Vállalnátok öt gyereket? (beszélgetős fórum)

Ja, juttatásokra szülni, nem éri meg, nem is tudom, ez hogy jut eszébe az embereknek. Mi semmilyen juttatást nem kapunk, csp sem jár egy bizonyos fizetés felett (és mi abba beleesünk, ahogy sokan mások) sem gyes (az senkinek) de úgy gondolom, korrekt, kapja az, aki tényleg rászorul, mert ketten is dolgoznak és a fizetésük semmire nem elég. De pl munkanélkülieknek sem jár nálunk úgyhogy tényleg nem szülnek juttatásra mert akkor is el kell menni dolgozni. Azt látom, hogy ennek eredményeképpen szépen kitolódik nekik az első gyerek születése is.

A lakásvásárlásra való támogatásra szülni szintén nem menő (mondjuk nincs az sem)

Egy barátnőmnek 4 gyereke van és maratoni futó. Igaz, a negyedik egy másik apukától de jó viszonyban maradt az exével is. A mostani férjét is a maratoni futás kapcsán ismerte meg, szóval nekik természetes, hogy van más is háztartáson, miegymáson kívül.

Szerintem azok érzik nehéznek, ahol az apa nem segít semmiben, de ez egy gyerek esetén is komplikálja. Ahol van egy adott összefogás, vagy jobb körülmények ott nem érzik annyira a dolog súlyát mint az, aki meg mindent egyedül csinál. Vannak itt olyan topikok, hogy csak lesek, a minap: "az asszony dolga a favágás, ha épp nincs jobb dolga". Na ezt nee...:D

Egyke vagyok, egy lányom van, a Kedvesnek 2 nagy gyereke van, így nem gond, hogy 3 gyerek van, hiszen a 13 és 17 éves már önálló.

De hogy én szüljek még 4 gyerek, ááá akkor megszűnnék létezni, mint NŐ, mint önálló személyiség, akkor mindig csak a gyerekek meg a háztartás után rohannék, jajj vajon mindenre gyerekemre jutott elég idő, odafigyelés és törődés? Jujj mindenkinek van holnapra tiszta vasalt ruhája? És akkor emellett még a melóban is meg kell felelni, mert anyasági és 5x a családi semmire sem elég!

NEM! SOHA! KIZÁRT!

Nem vállalnék 5 gyereket de nem gondolok semmit azokról, akik így döntöttek.

Fontos az összhang is 2 ember között, én egyet sem vállaltam volna, ha nem lett volna meg az alap. Jó körülmények közé vállaltuk a gyerekeinket, a családtól maximális segítséget kapunk minden másban is és így marad idő magamra, magunkra. Ami kettőnkre van, azt is beosztjuk, nem minden csak egy emberre marad. A legtöbb több gyerekes (de 1 gyerekes is) családban, akiket ismerünk, szintén így csinálják. 

Kocsival pillanatok alatt odaérek bárhova, nem akadály a különórák és a többi (munka, szabadidő) összeegyeztetése sem. Vagy egyikünk viszi, másik hozza. Aki nem tud vezetni, vagy nincs kocsija, az joggal érezheti úgy, hogy hát télen nyáron a lucsokban, szélben, hidegben, melegben állandóan a tömegközlekedési eszközökön nyomorogni, hurcolni a gyereket, még egy is akkora teher, hogy bele sem tud gondolni, maradna-e ideje magára és a férjére 2 gyerek mellett, és mások vajon hogy csinálják stb. 

A férjem is egyke,én is az vagyok.

Van 1 gyermekünk és több nem is lesz!!

Még a másodiktól is elzárkózom nem hogy az 5.-től.

Semmilyen véleményem nincs a gyermektelen, 1, 2 ,3 4, 5, akárhány gyerekes családokról.

De nekem nem való még 3 gyerek sem, nemhogy 5

Főleg ha még dolgozik,háztartás,kicsit mondjuk törődne magával is,és még legyen magánélete a férjével is...Elképesztő :)) Na ezért (is) van nekem csak egy! :)

Ja és akkor még nem beszéltem arról,hogy esetleg néha barátnőkkel,barátokkal vagy akár egyedül kimozdulna.

Nekünk kettő, és lekötik minden szabad vegyértékemet ;) Így is előfordul, hogy segítséget kell bevonni, vannak napok, amikor átfedések vannak a programokban.

Tényleg fogalmam sincs, hogy lehet ezt 3-4- vagy még több gyerekkel megoldani.

semmiképp

túl sok, átláthatatlan, valamelyik megsínylené, kevés figyelem juthat egy gyermekre

Nem, semmiképpen. Az életem másról sem szólna, csak a gyerekekről, és ezt nem akarnám.

Semmit nem gondolok a sokgyerekes családokról. Mindenki úgy él, ahogy akar.

Én szeretem, hogy mindenre, ami fontos, van időm. Sok gyerek mellett nem lenne.