Valaki mondja meg nekem, hogyan álljam meg az édesség "falását"? (tudásbázis kérdés)
Nyilván hamarabb kifárad ha egy életen keresztül nyomatjuk a nyalánkságokat.
A titok a vércukorszint szinten tartása, napi töbször étkezés (teljes kiőrlésű dolgokkal mert a nullás lisztből készült pékáruktül csal felugrik majd lezuhan) A tartósan magas vércukor egyébként is nagyon káros..
Én is mindent kipróbáltam, hogy csökkentsem és sikerült is. Erről a témáról amugy már van legalább egy fórum.
Az első időszak a legnehezebb ha kibírod, utána már könnyen fog menni. Viszont ha újra elkezded akkor megint hiányozni fog.. Ördögi kör, de nem lehetetlen belőle kitörni.
Az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kialakulása pedig többnyire semmi köze a szénhidrát fogyasztásának. A hasnyálmirigy kimerülése akkor is bekövethezhet ha édességet soha nem ettél. Szerintem nem kéne ide keverni..
Nem baj az!
Nekem is szokott lenni ilyen időszakom!
Van hogy kívánom napokig, aztán meg hetekig el vagyok nélküle!
Egyébként a legjobb - mint mindenben- a mértékletesség!
Lehet enni, de nem falni, csak módjával!
A MÉRTÉKLETESSÉG a kulcsszó!
Például az inzulin rezisztencia olyan emésztőrendszeri betegség, amely során a hasnyálmirigy folyamatosan termeli az inzulint, mert nem érzékeli, hogy a szintje már megfelelő az emésztéshez. A megemelkedett inzulinszint viszont fokozott, úgymond kóros édesség utáni kínzó vágyat kelt, amit igazából egy nagy tábla csoki sem tud tartósan csillapítani.
Ez van,- ha elhiszed, hogy nem agykontroll, ha nem,- akkor is van ilyen.
A lényeg itt inkább az, hogy megtudja az ember, hogy a falási kényszere nem-e valamilyen betegség tünete. Nyílván ha a betegségek kizárva, onnantól kell megpróbálni leállni, és ez ugyanolyan nehéz, mint az alkoholistáknak, és a cigiseknek. Ennek pedig olyan egyszerű a magyarázata, hogy a csokiban is található egy olyan anyag, ami függőséget okoz. Tehát akár pszichológus segítségét sem kell szégyelni igénybe venni. Nyílván mérlegelni kell mindenkinek éppen mennyire függő. A szíve mélyén mindneki érzi, hogy ellen tud-e egyedül állni, vagy nem megy.
PONT erről beszélek. Nem értesz hozzá, nem is tapasztaltad, de a szuperakaraterőddel lesajnálod azokat akikről nem tudsz semmit.
Azt én sem szeretem, ha vki sajnáltatja magát, de azt sem, ha olyasmiben erősködik, amiről halvány gőze sincsen!
Nem lelki terhekről beszéltem, hanem kőkemény szervi elváltozásokról, amikor pl. az inzulin működési zavara miatt sokkal több szénhidrátra van szüksége a szervezetnek. Lelki terheket az okoz, ha utána a beteg környezetének a hozzáállása olyan, mint a tiéd.
Miért olyan hihetetlen, hogy léteznek ilyen betegségek? Csak mert neked még nem volt? Örülj neki és tanuld meg befogni a szád az alkalmas pillanatban!
Ez nem hit kérdése. Én is sokáig azt hittem, hogy csak az én hibám és mondogattam magamnak, hogy nem lehetek ilyen gyenge, stb...aztán kiderült, hogy krómhiányom volt, és ahogy szedtem, máris meg tudtam állni(sőt, volt, hogy pár kocka után undorodtam a csokitól)...és utána nem volt ilyen problémám, ha akartam meg tudtam állni(kivéve a mensi idejét), de pont ebből tudom, hogy AKKOR AZ nem ilyen volt!
És kb. 1 éve megint elég durván elkezdődött, több más tünettel együtt, és nem is csak édességre, hanem általános kívánósságra értve, volt, hogy pl. paradicsomos szardíniát kívántam éppen, de főleg édességet...szóval mint a terhesek...elmentem a nőgyógyászhoz(terhes nem lehettem, nem is voltam), vérvizsgálatra küldött, mert PCOS-ra(vagy inzulin-rezisztenciára) gyanakodott. A vérvizsgálatból mondjuk más derült ki, hyper-prolactinaemia volt a bűnös, vagyis hormonálisan voltam kívánós. Kaptam rá gyógyszert és lám, megszűnt a kívánósság.
Tehát, örülj neki, ha olyan szerencsés vagy, hogy nem tapasztaltad meg azt, amikor nem vagy ura a testednek! Ahogy írtam korábban, aki nem élte át, nem tudja megérteni, hogy van olyan, hogy nem tudod uralni, és kész! Nincs ezzel baj, csak akkor nem kell azt sulykolni a másikba, hogy túl gyenge és legyen erősebb, mert ha egyszerűen nem tud, akkor még lelki problémái is lehetnek(ahogy én is szinte megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy szervi baj és nem az akaraterőm selejtes)
A pharma nord gyártja, és ez a neve, hogy bio-króm. Ellentétben a sok jótanáccsal az önmegtartóztatásról én azt mondom, hogy igenis létezik édességfüggőség, aminek szervi oka van. Már csak azért is mondom ezt, mert megtapasztaltam. Aki még nem élte át, az nem tudja elképzelni se, hogy létezik ilyen. És azzal nyomorítja a szerencsétlent, hogy benne van a hiba, mert gyenge ahhoz, hogy meg tudja állni! Amiből aztán lelki sérülések is következhetnek...szóval én azt mondom, hogy az első lépés az éhség, édesség iránti vágy és minden ilyesmi esetén kivizsgáltatni, hogy van-e vmi szervi ok, erre alakult a lipid-ambulancia is. Számtalan betegség jele lehet, ha kívánod az édességet, beleértve pl. a PCOS-t is! Aztán nyilván lehet csak annyi elég, hogy a króm beállítsa az egyensúlyt. És ott van a lehetőség, hogy túlságosan édesszájú vagy és gyenge az akaratod, de én nem ezzel kezdeném!
Szerintem szedd a krómot, ha nem hat, akkor lehet továbbgondolkodni, vérvétel és vizeletvizsgálat szintjén, és ha semmi probléma nincs, akkor kezdheted magadat ostorozni...