorodom mindenkitől!!"
Nem tudom ki írta ki ezt, de nagyon együtt érzek vele. Sajnos én is ezt tapasztalom, hogy az ember csak addig jó, amíg kedves, vidám, stb... és amíg tudsz segíteni. Mindegy csak beteg meg rosszkedvű meg szegény ne legyél. Főleg beteg ne, az túl problémás.
"Nem tudok járni."
Na erre mi a jó válasz??? Mert a lehetőségek közül egyik sem!
Három kiskorú gyermekünk van, nagyon be kell osztanom havonta a pénzt. Ennek ellenére mi vígan láncdohányzunk évek óta, elégedetten.
Nem baj, víg tüdőrákosok lesztek. Majd írjál.