Vallomások (beszélgetés)
"Kit szeretsz a legjobban?"
Én erre nem tudok válaszolni. Nincs mértékegysége a szeretnek. Mindenkit más módon szeretek, de senkit sem jobban, mint a másikat. És tudom, hogy nem illendő, de én magamat sem szeretem kevésbé, mint bármelyik családtagomat.
"25 éves voltam, amikor meghalt édesanyám, 37 mikor édesapám. Mindketten nagyon fiatalon hagytak itt. 39 éves vagyok és árva, borzasztó érzés."
Együtt érzek veled. Sajnos több, mint egy hete én is árva lettem. Nem tudok minek örülni, üres lett az életem.
Hááát, sajnos nem mindegyikre illik.
De mi sok jó nevelőt ismerünk!
:D
Nekem is tetszik, azért osztottam meg itt.:D
Nálunk inkább tanárok vannak, mint nevelők...
Az az iskola, amely tanárokkal működik: diákgyár;
amely nevelőkkel: az emberség melegágya.
Tehát tanár vagy-e, vagy nevelő?
25 éves voltam, amikor meghalt édesanyám, 37 mikor édesapám. Mindketten nagyon fiatalon hagytak itt. 39 éves vagyok és árva, borzasztó érzés.
Én 20voltam,amikor az apukám és 29,amikor anyukám meghalt.Szóval 6éve “árva” vagyok.
Átérzem a helyzeted,nagyon rossz.
De szerencse a szerencsétlenségben,hogy mostanra nekem is lett családom.Így azért könnyebb.
Most őszintén!
Van értelme?
😒
Igen, a gonosz kölykök tényleg próbálják megalázni a másikat, ha kövér, ha sovány, ha alacsony, ha túl magas, ha ciki az uzsonnája, ha nincs 30 ezer forintos cipője, legújabb okostelefonja stb. Most ki is a rossz akkor?
Az én gyerekemnek is hasonló felfogású volt a tanító nénije (már nyugdíjba ment szerencsére), szerinte is tök rendben volt, ha a kiközösítettek valakit a kölykök.
Ha megtudnám,hogy a fiam csúfol ezért-azért másokat, nagyon megbánná.
Ez azért nem releváns, mert a kiírt vallomás valójában egy panasz. Ha a tanár írta volna ki, akkor lett volna vallomás. Én pl automatikusan kukoricát nyomok, ha valaki nem érti a játék lényegét és össze-vissza írogat mindenfélét.
Amúgy a többiekkel értek egyet. A megalázás nem gyógyír a elhízásra. Sőt, ebből alakulhat ki a kényszerevés, kihat az egész életére. Ez a személy tökéletesen alkalmatlan arra, hogy gyerekekkel foglalkozzon, túl sokat tud ártani.
Ha életmód-tábor lenne, eleve nem merülne fel a pót-vacsora, pláne nem zsíros vagy lekváros kenyér formájában.
Mivel nem életmód-tábor, a felügyelő tanárnak nem dolga, hogy beleszóljon az étkezésbe.
Viszont a gyerekek közösségtudatát formálni már dolga lenne, de jelenleg éppen kiközösíteni tanított.
Nem járok osztálytalálkozókra, mert soha nem fogom elfelejteni, hogy az osztálytársaim édesanyámat csúfolták, alázták évekig a tájszólása miatt
tudod mit,jól teszed.
én sem járok a gimis találkozókra,mert az osztálytársaim lenéztek azért,mert gőzerővel tanultam,de nem jártam bulizni,nem pasiztam,nem sminkeltem magam és főleg:irtó zárkózott,visszahúzódó kislány voltam.
Azóta vettem egy hatalmas fordulatot,divatosan járok,nőiesen öltözködök,bár a természetem megmaradt nagyjábol,pl a zárkózottságom ,de azért ebben is változtam,mert nyitottabb lettem és sokkal de sokkal talpraesettebb,így már ők is másképp viszonyulnának hozzám....De ne ezért kedveljenek engem emberek...és főleg ne nézzen le engem senki semmiért,ha én nem néztem le őket azért,ahogyan akkor viselkedtek 14-16 évesen,mert full gáz volt...és persze,bennem is megmaradtak az emlékek.
Arról nem beszélve,aki akkor kiközösítet vkit azért,mert nem olyan volt,mint ő meg a társasága,az ma is megteszi.Távol tartom magam tőlük.Egyszerűen mások vagyunk és kész.
100 szónak is egy a vége:megértelek és igazat adok neked,pláne ha még csúfoltak is meg megaláztak,jórészt a semmiért!!!!
Hát, képzeld el, hogy beülsz egy étterembe ebédelni a kollégáiddal. Ebéd után mindenki rendel desszertet, te is, de a pincér végigmér, és azt mondja, neked nem hoz, mert te már amúgy is túlsúlyos vagy.
Mit szólnál hozzá?